A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 48. szám - A budapesti kir. m. Tudományegyetem jog- és állam-tudományi karának véleményes jelentése az államvizsgálat reformja tárgyában. (Vége.)

A JOG 353 fQgg. A H. T. javaslat indokolásában ezen intézkedésre vonatkozólag ezeket olvashatjuk : Epp ezért a törvényhozás annak megítélését, mely esetekben követeli meg a közérdek tekintető a semmiségi per megindítását, a kir. ügyész belátására megnyugvással bízhatja annál inkább, mert a kir. ügyész e joga gyakorlatánál felettes hatóságának felügyelete és "ellenőrzése alatt áll. Hogy az igazságügyministerium felügyeleti jogát akként vélte gyakorolhatni, hogy a semmiségi per megindítására a kir. ügyésznek az igazságügyministeriumtól meghatalmazást kel! nyerni, ez a kir. ügyésznek a törvényben foglalt jogait el nem enyésztheti, ezért mondom én, hogy a kir. ügyész hivatalos állásánál fogva indíthat semmiségi keresetet. De legsúlyosabb tévedésnek mondja cikkíró ur azt a nézetemet, hogy a peres felek vagyoni követelésekre vonatkozó kifogásaikat maguk a petbeli képviselők is jegyzőkönyvbe vezethetik és pedig a jegyzőkönyvi eljárás szabályai szerint, holott ez a régi gyakorlat szerint semmiségi okot képezett. A házassági kereset tárgyalásánál a házasságkötésre nézve a biró nyomozólag jár el, ezen eljárás folyamán tehát a dolog természetéből folyólag a biró által vezetendő jegyzőkönyvbe a felek vagy képviselőik sajátkezüleg semmit sem Írhatnak és ha még is imának valamit, ez természetesen a tárgyalás megsemmisítését vonná maga után. De mi történjék akkor, ha a vagyoni követelésre, például: közszerzemény, külön vagyon kiadása Svb. a peres felek ki nem egyeznek és ezen magánjogi követelések vitássá válnak, a peres felek mind e mellett mégis a házassági perben kívánják követeléseiket elbíráltatni? Magánjogi követeléseket házassági peren kivül csakis a polgári törvénykezési rendtartásban és az azzal kapcsolatos törvényben megállapított eljárási szabályok szerint folytatott eljárás mellett lehet érvényesíteni. Vagy talán elvesztik ezek a magánjogi követelések azt a törvényen alapuló előnyüket, hogy ezeket a peres felek rendes peres eljárásban vitathassák meg. azért, mert azokat a házassági per folyamán kívánják érvényesíteni ? Vájjon van-e joga a polgári bírónak egy magánjogi követelést másként tárgyalni, mint azt a törvény parancsolja ? A házassági kötés tekintetéből a bit ói gyakorlat k ö z é r d e kből eltérhetett a rendes peres eljárástól, nehogy a házasfelek összejátszása által az igazság felderítése veszélyeztessék és a házassági kötés felbontását színlelt okok alapján érvényesíthessék. Azonban mihelyt a biró ezt a kötelességét teljesítette, megszűnik a közérdek hatása, a törvény rendelkezésének kell érvényesülni, mert ez felel meg legjobban a peres felek érdekének. Ezért maradok azon nézetem mellett, hogy a házassági perekben a nyomozó eljárás befejezése és a jegyzőkönyv aláírása után külön e célra nyitandó folytatólagos jegyzőkönyvbe abban az esetben, ha a felek magánjogi követeléseikre nézve ki nem egyeztek, perbeszédeiket maguk is beírhatják. Hogy a különélést rendelő ítélet ellen felebbezésnek nincs helye, kitetszik a fennállott budapesti kir. Ítélőtábla által összeállított házassági szabályzat 30. pontjából, mely azt mondja : az ideiglenes elkülönítés szabályszerűen indokolandó ítélettel rendelendő el, mely határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak. A H. T. 99. §-ában kimondja, hogy az elkülönítést hat hónapnál rövidebb és egy évnél hosszabb időtartamra szabni vagy ismételni nem lehet. Ha a bíróság a törvénynek ezt a rendelkezését megtartja és a különélést a jelzett határok közt rendeli el, nincs ok, a miért a fél jogorvoslattal élhetne és ezért az eddigi gyakorlathoz tartva magamat, mondom, hogy az elkülönítést rendelő Ítélet ellen nincs felebbezésnek helye. Ha azonban a bíróság — a mit ugyan feltételezni sem volna szabad — a törvény rendelkezését meg nem tartja és a különélésre rövidebb vagy hosszabb határidőt szab vagy ismétlését rendeli el, a dolog természetéből folyik, hogy a peres felek felebbezéssel éihetnek, de ez esetekben már nem azért felebbeznek. mert a bíróság békéltetés céljából különélést rendelt, hanem azért, mert a tartamát helytelenül állapította meg, vagy ismételte, a mi lényegesen más. A vétkesség kimondására tett ama megjegyzésére, hogy a bíróság soha sem mondhatja ki a bontó ítéletben azt, hogy egyik fél sem vétkes, csak a/, az észrevételem, hogy . , a házasság felbontása iránti perben a bíróság felperest ke cetével és esetleg alperest viszontkeresetével a házasság felbontása iránti kérelmükkel elutasítja, ebben implicite benfoglaltatík az, hogy egyik fél sem vétkes, mert különben a házasságot egyik vagy másik, avagy mindkét fél kérelmére felbontotta volna. Ágytól és asztaltól elválasztó Ítéletnek bontó ítéletté való átváltoztatása tekintetében tett azon észrevételére, hogy ezt nem szükséges keresetlevélben kérni, csak annyit jegyzek meg : ha az ágytól és asztaltól elválasztó ítélet a H. T. alapján hozatott, meglehet, hogy a Curia elnézte, hogy a házasfél egyszerű kérvényben és nem keresetlevélben sürgette az ágytól i és asztaltól elválasztó ítéletnek bontó ítéletté való átváltoztaI tását, vagy a mi még hihetőbb, a különben szabályszerűen 1 felszerelt kérvényt keresetlevélnek tekintette ; azonban nézetem szerint mindig helyesebb ezt keresetlevélben kérni, különösen a H. T. ül. §. esetében, miután kérelem folytán a peres felek és a házasságvédő is fneghallgatandók és a perrendtartás szabályai szerint ítéletet csak keresetlevél alapján lehet hozni. Hogy cikkíró urnák egyéb, nézetem szerint kevésbbé lényeges megjegyzéseit mellőzöm, ezt csak azért teszem, hogy a türelmes olvasó figyelmét tovább ne fáraszszam és a szerkesztőség szívességét még nagyobb mérvben igénybe ne vegyem. A budapesti kir. m. Tudományegyetem jog és állam-tudományi karának véleményes jelentése az államvizsgálat reformja tárgyában.*) x (Vége) Magá azt az elvet, hogy államvizsga csak egy legyen s két részből (jog- és állam-tudományi) álljon, helyeselhetjük, amint ezt 1896. évi véleményünkben már elmondottuk. Csak írásbeli dolgozatokat nem kellene kívánni, melyek a tulajdonképen két rendbeli vizsgát még többszöröznék. írásbeli dolgozat csak gyakorlati vizsgán megfelelő, miről imént emiitett véleményünkben már szintén szólottunk. Azt sem helyeselhetjük, hogy a vizsgálat tárgyait ne maga a meghozandó törvény, de később kiadandó rendelet szabja meg. Hogy a kodifikáció terén még nem haladtunk annyira, hogy már minden meg volna kodifikálva, korántsem elégséges ok arra nézve, hogy a vizsgálandó tárgyak az államvizsgái törvénybe bele ne kerüljenek. A tárgyakat nem az teremti meg. hogy már kodifikálvák. A szakaszhoz való megokolás fel is tudja sorolni azokat a tárgyakat, mikből az államvizsgálatot le kellene majd tenni. Az első vizsga tárgyai a tételes civilisztikai és kriminalisztikai tárgyak volnának. Kár volt azonban idevágólag a megokolásban azt a reflexiót tenni, hogy ha majd kodifikált magánjogunk lesz, a római jog tanítása e jogrendszernek inkább csak ismertetésére fog szorítkozni. E megjegyzés is a t. t. tudományellenes irányzatával függ össze. A második vizsgálatnak tárgyai a közjogi disciplinák (a közjog általános elvei és a magyar közjog, a közigazgatási jognak általános elvei s a magyar közigazgatási jog), a közgazdaság és pénzügytan, a pénzügyi jog főbb szabályai s az ország statisztikájából a népességi, közművelődési és közgazdasági résznek főbb elemei volnának. A közjog és a közigazgatási jog általános elvei a magyar közjog és közigazgatási jogba úgyis beleértendők, hacsak a t. t. a politikának mint külön vizsgálati tárgynak a mellőzéseért nem akar kárpótlást nyújtani. De ekkor meg a politikának a mellőzése érthetetlen. Ha a pénzügyi jognak a főbb szabályait kell majd csak examinálni, azzal egészen jól be lehetne érni, hogy a közigazgatási jog mint egész a vizsga tárgya. A statisztika bizonyos részeiből a főbb elemek, mintegy az elemek elemei, volnának csak kérdezhetők. Ugy látszik, hogy a rendelet mellett még terjedelmes vizsgálati instrukció is szükségessé válnék, mi aztán az uj rendszert mintegy betetőzné. Azt sem helyeselhetjük, hogy a megkisérlett vizsgálat ismétlésének előfeltételekép az is meg volna állapitható, hogy a jelölt bizonyos tárgyakat egy ujabb féléven át hallgasson. Ha valakinek megvan az abszolutóriuma arról, hogy a tanfolyamot elvégezte, attól már nem lehet ellenmondás nélkül ujabb frekventálást követelni. A tervezett intézkedés a porosz törvényből van átvéve, hol az igen is helyén van. Poroszországban a tanfolyam csak három éves. Ennek a rövid voltát ott ugyancsak érzik s addig is, mig ez megváltozik, a fennálló állapoton v: lamiképen mégis csak segíteni akartak. És a t. t. ebből nem azt a tanúságot merítette, hogy a tanfolyamot ne rövidítsük meg. Ellenkezőleg, a szóban levő porosz intézkedés kópiája kedvéért azt a bajt is átültetné, a mi ellen azt a bizonyos relegálást kitalálták. így van az, ha minden áron csak utánozni akarunk. Nem hiában figyelmeztetünk erre. A t. t. még az ügyvédi vizsgánkat is eltörölné csak azért, hogy a gyakorlati birói vizsgából és az ügyvédi vizsgából u. n. gyakorlati igazságügyi vizsga legyen. Hogy igy nevezzünk el, német példán serkenve fel, egy vizsgát, nem épen szükséges. A birói vizsga egyszerű elejtésével, az ügyvédi i vizsgát némi szervezeti változtatással meg kellene hagyni, mi tradíciónknak jobban megfelelne, mely az ügyvédi cenzúrára mindig súlyt fektetett. Az államvizsga intézményének kizárólagos érvényre emelése is csak német utánzat. Különben ugy tudjuk, hogy volt idő, midőn Nagyméltóságod is pártolta volt i a doktorátus intézményét és pedig akkoriban, midőn 1891-ben *) Lásd a «J o g» 46. sz.