A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 48. szám - A budapesti kir. m. Tudományegyetem jog- és állam-tudományi karának véleményes jelentése az államvizsgálat reformja tárgyában. (Vége.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a ,<Jog» 48. szamához. Budapest, 1899. november ho 2<>. Köztörvényi ügyekben. Az 1894: XXXI. t.-c. 127. §-anak abból a rendelkezéséből, hogy azok, a kik elmebetegség miatt, avagy egyéb okból eszük hasznalatatol meg vannak fosztva, addig eme törvény alkalmazásában cselekvő képteleneknek tekintendők, a mig ez az állapot tnrt: önként következik, hogy ba a karos állapot nem állandó jellegű, vagy nem oly mérvű, hogy a házasság kötésére nézve kifejezett akaratnyilvánításánál a szabad elhatározást kizárja, ily esetben a teljesen önjogu egyénnel kötött házasság érvényessege azon az alapon meg nem támadható, hogy az időleges és csekélyebb mérvű koros állapot a házasság tartama alatt állandó jellegűvé vált es fokozódott. A székesfehérvári kir. törvényszék ^899 február 27-én 1,159. sz. a."! F. Zsuzsanna felperesnek, Sz. László alperes ellen házasság érvénytelenítése iránti perében következőleg itélt: A peres felek közt Ivánesán 1893 aug. 22-én az ev. ref. egyház szertartása szerint kötött házasság a H. T. 44. §. alapján érvénytelennek nyilvánittatik stb. Indokok: A perhez csatolt bűnügyi iratokból 220. sz. a. található orvosi véleménynyel, ugy a m. kir. országos tébolyda ^.igatóságnak átiratával igazolva van, hogy alperes elmebeteg. Az emiitett két okirat nem állapit ugyan meg bizonyos időpontot, mint nevezett alperes elmebetegsége kezdödésének idejét, minthogy azonban a bűnügyi iratoknál levő orvosi véleményből megállapítható és a büntető biróság 379. sz. végzésével meg is áilapittatott az, hogy alperes a terhére rótt gyujtogatásokat már elmebeteg állapotában követte el, ezen gyújtogatások közül pedig kettő az említett büntető bírósági végzés szerint 1891. és 1892. években, tehát peres feleknek házasságra lépése előtt követtetett el, miből folyólag megállapítható az, hogy alperes házasságra lépése idején vagyis 1893 aug. 22-én már elmebeteg volt s így a H. T. 127. §. b) pontja értelmében cselekvőképtelen volt. Minthogy pedig a H. T. 44. §. értelmében az ugyanazon törvény ti. §. ellenére vagyis a cselekvőképtelen által kötött házasság semmis: ehhez képest megemlítve még azt, miszerint érvénytelenségi okul szolgáló tévedés avagy tévesztés esetének fenforgása beigazolást nem nyert, a peres felek által kötött házasságot a H. T. 44. alapján érvénytelennek kimondani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla 11899 június 13-án 2,554. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyta stb. A m. kir. Curia |1899 nov. 2-án 3,723. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasitt .tik stb. Indokok: A beszerzett iratok között foglalt orvosi véleményekkel és a bűnvádi eljárás folyamán kihallgatott tanuknak vallomásával bizonyítva van ugyan, hogy alperesnél a házasság megkötése előtt merültek fel tünetek arra nézve, hogy központi idegrendszere meg volt támadva s ha annak ellenállási képessége a szeszes italok mértéktelen élvezete folytán avagy egyébként csökkentetett, akkor akaratának szabad elhatározásától megfosztatott, ámde a bűnvádi eljárás adataiból kétségtelenül kitűnik, hoory alperesnél az a kóros állapot nem állandó volt, hanem kóborlási és gyujtogatási hajlamainak is csak időnként vagyis akkor nem tudott ellentállani, midőn különböző viszonyok kedvezőtlen hatása folytán vagy a szeszes italoknak mértéktelen élvezete miatt akaratszabadságától is megfosztatott: a bűnvádi eljárás folyamán meghallgatott szakértők kiemelték, hogy alperesnél az érzés vezetése pontos, hogy alperes általában nyugodt s elmebstegségének alábbhagyási szakában élénk elmeműködés mellett jó ítélő képességet mutat és hogy elmebetegsége hosszabb ideig tartó szakszerű ápolás és gyógyítás mellett javulhat is; felperes a bűnvádi eljárás alkalmából maga azt vallotta, hogy a házasság első évében havonként egyszer tapasztalta férjének izgatottságát továbbá alperes anyja ugy nyilatkozott, hogy fia a házasság kötése után akkor kezdett bánatosabb lenni, mikor tapasztalta, hogy neje öt nem szeret.; végre K. István tanú vallotta, hogy a községben mindig akadtak olyanok, a kik alperest a tüzeseteket közvetlenül megelőző időben részegnek látták. Minthogy pedig az 1894. évi XXXI. t.-c. 127. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy azok, a kik elmebetegség miatt avagy egyéb okból eszük használatától meg vannak fosztva, addig eme törvény alkalmazásában cselekvőképtelennek tekintendők, a míg ez az állapotuk tart: önként következik, hogy ha a kóros állapot nem állandó jellegű avagy nem oly mérvű, hogy a házasság kötésére nézve kifejezett akaratnyilvánításánál a szabad elhatározást kizárja, ily esetben a teljesen Önjogu egyénnel kotott házasság érvényessége azon az alapon meg nem támadható, hogy az időleges és csekélyebb mérvű kóros állapot a házasság tartama alatt állandó jellegűvé vált és fokozódott: minélfogva mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett stb. A mennyiben a szerződés külön intézkedést nem tartalmaz, a szinházi törvények és szabályrendeletek a szerződés kiegészítő részéül tekintendők. A színház fegyelmi, mint külön bíróságnak ama határozatai joghatályát, melyekben büntetésül vagyoni hátrány rovatik ki, az 1881. LIX. t.-c. 77. §-ában előforduló joghasonlatosságnál fogva a rendes biróság nem érdemi, csakis alaki sérelmek szempontjából teheti bírálat tárgyává. Ott hol hatályban lévő ítéleten alapuló jog gyakoroltatik, jogtalan gazdagodásról szó nem lehet. A m. kir. Curia felülvizsg. tanácsa (1899. évi aug. hó 30-án G. 214/P. 1899. sz. a.) B. Ferencz felperesnek, H. Ödön ügyvéd által képviselt gr. K. István intendáns mint a m. kir. operaház képviselője alperes ellen, 1,414 frt 72 kr s jár. iránt a budapesti VI. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és ugyanott 1898. S. p. X. 1,160/4. sz. Ítélettel befejezett, felperesn' k felebbezése folytán pedig a budapesti kir. törvényszék által az 1899. március 21-én 899 III. D. 61. sz. a. hozott Ítélettel elbírált sommás perében felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán következő Ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: A felebbezési biróság felperest az 1896. év július havára járó 1,500 ft fizetésének 1,414 frt 70 kr része iránt támasztolt keresetével az alapon utasította el, mert az A. a. mellékelt szerződés 6. pontja az operaházi törvénykönyv 86. §-ának az alkalmazását ki nem zárja, — eme szakasz alapján a fegyelmi biróság felperest egy havi fizetése elvesztésére ítélte, az a kérdés pedig, hogy a fenforgó tényekkel indokolva van-e a szinházi biróság ily döntése ? birálat alá nem vonható. Felperesnek a felebbezési biróság ítélete ellen beadott felülvizsgálati kérelmében előterjesztett panasza az, hogy a felebbezési biróság az A. a. mellékelt szerződés 6. pontjával szemben a szinházi bíróságnak az operaházi törvénykönyv 86. §-án alapuló Ítéletét tévesen fogadta el hatályosnak arra, hogy annak alapján alperes az ő július havára járó 1,500 frt fizetéséből az A. a. mellékelt szerződés 6. pontjában meghatározott 85 ft 28 kron felül még a keresetbe vett 1,414 ft 72 kr összeget is visszatarthatja. E részben felperes azzal érvel, hogy az A. a. mellékelt szerződés 6. pontja az operaházi törvénykönyv f-'6 tj-ának az alkalmazását kizárja. A felebbezési bíróságnak ettől eltérő felfogása téves következtetésen alapul, ellenkezik az előző 10,000 ft iránt folytatott perben keletkezett határozatban érvényre jutott értelmezéssel. De ha a szerződés nem zárná is ki a 86. §-nak az alkalmazását, a szinházi biróság ítélete akkor se szolgáltat jogos alapot fizetése visszatartására, mert a 86. §. csak súlyos fegyelmi vétség esetén nyerhet alkalmazást, ellenében azonban fegyelmi vétség fenn nem forog, mert az előző perben keletkezett ítéletben tényként megvan állapítva, hogy az előadás előtt 2 nappal bejelentette okadatolt elmaradását s abban a perben kimutatta, hogy elmaradása jogos, jóhiszemű, vétlen volt, felperes az A. a. mellékelt szerződés 6. pontjának elhallgatásával hozatta meg a házi biróság által a határozatot ; felperes már az által jogsértést követett el, hogy a kérdést a szinházi biróság elé vitte s fegyelmi vétség ürügye alatt egy havi fizetése megtartásával jogtalanul akar gazdagodni. Felperesnek ez a panasza alaptalan. Az A. a. mellékelt szerződés 6. pontjának az a rendelkezése, hogy «ha a szerződő tag akár a műsoron, akár a műsoron kívül a szinlapon kitűzött, akár pedig körlevél által közzétett előadásbán a neki osztott szerepben fel nem lép, 85 frt 28 kr összeg megfizetésére köteleztetik* — a fellépés megengedett elmaradása esetére vonatkozik. Ez világosan kitűnik az emiitett szakasznak abból a további rendelkezéséből, hogy egy heti, valamint hoszabb ideig tartó betegség, rekedtség vagy bár mi más okból történt fel nem lépés esetén pedig, habár az ő működését igénylő előadás nem is tüzetett ki, annyiszor számított 85 ft 28 kr részlet fog fizetéséből levonatni, a hányszor közreműködni tartozott volna. Ellenben az operaházi törvénykönyv 86 §-nak az a rendelkezése, hogy aki egy egész előadást elmulaszt, teendőjének fontosságához képest egy negyedtől egész havi fizetésig büntettetik, a «meg nem engedett» tilos elmaradásra vonatkozik, mi kitűnik az emiitett tőrvénykönyv 1 §-nak abból a rendelkezéséből, hogy a szerződött tag az abban foglalt törvényeknek kivétel nélkül alá van vetve, s vétségeik vagy mulasztásaikért azok szerint büntettetik.