A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 48. szám - Néhány szó a "Vitás kérdések a házassági perrendtartás köréből" címü cikkre

352 A JOG jogszabályait, az általános büntetőjogi felelősség rendszerét foglalja magában. Alkalmazásuk a magyar sajtójogban ki van zárva, az 1848. évi XVIII. t.-c. 13. és 33. §§ aiban külön, szabályozott, fokozatos felelősségi rendszernél fogva. Azonban a felbujtóra és tettes-társra vonatkozó sajtójogi felelősségről a felelősségi rendszer (sajlótörvény 13. és 33. §§.) méltatásánál, illetőleg az «egyenes felhiváss mint felbujtó cselekménynél (B. T. K. 158., 171. §§.) lesz szó ; valamint a sajtórendőri résznél is. A B. T. K. VI. fejezete (75. §.) a szándék és gondatlanságról szól. Sajtódelictumot, a cselekmény természeténél fogva, de a törvény szerint is, csak szándékosan lehet elkövetni. A szándékosság kérdése felvethető ugyan egy-egy vádlottal szemben, azonban ez nem érinti a cselekmény büntetendőségét, — csak azt eredményezheti, hogy a felelősség áthárul a felelősség más fokozatán álló közreműködőre. Gyakran található a sajtóperben a gondatlansági elem is, melyet a védelem szeret felhasználni a felelősség távolabbi fokozatán, pl. a szerkesztőnél, kiadónál, a kik elővigyázat és kellő figyelem hiján nyújtottak alkalmat az incrirr.inált közlemény terjesztésére. Némely külföldi törvényhozás ezt a nynván fenforogható gondatlansági elemet alapul is vette egy külön felelősségi rendszer construálására, — azonban a mai magyar sajtójogban ennek helye nincs, — a felelősség a rendszer minden fokozatán feltétlen, és egyenlő ; a mi igazságosnak, de még talán méltányosnak sem tartható, adott esetben tehát az itélő biró a törvény szigorát a következményekben igyekszik enyhiteni. A B. T. K. VII. fejezetének a beszámítást kizáró, vagy enyhítő okairól szóló szakaszai (76—94. §§) közül az egy 76. §. az, mely alkalmazásában kételyeket ébreszthet. Ha maga a sajtó utján közzétett elmemü már a tartalmából is megzavart elmetehetség szerzeményének kétségtelenül felismerhető, — akkor maga az objectum nem válik be sajtódelictumnak ; ha pedig a feleletre vont személy az, a ki a 76. §. alá esik, akkor a felelősség áthárulhat a felelősségi fokozatban hozzá legközelebb állóra. Ámde itt beáll az a kérdés, vájjon tudta-e az utóbbi előzőjének azt az állapotát, mely feleletre vonását kizárja ? Ha tudta : amannak a felelősségét nyilván a saját felelősségével helyettesitette. A védelem nem ritkán igyekszik a 79. §-nak: a jogos önvédelemnek is szerepet szoritani a sajtóperben, különösen a rágalmazási és becsületsértési esetekben, szemben a megelőző jogtalan személyes megtámadással. Azonban ennek mint mentő, azaz a beszámitást kizáró oknak a sajtóperben nyilván helye nincs; mert a támadás nem közvetlen — a sajtó közvetítette — és a viszonttámadás tehát amannak elhárítását nem eredményezheti és igy sem nem alkalmas, sem nem szükséges. A B. T. K. VIII. fejezete a bűnhalmazatról szól (95— 104. §§.) Előfordulhat, hogy egy-egy közlemény a törvény több szakaszába ütköző sajtódelictumot hoz létre, azonban — a sajtó utján elkövetett bűncselekmények természeténél fogva — a 95. §. esetei még sem következhetnek be, mert a közzétételi actus egymagában még nem az az egy cselekmény, melyet a 95. §. megkíván, — és mert ez az actus a közlemény tartalma szerint egyes sajtódelictumokra (anyagi halmazat) szétválasztható és viszont a több egy tényálladékba össze nem vonható. A B. P. 19. §-ának utolsó bekezdése különben e fejezet §§-ainak alkalmazásánál lényeges befolyással van, midőn t. i. kimondja, hogy a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmény iránti vád, — ha esküdtbíróság elé tartozik, másnemű bűncselekmény iránti váddal nem egyesithetö, hacsak nem ismét sajtóperbeli váddal. A sajtóperekben tehát a bűnhalmazatnak inkább csak az összbüntetés kiszabására vonatkozó 96. és 104. §§-ai nyernek gyakrabban alkalmazást. A B. T. K. IX. fejezetében (105—125. §§.) a bűnvádi eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okok körül, — minthogy azok a sajtójognak is lényeges kiegészítő részei, — csupán a magyar sa]tótörvénynek attól eltérő külön elévülési szabályaira kell figyelemmel lenni. De ezekre is csak annyiban, a mennyiben az elévülés a bűnvádi eljárás megindításának határidejét szabja meg: mert a jogérvényesen megállapított büntetés végrehajtásának elévülését a magyar sajtótörvény külön nem szabályozván, — a B. T. K. IX. fejezetének intézkedései alkalmazandók ; ép ugy alkalmazandók továbbá az elévülés félbeszakítását és hatályát, valamint a sértett fél indítványára üldözendő bűncselekményeknél a magáninditvány idejét és jogosítását szabályozó szakaszok is. Különös figyelmet érdemel a B. T. K. 115. és 116. §§-nak a «közreműködőkre» vonatkozó szabálya, mely kiterjed a sajtóügyi felelősség egész fokozatára. (Lásd 3. és 4. sz. a.) Néhány szó a «Vitás kérdések a házassági perrendtartás köréböl» cimü cikkre, Irta: KNORR ALAJOS, nyug. kir. táblai biró, Bpesten. A «J o g» folyó évi 46. számában «Vitás kérdések a házassági perrendtartás köréből)) cimü cikk a házassági perrendtartásról értekezvén, abban a cikk szerzője legközelebb megjelent «Házassági perek és eljárás a házassági perekben» cimü munkámat is bírálata tárgyává teszi. Csak köszönettel tartozhatom a cikk szerzőjének ama jóindulatú figyelméért, melyben igénytelen munkámat részesíteni szives ; mindemellett engedje meg, hogy munkám kijelölt lényegesebb tételeire vonatkozó megjegyzéseire a szives olvasó tájékozása és magam megnyugtatása céljából e lap hasábjain észrevételeimet megtehessem. Sajnálja a cikkíró ur, hogy a házasság fennállása alatt indítható megállapító pereket, melyek, mint a cikk szerzője mondja, szintén házassági perek, nem tárgyalom kellő részletességgel. A H. T. a házasság megszüntetése céljából három keresetnek megindítását engedi meg, ezek a semmiségi, megtámadási és felbontási keresetek. Mind három perre nézve kimondja, hogy ezeket a pereket csak addig lehet megindítani, mig a házasság meg nem szűnt. Én tehát — eltekintve az ágytól és asztaltól elválasztás iránti pertől — más pereket a házassági perek sorába fel nem vehettem, a megállapító pereket különösen azért nem, mert a házasság semmiségét és érvénytelenségét csak a házasság msgszünte előtt indítandó semmiségi és megtámadási perben lehet kimondani, az a harmadik érdekelt pedig, a ki kimutatja, hogy a házasság semmiségétől vagy érvénytelenségétől valamely jogi érdeke függ, ezen érdekének érvényesítése céljából nem megállapítási, hanem semmiségi vagy megtámadási pert fog indítani. A házasság megszűnte után megengedi ugyan a törvény a házasság érvényessége kérdésének mellékes eldöntését abban a perben, mely a házasság érvényességétől függő érdek iránt indíttatik, ez a per azonban már nem lehet házassági per már csak azért sem, mert a házasság megszűnt, mint köztörvényi keresetet pedig, melynél a házasság érvényességének kérdése csak azért jön szóba, hogy a jogi élet elbírálható legyen, a házassági perek közé fel nem vehettem. Különben is a megállapító pereket én már «Sommás eljárás magyarázatán cimü munkámban (124—134 1.) eléggé ismertettem. A hitbér tekintetében lehet, hogy ujabban egy olyan Ítélet keletkezett, mely azt mondja, hogy a hitbér csak a férj halála után követelhető, ez azonban csak egyes ítélet lehet, a mi még nem gyakorlat, ezért én fentartom azt az állításomat, hogy ha a házasság a férj vétkessége miatt felbontatik, vagy érvénytelennek nyilvánittatik, a nő törvényes hitbérét követelheti. Ez volt a jog régen, ez ma és lesz mindaddig, mig egy uj törvény ezt az ősrégi gyakorlat által megerősített szabályt meg nem változtatja. Nehezteli a cikkíró ur, hogy a korábbi jogszabályok alatt hozott megsemmisítő ítélet hatályának kiterjesztéséről nem szólok. Igaza van a cikkíró urnák, nem szólottam erről, de nem is szólhattam, mert a H. T. 142. §-a határozottan rendelkezik, azt mondván : hogy ha a házasság csak az egyik házasfélre bontatott fel, a másik fél stb. — A törvénynek ily határozott rendelkezése mellett megsemmisítő ítéletről megemlékeznem nem is lehetett. Magyar honosok házassági perében külföldi bíróság által hozott ítéletet magyar bíróság által most is elfogadhatónak tartom. Hiszen maga cikkíró ur mondja, hogy a H. T. indokolása is lehetségesnek vélte, hogy bizonyos feltételek mellett a magyar bíróság a külföldi bíróság Ítéletét hatáiyosithassa, mintegy nostriíicálja. Az általam felhozott példa is igazolja annak szükségességét; ez a példa pedig az életből van merítve, a kérdéses ügy még mai napig sincs érdemben eldöntve. Azt a házasságot az akkor külföldön lakott házasfelek törvényes bírósága felbontotta, ez az ítélet jogerőre emelkedett, sőt az elválasztott feleség uj házasságra lépett. A férj feleségtelenné lett és házasságát legjobb akarata mellett sem folytathatja. Ily körülmények közt kérdés : indokolt-e a külföldi bíróság ítélete hatályosításának megtagadása? Vagy célszerűbb talán ezt a feleségtelen férjet keresetével elutasítani és a közerkölcsiség rovására arra kényszeríteni, hogy — mint mondani szokták — vadházasságra lépjen? Hogy eddig a bíróságok a hatályosítás iránti kérelmet elutasították, azt megengedem, ez azonban nem zárja ki azt, hogy egy másik bíróság az adott körülmények kozt, job meggyőződése mellett más nézetben ne lehessen. A H T. 47. §-a azt mondja : seramiségi kereset indítására jogosítva vannak : a házastársak, a kir. ügyész és a ki kimutatja, hogy a házaság semmiségétől valamely jogi érdeke