A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 48. szám - A magyar sajtójog köréből. (Anyagi jogszabályok.)

A JOG 351 Ezen semm.seg azonban elhárítható, ha a házasság megs,uneseva,v érvénytelenné nyilvánítása alatt a cselekvő képtelen fifl cselekvő képtelenségének megszűnte után helyben hagyja*) Tilos házasságot kötni annak, a ki ellen elmebetegség «gy jelekkel megértést «s gátló siketnémaság okából indított gondnokság ala helyezés! eljárás van folyamatban ha a) részére a gyámhatóság ideiglenes gondnokot rendelt ; vagv vagy b) ellene a zárlat elrendeltetett c) a gondnokság alá helyezés még°nem jogerős ítélettel van kimondva. Ha ily személyek között jön létre házasság, a megkötés atón ugyan érvényes lesz, azonban a házasságban közreműködők büntetés alá esnek. Tilos továbbá házasságot kötni a gondnok beleegyezése nelkul annak, a ki mint gyenge elméjű vagy magát jelekkel megértetni tudo siketnéma gondnokság alatt áll. Ha a gondnok beleegyezését nem adja meg, ezt a gyámhatóság beleegyezése pótolja. A gyámhatóság a gondnokolt meghallgatása nélkül nem határoz és kizárólag annak érdekét tartja szem előtt. A gondnokság alatt állók közül tehát (mindenkor, kivéve a cselekvő képességgel bitó távollevőt és börtönbüntetésre ítéltet) a tékozló szabadon köthet házasságot, a gyenge elméjű s magát jelekkel megérteni tudó siketnéma csak a gondnok vagy az árvaszék beleegyezésével, az elmebeteg s a magát megértetni nem tudó siketnéma házasságát a törvény eltiltja. A házassági szerződések megkötéséhez, a mennyiben ez terhes szerződés jellegével bír. a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, még a tékozlás miatt gondnokság alá helyezetteknél is, azonban ha terhet s viszont kötelezettségeket nem állapit meg e szerződés, jóváhagyás alá nem esik. A házasság semmisségét s felbontását illetőleg a cselekvő képességeben korlátolt házastárs (oly gyenge elméjűek s magukat jelekkel megértetni tudó siketnémák, kik gondnokság alatt állanak) a semmiségi és a felbontás végett indított perben perképes. Cselekvőképtelen házastársra, (ki az 1877. évi XX. t -c. 28. § a) pontja alapján gondnokság alatt van, kinek gondnokság alá helyezése az 1885. évi VI. t.-c. f. §-ához képest előzetesen el van rendelve) a törvényes képviselet szabályai alkalmazandók. Elmebeteg házastárs nevében törvényes képviselője kérheti a gyámhatóság felhatalmazásával a házasság felbontását. A gyámhatóság a felhatalmazást csak akkor adhatja meg, ha a házasság felbontását az elmebeteg házastárs nyilvánvaló érdeke követeli. Büntetőjogi beszámítás tekintetében az elmebetegnek cselekménye sem számíttatik be, ha ehnetehetsége meg volt zavarva és e mÍ3tt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt ; továbbá siketnémák, ha cselekvéseik bűnösségéi ek felismerésére szükséges belátással nem birnak. bűntett vagy vétség miatt nem büntethetők. A törvény egyébként is védelmébe veszi a gondnokoltat s csalásnak minősiti azt. ha valaki a gondnokság alá helyezettnek tapasztalatlanságát saját vagy mások nyeré-zkedési céljaira felhasználja oly módon, hogy őt valamely okirat aláírására bírja, melyben jelentékeny kárára vagyoni kötelezettséget vállal, vagy valamely jogáról rendelkezik vagy pedig mást vagyoni kötelezettsége alól egészben vagy részben feiment. (1878. V. 385.;: §). Továbbá, ha a gondnokolt gondnoka ellen lopást követ el, a bűnvádi eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg (ugyanazon törvény 342. §.) Felmerül az a kérdés is, hogy a gondnokolt vagyoni ügyeiben, ugy mint a 14 évet meghaladott kiskorú meghallgatandó-e ? Nézetem szerint azon gondnokolt, ki beszámítható állapotban van, vagy vannak világos időszakai, habár a törvény ez iránt nem intézkedik, ügyei vitelében s rendelkezésénél meghallgatható, sőt a meghallgatása szükséges is, mert igen sok esetben felvilágosítást nyújthat, mert ügyéig mindig az ő érdekében folyván, szükséges, hogy a gondnok és hatóság tudja szándékát és nézeteit is. Véleménynyilvánítása azonban döntő sulylyal nem bírhat. A gondnokság a gondnokoltnak nemcsak magánjogi téren korlátolja általában vagy bizonyos esetekben cselekvési képességét, de a politikai jogok gyakorlása és a közszolgálat terén is többször gátlólag hat vagy pedig jogvesztést vagy joggyakorlás felfüggesztését idézi elő. így gondnokság alatt levő: királyi birói és ügyészi hivatalt nem viselhet, (18(59. évi IV. t.-c. 6. és XXXIII. 15. §.) ügyvéd, királyi közjegyző nem *) Dr. Fodor Ármin magyar magánjog. Családjog 40-41. lap. lehet (1874. évi XXXIV. 3. §. — 1886. évi VII. 2. §.) nem lehet köztisztviselő (1883. évi I. 1. §.) nem lehet törvényhatósági bizottsági tag (1866. évi XXI. 23. § ) nem lehet a fővárosi kerületi választmány tagja (1893. évi XXXIII. t.-c. 29. §) az esküdtek jegyzékébe fel nem vehető (1897. évi XXXIII. 5. §.) nem lehet a főrendiház tagja, jóllehet ezen jog gyakorlása csak szünetel a gondnokság alatt, kivéve azokat, kik tékozlás vagy távollét alapján lettek gondnokság alá helyezve, mert ezek joga épségben marad. (1885: VII. 11. §. c) A községben fekvő vagyonnal biró gondnokság alattiak választási jogát a községben a gondnok gyakorolja. (1886. évi XXII. 38. §§.) A magyar sajtójog köréből.*) (Anyagi jogszabályok.) Irta: ZSITVAY LEO, a bpesti kir. büntetötszék elnöke. A magyar sajtótörvény nem mondja ki elvi szabályként, hogy a magyar büntetőjogi általános határozatok a sajtójogra is érvényesek. Rendszeres magyar büntető törvénykönyv hiján akkor még nem utalhatott ilyen általános határozatokra, mint az pl. már a kihágásokról szólő büntető törvénykönyvben (1879. évi XL. t.-c. 12. §-a) megtörténhetett. A magyar büntető törvénykönyv általános határozatai azonban kiterjednek a korábbi keletű törvénynyel szabályozott magyar sajtójogra is, egyszerűen ama jogi tantételnél fogva, hogy a sajtójog külön jog ugyan, de az általános büntetőjognak egy része, tehát ez utóbbinak általános rendelkezéseit követi mindabban, a mit onnan a különjog ki nem vett és külön nem szabályozott. Megerősíti ezt a magyar büntető törvénykönyvnek Második Része, mely a sajtó utján elkövetett összes büntetendő cselekményeket rendelkezéseibe befoglalta; és megerősiti még a büntető törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. t.-c. 7. §-a, mely megjelölvén ama szakaszokat, meiyek a sajtótörvényből hatályukat veszítik. — a büntető törvénykönyv megfelelő intézkedéseit rendeli helyükbe; e megfelelő intézkedések pedig nyilván csakis a büntető törvénykönyv általános határozatainak érvénye alá eshetnek. A magyar büntető törvénykönyv általános része az anyagi jogszabályokat az I—IX. fejezetekben tárgyalja, melyekből a sajtójogot a törvénykezés folyamán némelyik igen közelről érdeklik, némelyik meg csak közvetve érinti; némelyik pedig a külön jogszabályozásnál fogva nem alkalmazható. A B. T. K. II. fejezetéből a 7—11. §§-ok a sajtótörvénykezés folyamán is alkalmazásba jöhetnek. Ugyanis a 7. §-ban kiemelt büntetendő cselekmények közt vannak nyomtatvány utján elkövetett büntettek és vétségek, nevezetesen: a 134., 140.. 141., 149., és 158. §§-okban foglaltak; és a B. P. 56'?. §-a nyilván ide c/.éloz, midőn arra az esetre, a mikor a nyomtatvány készültének helye a magyar állam területén kivül esik, azt a sajtóbiróságot jelöli meg illetékesnek, melynek területén az incriminált nyomtatványt forgalomba hozták. E szerint kétséges volna a 7—11. §-ban foglalt jogszabály alkalmazása, — ha az incriminált nyomtatvány magyar területen egyáltalán terjesztésre nem került. Ámde sem sajtótörvényünk, sem az idézett 562. § , sem más törvényünk nem fejezi ki azt, hogy csak az az incriminált nyomtatvány esik a mi törvénykezésünk alá, mely magyar területen készült, vagy terjesztetett; tehát adott esetben a bünper megindítható és csupán az marad vitás, hogy mely sajtóbiróság lesz illetékes. Az 1867. évi május 17-iki sajtórendtartás mind amaz eseteket, melyekben a nyomda, kiadó és szerző ösmeretlen, vagy külföldi, — feltétlenül a pesti bírósághoz utalta. Actualitással bír az itt felvetett kérdés ugy az elkövetett sajtódelictum üldözésére, valamint a birói illetékességre nézve, ha pl. magyar honos felségsértésre való egyenes felhívást (134. §.), vagy királysértést (140. §.) követ el külföldön, és a sajtóközlemény magyar földön nem terjesztetett. A B. T. K. III. fejezetéből a 62. és 63. §§-ok a sajtójog lényeges részei; róluk a megfelelő helyen található a magyarázat. A B. T. K IV. fejezete (65—68. §§.) elesik, mert a sajtó utlán elkövetett bűncselekményeknek kísérlete nincs. Előfordulhatnak ugyan jelenségek, melyek a kísérlet látszatát tüntetik elő, — azonban ezek másnemű büntetendő cselekmények megállapítására vezetnek. Pl.: a sértő közlemény kefelenyomatának felmutatása a támadott előtt bizonyos célból, ami a B. T. K: 351. §-ában körülirt zsarolásra vall. A B. T. K. V. fejezete (69—74. §§.) a bünrészesség *) A szerzőnek legközelebb megjelenendő művéből. 1*