A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 53. szám - A jóhiszeműség és roszhiszemüség elve az anyagi telekkönyvi jogban. 3. [r.]

A JOG 395 Mert mit mondtam én a jelzett 50. számú cikkecskében } Hogy állandó balszerencsém elfogulttá tesz talán abban az irányban, hogy az objectivitás némi hiányát kezdem feltételezni, dc semmi esetre sem szóltam határozott elfogultságról s midőn más kartárs esetleges nyilatkozatait az enyimmel azonosítani s ez által kiélesiteni igyekszik, elhiszem, hogy teljesen bona fide, sem nekem, sem azon kartársnak, a kivel részben correusnak vallja magát' nem használ. Azt az egy megnyugtató tudatot szereztem ugyan dr. Gombai ur nyilatkozatából, hogy esetleges aggályaim mégis alaptalanok lehetnek s hogy az az egy bizonyos, hogy nekem, — de valószínűleg azon collegának is, — a kinek panaszát ö' jónak látja nyilvánosságra hozni, éppen annyira, talán még nagyobb mértékben fekszik a bíróság tekintélye szivemen, mint dr. Gombai Izsó urna'; s én a gyűlölettől elvakított bírót és felebbezési tanács elnökét, oly birót, ki bűnös, lelkiismeretlen érzelemmel tudatosan Ítélkezik, nem ismerek, de el sem képzelhetek. Mi ügyvédek tudtommal mindig megadjuk a bíróságoknak az őket megillető tiszteletet s szívesen mcghajlunk ugy személyük, mint az Ítéleteik előtt is. Tudjuk azt is, hogy Magyarországnak csekély javadalmazása dacára egy képzettség s jellem tekintetében párját ritkító bírói kara van, ezt sem én, sem más tőlük elvitatni nem szándékszik s szívesen constatálja is. De hisz mi itt sem ócsárolni, sem megérdemlett dicséreteket osztogatni nem akarunk, egyedül megnyugvást akartam abban az irányban, hogy véletlennek tulajdonithatom-e állandó balszerencsémet, s azt meg is szereztem. Egy úgyvt'd. — 1 Irodalom. A részletügyletekröl, tekintettel az igazságügymin. törvénytervezetre. Irta: Dr. Balog Arnold. Budapest, 1900. Franklin társulat. Ezen dolgozat voltaképen bírálata az e tárgyról kiadott min'steri tervezetnek ; azonban mind terjedelme, mind az anyag nagyságánál fogva, melyet szerző összehordott, már komoly tudományos értekezés számba megy. Igen sok megfigyelendő gondolatot vet felszínre és látszik, hogy igen beható tanulmányok eredményé! nyújtja szerző. Vegyesek A bprts életbeléptetéséről szóló törvény 19 ij-ához A «Jog» matt számában a fenti cim alatt megjelent cikk tévedésen alapul, amennyiben a kbtk. 139. és 140. §-ai alá eső kihágásokat az 1897. évi XXXIV. t.-c. 19. §-a nem elnézés következtében hagyta ki a közigazgatási hatóságokhoz utalt kihágások közül, hanem azért, mert a kbtk. 139. és 140. §-ait az 1881. évi XVII. t.-c. 156. §-ának b> pontja s 158. §-ának f) pontja hatályon kivül helyezi. Egy kir. aliigyész. Az ingatlan legkisebb értéke az illetékkiszabásnál. Az örökösödési eljárást szabályozó 1894. évi XVI. törvény 42. §-a akkép rendelkezik, hogy a bíróilag tárgyalt hagyatékoknál az ingatlanok értéke — a mennyiben az örökösök birói becsüt nem kívánnak — adóalapon vétessék fel, és elrendeli, hogy ezt az értéket szőlőknél és házosztály alá eső házaknál a föld-, illetve házosztályadó kétszázszoros összege, házbéradó és földadó alá eső egyéb ingatlanoknál pedig az évi házbéradó, illetve földadó százszoros összege képezze. Tudvalevő dolog, hogy a pénzügyi kincstár az ingatlanok értékelésénél szintén használ egy bizonyos kulcsot, az 1887. évi XLV. t.-c. 4. §. alapján, melynek segélyével kiszámított értéket a törvényszerű legkisebb értéknek, más szóval minimális értéknek neveznek és pedig azért, mert az ingatlanok értékéül ennél a minimálisnál kisebb összeget az illetékkiszabás alkalmával nem fogad el. Ez a minimális kulcs azonban eltér attól, melyet az örökösödési eljárásról szóló törvény megállapít. Az állami kincstár által használt kulcs kisebb értéket eredményez, mint az, melyet az örökösödési eljárásról szóló törvény rendel. Megtörtént már most, hogy a bíróságok a hagyaték tárgyalása alkalmával az ingatlanok értékéül olyan összegeket fogadtak el, melyeket az örökösök jelentettek be becsértéknek, de a melyek sem birói becsün nem alapultak, sem az örökösödési eljárásról szóló törvény által megállapított s fent vázolt kulcsnak nem feleltek meg. Minthogy ezen becsértékek kisebbek voltak, mint az az utóbbi kulcs alkalmazása mellett előállott volna, a pénzügyi hatóságok ebben a kincstár károsodását látták és az illetéket az ingatlanok adójának száz-, illetve kétszázszoros értéke alapján kezdették kivetni, vagyis az örökösödési eljárásrój szóló törvény rendelkezését az értékelésre nézve vitték az illetékkiszabás egész terére. . , A kincstári közegek ezen eljárása ellen az erdekeit felek panaszszal éltek, ennek alapján pedig a közigazgatási birosag 114. sorszámú elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy az örökösödési eljárásról szóló törvény rendelkezései csakis a bíróságokra nézve lévén kötelezők, a pénzügyi közegeknek nem all jogukban ezt az értékelést alkalmazni. . A pénzügyi közegek a közigazgatósági bíróság ezen elvi álláspontja következtében tehát az ingatlanok értéket az ado száz-, illetve kétszázszorosa alapján már nem vehették fel többé, azonban a harcot nem hagyták abba, hanem más módhoz folyamodtak, hogy a kincstárt a vélt károsodástól megóvják. Átírtak ugyanis az eljáró kir. járásbíróságokhoz, hogy az értéket mindazon esetekben, midőn birói becsű nincsen, a felek által bejelentett becsértéktől eltérően, az adó száz-, illetve kétszázszorosa alapján hivatalból állítsák be a leltárba. A bíróságok engedtek ennek a megkeresésnek és a már meghozott hagyatékátadó végzéseket utólag hivatalból kiigazították és az ingatlanok értékét hivatalból megfelelő módon felemelték. Ez által eléretett az a cél, hogy a hivatalos becsértéket a bíróságok állapították meg, melyet a kincstár azután az illeték kiszabásánál alapul vett. Az érdekelt felek azonban ez ellen az eljárás ellen is panaszt emeltek és pedig az illeték elleni felebbezések során. Az ügy ilyenformán ismét a közigazgatási bíróság elé került, a mely egy a napokban hozott 7,680. sz. határozatában kimondotta, hogy a pénzügyi hivataloknak sem áll jogukban a járásbirók határozata ellen kérelmezni és azoktól az értékelés felemelését kívánni, egyúttal az ilyen megkereséseket összes követeléseikkel együtt hiánytalanoknak nyilvánítván, a kiszabott illetéket a pénzügyi kincstárt kötelező kisebb kulcs szerinti értékeknek megfelelően leszállította. {A. Sz.) Királyi közjegyző által magánfél képviseletében beadott panaszt a közigazgatási bíróság érdemleges tárgyalás nélkül hivatalból visszautasítja. 497/1899. P. sz. Határozat: A m. kir. közigazgatási bíróság a panaszt tárgyalás nélkül hivatalból visszautasítja. Indokok: A panaszt a panaszlók képviseletében B. Lajos k.-i kir. közjegyző adta be. Minthogy az 1896: évi XXVI. törvénycikk 119. §-a szerint a közigazgatási bíróság előtt, a mennyiben a felek nem személyesen vagy nem törvényes képviselőjük utján járnak el, magukat csak ügyvéd által képviseltethetik: a panasz oly lényeges alaki hiányban szenved, a mely kiegészítés utján meg nem szüntethető. Ennélfogva eltekintve attól, hogy a panaszlók a S. Ferenc felebbezése felett hozott határozat által érdekelteknek tekinttietők-e, a panaszt az említett alaki hiány miatt az 1896: évi XXVI. törvénycikk 105. §-a végbekezdése értelmében hivatalból vissza kellett utasítani. — Megjegyeztetik egyébiránt, hogy az illeték-fizetési kötelezettség elhalasztására irányuló, eddig alsófoku határozat tárgyát nem képezett kérelemnek a kir. pénzügyigazgatóság előtt való érvényesítését illetőleg elintézését ez a bírósági határozat nem gátolja. Esküdtbirósági elnökök kinevezései A fehértemplomi kir. törvényszék elnöke közhírré teszi, hogy a temesvári kir. ítélőtábla elnöke, az esküdtbiróságokról szóló 1897: XXXIII. t.-cikk 2. §-a alapján, az 1900. év tartamára a fehértemplomi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökéül Pászt Vilmos kir. curiai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki elnököt és állandó helyettésül dr. Pescha Miklós kir. törvényszéki birót jelölte ki. — A karánsebesi kir. törvényszék elnöke a karánsebesi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökéül az 1900. év tartamára Salacz Béla kir. törvényszéki elnököt, helyetteséül pedig Márkosy Sándor kir. ítélőtáblai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki birót jelölte ki. — A nagy-kikindai kir. törvényszék elnöke közhírré teszi, hogy a szegedi kir. ítélőtábla elnöke, a nagy-kikindai kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökéül Kemény Frigyes kir. itélőblai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki birót, helyettesévé pedig Orosz Pál kir. törvényszéki birót jelölte ki. — A zombori kir. törvényszék elnöke, az 1900. évre a zombori kir. törvényszék esküdtbiróságának elnökéül dr. Gozsdu Elek kir. törvényszéki elnök, állandó helyetteséül pedig dr. Markovyth Lajos kir. törvényszéki biró jelöltettek ki. — Az újvidéki kir. törvényszék elnöke közhírré teszi, hogy a szegedi kir. ítélőtábla elnöke az 1900-ik év tartamára az újvidéki kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökéül Ringhofer Lajos kir. törvényszéki elnököt, állandó helyetteséül pedig S a á g h y Ferencz kir. törvényszéki birót jelölte ki. — A győri kir. ítélőtábla elnöke az 1900. év tartamára a győri kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé Sebő Imre ottani kir. törvényszéki elnököt, elnökhelyettessé T h a m m Frigyes kir. ítélőtáblai birói cimmel és jelleggel felruházott törvényszéki birót, a komáromi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé Pulay Géza ottani kir. törvényszéki elnököt, elnökhelyettessé Hegymeghy László kir. törvényszéki birót, a soproni kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé Takács Dénes ottani kir. törvényszéki elnököt, elnökhelyettessé Nagy Jenő kir. ítélőtáblai birói czim- s jelleggel felruházott törvényszéki birót, a szombathelyi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé dr. Laky Kristóf kir. curiai birói czimmel és jelleggel felruházott ottani törvényszéki elnököt, elnökhelyettessé dr. Szabó Elek kir. törvényszéki birót; a veszprémi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé Csenkey Géza ottani kir. törvényszéki elnököt, elnökhelyettessé Kövess János kir. ítélőtáblai birói cimmel és jelleggel felruházott törvényszéki birót és a zalaegerszegi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé Sztaniszlavszky Adolf ottani kir. törvényszéki elnököt, elnökhelyettessé pedig S t r a u s z Lajos kir. törvényszéki birót jelölte ki. — A lugosi kir. törvényszék elnöke közhírré teszi, hogy a temesvári kir. ítélőtábla elnöke a lugosi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökéül az 1900. év tartamára Havas Antal kir. törvényszéki birót, helyet-