A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 49. szám - Egy észrevétel a "bünvádi perrendtartásnak" 1896. évi XXXIII. t.-c. - kézbesítésre vonatkozó - §§-hoz - Egy néhány észrevétel az "Ujabb megjegyzések a sommás eljárás köréből" cimü közlemény alkalmából

364 A JOG kívántak. Vádlottak ezen tagadásuk és állításuk mellett megmaradtak a végtárgyalás során is s Cs. István és P. János csendörök szemébe is mondották, hogy ezek őket bántalmazták. Vádlottak azon állítását, hogy a csendőrök őket bántalmazták, támogatták H. János Sovcsik, S. János és H. Pál károsoknak a végtárgyaláson tett vallomásaik, továbbá H. Paulik András, B. Lajos s V. Antal tanuknak a vizsgálat során tett vallomásaik, melyek szerint a csendőrök vádlottakat arcul ütötték, szájon ütéssel fenyegették, összekötözték és verték. De támogatja vádlottak állítását a fogházorvosnak napló 35. sz. a. levő véleménye is, mely szerint G. (berki) János vádlott balszemének alsó héjánál véres aláfutást tapasztalt, a mely sértést valamely ütés vagy ütődés következményének állit. Ezek szerint tekintve, hogy a csendőrök előtt beismerő vallomásuk visszavonását kellőkép indokolták, tekintve, hogy a fentiek szerint elfogadandó azon állításuk, hogy a csendőrség előtt tett beismerésüket kényszer behatása alatt tették, vádlottak ellen, még ha azon visszavont beismerések a vádbeli lopásoknak általuk történt elkövetése tekintetében gyanuokokat képeznének is, semmi más bizonyíték fel nem merülvén, vádlottak az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával, az ellenük emelt vád és következményei terhe alól felmentendők voltak. Orvosi szakértői vélemény. Egy jómódú, büntetlen előéletű gazda állott a krakkói esküdtek előtt testvérgyilkosság bűnével vádolva. Az áldozatot, a vádlott nővérét egy rejtett helyen halva találták s a vidéki orvosok, a kik a holttestet felboncolták, teljes határozottsággal állították, hogy a holttesten a külerőszak nyomai láthatók, hogy tehát gyilkosság történt. Ezen orvosi vélemény alapján letartóztatták a nő fivérét, reá hárulván a gyanú, hogy az örökség megszerzéséért gyilkolta meg testvérét. A védő ajánlatára a bíróság két orvostanárt hallgatott ki mint orvosszakértot, kik odanyilatkoztak, hogy a vádnak semmi jogos alapja ninc--, sőt ellenkezőleg, a boncjegyzőkönyvről, és a helyszíni szemléből egész valószínűnek látszik, hogy a nő öngyilkos lett. Erre már vall a kihallgatott tanuknak az az állítása, hogy az elhunyt már hetek óta búskomor volt és mindenkit került. Az ügyész mindennek dacára fentartotta vádját, de bevallotta, hogy a vád alapja az orvosszakértők vallomása folytán erősen megingott. A védő éles hangon kritizálta a vidéki orvosok eljárását és a vizsgálat vezetésében tapasztalt könnyelműséget és a vádlott felmentését kérte. Az esküdtszék egyhangúlag felmentő verdiktet hozott, hozzátette azonban még azt is, hogy csodálkozik azon, mint lehet egy teljesen ártatlan embert hat hónapig fogva tartani. A bíróságoknál a felek által lerótt bélyegilletékek visszautalványozása tárgyában az igazságügyminiszter 53587/99. sz. a. következő rendeletet bocsátott ki: A törvénykezési bélyeg- és illetékszabályok 6. §-a világosan akkép rendelkezik, hogy annak meghatározása, vájjon bélyeg- és jogilleték fizetendő-e vagy sem és minő mérben, a kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe utalt ügyek kivételével birói eljárás tárgya nem lehet. Ennek dacára már többször megtörtén., iiogy az e. f. kir. bíróságok olyankor, amikor meggyőződésük szerint a felek által lerótt bélyegilleték a kir. kincstár részéről visszatérítendővé vált: hatáskörük túllépésével a lerótt bélyeget a kir. adóhivatalnál a fél részére visszautalványozták. Az ilyen utalványokat a kir. adóhivatalok — az 1881. évi XXXVI. t.-c. 13. §. harmadik bekezdésében megjelölt eset kivételével — nem foganatosítják, mert a bíróságok külön törvényes rendelkezés nélkül a pénzügyi tárca terhére utalványokat ki nem adhatnak. Felhívom ennélfogva a kir. bíróságokat, hogy a felek által lerótt bélyeg- vagy jogilleték visszautalványozásától jövőre tartózkodjanak, s e tárgyban előterjesztett kérelem esetén a kérelmezőt pénzügyi közigazgatási útra utasitsák. Egyedüli kivételt képez a zálogjog bejegyzése után lerovandó bélyegilleték, amelynek visszautalványozására — ha a kért zálogjog-bejegyzés el nem rendeltetik — az 1881. évi XXXVI. t.-c. 13. §. harmadik bekezdése alatt felvett rendelkezés az eljáró telekkönyvi hatóságot feljogosítja. Ebben az egy esetben tehát külön törvény hatalmazza fel a telekkönyvi hatóságot arra, hogy a pénzügyi tárca terhére a bélyegilletéket visszautalványozhassa. A most emiitett esetre vonatkozólag az 1881. évi XXVI. t.-c. 13. §-a ugy rendelkezik, hogy ha a bejegyzés megtagadtatik, a birói végzés jogerőre emelkedése után az eljáró telekkönyvi hatóság a bejegyzési illeték gyanánt lerótt bélyegjegyek pénzértékét a kir. adóhivatalnál, a fél részére kiutalványozza. E rendelkezés folytán a telekkönyvi hatóságok ezeket a kiutaló végzéseket közvetlenül a kir. adóhivataloknak küldik meg. Ez az eljárás is zavarokra vezet, mert a szóban forgó utalványok számvevőségi ellenjegyzéssel nincsenek ellátva, már pedig a fennálló számviteli elvek, de különösen az 1897. évi XX. t.-c. 61. §-a értelmében a pénztáraknak számvevőségi ellenjegyzés nélkül kiadásokat eszközölni nem szabad. A felmerülhető zavarok megelőzése és kikerülése céljából a kir. pénzügyminister ur megkeresésére felhívom a telekkönyvi hatóságokat, hogy azokat a végzéseket, amelyekben a most emiitett törvényes rendelkezés alapján a bejegyzési bélyegilleték pénzértékét visszautalványozzák, jövőben ne közvetlenül az illető kir. adóhivatalhoz, Budapest székes főváros balparti részén a IX. ker. kir. állampénztárhoz, hanem az ezekre nézve illetékes kir. pénzügyigazgatósághoz küldjék meg. A kir. pénzügyigazgatóság a nélkül, hogy az utalvány bírálatába bocsátkoznék, azt a mellé rendelt számvevőséggel ellenjegyezteti s a kir. adóhivatalnak foganatosítása végett meg fogja küldeni. . . r Az ítélet kézbesítésének elmulasztása. A m. kir. uuria: A semmiségi panasz elvettetik. Indokok: Ámbár a kir. törvényszék nem jart el helyesen, amidőn a végtárgyalási jegyzőkönyv záradékában foglalt határozata ellenére az Ítéletet vádlott védőjének ki nem adta es az ügyiratokat a felebbezési indokok bevárása nélkül a szegedi kir. táblához felterjesztette, s jóllehet a szegedi kir. tábla is elnézte azt: mindazáltal tekintettel arra, hogy a kir. tábla íteletének fejezete szerint ott az ügy nemcsak a kir. ügyész, hanem vádlott és védőjének felebbezésére és tehát a vádlott érdekében is felülvizsgáltatott, a panaszolt mulasztás oly jogsérelmet nem képez, mely a kir. tábla Ítéletének megsemmisítését indokolná, minélfogva a semmiségi panasz elvetendő volt; a kir. tábla ítélete pedig felhozott s az clsőbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva hagyatott helyben. (1899. szeptember 22. 3233. B. sz. a.) Szökés veszélye mint a vizsgálati fogság elrendelésének alapja. A m. kir. Curia: Csalárd bukás büntette miatt vádolt T. B. s társai elleni bűnügyben végzett: A kir. tábla végzése feleb bezett részében megváltoztatunk, R. Lajos és R. Károly vádlottak biztosíték nélkül rendeltetnek szabadlábra helyeztetni. Indokok: A kir. tábla végzésének az a része, mely szerint terheltek szabadlábra helyezése elrendeltetett, jogorvoslattal meg nem támadtatván, érintett végzésének csak az a része képezte felülvizsgálat tárgyát, amelylyel a vizsgálati fogság megszüntetése biztosíték tételéhez köttetett. E kikötés a megszökhetés feltételezésével indokoltatott. Minthogy azonban e vélelem az eddigi eljárás adataiban támpontra egyáltalában nem talál, igy ez a valamely ténybeli körülménynyel nem támogatott indok, a már eddig is nyolc hónapot meghaladott vizsgálati fogság megszüntetésének törvényes akadályát annál kevésbbé képezheti, mert a kir. ügyész is a vizsgálati fogság megszüntetését minden feltétel nélkül indítványozta; ezeknél fogva tehát a szabadlábra helyezés feltételére nézve a kir. tábla végzését megváltoztatni kellett (1899. október 18. 10,907/99. B. sz. a.) A katonai bíráskodás reformja Belgiumban.Nemrég kezdte meg a belga parlament a katonai büntető eljárás revíziójára vonatkozó munkálatait. Az uj szervezet, melyet ebben a katonai bíráskodás nyert, szerencsésen egyeztet össze egymással két törekvést, melyek közül egy a katonai törvényszékek teljes eltörlését vagy legalább hatásköre lényeges megszorítását tűzte ki célul, mig a másik a polgári elemek minden közreműködését a had bíróságoknál kiküszöbölendőnek tartja. Úgy látszik, a belga reform megtalálta a helyes középutat s ezt a következő rendszerben viszi keresztül. A katonai elem tulysulya megmarad ezután is, mivel a hadbíróság tiszti tagjai fognak Ítélni jövőben is minden korlátozás nélkül. Ellenben részt fog venni a hadbiróságban egy polgár bírósági személy is, a ki katonai kollegáinak egyes jogi kérdések felől felvilágosítást nyújt, őket tájékoztatja, instruálja. Ámde ez még nem elég; a polgári személy a hadbiróságoknál az elnöklő főtiszt mellett egyszerűen ülnöki functiót végez. Nem ugy a felebbviteli bíróságoknál, a hol már az elnök maga is a másodfokú bíróság tagjai közül választott polgári biró. Tudni kell ugyanis, hogy a Brüsszelben székelő katonai törvényszékhez a hadbiróságoktól minden vádlott számára nyitva áll a felebbezés s azoknak Ítéletei a törvény rendes utján megváltoztathatók. De még ebben sem merül ki a polgári igazságszolgáltatás érdekeinek szem előtt tartása az uj katonai bűnvádi reformban. A semmitőszék hatásköre mint harmadik íorumé, kiterjed minden katonai büntető ügyre ís. Igaz, hogy eljárása tisztán csak formai, s nem vonatkozik az ügyek érdemére, de azért megdönthetlen garanciájául szolgál az elfogulatlan és igazságos Ítélkezésnek. Curiai és táblai értesítések. Abrudbánya dr. D. E. Corhis A. - Becker M. és tsa érk. 4,484/99. sz. a. n. e. eld. Kovács Béla. — Csaba F. K. Milyó — Milyó 2,183/99. sz. ü. a Cur. nov. 28. hh. — Czegléd dr. V. Zs. Fischer — Vajda 531/99. v. sz. ü. n. e. — Sebők Szerdahelyi 268/99. sz ü n e - Debrecen dr. M. Gy. Szilágyi E. - Ujfalussy M. 3,067/99. sz. ü. a Cur. nov. 23. hh. - Derecske Sz. S. Katona L. — Szép S. 1 579/99. sz. ü. a Cur. nov. 17. mv — Erzsébetvaros dr. J. Gy Gubás M — dr. Issekutz Gy. érk. 4,024/99. m. o. n. e. eld. Danilovits - Bukner Sogan b. u érk. 7,400/99 sz. a. nov. 21. visszaút. — Mezö-Tur Sz P Dorgo L. - Mári közbirt. érk. 7,671/99. sz. a. n. e. eld. Somonyi Cs. Tóth Mária - ... aj rágó E. 6898/99. sz. ü. a Tábla nov. 29. mv. — Hajdú E és tsai — özv. Hajdú L.-né nem érk. — Pécs dr M I dr Toldy B.-né — dr. Toldi B. érk. 5,922/99. sz. a. n. e. eld. Pecháta Sz.-t ehérvár P. G. P. Moharos - Moharos 3,040/99. sz ü. a T nov mv. - 4,270/99. sz. ü. okt. 3. hh. - Horváth - Posvay 21 792/99 sz u. a T nov. lo. mv. - Albert - lovag Keiszler 5,566/99. sz. ü. a T. nov. 28. mv. — SpütI - Csörgei 5.724/99. s/.. ü. a T. nov 8. hh Lendvay Gy. b. ü. n. e. - Wild J. 2,860/9 •. sz. ü. eld. Hieronymi 6' ~ ,«« Nagy M29/99. sz. ü. n. e. - Szentgyörgyi - Szentgyo.gy. 4.081/99. sz. ü. n. e. - Tr. Baán dr. W E. jamrich J. Tretnchavszky J. 2,574/99. sz. ü. a Cur. nov. 23. mv. - Újvidék dr. C. A. M. Watkovits K. — Jarritovics Gy. l,836/99 : sz. ü. n e. - özv. Urosen.es Gy - Urosenics P. 2.761/99. sz. ü. a Cur. nov. 21. hh. Vág-bellye dr. Sz. F. ifj. Pápay - Bleho J.-né - 3,961/99. sz. ü. Cur. nov. 23. mv. ' LLAfi RÉSZVáHTTXlCSASXo RTOHDÁJA BDDAPISTgK