A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 47. szám - A biztosítási dijak perelhetősége

A JOG i87 íint meghatalmazott által kötöttvételügvEz esetben a L. let olyannak lévén tekintendő, mintha Vit al^« ma«'köttSe volna meg, elbírálandó volt. hogy alperesnek joga volt-e a vételi szerződés értelmében a megvett áru vételárából levonásokat tenni Alperes nem vitatta, hogy megállapodás hiányában a kereskedelmi forgalomban dívó szokás szerint joga lett volna sulyhiánv Címen levonásokat tenni a szállított buza vételárából az esetre is, ha a búzának a vételnél megállapított és az átvételkor constatalt súlya kozott bármily csekély (néhány dekányi) különbség is fordul elo, hanem ehhez való jogát csupán a 3-/. alattira alapította, mely állítása szerint a szerződés kiegészítő részét képezte volna. Tekintve, hogy alperes meg sem kisérlelte bizonyítani hogy L. a 3". alattiban foglalt teltételek mellett kötötte meg a vételt és tiltakozott az ellen, hogy e körülmény a perbehivott által kínait tóesküvel bizonyittassék; de e körülménynek esküvel való bizonyítása ki is van zárva az által, hogy az iránt alperes kétséget nem támasztott, hogy a vétel levelek és sürgönyök váltása folytán a \., X. és Y. alattiakkal köttetett meg, ezekben pedig a 3-/. alaitiban foglalt teltételekről szó sincsen; tekintve, hogy alperes nem azt kifogásolta, hogy felperes kevesebb sulymennyiségben szállította a búzát, mini a mennyi után a vételárt felszámiip, hanem hogy a buza a vétel alkalmával megállapított súlynál álhtolag kisebb sulyu volt, e kifogása tehát minőségi kifogást képezvén, erre nézve a k. t. 346. és 347. §§-ai nyernek alkalmazást, alperes azonban e törvényszakaszokhoz képest el nem járt, mert meg sem kísérletté bizonyítani, hogy a búzát az állítólagos hiány miatt felperes rendelkezésére bocsátotta volna, hanem csupán azt igazolta, hogy a sulykülönbözetet felperes tudomására hozta és beismeri, hogy ezen értesítés után az árut felperesnek II. alatt csatolt távirata folytán átvette; tekintve, hogy azonkívül, hogy nem igazolta, hogy a vétel a 3 . alatti teltételek mellett köttetett meg, igazolni meg sem kísérletté, hogy vesztett refactia cimén 393 frt 32 krral vagy bármely összeggel is károsodott volna: tekintve, hogy ezek szerint nem igazolta azt, hogy az elismert levonásokat megtenni joga lett volna; az eskü le nem tétele esetére alperest a kereseti tőkének, kamatának stb. megfizetésében marasztalni kellett. A budapesti kir. itelötabla . 1899. január 12-én 584. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és az alperest 1,589 frt 06 kr tőke stb. felperes részére megfizetésére feltétlenül kötelezi stb. Indokok: Perbehivás esetén annak, ha a perbehivott a perbehivó védelmét elvállalja, az 1881. évi L1X. t.-c. 10. §. szerint csak az a következménye, hogy a perbehivott a pert a védelem elvállalása idejétől kezdve perbehivóval közösen tolytathatja, a perbehivott tehát a pernek csak abban az állásában lépett be, a melyben azt a perbehivás idején találja s következéskép perbehivott a periratok váltását illetve a perbeszédek beiktatását illetőleg a perbehivóval egy tekintet alá esik. Ezeket szem előtt taitva nem lehetett figyelembe venni az alperes szavatosaként perbehivott L.-nek azt a felebbezési panaszát, hogy az elsőbiróság az ügy eldöntésére befolyással biró lényeges eijárási szabályt sértett meg az által, hogy 1»,806'97. sz. a. kelt határozatával kimondotta, mikép perbehivottnak a felperesi válasz után beiktatott periratát elleniratnak nem tekinti s hogy perbehivottnak ezután már ellenirathoz nincs joga, mert a per adatai szerint akkor, mikor perbehivott részére az alperes védelme elvállalásakor vonatkozó bejentése alapján 96,955. sz. végzéssel ellenirat beiktatására tüzetett ki határidő, felperes már az alperesi elleniratra válaszát beiktatván,perbehivottnak az ügy azon stádiumában kétségkívül nem c-llenirat, hanem csak viszonválaszhoz volt joga. Az által tehát az elsőbiróság, hogy utóbb megelőző téves határozatát a fentebbieknek megfelelően módosította, az ítélet megsemmisítésére alapul szolgálható szabálytalanságot nem követett el. A mi magát az ügy érdemét illeti, habár az által, hogy egy harmadik rendelése folytán az eladó által címzett részére feladott árut az utóbbi átveszi, címzett és eladó között jogviszony rendszerint még nem keletkezik és magában véve az áru átvételének ténye az átvevő fizetési kötelezettségét a feladó irányában meg nem állapítja, mert a forgalmi életben mindennapos, hogy a kereskedő az eladott, de raktáron nem tartott árut saját eladójánál megrendelve, azt saját vevője részére közvetlenül szállíttatja; mindamellett az olyan esetben, a hol a harmadik a megrendelést nem saját nevében és számlájára, hanem a címzett nevére és számlájára eszközli, a címzettnek arról, hogy a megrendelés ilyen értelemben tétetett, tudomása van, még ha a megrendelő és cimzett között e részben a megbízási viszony fenn sem forog, utóbb nevezett az áru átvételének tényéből folyólag a feladó irányában vevőként felel, mert a megrendelő fent jelzett körülményeinek ismerete mellett a cimzett jól tudja, hogy ha az árut nem is ő rendelte meg, illetve ha erre a megrendelőnek megbízást nem adott is, eladó az áru vevőjének őt tartja, az árut részére ebben a feltevésben küldi, azt tehát a küldő felvilágosítása nélkül jóhiszemüleg csakis az áruért való személyes felelőssége tudatában veheti át. Nem változtat ezen az sem, hogy az áru megrendelője es a cimzett között akár a megrendelést megelőzőleg, akár ezt kovetőleg ugyanazon áru iránt vételi ügylet köttetett is es ez által címzettnek az áru feladása irányában fennálló s az elorebocsatottak értelmében ismertetett felelőssége a dolog természete szerint nem módosul, mert az ilyen megállapodás a jóhiszemű feladó mint harmadik személy jogait egyáltalán nem érintheti. A dolog ilyen állásában meg kellett változtatni az elsőbiróság ítéletét s az alperest a . kereseti vételárhátralék és nem kifogásolt kamatainak megfizetésére feltétlenül kötelezni kellett azért, mert beismerte alperes, mikép azt a 60 vaggon búzát, melynek vételár- hátralékaként felperes a kereseti összeget igényli, az ő cimére felperes küldte; továbbá mert a felperes által becsatolt levelek és sürgönyök tartalmából nyilvánvaló, hogy az alperes által perbehivott L. a fenti búzamennyiséget nem saját nevében és számlájára, hanem az alperes nevében és részére rendelte meg felperesnél; az pedig, hogy L. az ily értelmű megrendelést tanúsító E., K., N., T. és X. alatti felperesi levelek és sürgönyök tartalmát vele közölte és hogy az azokra adandó válaszokra alperes L.-nek utasításokat is adott, a prts 234. §. alapán valónak volt elfogadandó, mivel alperes a válaszban kinált főeskünek ezt a tartalmát a viszonválaszirat előadása szerint el nem fogadta, így az a körülmény, hogy L. mint eladó fél, utóbb a •/. és 2'l. a. kötlevelek szerint alperessel ugyanezen búzamennyiségre szerződött, a kereseti igény elbírálásánál merőben közömbös; mert felperes tagadásával szemben alperes azt, hogy a kérdéses áruknak felperesnél való megrendelése a 3'/. alattiban körülirt különös feltételek kikötése mellett történt volna, bizonyítani meg sem kísérletté, sőt az ellen, hogy ez a körülmény a szavatos által kinált főeskü által bizonyittassék, egyenesen tiltakozott is, de egyébként ezen kikötés megtörténte ellen szól az a körülmény is, hogy a perbehivott részéről sem vitattatott, hogy a szóban forgó 60 vaggon buza megrendelésére nézve a becsatolt levelek és sürgönyökön kívül eladó és megrendelő, szóval vagy írásban, egyébként is érintkeztek volna, már pedig a becsatolt levelek és sürgönyökben a 3'/- alattiban körülirt azokról a kikötésekről, melyekre alperes azt a kifogását állapítja, hogy ő részint a küldött búzamennyiségnek a kikötésnél csekélyebb sulyu minősége, részint az előirt útirány be nem tartása miatt veszteit refactiák cimen a kereseti összeggel felérő levonásokat eszközölni jogosult volna, szó sincs; mert alperes azt, hogy felperes L.-t a nevében való leszámolásra és a vételárból leengedések tételére feljogosította volna, nem is állította, ilyen leengedések megtételére pedig csupán az által, hogy felperes a küldött áru vételárának beszedése céljából nevezettnek a feladó vevényeket és fuvarleveleket esetről-esetre megküldte, a nevezett felhatalmazottnak nem tekinthető; mert alperes azt, hogy felperest az áru vitatott minőségi hiányáról annak átvétele után esetről-esetre haladéktalanul értesítette, nemcsak nem bizonyította, de még csak nem is állította; végül mert abból a nem tagadott körülményből, hogy a kereset megindítását megelőzőleg felperes a szóban forgó hátralék beküldése iránt L.-hez intézett felhívást, éppen nem vonható következtetés arra, hogy felperes a kifejtettek dacára vevőjének ezt és nem az alperest tartotta, mivel a per adatai szerint a vételár beszedésével felperes L.-t, kinek az ügylet közvetítéséért közbenjárási dijat is fizetett, bizván meg, ez a felszólítás a megbízási viszonyból folyólag is tétethetett stb. A m. kir. Curia (1899. október 6-án 420/v. sz. a.; a másodbiróság Ítélete indokai alapján annyival inkább helybenhagyatik, mert az a bizonyított körülmény, hogy a kereseti áru felperestől L. J. N. által az alperes tudtával rendeltetett meg az alperes nevében, éppen azt igazolja, hogy alperes a megrendelőnek erre megbízást adott stb. Bűnügyekben. Minthogy az 1876: XIV. t.-c. 71. §-a azt nem tartalmazza hogy a birói eljárás folyamában elmebetegnek felismert vádlott közveszélyes voltának a megállapítása a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik : a bíróságnak joga van elrendelni a Btk. 76. íj-a alapján felmentett egyénnek elmegyógyintézetben való elhelyezését. A pozsonyi kir. tábla : Súlyos testi sértés büntette miatt vádolt K. István s társai elleni bűnügyben végzett : Az elsőbiróság végzésének azt a részét, a mely szerint K. I. vádlottra nézve a további bűnvádi eljárás annak elmebeiegsége miatt a Btk. 79. §-a alapján megszüntettetett, felebbezés hiányából nem érinti, azt a részét pedig, amelylyel K. I.-nak a közigazgatási hatósághoz való átszolgáltatása elrendeltetett, helybenhagyja ; ellenben az elsöbirósági végzésnek azt a részét, mely szerint K. I. vádlott közveszélyesnek nyilváníttatott s részére dr. N. O. ügyvéd gondnokul kineveztetett, valamint azt a részét, melylyel könnyű testi sértés vétségével vádolt M. Péter, Zsuzsi és Róza vádlottak ellenében is a további büntető eljárás megszüntettetett, megsemmisíti s utasítja a kir. törvényszéket, hogy az utóbbi 3 vádlottra nézve végtárgyalást tűzzön s annak megtartása után a K. I. sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége|tárgyában véghatározatot hozzon. Indokok : A miatt, hogy a büntető eljárás K. I. vádlottal szemben megszüntettetett, az elsőbiróság végzése jogorvoslattal megtámadva nem lévén, az e részbeni elsöbirósági intézkedés felülvizsgálás tárgyává nem tétetett. Ebből folyóan tekintve, hogy a K. I. ellen súlyos testi sértés miatt folyamatba tett büntető