A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1899 / 49. szám - Egy észrevétel a "bünvádi perrendtartásnak" 1896. évi XXXIII. t.-c. - kézbesítésre vonatkozó - §§-hoz - Egy néhány észrevétel az "Ujabb megjegyzések a sommás eljárás köréből" cimü közlemény alkalmából
A JOG 361 hez, hogy tgen az 50 frton aluli sommás visszahelyezés) perekben hozót íteletek ellen a kir. törvényszékhez van felülvizsgálatnak helye s én magam részéről ennek a nézetnek a rtmogatására legfeljebb arra a «helyi jelentőségű* körülményre utalhatok, hogy a mi seröss po,gári fele5bezési tanácsunk bizonyara a hmine visszautasítaná az ilyen felülvizsgálati kéré Seket:,ude„ne-uC?k- h°§y ner? teszi' hanem azoknak érdemleges elbírálásába bocsátkozik. Ónként következik hogy a győri kir. ítélő Táblának és a kir. Curiának ebben a kérdésben elfoglalt álláspontja a törvény világos rendelkezésével meiőben ellentétes es a bírálatot semmiképpen sem állja ki. A mint a t. cikkíró urnák sikerült az indokok szerencsés kiemelésével a fenti kérdésben kifejtett nézetének helyessége felől mindenkit (nyugodtan állítom mindenkit) meggyőzni, ugy adós maradt abbeli nézetének az indokolásával, hogy a községi bíróságoktól felebbvitt ügyekben hozott járásbirósági ítéletek ellen a törvényszékhez helye van a felülvizsgálatnak. Ezen nézetét azonban már nem tehetem magamévá. Mert a S. T. azon az állapoton, mely szerint a községi bíróságtól felebbvitt ügyekben hozott járásbirósági ítélet ellen minden jogorvoslat ki volt zárva, nem csak nem változtatott, hanem expressis verbis fentartotta : kijelentvén a 225. §. 4. pontjában : «a járásbíróság ítélete ellen felebbvitelnek nincsen helyes. Abból a körülményből pedig, hogy a felülvizsgálat nincsen szintén kifejezetten kizárva, nem lehet arra következtetni, hogy az meg volna engedve, vagy a S. T. 180. s 126. §-aiból sem lehet kimagyarázni ezt; mert ezek a rendelkezések csak az a priori a sommás eljárás alá tartozó perekre vonatkoznak, s hogy a S. T.-nek az intentiója az volt, hogy ezek a rendelkezések ne nyerjenek alkalmazást a községi bíróságtól felebbvitt ügyekre, kitűnik abból is. hogy ezeket mintegy elkülöníteni akarván a 20 frton felüli ügyektől, a «vegyes és átmeneti intézkedésekben)) rendelkezik a 20 frton aluli ügyek tekintetében. Kitűnik a törvénynek a fenti intentiója még abból is, hogy még a fizetési meghagyásból keletkezett 20 frton aluli ügyekben hozott ítéletek ellen sincs jogorvoslatnak helye ; holott ily ügyekben csak egy fórum dönt véglegesen, a járásbíróság. Előállana az az anomália, hogy egy 1 frtos ügyben három, egy 49 frtos perben pedig csak két bíróság járna el; mert habár elég gyakori a hajlandóság, a községi bíráskodást nem «sökra becsülni)), az ez idő szerint mégis csak bírósági fórum. Hogy menny,ben volna-e kívánatos a 20 frton aluli ügyekben hozott ítéletek ellen a jogorvoslatot megengedni, az természetesen egészen más lapra tartozik. Belföld. A katonai büntető perrendtartás tervezete a cs. és kir közös hadügyminisztérium kebelében elkészült. A tervezet a német birodalmi, 1898 év december t-én kihirdetett katonai büntető perrendtartás elveit fogadta el, a mely azonban nemcsak hogy haladást nem tüntet fel, hanem szemben az orosz, franczia, olasz és bajor katonai perrendtartás szabadelvű intézkedéseivel, jelentékeny visszaesést képez. Különösen áll az a védelem jogait illetőleg, melyek oly mértékben vannak korlátozva, hogy a védelem helyes gyakorlását egyenesen lehetetlenné teszi. Ez a körülmény az alsó-ausztriai ügyvédi kamarát arra indította, hogy e tárgyban a cs. és kir. közös hadügyministeriumhoz részletes felterjesztést intézett, a melvnek szövegét a budapesti ügyvédi kam rának is megküldötte azzal a felhívással, hogy ez is tegyen hasonló értelemben felterjesztést a hadügyministeriumhoz. A budapesti ügyvédi kamara egyik közelebbi választmányi ülésében foglalkozott e tárgygyal, melyet érdemleges jelentéstétel végett dr. Szilágyi Arthur Károly helyettes kamarai ügyésznek adott ki s egyben felterjesztést intézett a m. kir. igazságügyministerhez, melyben figyelmét e tárgyra felhívja azzal a kérelemmel, hogy mod nyittassék az ügyvédi kamarának e tárgyhoz hozzászólani. A védők hivatalból való kirendelése tárgyában, a budapesti ügyvédi kamara választmánya Friedmann Bernát elnökhelyettes elnöklete alatt egy Nagy Dezső titkár P ol 1 á k Illés ügyész, D a r v a i Fülöp és B e rc z e 1 i Antal választmányi tagokból álló bizottságot küldött ki, mely munkálatát elkészítvén a kamara választmánya egyik rendkívüli ülésében foglalkozót e tárgygyal. Hosszas és beható vita után a választmány abban állapodott meg, hogy a A. P. T. 58. §-a értelmeben elkészitendd védői jegyzéket akképen fogja összeállítani hogy abba felfogja venni azokat, kik jelentkeznek és azokat, knc köztudomás szerint bűnügyi védelmekkel foglalkoznak akkor is ha azok nem jelentkeznének. Az egyes esetekben való kirendelés a betűrend sorrendjében fog történni tekintet nélkül az ügyek minősegére Miután pedig a8védői névsort még ezen év vegén a törvényszékek elnökeivel közölni kell, fe 1 hi v a tn a k a k:a mára! tagok hogy a jegyzékbe való felvétel végett legkésőbb f. évi de«mb e h (, közepéig okvetlenül jelentkezzenek az ügyvédi kamaránál. A jelentkezés levelezőlapon is történhetik. A közvédők kirendelésére vonatkozó szabályzattal a budapesti ügyvédi kamara választmánya legközelebb fog foglalkozni. A jogi szakoktatás reformja tárgyában a vallás- és közoktatásügyi ministerium kebelében egy előadói tervezet készült, mely az egyetemekkel és jogi akadémiákkal bizalmasan közöltetett. A budapesti ügyvédi kamara választmánya az igazságszolgáltatást és az ügyvédi kart oly közeli ől érdeklő eme reformtervezetről tudomást szerezvén, a maga részéről szintén szükségesnek látta, hogy e tárgygyal idejekorán foglalkozzék. E célból a választmány egy dr. Nagy Dezső titkár, dr. Baracs Marcell és dr. Pap József választmányi tagokból álló bizottságot küldött ki, mely munkálatát elkészítvén, azt a választmány egyik közelebbi ülésében fogja tárgyalni. A választmány e tárgyban elfoglalandó álláspontját annak idején közzé fogja tenni. Az országos ügyvédi gyám és nyugdíjintézet szervezése tárgyában a budapesti ügyvédi kamara 1899. évi június hó 29-én és következő napjain megtartott közgyűlésén az alapszabály tervezetet elfogadta és elhatározta, hogy az intézetet 1900 április 1-én éleibe lépteti. Az erre vonatkozó felterjesztés még július hónapban bemutattatott az igazságügyministernek, a ki azonban e tárgyiján eddigelé még nem határozott; reményt nyújtott azonban arra, hogy felügyeleti jogköréből folyó elhatározását már legközelebbi időben közölni fogja a budapesti ügyvédi kamarával, a mi igen kívánatos is, mert ennek megtörténtéig nem lehet megkezdeni a szervezés munkálatait, de a vidéki kamarákhoz sem lehet a csatlakozásra való felhívást kibocsájtani. A magyar ügyvédségnek pedig ellentmondás nélküli ritka egyhangúsággal nyilatkozó közóhaját képezi, hogy ez a nagyfontosságú intézet működését mielőbb megkezdhesse. Kár minden egyes meddőn elrepülő évért. Nyilt kérdések és feleletek. A végrehajtási jog köréből. (Felelet.) I. Szinte bocsánatot kell kérnem a tekint, szerkesztőségtől hogy kartársaink kérdéseire adott válaszaimmal annyiszor igénybe veszem a «Jog» hasábjait. *) Szívesen átengedném a rendelkezésre álló tért nálamnál hivatottabbaknak, de sajnálattal tapasztalom, hogy a «Nyilt kérdések> nem igen indítják a kartársak zömét arra, hogy nézeteiket nyilvánítsák egy-egy érdekesebb jogi kérdés felmerülése esetén. Pedig mennyit nyerne a jogtudomány az által, ha a hivatottak minden egyes kérdés felmerülése után nézeteiket nyilvánítanák és mennyivel jobban látnánk egy-egy jogesetet, ha azt mennél többen megvitatnák. A «Nyilt kérdésekre* tömegesen adott válaszok által úgyszólván bizonyos jogászi közmeggyő ződés jegecedne ki és ez mindenesetre nagy hasznára válna a magyar jogász-közönségnek. Hogy dr. S. L. kartársunk kérdésére válaszoljak, nézetem az, hogy B., a ki az árverés beszüntetése iránt a végreh. íörv. 168. §. alapján keresetet adott be, azzal feltétlenül elutasítandó lesz. Mert a 168. §. szerint construált keresetet a törvény szerint csak a végrehajtató ellen lehet beadni, a jelen esetben pedig nincs végrehajtató, sem végrehajtás. Továbbá, mert a végreh. törv. '20i. §-a föltétlenül adja meg a telekkvi tulajdonosnak az abban foglalt jogot, a ki ezen jogának érvényesítésében mindaddig meg nem gátolható, a míg neve a telekkönyvben mint tulajdonos szerepel. A telekkvi tulajdonos ellen pedig csak a tulajdonjog elösmerése iránti keresetet construálta a törvény, nem pedig a 168. §-ban körülirt keresetet. Ezt csak a harmadik személy, tehát a telekkönyvben mint tulajdonos nem szereplő személy indíthatja a végrehajtató ellen, nem pedig a tulajdonostárs a másik tulajdonos ellen. I)r. Csermely Gyula bpesti ügyvéd. II. A «Jog» 48-ik számában a fenti cím alatt S. L. ügyvéd által felvetett kérdéshez hozzászólva, meg kell jegyeznem, hogy az előadott tényálladék hézagos. Kérdéses ugyanis hogy A. pusztán a saját tkvi jutalékára kéri e az árverést, vagy pedig esetleg az 1881. LX. t.-c. 156. §-ának igénybevételével B-nek összes vagy némely ingatlan jutalékára is; ha ezen utóbb említettem szakasz nem vétetett igénybe B-nek jutaléka tehát a kitűnőbb árverés által nem tangáltatik, B. dologi jogaiban érintve nem lévén a vreh. törv. 168. §-a alapján jogosan megszüntető keresetet nem is indíthat, mert az ellenesetben a tulajdonnal való szabad rendelkezés korlátozását képezné. De ugy látszik, hogy a kérdést felvető ügyvéd ur arra kiván feleletet, hogy A. jogosítva van-e a tkvi jutaléka alapján B-vel megejtett osztály szerint tényleg bírt ingatlanokat árverés alá bocsátani ? *) Igen szívesen adunk helyet tisztelt munkatársunk minden felszólalásának és köszönetet mondunk neki szives közreműködéseért. A szerkesztőség