A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 52. szám - A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvény 19. szakasza

206 A J deletét öt együtt jelenlevő tanú előtt kiadta és ezt a nyilatkozatot a tanuk aláírták, mi által az örökhagyó által tett kijelentésre és aláírásra vonatkozólag mondottakat magukévá tették és aláírásaikkal bizonyították. Ezek alapján tehát és tekintettel arra, hngy azon körülmény, miszerint alperes özvegységének hetedik évében törvénytelen gyermeket szült, az állandó birói gyakorlat által elfogadott jogszabályok szerint érvénytelenségi okot nem képez, az ingatlanoknak különben sem bizonyított elhanyagolása pedig legfeljebb kártérítés iránti követelésnek képezhetné alapját: felpereseket a végrendelet és osztályegyesség érvénytelenítése iránti keresettel elutasítani és ebben a részben a másodbiróság ítéletét megváltoztatni kellett. A viszonkeresetre vonatkozólag tett rendelkezés helybenhagyatott, mert a viszonkereset csak óvatosságból tétetvén, a kereset elutasítása folytán tárgytalanná vált, különben pedig az alperes által elfogadott és fentartani kivánt osztályegyességgel ellenkezik stb. Ott a hol a törvény valamely jogügylet létrejöttéhez Írásbeli szerződést kiván ,a jogügylet jogérvényesen megkötöttnek csak abban az esetben tekinthető, ha a szerződő felek a szerződést írásban megfelelő alakban kiállították: már pedig az 1876. XIII. t.-c 85. £-a szerint mezei munka vállalási szerződés érvényességéhez megkívántatik, hogy az irásba foglaltassák és az ügylet jogérvényesnek megkötöttnek csak az írásbeli szerződés kiállításával tekinthető. A mennyiben az idézett 85. §. ellenére írásbeli szerződés nem köttetett., érvényes szerződés egyáltalában létre nem jött, abból tehát a szerződés teljesítésére nézve kötelmi jogviszony nem származván, a szerződés nem teljesítéséből kártérítés iránti jog sem keletkezhetik és így a felebbezési biróság ítélete, mely szerint felperes keresetével elutasittatott, az anyagi jogszabály szerint helyes. (A magy. kir. Curia 1899. okt. 21-án I. G. 327. sz. a.) Arra nézve, hogy felperes a vele megbízás nélkül bérszerzödésre lépett alperessel szemben esetleg kártérítési igényt érvényesítsen, felperes jogviszonyának alperessel szemben biztosítására a megállapítási kereset indítása szükséges nem volt, mivel felperes a kártérítési igényt a megállapítási kereset indítása nélkül is érvényesíthette és így a felebbezési biróság az által, hogy a megállapítási keresetnek helyt adott a S. E. T. 16. §. rendelkezését figyelmen kivül hagyván, az e miatt megtámadott ítélet megváltoztatásával felperes keresetével elutasítandó. (A m. kir. Curia 1899. okt. 9-én I. G. 370. sz. a.) A S. E. 190. §. rendelkezése szerint a felülvizsgálati kérelemnek azt a kijelentést is magában kell foglalnia, hogy a fél i az ítéletet, mely alapon és egész terjedelmében támadja-e meg, vagy meh'ik részében és hogy annak minő megváltoztatását kéri, minthogy azonban alperesek felülvizsgálati kérelme ezt a kelléket nélkülözi, a mennyiben abban a per főtárgyára nézve minden közelebbi meghatározás nélkül a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatása kéretik ugyan, de abban annak kijelentése, hogy az itélet a per főtárgyára nézve egészben vagy részben és miképen kéretik megváltoztatni nem foglaltatik, a költségre vonatkozóan pedig abban van ugyan a megváltoztatás terjedelme iránt kérelem, de abban annak kijelentése, hogy a költségre nézve az itélet, mely alapon támadtatik meg, nem foglaltatik, ezeknél fogva a törvényes kelléket nélkülöző felülvizsgálati kérelem a S. E 193. íj. értelmében hivatalból vissza volt utasítandó. (Hasonóan dönt a m. kir. Curia I. G. 232. sz. a.) (A m. kir. Curia 1899. okt. Ü4-én G. 471. sz. a.) Az ítélkező biróság hivatva lévén megállapítani a keresetbe vett jog alapját képező tényeket és azt, hogy ennek a jognak érvényesithetése, a pernek egészben vagy részben való eldöntése függ e olyan körülményektől, a melyeknek megállapítása büntető bírósági eljárás és eldöntésnek képezik tárgyát, a mennyiben a felebbezési biróság a peres felek között a fenforgó jogviszonyt a jelen perben szolgáltatott bizonyító adatok mérlegelése és megállapított tényállás alapján tisztázottnak és érdemileg megbirálhatónak tekintette és a peres eljárás kérelmezett felfüggesztésének helyet nem adott, ez által jogszabályt meg nem sértett, miután nem lett a perben oly adat szolgáltatva, melyből következtethető lenne, hogy a jelen per eldöntése a folyamatban lévő büntető per kimenetelétől függene. (A m. kir. Curia 1899 okt 9 I. G. 389. sz. a.) A S. E. T. 64. §-a szerint a biróság kötelező bizonyítási szabály esetét kivéve, valamely tényállásnak valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján szabadon itéli meg és csak az áll kötelességében, hogy előadja az okokat, a melyek meggyőződését előidézték, minthogy pedig kötelező bizonyítási szabály megsértésének esete fenn nem forog és a felebbezési biróság a 2. /. alatti nyilatkozatot és a felülvizsgálati kérelemben megnevezett tanuk vallomását méltatta, a felebbezési biróság a tényállás megállapításánál nem sértett jogszabályt, az pedig, hogy a biróság mit vesz, vagy mit nem vesz bizonyítottnak, mint a mérlegelés eredményét képező birói meggyőződés, felülvizsgálat tárgyává nem tehető. [A m. kir. Curia 1899. okt. 7. I. G. 311. sz. a.) Felperesnek mint kisk. törvénytelen gyermeke t. és t. gyámjának szabad elhatározásától függött annak tartása iránt a pert megindítani vagy meg nem indítani, a megindított pert folytatni vagy letenni vagy abban egyezséget kötni. Az oly peregyezségre nézve, melyet a kiskorú nevében az anya mint természetes és törvényes gyám köt az 1877. XX. t.-c. 20 és 35. §§-ai lévén alkalmazandók, ez esetben a gyámhatósági jóváhagyás' nem kívántatik. (A magv. kir. Curia 99. oct. 7. I. G. 314/99. sz. a) Megtámadtatott a felebbezési biróság végitélete azért, mivel a szakértő részére megállapított dij felerészének viselésére az j ellenfelek nem voltak kötelezhetők és ez a dij egészben a bizonyító fél által viselendő. Ez a panasz arra való tekintettel, hogy S. E. T. 129. és 184 §§. értelmében, a felülvizsgálat az Ítéletet megelőző eljárásban hozott határozatokra is kiterjed, és hogy a szakértő dijak megállapítását tárgyazó birói határozat elleni felebbvitel törvény által kizárva nincs, a felülvizsgálat körébe vonandó volt ugyan, de alaptalannak találtatott, mert a szakértői dij megállapítását és viselését tárgyazó birói határozattal a peres felek részére kinevezett közös szakértő dija lett megállapítva és a mennyiben a perben felmerült költségek a peres felek között kölcsönösen megszüntetve lettek, nem tekintethetik jogszabályba ütközőnek, a felebbezési bíróságnak a perköltség feletti rendelkezéssel összeegyeztethető az a rendelkezése, mellyel a szakértő részére megállapított dijat fele részben az ellenfelek által viselendönek mondotta ki. ÍA kir. Curia 1899. okt. 11-én I. G. 330. sz. a; A S. E. t. 197. §. értelmében a felülvizsgálatnál a felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállás lévén irányadó, az esetleges bizonyítékok a felebbezési eljárásban érvényesitendők, a per érdemére vonatkozó uj bizonyítékok tehát a felülvizsgálati eljárásban tekintetbe nem vehetők és ezek alkalmazása iránt rendelkezés nem tehető. Ha a szerződések szinlettek; akkor azok mint ilyenek létre nem jöttek, ha pedig a szerződések létre jöttek és mégis joghatálytalannak tekintettek a felebbezési biróság által, az esetben meg kellett volna állapítani azokat a körülményeket, melyekből következik, hogy azok a hitelezőkkel széniben nem hatályosak. (1899. máj. hó 19. I. G. 96/P. 1899 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A biztosítási kötvénynek tőkésített kötvényre való kicserélése, annak feltételei és a tőkésítésnek értéke. A biztosítási társaságok által adni szokott «Illustration> jogi természete. A bpesti kir. ker. és valtótörvényszék mint kereskedelmi biróság Sz. József felperesnek M. Életbiztosító társaság alperes ellen kötvény kiállítása és jár. iránti perében a következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes arra kérte alperest kötelezni, hogy ez 2,106 márka 66 fillér töke és évi 130 márka életjáradék fizetését kötelező, teljesen befizetett díjmentes élet és járadék biztosítási kötvényt állítson ki felperes részére. Nem vitás, hogy a felek között a B.) alatti kötvénybe foglalt biztosítási szerződés jött létre és hogy felperes ennek alapján a negyedévenként befizetendő biztosítási dijat 3»/4 éven át befizette és azután 2-/. alatti levélben a B. alatti kötvénynek dijmtntes kötvénynyé való átváltoztatását kérte. A B.) a. kötvény hátlapján levő és a szerződés kiegészítő részét képező nyomtatott feltételek szerint («Vollbezahlte Police» cim alatt) alperes köteleze magát arra, hogy 3 teljes évi dij befizetése után és mielőtt valamely dij befizetése clmulasztatott volna, a kötvénynek törvényszerű átadása után, vagy legkésőbb 6 hó alatt kiállít egy nyereség jutalék nélküli díjmentes tőke és életjáradék biztosítást, melynek összegei ugyanabban az arányban állanak az eredeti kötvényben megállapított összegekhez, a melyben a már teljesen befizetett évi dijak száma a B. a. kötvényben megállapított évi dijak számához áll. Ezen teljesen befizetett aránylagos kötvény a tőke és életjáradéki terv szerint állítandó ki és az eredeti kötvény módjára fizetendő. Minthogy pedig a B) alatti kötvény felperes részére 1907. évi április hó 21-ének megélése esetére 10,000 márkának kifizetését és 1908. évi április hó 21-től kezdődőleg évi 200 márka életjáradék fizetését, — halál esetére pedig a kötvény birtokosa részére 10,000 márka biztosítási összeg fizetését kötelezte, minthogy a biztosítási dijak az emiitett kötvény értelmében 15 éven át voltak fizetendők és minthogy felperes 3 teljes és 1U évi biztosítás dijat befizetett: ennélfogva a kötvény szerint alperes köteles felperes részére egy eredeti kötvény módjára fizetendő díjmentes tőke és életjáradék biztosító oly kötvényt kiállítani, melynek összegei oly arányban állanakaz ottkikötött 10,000 márka tőkéhez és 200 márka életjáradékhoz, mint a teljesen befizetett évi biztosítási dijak száma: 3 aránylik a befizetendő összes dijak számához a 15-höz (3/u—1/5). Ezen számítás szerint tehát felperesnek oly kötvényre volna igénye, melyben részére 2,000 marka tőke és 40 márka életjáradék biztosíttatik. Alperes ilyen kötvénynek kiállítására kész is volt, felperes azonban a kereseteben körülírt összegről szóló kötvény kiállítását követelte a L) alatti <I!lustration» és az A.) és F.) alatti iratok alapján. A Cl a. «lllustration» példaképen 3 évi dij fizetése esetére a B ) alatti kötvény alapján 2000 márka tőkét és 120 márka életjáradékot számit ki. J