A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 50. szám - Perbeli közvetlenség

366 A JOG nézve közös azegyetértés, degyakorlatialkal­mazásánál nagy a külömbség köztem s a jogá­szi közvélemény között. Megbocsátja ezt nekem azon­ban minden érdeklődő; mert hát komolyan arra törekszem, hogy a törvénykezési eljárásnak minél intensivebb garantiát nyújthassunk és csekély erőmet legkevésbbé se kímélem ily jóakaratú fáradságtól, mivel ekkor öntudatomban nyertem meg kielégítő díjazását fáradságomnak. Én már egyszer hivatkoztam a székely törvénykezésre ; nem azért, mintha az elütött volna a többi népek törvényke­zésétől, sőt ez is épen egyforma volt a többi népek szóbeli tárgyalásával. Hivatkoztam azért, mert a székelység kőkonser­vativismusa következtében itt maradt fenn legkésőbb a valódi nyilvánossággal garant'rozott szóbeliség. Minden szóbeli tár­gyalásnál egy közvélemény volt jelen a sokaságban : zúgott, tombolt, ha a biró el akart térni a törvénytől; dult, égetett, feldúlta, felégette az igazságtalankodó biró házát, meglynchelte magát a bírót törvénytelenkedésekor. Látszik ebből, hogy a szóbeli eljárásban csak akkor van garantia, ha a nyilvánosság ellenőrző befolyással lehet a bíróra. És épen így van ez ma is a sajtó vétségeknél és az uj büntető törvény által megha­tározott bűnesetekben. Van sokaság (36 ember), van közvélemény (12 esküdt polgár ítélete) és van ezen közvéleménynek hathatós befolyása a biróra. így a szóbeliségnek megvan a teljes garantiája. Csakhogy a közvélemény befolyásának az irányát lénye­gesen megváltoztatta a civilizáció ; de nehogy gondolja valaki, mikép a befolyást magát a biróra gyengítette volna ezen vál­toztatás által az uj kor. Világért se, sőt mondhatjuk, hogy nevelte, hogy a szóbeliség garantiája intensivebb legyen ez által. Mi módon ? Az uj kor azt nem engedi, hogy a birót meglyncheljék az esküdtek, (a közvélemény), ez már ma nem járná; hanem mégis, hogy a biró ne hibázhasson, hát hogy legyen törvényes garantia is s a biró házát se égethessék el: a büntethetőség megállapítását kiveszi a biró jogköréből és oda adja a közvéleménynek, az esküdteknek a mai civilizált világ. Ez a szóbeliség garantiája, ez a nyilvánosság, melyet a büntető eljárást életbeléptető rendelet szerint pénzzel szerzi be az igazságügyi kormány (napidijat, fuvar költséget ad az esküd­teknek funktióban). A szóbeli eljárás sehogy se lehet el valódi nyilvánosság nélkül, erre szükség van, ha pénzel vesszük :s meg; mindig van szükség bizonyos ellenőrző befolyásra, mely garantiát nyújt­son az eljárásnak. Az uj sommás eljárás codifikálásakor erre nem ügyeltek. Ez az, a mibe én meg nem nyughatom. Ha pedig a szóbeliséget polgári eljárásban nem lehetne manapság megfelelő garantia mellett codifikálni, ugy azonnal át kell térni egészben az írásbeliségre. Nem értem ez alatt világ­ért se a mai rendes eljárást. Legyen azonban akár szóbeli, akár írásbeli az eljárás, melynek fenti definitioját azért szőttem ide be, mintegy beve­zetésül, hogy korábbi értekezésemnek panaszolt homályossá­gát némileg derítsem — mindig nagyon lényeges kérdés és főkérdés a jó törvénykezés szempontjából a közvetlenség kér­désének megoldása. A közvetlenség nem egyéb mint egy viszony, viszonya az itélő birónak a perhez és a perbeli felekhez egyfelől; de másfelől a perbeli közvetlenség mértéke jelzi mindig azt a viszonyt is. a melyben érintkezik a perben álló felek autonó­miája a bírói hatalommal. El nem vitázható tény egyfelől a perbeli felek törvény­kezési automomiája mindaddig, a mig elismerve van, hogy a polgári pernek az ura a peres fél; el nem vitázható tény más­felől a birói potestas mindaddig, mig a törvénykezés rendszere az itélő birónak a vitázó felek fölött álló auktoritást tulajdonit. Ez az autonómia és ez a potestas szembeállítása képezi a perbeli közvetlenséget és létesiti azt a viszonyt, a melynek kiszámíthatatlan fokozata szerint módosul mindenkor az alaki jog érvénye és lényege. A közvetlenség által létesített eme viszony fokozatainak kiszámíthatatlanságát első tekintetre belátja akárki, ha rá gon­dol arra, hogy a perbeli birói hatalomnak egyfelől, a peres felek önállóságának másfelől minő sok alakulata lehet a per­ben a szerint, a mint kiterjesztetik avagy megszorittatik a po­testas és az autonómia egyaránt. A perbeli közvetlenség lénye­gének meghatározása ennélfogva nagyon bajos, talán lehetetlen ; leghelyesebb, ha azt egy nagyon elasztikus viszonynak tekint­jük és ismerjük el, mely a perbeli potestas és autonómia működésének mértékét és fokozatait — mint a higany az időt — egész pontossággal jelzi. És valójában jelzi is. Ha ez igy van és ha megengedjük, hogy a birói hata­lom- és a felek önállósága kérdésének helyes megállapításától függ valamely perrendtartás jósága és célszerűsége: akkor a perbeli közvetlenség tanával foglalkozni annyi, mint a törvény­kezési eljárás lényegének jóságát és célszerűségét tudatni s megállapítani. Ha nehéz a közvetlenség lényegének szoros meghatáro­zása, akkor működésének kritériumaiból igyekszünk defini­álni és első sorban abban lehet megállapodni, hogy minél nagyobb a birói hatalom a felek önállóságával szemben, annál nagyobb a közvetlenség. A perbeli közvetlenség az eljárás lényege szerint négy­féle ; valamint az eszközök,— illetve az alkalmazhatóság szerint is ma már szintén négyféle. Az eljárás lényege szerint, midőn a birói értelemnek működését, a birói akaratnak befolyását mérlegeljük, lehetet­len figyelmen kivül hagyni azon törvényes intézkedéseket, melyek már eddig is más-más mértékét constituálták és más­más fokozatát igazolják a birói közvetlenségnek és lehetetlen szemet hunyni azon tényleges állapot előtt, a mely ismét egy külön fokozatát mutatja fel a perbeli közvetlenségnek. Ha ugyanis a peres eljárásban a nyomozási módszert vesszük bírálat alá, ebben nagyobb közvetlenséget találunk a nagyobb birói befolyásnál fogva, mint a tárgyalási módszer szerint vezetett peres eljárásban. Ez mindenki előtt világos. Ha elővesszük a mi sommás eljárásunkat és elolvassuk belőle a törvény azon rendelkezését, hogy a biró köteles a peres feleket kitanítani (kivéve az ügyvédet) a pervitel szabá­lyaira : itten a közvetlenségnek egy másik nemére akadtunk. Ha a birói kar selejtes létszámának productióit vesszük bírálat alá, a mely úgyszólván vaktában itél, a mely nem törődik az ügygyei, vagy más dolgozik helyette (sokszor valaki a kezelő és segédszemélyzetből), avagy könnyelműen a jogor­voslatra bizza az ügy sorsát: itt ismét egy másik fajta köz­vetlenségnek kell nevet adni. Van ezek szerint nyomozó, oktató, figyelő és alvó közvet­lenség a birói értelem és akarat működésének fokozatai szerint. A perbeli közvetlenség — eltekintve a subjectiv és ob­jectiv érintkezés azon módjaitól, melyek az emberi öt érzéken alapulnak — az eszközök felhasználása, vagyis az alkalmazha­tóság szerint ismét többfelé oszlik a szerint, a mint a törvény­kezés Írásosan avagy szóbeli uton történik s miután a természet­tudomány mai fejlődésének jóvoltából távirat és telefon utján is folynak a tárgyalási közvetítések, figyelmetlenség volna, ha a törvénykezés célszerű javításáról volna szó, ezeket is föl nem említeni a közvetlenség eszközei között. Ki tudja, nem fog-e egykor a törvénykezés is akkora súlyt fektetni ezen eszközökre, mint az üzleti világ?! A haladás törvénye mindenben a cél­szerűségnek hódol. Ezen eszközök tekintetbe vételével tehát van szóbeli közvetlenség,van irásos,táviratos és telefonos közvetlenség. Igaz alapjában a beszélő és távbeszélő, az iratos és táviratos eszközök egy ugyanazon dolgot jelentenek és a megkülönböz­tetés csakis distantialis jelleggel bír. A nyomozó közvetlenségben legnagyobb a birói hatalom és legkisebb a perbeli felek önállósága. Az oktató közvetlen­ségben átalakul a birói potestas scholasticus didacticává. A figyelő közvetlenségben a birói magaviselet és állás tekintélye dominál. Az alvó közvetlenség mint abnormitás jelentkezik, hirdeti, hogy a biró is ember és hogy ember hiba nélkül nincs. A közvetlenség irásos és szóbeli megkülönböztetése, ma, midőn mindenkinek kell irni tudni, vagy ha nem tud, könnyen fogadhat maga helyett szakértő írástudót, abban a tekintetben érdemel kiváló figyelmet, hogy melyik biztosítja inkább a tör­vénykezés jóságát, az írásbeli vagy a szóbeli eljárás ? Hasonló­képen nem esik más szempont alá a nyomozó és nem nyo­mozó közvetlenség sem ; valamint ezek összekapcsolásának és pedig mikénti összekapcsolásának kérdését is, hogy t. i. legyen irásos és nyomozó az eljárás, legyen irásos és nem nyomozó, legyen szóbeli és nem nyomozó, egyedül a törvénykezés javí­tása iránti törekvés dominálja. Látom, hogy belementem egy nagyon széles fenekű magyarázatba; hogy ebből könnyű szerrel ugy kijuthassak, miként azt e becses lapok terjedelme is megtűrhesse, vázlato­san fogok tovább haladni, jogászolvasó a részleteket hozzá­gondolja. A közvetlenség tanának első cardinalis alapelve : a birói potestast az eljárásban a perbeli fél autonómiájához és viszont a perbeli fél autonómiáját a birói potestashoz ugy illeszteni, a kettőt olyan viszonyba helyezni, a mely viszonyban találhat­juk fel kizárólag a lehető tökéletesebb törvénykezési eljárást. Ennek a célnak megvalósítása érdekében mindig mellékes dolog marad az az eddigi tusakodás, hogy csak irásos legyen atpaer, mert az a jobb, csak szóbeli, mert az a jobb; legyen

Next

/
Thumbnails
Contents