A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 50. szám - Vitás kérdések a házassági perendtartás köréből

A JOG 3ö9 A.) felperest megilleti a b. újfalui 25 számú tlkvben felvett i , telek ingatlan birtoka, a melyet jogtalanul B. tart kezében, a S telek értéke 2.000 frt így a birtok per nem tartozik a járásbíróság elé, mivel azonban ritkaság, hogy egy művelési ágból legyen valakinek ilyen nagy terjedelmű birtoka, az birtok részletekre oszlik és az illető ingatlan tkve következő lesz: I. zsellér birtok 1 r. 307. hr sz. rét a legelő dűlőben — 1,054. [Jöl 2 r. 592. hr. sz. szántó a csentesziget dűlőben — 438. Qöl 8 ., 711'2 hr. sz. szántó a csentesziget dűlőben 529 •öl 4 „ 897 1 a hr. sz. rét avasi tisztás dűlőben 1,190 Ööl 5 .. 1,027 2 hr. sz. szántó az avasi tisztásban 1.060 •öl 0 .. 1,143'1 hr. sz. szántó sovány ölyű dűlőben 773 •öl 7 » 1,975/1 hr. sz. szántó a here dűlőben 447 nöl 8 » 2,542/1 hr. sz. rét az ökör bónik dűlőben 897 [Jöl 9 » 2,916 hr. sz. rét az ökör bónik dűlőben 970 Döl 10 s 3,675/2 hr. rét a bcglya dűlőben 798 \Jö\ 11 » 3,675/2 hr. rét a boglya dűlőben 146 árrér •öl 12 » 5,003 hr. szántó a hidniges dűlőben 476 ^öl 13 » 5.179 hr. szántó klastrom dűlőben 1,012 ^öl 14 » 5.508 hr. szántó Halma dűlőben 1,000 nöl ily körülmények között a felperes nem egy pert fog indítani, hanem mint tapasztalatból tudom 14 pert és pedig minden egyes per számú ingatlant külön fogja követelni, — mivel azok egyenként 200 frt értéket tul nem haladnak. — E 14 per jogosult az 1893 : év XVIII. £-a alapján, — már pedig ily perindítás által a jog hatásköre rendkívül nagyobbodik és a per rövid uton, egy felebbezéssel el lesz intézve, holott, ha a rendes utat megtartva a felperes a tszéknél perel, az ügy nagyobb, megvitatásban és magasabb birói eldöntésben részesül. Világért sem akarom ez által a járásbíróságok és a tszékek mint felebbezési bíróságok ítélkezéseit becsmérelni, de tény, hogy ők ily körülmények között hatáskörüket túlhaladó ügyben ítélkeznek ; ugyanis az 1893 év XVIII. t.-c. 43.§-a alapján az első bíróság a 14 pert egyesítve, egy ítéletet mond és épp ugy intézkedik, mint ha csak egy per indíttatott volna. még ha a járásbirósági és a tszék felebbezési tanács ítélkezéseit egyenlőeknek vesszük, a kir. tszék mint elsőfokú bíróság, a kir. ítélőtábla és kir. curia ítélkezésével, még is az alperesre nagyon nagy jogsérelem hárul abból, hogy ő egy kereset költségei helyett 14 kereset költségeiben. 14 ítéleti bélyegben fog marasztaltatni, e tekintetben a 93 : XVIII. t.-c. 109. §-ának első két sora nyervén alkalmazást; már pedig, hogy ily eset sanctionálása nem lehet a törvényhozó szándéka, azt minden jogász elismeri; a helyes jogi felfogás szerint nem is lehetne e 14 pert megindítani, mert a tervben az ingatlan I római jegy alatt van felvéve, tehát jogilag egy jószágtest, de sehol az 1893. év XVIII. t.-c.-ben oly rendelkezést nem találok, a mely tiltaná, hogy a jogilag egy jószágtest egy bizonyos része, ha annak értéke 200 frton alól van. külön ne lehetne követelhető, a míg pedig az általam hivatkozott szakaszok authentikus magyarázatával e tekintetben segítve nem lesz, a jbiróságok kénytelenek a pereket elfogadni és azokban ítéletet hozni. Vitás kérdések a házassági perendtartás köréböL* Irta: Dr. RAFFAY FERENC, győri kir. törvényszéki albiró. III. Vagyonjogi igények érvényesítése. Nem célom ezen a helyen részletesen tárgyalni azokat a következményeket, a melyeket a házasságnak megsemmisítésére, érvénytelenítése vagy felbontása maga után von a házastársak vagyonjogi viszonyára nézve; de nem óhajtom kifejteni azokat a szabályokat sem a maguk teljességében, a melyek szerint a vagyonjogi igények a házassági ügyekben érvényesitendők: néhány főbb vonás, egy-két fontosabb jogeset vagy nevezetesebb birói kijelentés csak ezen cikknek a tárgya. Azt hiszem, igy is eléri célját, hogy t. i. a még mutatkozó kételyeket eloszlassa a judicaturában, az által, hogy a Curiának végleges megállapodásait kiemeli. A H. T. maga felsorolja a házassági perben érvényesíthető vagyonjogi követelések egy részét, vagyis az ajándékokból és tartás, igényekből eredőket (90-97., 102., 103., 105, 118. és 134. §§. Herczegh ezeket «nem szorosan vett» házassági ügyeknek nevezi.) r A tartásra nézve különbséget kell tenni a nő es a kiskorú gyermekek tartása között. Az ajándékról és a nőtartásElőző cikkek a 46. és 47. sámban. ról csak feltételesen rendelkezik a bíróság a házassági perben, t. i. akkor, ha érvényesitik; ellenben ha kiskorú gyermek van, ennek tartása és elhelyezése felöl feltétlenül ítélni kell, mert a bíróság a kiskorú érdekeit hivatalból köteles figyelembe venni. A gyermekek tartására nézve az 1877: XX. t.-c. 11. §-ával szemben lényeges változtatást tartalmaz a H. T. 9;>. §-ának 4. bekezdése, mely szerint a közös gyermekek tartása és nevelése költségeit mindkét szülő jövedelme arányában köteles fedezni, ha arra a gyermekek vagyonának jövedelme elégtelen. Ez a kötelezettség feltétlen és megállapítandó az ítéletben akkor is, ha a házasfelek a tartásra nézve megegyeztek, nevezetesen, ha azt kifejezetten az egyik szülő vállalta is magára. E tekintetben többször tapasztalhatni hiányokat, kivált az elsőbirói ítéletekben és pedig még ujabban is. A győri kir. ítélőtábla ezeket a hiányokat következőleg szokta pótolni : «A kir. Ítélőtábla az ítéletnek azt a részét, mely szerint a kir. törvényszék a házasságból született kiskorú gyermekeket felperes gondviselésére bizta. helybenhagyja, azzal a kiegészítéssel, hogy a mennyiben felperes a gyermekek eltartására képtelenné válnék, azok eltartása nagykorúságuk betöltéséig egészben alperest terheli.» Ez a formula helyes és megfelel a H. T. most idézett pontjának, a melyből önként folyik, hogy az esetre, ha sem a gyermeknek, sem az egyik szülőnek kellő jövedelme nincs, a gyermek eltartása egészben a másik szülő kötelessége. Helyes továbbá constatálni az ítéletben azt is, hogy a tartási kötelezettség a gyermekeknek nagykorúságáig terheli a szülőket, mert a tartásnak egy bizonyos életév betöltéséig való korlátozása, mint ez a törvénytelen gyermekeknél a 14 éves korig rendszerint gyakorlatban van, a törvényes születésű gyermekekre nézve alkalmazást egyáltalán nem nyerhet. (C. 2,934/899. I. K. 1899. 37.) A törvény szellemének megfelelő továbbá a győri kir. ítélőtáblának ama gyakorlata is, mely szerint (pl. 55/1899. sz. a.) az iratokat a kiskorú gyermek tartása és elhelyezése felöl teendő intézkedés végett, a H. T. 96. §-a alapján átteszi a gyámhatósághoz, abban az esetben is, ha a gyermektartás kérdésében a gyámhatóság a házassági per előtt már intézkedett s ha a felek a per során e kérdés eldöntésére nézve nem hoztak fel uj ténykörülményeket. Helyes ez a rendelkezés, mert a házasságnak birói ítélet folytán való megszűnése más helyzetet teremt, s igy a gyámhatóságnak előzetes rendelkezése, a mely különben is csak ideiglenes jellegű volt, a változott viszonyokhoz képest, pl. a kimondott vétkességre való tekintettel vagy a szülők vagyoni viszonyainak ujabb alakulása folytán, esetleg megváltoztatandó. Mindezen intézkedések abban találják alapjukat, hogy a gyermekek sorsáról a bíróság hivatalból tartozik gondoskodni, minélfogva a tartás és elhelyezés felöl határozni kell, ezeken kívül még az esetben is, ha a szülők által e tekintetben s kötött egyességet a gyámhatóság jóvá is hagyta. Érdekes továbbá a győri kir. ítélőtáblának az a határozata, a mely szerint a házasságtörés folytán született kiskorú gyermekek tartási kötelezettségét megállapította a férjjel szem ben is, arra az esetre, ha az anya ezen tartásra képtelenné válnék és addig, a mig a gyermekeknek törvénytelen születése jogérvényes ítélettel meg nem állapittatik. (1,390/898. C. hh. 5,130/898.) Indoka pedig az volt ennek a rendelkezésnek, hogy a kiskorúak érdeke hivatalból szem előtt tartandó. A H. T. 95. §-ának utolsó bekezdése ugyancsak veszély esetén engedi meg a gyermektartás biztosítását, de mert a veszély megbirálása, valamint a biztosítás teljesen a bíró belátásától függ, nézetem szerint ez a biztosítás hivatalból is elrendelhető. A H. T. 95. §-a kifejezetten «közös» kiskorú gyermeket emlit, miből következik, hogy mostoha gyermek tartására a mostoha szülő egyáltalán nem kötelezhető. A nő által házassági perben támasztható vagyoni igények érvényesítésére nézve e helyütt először is a hitbérről óhajtok megemlékezni. A Curiának fentebb már idézett 2,934/899. sz. ítélete szerint ugyanis sem az irott, sem a törvényes hitbér házasság felbontása esetén meg nem ítélhető. Miből önként következik, hogy nem ítélhető meg semmiségi. megtámadási és válóperben sem. Ez a gyakorlat azonban ellentétes — több jogi iróink véleményével. Pl. J a n c s ó György (Fodor -féle Magánjog, IV. 116. és 117. §.), Zlinszky-Reiner (Magánjog. 902: 1.), Knorr Alajos (id. mű 128. 1.) szerint ugy az irott, mint a törvényes hitbér követelhető bontóper ezetén is, mert a házasság megszűnésének módja teljesen irreleváns. Ellenben a budapesti kir. Ítélőtábla (pl. 2,790/1883., 41,743/1885.), valamint a