A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 50. szám - Perbeli közvetlenség

A JOG nyomozó vagy ne legyen nyomozó stb. Lehet a közvetlenség írásos, szóbeli, nyomozó, nem nyomozó egyaránt, ha a potestas és autonómia harmóniában van és ezáltal á törvénykezés lehető jósága (jóság alatt értem a hajdani distinctiók szerint minősített jó, olcsó, gyors tulajdonságát) biztosítva van. A törvénykezés jóságának azonban nincs semmi garantiája akkor, ha írásos a per és az ügyfél nem saját tetszése szerint írhatja le s írhatja alá a maga álláspontját; ha szóbeli a per és nincs a tárgyalásnál valódi nyilvánosság, nincs közvélemény ; ha nyomozó az eljárás s a birói hatalom omnipotentiává fajul ; vagy végre a felek autonómiája és perbeli függetlensége, léc-királylyá degredálja a birói hatalmat. ... .Elég volt eddig a distinctiókból, hogy rátérjek megint hat év óta forszirozott állításomnak ismétlésére t. i. arra, hogy a magyarországi uj sommás eljárású törvénykezési mü : férc mü, az általános törvénykezési alapelvek mellőzésével jött létre, a mathematikában kiforgatja a kétszer kettőt és dissonans hangokat erőszakol az akusztikába consonans hangok helyett. A mi törvénykezési eljárásunk szóbeli és nyomozó ; tehát nem szóbeli és nyilvános, mint a hogy mondatott, mert senki sem állithatja, hogy ma-napság a polgári tárgyalásoknál fungáló itélő bírót egy közvélemény ellenőrizné. Van megengedett, úgynevezett jogi nyilvánosság, de nincs valódi nyilvánosság. Ha a szóbeliség nincs valódi nyilvánossággal párosítva, nincs a törvénykezésnek garantiája. Erre az axiómára semmi súlyt se fektettek a sommás eljárás codificalása alkalmával. Legnagyobb a birói hatalom a nyomozó eljárásban. Mit tettek ? Teremtettek szóbeliséget nyilvánosság nélkül, tehát létesítettek egy olyan törvényt, melyben megmaradt a birói hatalom érintetlen méltóságában, a peres felek pedig joguk és érdekeikre nézve megfosztattak a nyilvánosságban rejlő közvélemény pártfogásától, nem ugyan szándékosan, de tényleg. A törvénykezés lehető garantiája nélkül contemplalt szóbeliségben, a mint elfogyott a közvélemény ellenőrző ereje és evvel együtt a perbeli felek önállósága, másfelől éppen ugy nőtt a birói hatalom ereje és látszata sincs meg annak a törvénykezési hármoniának, melytől függ a törvénykezés jósága, mely a birói potestas és perbeli felek autonómiája közötti kedvező viszony adományából nyerheti biztosítékait. A törvénykezési harmóniának látszatát csakis azon valótlan állítás tartaná fenn, a mely a törvényben igy fejezi ki magát: az eljárás szóbeli és nyilvános. Csakhogy ez nem igaz, tudja mindenki. Midőn ily lényegesen csökkent a felek perbeli autonómiája és a midőn túlfelől éppen ennélfogva oly nagy mértékben emelkedett a birói potestas, midőn a törvénykezés megrontására ily módon a potestas és az autonómia közötti viszony megfelelő épségét a nyilvánosság nélküli szóbeliséggel elvileg teljesen összetörték : akkor még kimondták azt is, hogy az eljárás legyen nyomozó, vagyis a megnagyobbodott birói hatalom legyen még nagyobb ! Látni való, hogy e törekvés, hogy ezen működés egyenesen a viszony disharmonikus valóságát idézte elő, holott — lehet — harmonikusan akart eljárni; mert hát azt, hogy eredetileg jót akart, azt hiszem, nem vonja kétségbe senki. így lett rosszabb 1 s93-ban a mi perrendtartásunk annál, a mely 1868-ban codifikáltatott. bár a kettő között nem nagy külömbség van. Az 1893-iki sommás eljárásban oda fejlesztetett a birói hatalom és ugy összesugorodott a felek autonómiája, hogy az első bíróságnál félig, a fellebbviteli bíróságnál egészen átváltozik a per személye a pertárgyáváabiró kezében. Ez a perbeli közvetlenségnek oly absurdumig vitt legszélső foka, mely kizárja a helyes törvénykezés lehetőségét. Értem ezalatt az elsőbiróságnál a hivatalból megejtendő nyomozásokat és azon félszeg eljárást, hogy a pert befejező ítéletet a feleknek sem nem kézbesitik, sem kihirdetéskor tudomásul vételét a felekkel alá nem íratják; értem a felső bíróságnál a>on egyoldalú hatalmi önkényt, mely fellebbezési tárgyaláskor egyátalában számba nem veszi a peres feleket, akkor szakítja meg előadásukat, mikor akarja, akkor zárja be a tárgyalást mikor neki tetszik, ugy itéi, a hogy jónak látja, olyan jegyzőkönyvet vesz fel, a milyet sietségében tud és mindezekhez egy szavuk se lehet a perbenálló feleknek ; nem irnak alá jkvet, nem írják alá az ítélet tudomásul vételét, rendesen tovább nem fellebbezhetnek, szóval a peröknek nem urai. Egy ilyen fellebbezési tárgyaláson egyéniségére érzékeny tisztességes ember nem érezheti magát másként a törvényen alapuló birói önkény miatt, mint egy tárgy a birói szobában, személyes jogai nincsenek. Olyan törvénykezési eljárás, mely nélkülözi a nyilvánosságot is. az Írásbeliséget is. napjainkban képtelenség; mert semminemű garantiája nincs. És ilyen a mi szóbeli sommás eljárásunk. A felek aláírását mellőzi és a biró egyedül önkénykedhetik tetszése szerint, mert ellenőrző nyilvánosság nincs mellette. A mi törvényünknek nincs semmiféle garantiája arra nézve, hogy a törvénykezés jósága kötelezőleg biztosítva lehetne ; a mi törvényünk a lehető legrosszabb azt hiszem egész Európában, mert az általános alaki jog követelményének sarkalatos alapelveit kiforgatta. Nem folytatom e rossz törvény dehonestálását tovább, mert már irásközben érzem a visszatetszést, hallom a közbeszólást, hogy korántsem olyan rossz ez a törvény ; ha olyan rossz volna, meglátszanék eredményében is ; már pedig a mi igazságszolgáltatásunk is van olyan, mint más ország igazságszolgáltatása. Ennek a közbeszólásnak van jogosultsága, de csak annyi, a mennyi a törvénykezés eredményét érinti és azt én is elismerem készségesen, hogy korántsem olyan rossz a törvénykezésünk mint a milyen rossz a törvényünk. Ez a körülmény pedig egyenesen a magyarországi birói kar megbízhatóságát, reputatióját és karakterét dicséri fenhangon. A mi törvényünk szerint ma is deresre huzathatná a biró a perlekedőt, az ítélet kihirdetését csak a biró irja alá, ehhez a félnek nincs joga ; nyilvánosság pedig nincs jelen, ha a fél panaszkodni merne, azt hinnék, hogy álmodik, a biró ellen bizonyítani semmit se lehet. Az a közvetlenség, mely az ítélőbíró hatalmi körét a nyomozásban rejlő omnipotentiával hatványozza, minden körülmények között kiirtandó a törvénykezésből; mert mathematikai ponto.'ság szerint bizonyos, hogy összerontja azt a harmóniát, melynek lenni kell a birói potestas és ügyfél autonómiája között; mert — a mint korábbi cikkeimben kézzelfoghatólag kimutattam — lehetetleníti a törvénykezés igazi céljainak, az ítélet pártatlanságának mindenkori érvényesítését; mert, a hol csak kellő fontosságot tulajdonítottak az alaki jog reális és opportunus követelményeinek, ott az itélő birót mindenütt kizárták a nyomozásból és a figyelő álláspontot foglaltatták el vele. Olyan perbeli közvetlenség, mely didaktikai viszonyba állítja a birót a peres féllel, humánus gondolkodásra vall, de kivihetetlen dolog. Teljes kiskorúság az állampolgárok részéről, a hajdani Rómáéhoz hasonló állami omnipotentia az igazságszolgáltatást adminisztráló állam részéről volna szükséges ahhoz, hogy a biró a peres feleket a pervitel szabályaira kitanítsa. De ki tudja mennyi biró kellene ehhez a mesterséghez, minő birói létszám volna szükséges, hogy az oktató közvetlenség, vagyis az a viszony létesüljön a biró és a peres felek között, a mi van a tanító és tanítvány között. A mi sommás eljárásunk codifikatorainak a törvény szövege közzé beigtatott azon kívánsága, hogy a biró a feleket tanítsa ki a perben, csak egy olyan jámbor óhajtás, mely bizonyítja a codifikatorok humánus gondolkodásmódját, de meg nem valósulhat soha, Nem győzi a gyakorlatban a biró a saját munkáját végezni, azt t. i. a mitől függ ellenőrzés folytán a maga existentiája és előmenetele; mit törődjék ilyenkor ellenőrzetlenül hagyott teendőivel ? Tanította, nem tanította a feleket ? Ki vizsgálja, hol a rendes censura f Senki, sehol. Számitó és okos állami adminisztráció nem is megy abba bele soha, hogy előbb a peres emberek és az üzleti érdekek számára nyisson ingyenes iskoláztatást és a népnevelést pedig elhanyagolja. Magyarországon is előbb arról kellene gondoskodni államilag, hogy legyen elég iskolahelyiség, elég tanitó és legyen fokozatosan bár ingyenes a népnevelés, nem arról, hogy az állampénztárából drágán fizetett birák prókátorrá neveljék a perlekedőket — ingyen. Nohát szerencsére tényleg ez nincs is igy, mert a törvény ezen kívánsága csak jámbor óhajtás, mely gyakorlatilag meg nem valósul, mint egyéb sok más rendelkezése is az okos birói praxis miatt. Sokat gondolkoztam eddig, sokat írtam össze eddig törvénykezési problémáink megfejtéséről ; de mindig csak odatérek vissza, hogy célját tekintve, legkielégitőbb biró és ügyfél között az a viszony, melyben a biró ítélkezés előtt kizárólag figyelő álláspontot foglal el, ítélkezés alatt pedig judiciumára támaszkodik. Tehet ugyan kérdéseket a biró figyelés közben is a peres felekhez, hogy megerősíthesse egy vagy más irányban figyelmét és előkészíthesse judiciumát, de csak oly modorban, hogy kérdéseiről soha se lehessen észre venni az egyoldalú nyomozást, kijelentései pedig épen kerüljék valamelyik félnek oktatását ; mert tehetünk ugyan valami jót egyik félnek a birói kioktatással, de százszorta nagyobb rosszat követtünk el cselekményünkkel, mint a mennyi jót akartunk tenni, mivel a másik fél érdeke ugyanekkor bíróilag van megtámadva és ez a másik fél ilyenkor, a helyett, hogy igazságos ítélőbíró előtt