A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 53. szám - A jóhiszeműség és roszhiszemüség elve az anyagi telekkönyvi jogban. 3. [r.]

394 A JOG Nyílt kérdések és feleletek. A végrehajtási jog köréből. I. (Felelet.) A «Jog» 48-ik számának «Nyilt kérdések és feleletek* rovatában «A végrehajtási jog köréből* cim alatt felvetett kérdésre bátorkodom én is nyilvánítani szerény nézetemeta következőkben: A feltett kérdés világos, s tulajdonképen hatásköri kérdés. A. és B. közösen, osztatlan állapotban '/.,—V-> részekben telekkönyvitulajdonosai egy telekkönyvi jószágtestnek. A. saját jutalékára végrehajtási árverés joghatályával biró önkéntes árverést kér, mely fel is jegyeztetik A. jutalékára. Ezen jutalék azonban de facto már nem A-é, hanem B. tulajdona, kire A bármely érvényes jogcímen átruházta, azonban ezen átruházás telekkönyvileg még nincsen kitüntetve, mi azonban nem változtat azon igazságon, hogy A. valójában már nem tulajdonosa jutalékának. Ennek dacára A. rosszhiszemüleg árverést kér, kihasználva azt, hogy B. az átruházást bármely oknál fogva még nem vitette keresztül a telekkönyvben. Ha az árverés megtartatik, B. az árverési vevőtől már nem veheti el a kérdéses jutalékot, s igy az reá nézve örökre elveszett. Eminens érdeke tehát B.-nek az árverés megtartását megakadályozni, annál inkább, mert a 204. §. utolsó bekezdése s a 156. §. alapján megjárhatja B., hogy az ő jutalékára is elrendeltetik az árverés. Hogy önkéntes árverés esetén is alkalmazható a 168. §. természetesen az esetnek megfelelő szellemben, az a 204. §. utolsó bekezdése folytán nem szenvedhet kétséget. De a kivitelben nehézségek támadhatnak az eset különfélesége szerint. Jelen esetben pl. ha B. célt akar érni, tulajdonjogát kell bizonyítania, melynek folyományaként tulajdonjoga A. jutalékára bekebeleztetni s az árverés feljegyzése törültetni fog. Ily tulajdoni kereset elbírálására azonban a telekkönyvi hatóság nem bir hatáskörrel az 1881.évi 59. t.-c. 6. §., s az 1893. évi 18.t.-c. 1. §. 2. p.szerint.Minthogy pedig csak törlési kereseteket köteles a telekkönyvi hatóság a birtokbirósághoz áttenni, jelen esetben a tulajdoni keresetet, melynél még perfeljegyzésnek sincsen helye, bár végrehajtás megszüntetési kereset formájába van burkol i/a, hatáskör hiányában el fogja utasítani. Nem terheli ezt oly esetben, melyre III. is céloz, ha önkéntes árverés esetén személycsere történt. De jelen esetben a fejlődő bírói gyakorlatot szem előtt tartva, az alábbi expedienst nem tartom kizártnak. A tkvi hatóság a 168. §. alapján, mihelyt B.-nek dologi igényét alaposnak, s igy az árverés megtartását méltánytalannak tartja, az árverést felfüggesztheti. A törvény bizonyítási szabályokat nem állit fel ezen esetben, hanem bizonyos latitude-öt enged, s a bíróság részére szabadabb mozgást. B. tehát olyképen segíthetne magán, hogy beadja a tulajdoni keresetet A. ellen az illetékes birtokbiróságnál, s kérvényt ad be a tkvi hatósághoz az árverés felfüggesztése iránt, mely kérvény kapcsán igazolja, hogy a keresetet beadta. A tkvi hatóság a feleket meghallgathatja, bizonyítékaik előterjesztésére felhívhatja, s ha B. kérelmét alaposnak látja, esetleg biztosíték letétele ellenében, nincsen ok arra, hogy a tkvi hatóság az árverés felfüggesztését megtagadja. A felfüggesztés természetesen megszűnik, mihelyt B. a pert elvesztette, s ezt A. a tkvi hatóságnál igazolja. Viszont ha B. pernyertes, kérelmére az árverés feljegyzése törültetik. Ezen eljárást inkább konstruálhatónak tartom, mint azt, hogy az 1881. évi 59. t.-c. 6. §-val szemben a tkvi hatósághoz tulajdonjogi igény elbírálása végett kereset legyen beadható. Dr'\Kubinyi József, kir. közj. jelölt. A J o g 48. számában felvetett azon kérdésre vonatkozólag, hogy vájjon élhet-e B. telekkönyvi tulajdonostárs A. telekkönyvi tulajdonos ellen végr. jellegű önkéntes árverés esetén a végr. törv. 168. §-ában szabályozott kereseti joggal, legyen szabad az alábbiakban előadnom nézeteimet: A válasz csak igenlő lehet, mert a közölt jogesetből az tűnik ki, hogy B. tulajdonostárs, a ki A.-nak azon vagyonára, melyer ez önkéntes árverést kérelmezett, telekkönyvön kivüli tulajdonjogot szerzett s igy a Curia 55. számú döntvénye értelmében a 168. §-ban körvonalozott jogorvoslattal élhet, csakhogy a perben A.-nak roszhiszemüségét és a jelzálogos hitelezőkkel való összejátszását, mint a kiknek érdekéből a végreh. jellegű önkéntes árverés történik, be kell bizonyítania. A jelzálogos hitelezők a dolgok természete miatt perbe vonandók. Tévednek azok, kik azt hiszik, hogy a kérdezett esetben a telekkönyvi hatósághoz beadott kereset sikerre azért nem vezethet, mert nincsen meg a 168. §. alkalmazhatásához megkívánt három személy. Igenis meg van! Egyik személy A., ki tulajdonképen nem egyéb, mint (önkéntes) végr. szenvedő, másik személy a jelzálogos hitelezők csoportja, a kik az árverés folyamának bizonyos részében tényleg nem szerepelnek, de jogilag mint távollevő végrehajtatok még is léteznek, minthogy az árverés az ő érdekükből történik, s a kiket A. képvisel, végül a harmadik személy B., a ki dologi jogaiban sértve érzi magát. Téves azon felfogás is, hogy a kereset eredménytelen fog maradni, mert itt A. telekkönyvi tulajdonos - a mely korulmeny csak egy különös és érdekes formája a dolognak - es mert nem végrehajtató. A. egy személyben, mint dr. L. J ur igen helyesen megjegyzi, végrehajtást szenvedő és egyszersmind végrehajtató <s Éppen azon eset forog itt fenn, mintha A. a 144. § utolsó bekezdése értelmében mint végr. szenvedő önként kérneaz árverést, a mikor is szintén az fordul elő, hogy o mint végrehajtást szenvedő a végrehajtatót is képviselné. A kereset tehát helyesen van indítva A. ellen, mert ö jár el a jelzálogos hitelezők erdekeben s iay ő a végrehajtató is, de a perbe a roszhiszemüség kérdése miatt a jelzálogos hitelezők legalább szavatosként behivandók. L°gtévesebb volna azt hinnünk, hogy a 204. §. szerint vegr. jellegű és a 144. §. szerint kért végrehajtási önkéntes árverés között lényegbe vágó különbség van. Ez nem áll, mert csak alaki különbség van, a mely csupán arra szorítkozik, hogy a 144. §. esetében az árverés kérhetéséhez kell, hogy az adósnak végrehajtási joggal biró jelzálogos hitelezője legyen, mig a 204. §. esete akkor állhat elő, ha az adósnak csak végr. jog nélküli jelzálogos hitelezői vannak. Itt az adósnak önkéntes fellépése pótolja a hitelezők javára a még hiányzó végrehajtási jogot. De hogy lényegbe vágó különbség nincs a két önkéntes árverés között, azt maga a 204. §. nyíltan kifejezésre juttatja. Ha tehát a 144. §. szerint kért önkéntes végrehajtási árverés esetében meg van a 168. §. értelmében engedve a dologi jogaiban sértett 3-ik személynek keresetet indítani, ugy meg kell lennie ezen jogának a 204. §. szerint kért végr. jellegű árverés esetében is, minthogy közöttük különbség nincs. B. E. urnák a 49. számban közzétett véleménye pedig absolute tarthatatlan, mert egyrészt ugylátszik nem ismeri a Curia 55. sz. döntvényét, mely szerint a 168. §. szerinti jogorvoslatot a tkvön kivüli tulajdonos is jogosult igénybe venni, másrészt mert azt hiszi, hogy B. keresetének célja az, hogy a perben tulajdonjoga elismertessék. Ezen szakasz szerint indított keresetben indítsa bár akár tulajdon-, akár más dologi jogában sértett fél, egyebet mint az ingatlan végrehajtás alá vonásának, illetve az árverésnek beszüntetését kérni aligha lehet, legfeljebb még talán a beszüntetés tlkvi feljegyzését. Tévedésben van akkor is, midőn azt mondja, hogy ezen jogsegélyt egyedül csak a törvényszakasz ministeri indokolásában emiitett esetben lehetséges igénybe venni. Oh nem! A szükség és az életviszonyok nem tűrnek bilincseket s éppen ezért a birói joggyakorlat ezen szakasz határait megtágította. Eltekintve a Curia 55. sz. döntvényétől, igénybe vehető ezen jogorvoslat pl. az esetben, hogy ha már elhalt atyának hasonnevű fia ellen hozott marasztaló ítélet alapján végrehajtás alá vonatik az atya nevén álló és örökség utján a végr. szenvedőn kivül még másokat is illető ingatlan; hogy ha valamely dologi jognak szabályszerűen elrendelt bekeblezése a telekkönyvvezető hibájából foganatosítva nem lett; hogy ha a bekeblezett tulajdonos eredeti érvénytelenség alapján pert indít, mely miután a 3 évi elbirtoklási idő el nem telt, az időközben zálogjogot nyert hitelező ellenében is hatályos és hogy ha a telekkönyvi rdts. 74. §-a értelmében a végr. törvény 138. §-ához képest végr. zálogjogot nyer valaki oly személy ellen, kinek a hagyatéki eljárás során a szóban forgó ingatlanból semmi sem jut. Sőt a birói joggyakorlat 1886. óta ezen szakasz szerinti jogorvoslatot a tkvi. rdts. 148. §-át pótlónak tekinti, minthogy a végr. eljárás során hozott határozatok eredeti érvénytelenség okából törlési keresettel meg nem támadhatók. Helye van továbbá akkor is, hogy ha az örökhagyó adóssága miatt vezetett végrehajtás esetén, a végrehajtás az örökösnek nem az örökhagyótól örökölt, hanem vétel utján szerzett ingatlanára intéztetett. (Tehát itt a 3-ik személy maga a végr. szenvedő) és végül számos egyéb eseten kivül alkalmazást találhat ezen szakasz a nem telekkönyvezett ingatlanra vezetett végrehajtások alkalmából is. A fentebbiek egybevetésével tehát véleményem az, hogy — ha A. roszhiszemüleg, kárositási szándékból kért árverést — B.-nek keresete jogos, mig A. kifogásai merőben alaptalanok. Mtirányi Gyula, ügyvédj. Szalonta. Sérelem. Egy ügyvéd panasza. B. lapjuk 52-ik számában megjelent, «egy ügyvéd panaszaihoz dr. Gombai Izsó pozsonyi ügyvédtől származó közleményre bátor vagyok következőkben reflectálni: Ha dr. Gombai Izsó ur, mint annak a nagy testületnek, melyhez tartozni én is szerencsésnek tartom magam: az ügyvédi karnak tagja hozzá szólt volna az 50. számban felvetett kérdéshez, nekem az ellen semmi, de legcsekélyebb kifogásom nem lehetett volna, hisz tanácsot, megnyugtatást óhajtottam. De ha dr. Gombai Izsó ur, kit nem ismerek, érdekeltként gerálja magát, akkor a következő reflexiók tolulnak a tollamba. Nyulat akar-e a bokorból kiugratni a tisztelt kartárs Ur ? De hisz arra szükség nincs; bármikor hajlandó vagyok nyilt sisakkal fellepni. &J ' Használni akar a velem egy sorsban leledző collegának, vagy el akarja mérgesíteni a kérdést?