A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 51. szám - A hitelezők kijátszása ellen való védelem

378 A JOG tartalmára nézve figyelembe veendő, s bár három hó elteltével, mégis kérelemre indul meg az eljárás, s a mennyiben a felek bizonyítvány kiadását kérelmezték, annak megtagadása csak a törvény szavainak félremagyarázásával, a törvény intentiójának meg nem értése mellett lenne lehetséges. — akként azon esetben sem lehet a felek jogát figyelmen kivül hagyni, s a bizonyítvány kiadását megtagadni, ha a bíróságnak van ugyan tudomása az esetről, t. i. hogy valaki ingatlan hátrahagyásával halt el, s oly körülmények között, melyek azonnali hivatalos beavatkozást kizárnak, s rá is jegyezte a haláleset felvételre, hogy 3 hónapig nyilvántartandó, azonban a restanciák mellett, mely a militarizmus folyton növekvő igényei mellett és folytán, fájdalom beláthatatlan időkre, idült betegség gyanánt fészkelte be magát igazságszolgáltatásunk összes szerveibe, — hónapok multán sem adatott ki még az ügy a közjegyzőnek tárgyalásra. Mert a 4. §. saját szavaival a «három hónap» előírásával csak azt akarja jelezni, hogy három hónapig feltétlenül nem avatkozik és nem is avatkozhatik a bíróság az örökösök ügyébe, még akkor sem. ha ingatlan van. Tovább húzódni az ügyet azonban nem engedi, s akkor ha a felek nem is kérik, mégis beleavatkozik a dologba az ingatlanok mielőbbi átíratása érdekében. A törvény tehát azon esetet tartja szem előtt, ha nincsen beadva kérelem. A törvény azon esetről nem is emlékezik meg. hogy mi történjék, ha elkésve adatott be a kérelem, helyesebben szólva a három hónapon tul, mert mint látni fogjuk, lehet a kérelem három hónapon tul beadott, s még sem elkésett Láttuk már fentebb, hogy a 29. §. nem köti időkre a kérelmezést; láttuk, hogy igen gyakran örökhagyó haláia után évek múlva indíttatik meg a hagyatéki eljárás kérelemre, jólehet a 4. akkor is hivatalos eljárást rendel, ha három hónapon belül a hagyatéki eljárás megindítását nem kérték a felek. A felek kérelmezésijoga tehát nincsen időhöz kötve egyik irányban sem,de három hónapon tullehetelkésett, s ennélfogva mellőzendő, ha. —s ez e n fekszik a fősuly — a bíróság a törvény által előirt kötelességéhez hiven már intézkedett a hivatalbóli meginditás iránt. Ha azonban a bíróság még egyáltalán nem avatkozott adologba bár mely okból, s ilyen szabad időpontban jönnek a kérelmező felek, micsoda joggal mondhatná azt a bíróság, hogy «az ur elkésett, most hivatalból fog folyni az eljárás és többé nincsen joga öröklési bizonyítványokhoz, eljátszotta ahhoz való jogát, s nekem szebbnek tetszik most már kiadni az aktákat tárgyalásra?* notandum, az ellenkező nézetüek szerint akkor is mondhatná ezt a bíróság, ha még lépést sem tett hivatalból, s talán nem is tehetett, mert a félnek beadott kérvénye figyelmeztette csak az esetre. A í. §-ban előirt 3 hónap nem oly értelmű záros határidőt jelent, hogy csupán ezen idő alatt terjeszthető elő az örökösödési bizonyítvány iránti kérelem, miután a 99 §. a felek jogát nem korlátozza időben ; hanem a 4. §. csupán azon kijelentést tartalmazza, hogy ha és amennyiben a felek 3 hónán alatt nem terjesztenek elő kérelmet, a bíróság tovább nem köteles várakozni, sőt köteles azonnal hivatalból intézkedni az örökösödési eljárás megindítása iránt. A törvény tehát azon esetre gondol, ha nincsen kérelem, amikor is a bíróság c~ak a tárgyalást rendelheti el, miután örökösödési bizonyítványt hivatalból kiadni nem lehet, ezt a dolog természete kizárja; hiszen a felekel egyességre kényszeríteni nem lehet. Azonban a4.§ egyáltalában nem zárjaki azt, s nem tiltja el a bíróságot attól, hogy amennyiben az örökösödési bizonyítvány kiadásának feltételei megvannak, a felek ez iránti kérelmét figyelembe vegye. Ezt igazolja a 99. §. utolsó bekezdése is, mely szerint az örökösödési bizonyítvány kiadásáért kérelmet csak addig adhatni be míg a hagyatéki bíróság a í §. értelmében az örökösödési eljárást hivatalból meg nem indította Ha tehát pl. eltelt már 6 hónap az örökhagyó halálától számítva, azonban a bíróság hivatalból még nem intézkedett, vagy azért, mert nem bir tudomással arról, hogy ingatlanok maradtak, vagy mert az ügy elintézésére még nem került a sor, a mi könnyen előfordul, s tudok esetet hogy a körjegyző 1897 évben terjesztette be a halálesetet és leltárat a bírósághoz és 1899. évben adatott ki az ügy tárgyalásra, — s ezen időközben a 99. §-nak megfelelő kérelem adatik be. a bíróság a kérelmet köteles figyelembe venni s annak alapján eljárni. A törvény ilyen magyarázatát a jogpolitikai szempont is támogatja, miután a tárgyalást akár költségkímélés akár kényelem szempontjából kerülni akaró felek azon tudatban, hogy 3 hónapon tul beadott kérelmüket elutasítják, azt nem is terjesztenék be, hanem megelégednének a magok kozott letesi! tett tényleges oszrályíyal, a bíróság pedig nem bírván tudomasI sal a dologról, a i. §. utasítása a hivatalból, megindításra ' irott malaszt maradna. Epen a közjegyzők tudják tapasztalásból, mily gyakran fordulnak elő azon esetek, hol elhal valaki, ingatlan is marad I utána, mégis csak évek multán indul meg az eljárás, mikor 1 véletlenül gyakran valamely vevő kérelme folytan jó a bíróság annak tudomására, ho^y örökhagyó ingatlan hagyatékának letárgyalása iránt az eljárás megindítandó. Ha a törvény megadta a jogot az örökösöknek, az ipso iure örökösödésnél fogva, hogy az örökségen hivatalos beavatkozás nélkül osztozkodhassanak, a mi megfelel a magyar öröklési jog lényegének és szellemének, bizonyára nem 3 havi felmondásra adta meg ezen jogot, hanem feltétlenül, csak a tekintetben szabván korlátot, hogy figyelmezteti a feleket arra, hogy éljenek ezen jogukkal 3 hónapon belül, mert amennyiben a bíróságnak az ingatlan hagyatékról tudomása van, 3 hó elteltével már ennek is kötelessége gondoskodni az átírásról, s igy amenyiben oly időben adják be a kérvényt, midőn a bíróság már tényleg intézkedett, akkor kérelmük természetesen figyelembe többé nem vehető, mert egy ügyben kétléle eljárást alkalmazni nem lehet, s miután már a hivatalos intézkedés megelőzte a kérelmet, tárgyalási uton kell haladnia az eljárásnak. Az örökösödési bizonyítvány iránti kérelem tehát beadható az örökhagyó halálától számított 3 hónapon tul is, s a bíróság, a mennyiben az előszabott feltételek megvannak, annak alapján köteles eljárni, csak azon esetben mellőzhetvén azt, ha időközben, s a kérelem beadását megelőzőleg már intézkedett a tárgyalásnak hivatalbóli megindítása iránt. Tapasztalatom szerint a bírósági gyakorlat is ezen álláspontot foglalja el. Nyílt kérdések és feleletek. A hitelezők kijátszása ellen való védelem. Részben az éveken át tartós rossz gazdasági viszonyok, míg inkább vidéki fóldnépünk könyelaiüsége, fóldéhessége és azon körülmény, hogy könnyű módon jut váltóhitelhez, eladósodását okozta, magával rántva a józanabb és jobb módú gazdákat is azzal, hogy ezek temérdek girókötelezettséget vállaltak magukra. Vidékünkön ezen eladósodott és girókötelezettségekkel terhelt emberek, hogy hitelezőik ellen magukat védelmezzék, illetve ezek kijátszása céljából, ingatlanaikat részben nejeikre, az esetben pedig ha a nők is kötelezve vannak, gyermekeikre ruházzák át. Az adósok és giróval kötelezettek részéró'l ingatlan vagyonuk ekkénti átruházása tömegesen és minden nap előfordul és legnagyobb veszélylyel fenyegeti a vidéki pénzintézeteket, melyeknek nemcsak azzal okoznak veszteségeket, hogy a ki ilégitési alapot elvon ják tőlük, de azzal is, hogy jobb módú birtokos girókötelezettséget nem vállal és ezáltal a pénzintézetek üzleti pangása áll be, de káros bsfolyájsal vannak a hitelezők kijátszását célzó vagyonátruházások a gazdasági viszonyokra is, mert a vidéki pénzintézetek kénytelenek óvatosságból a váltóhitelt még azoktól is megvonni, kik a pénzintézet kijátszását nem célozzák és ez által a jobb módú gazdák is elesvén az olcsó hiteltől, előbb utóbb az uzsorások martalékává lesznek, holott eddig a szolid pénzintézetek az uzsorát teljesen kiküszöbölték. Törvényeink, de a bírósági joggyakorlat sem nyújt, szerény véleményem szerint, elegendő védelmet a hitelezőknek követeléseik kijátszása ellen. Polgári uton a hitelező az adós vagyonának átruházás folytán lett tulajdonosa ellen csak az esetben járhat el sikerrel, ha beigazolni képes, hogy az átruházási ügylet fingált, és a vevő ellenérték szolgáltatása nélkül jutott az átruházott vagyonhoz, tehát ajándékképpen és ezen esetben a megajándékozott birói uton kötelezhető, hogy az ajándék értékéig a hitelezőt kielégítse. Azt azonban bizonyítani, hogy az átruházási ügylet fingált és hogy a vevő ellenértéket nem szolgáltatott, a legritkább esetben lehető, annyival kevésbé lehető, mert ujabban az ilyen átruházási ügyleteknél az átruházott ingatlant terhelő jelzálogi követelés köttetik ki vételárként. Bűnvádi uton sem érhető cél és a kijátszás meg nem torolható, mert a büntető törvény 386-ik §-a szerint hitelezési csalást az követ el, ki azon célból, hogy hitelezőit megkárosítsa, a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt, vagyonához tartozó értéktárgyakat elrejt, eltitkol, elidegenít, megrongál, adósságokat vagy jogügyleteket kohol. Ámde azok, kik hitelezőiknek kijátszása céljából vagyonukat koholt szerződés alapján átruházzák, nem várják be a végrehajtást, sőt a kereset megindítását sem, és igy a vagyonátruházás a hitelezési csalás ismérveivel nem bir, a büntető törvény hivatkozott szakasza, de felsöbiróságaink által követett joggyakorlat szerint sem, miként ezt több felsőbirósági határozat igazolja.