A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 50. szám - Perbeli közvetlenség

Tizennyolcadik évfolyam. 50. szam. Budapest, 1899 december 10. Szerkesztőség: V.t Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTÁR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSAClOGT ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 1 írt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Perbeli közvetlenség Irta: Bölöni László ügyvéd, Bánffy-Hunyad. - Az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §. 2. pontja. Irta: dr. Csaplaky Lipót Kir. jbiró B.-Ujfalu. - Vitás kérdések a házassági perrendtartás köréből. Irta: dr. Raffay Ferenc győri kir. trvszéki albiró. — Pactum reservati dominii. Irta: Dómján L. sajó-szentpéteri aljbiró. — Nyilt kérdések és feleletek. (Van-e az 1893: XVIII. t.-c. 165., 166. és 167. §§-ban körülirt feloldási eseteken kívül más okból is feloldásnak helye. Irta: E g o. — A végrehajtási jog köréből. Irta : dr. Ágoston Péter veszprémi trvszéki jegyző. — Sérelem. (Egy ügyvéd panasza.) Irta: Egy ügyvéd.) — Vegyes. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ("Budapesti Közlöny»-ből. / Perbeli közvetlenség. Irta: BÖLÖNI László ügyvéd Bánffy-Hunyad. A perbeli közvetlenség tana kifejtve nincs; természetre sincs ugy kitejtve, a mint azt a perlekedési igazság és perlekedést érdek megköveteli napjainkban. Tudjuk, hogy Magyarországon különösen a kiegyezés után, a szenti áromság ketteje, a szóbeliség és nyilvánosság napirenden tartatott és tartatik ; de harmadika, a közvetlenség folytonosan mellőztetik attól kezdve, a hogy az első magyar jogászgyülés szándékosan levette a napirendről. Ha fejtegetésébe bocsátkozom most, ugy hiszem, eljárásom nemcsak az időszerűség bélyegét viseli magán, de sőt hiányt pótol; mert a szóbeliség és nyilvánosság kérdéseinek tárgyalása a közvetlenség kérdésének tárgyalása nélkül perjogi félszegséget eredményez akárki végezze ezen kérdések tárgyalását — egymás nélkül. A különféle törvénykezési ügyek külön természetének faji kiválásakor örök törvények érvényesültek. Éppen mint a mathematikában vagy az akusztikában nem állíthatja senki józanon — habár reformot akar is — hogy volt már kétszer kettő négy eleget, ezután már legyen 3 vagy 5 és nem állithatja senki, hogy ezután egy alapakkordban a 7-ik vagy 9. hang legyen teljesen sonans, consonans az elsővel és ne a 8-ik : éppen igy nem mellőzhetünk a törvénykezés tudományában sem bizonyos természetes örök igazságokat, akár milyen reform szomjasak legyünk, mert különben a jogtudomány alaki és anyagi rendelkezéseinek józan törekvését sértenők meg s az állandó érvényű törvényt magyaráznók félre. aÉrdek és igazság a perben» cimü értekezésem olvasói közül Göldner kir. törvényszéki biró ur és Lax Adolf tb. főügyész ur méltatták — föltevésem szerint — kiválóbb figyelemre fejtegetéseimet, engem lekötelező, szíves kritikájukból legalább ezt magyarázom ki. Ugy ők, mint korábbi kritikusaim kimondták — a mit magam is eleitől fogva éreztem és a mit ma is látok — hogy elveim magyarázata szemben áll bizonyos jogi közvélemény felfogásával s hogy törekvésem látszata erőlködés, mely az árral küzködik. E becses lapok szerkesztőségébe 1892-ben küldtem be az első cikket, mely a mai sommás eljárású törvénybe lefektetett cardinális elvek egy némelyikének tarthatatlanságát magyarázta s mely a mai sommás eljárás lényegét képező törvénynek ugy jogfilosofiai mint gyakorlati szempontból a közönségre s az igazságügyi adminisztrátora nézve egyaránt célszerűtlen és káros voltát fejtegette. Akkor (1892-ben) a t. szerkesztőség csillag alatt kijelentette, hogy nem ért egyet velem, de cikkemnek argumentumait kénytelen respektálni s azóta minden esztendőben küldök egy ilyen cikket és — a t. szerkesztőség közli. Bizonyára haszontalan erőlködés volna törekvésem és papírkosárba való minden cikkem, ha nem volna egyéb a törekvés mint a megállapodott közvélemény hivalkodó felbojgatása, ha nem volna egyéb a cikk, mint személyes feltűnésre Lapunk mai száma 12 oldalra terjed számító okoskodás ; ugy de kritikusaim megtisztelő kritikájával, e becses lapok szerkesztőségének nagybecsű ítéletével bizonyítani merem, hogy törekvésem komoly, hogy indokaim súlyosak és számba veendők. Oka ennek az az általános érvényességű igazság, mely nem engedi, hogy a 2-szer 2 : 3 vagy 5 legyen és a mely szépségesen összekapcsol engem és egy ugyanazon alapra állit még kritikusaimmal is. Legelső igazság a törvénykezésben, hogy még vad emberek is garantiát kerestek az ítélethozatalban és minden körülmények között biztosíték kell arra nézve, hogy ítélet után mégis kisebb a valódi sérelem, mint ítélet előtt, hogy mégis valami orvoslás történt az ítélkezés által. Ezt a garantiát a legrégibb időtől kezdve a mai napig egyedül a való dinyilvánosság adja (jól meg kell érteni a valódi nyilvánosság és nem az ugy nevezett jogi) — szóbeli tárgyalásoknál ; ha pedig írásos a tárgyalás, akkor egyedüli garantia a felek sajátkezű aláírása. És ebben a két institutióban ki van meiitve minden lehető perjogi kívánalom a perlekedés garantiájára nézve; több valódi garantiát fölfedezni nem képes senki: de e nélkül a kettő nélkül aztán el sem lehet semmiféle törvénykezés, ha célt akar érni, ha azt akarja, hogy orvoslás történjék. Ha valaki egyetért velem abban, hogy a törvénykezés el nem lehet megfelelő garantia nélkül és hogy ez a garantia nem lehet más mint szóbeli tárgyalásoknál a valódi nyilvánosság, írásos tárgyalásnál az érdekeltek contractualis aláírása: akkor az a valaki azt akarja, a mit én akartam mindig s a mit akarok most is, hogy t. i. a mi törvénykezésünk garantia nélkül való ne legyen és hogy ez a garantia ne legyen — mert nem lehet — más, mint szóbeliség mellett a valódi nyilvánosság, írásbeliség mellett a sajátkezű aláírás. Ezt pedig mindenki akarja, ugy hiszem s ez esetben tehát csak látszik, mintha az áradattal szemben álltam volna vagy állanék, a valóság az, hogy a jogi közvéleménynyel tartok magam is; csak látszat az, a mi köztünk ellentétként ingerkedik és nem valóság. Mégis honnan a nagy eltérés hat év óta állandóan fejtegetéseimben, melyek a sommás eljárásnak oly annyira erős kritikáját tartalmazták, hogy mindenki a sommás eljárás ellenségének tarthat és hogy jogosan érezhetem magamat egyedüüségben e téren? A mai sommás eljárás a szóbeliségre van alapítva, de — valódi nyilvánosság nélkül. Ez a baj Nincs meg a törvénykezés garantiája; a codificatorok csak hozzá képzelték és ugy lökték ki a publikumnak garantia nélkül a sommás eljárást. Ez a nagy baj. Én a mi sommás szóbeli eljárásunkat világért se gáncsolnám, nem szereztem volna halomszámra argumentumokat tarthatatlanságának kimutatása céljából, ha garantia volna hozzákötve; ámde nincs. Itt is velem tart minden értelmes jogász ; mert hát bizony jogosan támadható az a törvénykezési eljárás, melyben nincs biztosíték, nincs megfelelő garantia. Egyet akarunk mindnyájan. Csakhogy mégis megvan a bökkenő, mégis egyedül érezhetem magam ma is; mert hát egy igen n-igy többség ugy vélekedik, hogy a mai s/.óbeli eljái ásnak ugy is van elég garantiája, valódi nyilvánosság nélküi is. a valódi nyilvánosságot ma már ugy sem lehet megteremteni a pdg. perek szóbeli tárgyalásához, mindenki el van foglalva a maga dolgával, nem lehet ennélfogva jobb eljárást codifikálni. maradjunk meg evvel. Én meg nem akarok megmaradni. Itt az eltérés valódi oka. Tehát a törvénykezés elveire és céljára