A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 47. szám - A biztosítási dijak perelhetősége

Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben j Perbehivás esetén annak, hogy a perbehivott a perbehivó védelmét elvállalja, az 1881. évi LIX. t.-c. 10. §-a szerint csak az a következménye, hogy a perbehivott a pert a védelem elvállalása idejétől kezdve perbehivóval közösen folytathatja, a perbehivott tehát a pernek csak abban az állásában lépett be, a melyben azt a perbehivás idején találja és következéskép perbehivott a periratok váltását, illetve a perbeszédek beiktatását illetőleg a perbehivóval egy tekintet alá esik. Midőn tehát felperes az alperesi elleniratra válaszát már beiktatta, perbehivottnak az ügy ezen stádiumában nem elleniratra, hanem csak viszonválaszra van joga. Habár azáltal, hogy egy harmadik rendelése folytán az eladó által címzett részére feladott árut az előbbi átveszi, címzett és eladó között jogviszony rendszerint még nem keletkezik és magában véve az aru átvételének ténye az átvevő fizetési kötelezettségét a feladó irányában meg nem állapítja: mindamellett oly esetben, a hol a harmadik a megrendelést nem saját nevében, hanem a címzett nevére és számlájára eszközli és a címzettnek arról, hogy a megrendelés ily értelemben tétetett, tudomása van, még ha a megrendelő és címzett között e részben a megbízási viszony fenn sem forog, — utóbb nevezett az áru átvételének tényéböl folyólag a feladó irányábán kezesként felel. Nem változtat ezen az sem, hogy az áru megrendelője és a címzett között akár a megrendelést előzőleg, akár azt követően ugyanezen áru iránt vételi ügylet köttetett; az ilyen megállapodás a jóhiszemű feladó mint 3-ik személy jogát nem érintheti. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1897. dec. 10. 49,583. sz. a.) B. Salamon és fiai cég felperesnek G. Econamo et Figlio cég alperes ellen 1,589 frt 06 kr és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Ha alperes cég Demeter A. Econamo és Johann A. Econamo cég tagjai személyében leteszi a főesküt arra, hogy L. T. N. triesti kereskedőt meg nem bizta azzal, hogy felperesnek az alperes nevében a D) alattiban foglalt ajánlatot tegye, hogy L. J. N. a felperesnek E. K. N. T. és X. alatti leveleit és sürgönyeit előtte fel nem mutatta és tartalmukat vele nem közölte és hogy az azokra adandó válaszokra tőle (alperestől) utasításokat nem kapott, végre hogy nem tudta, hogy L. J. N. ez ügyben csak mint közvetítő jár el és hogy nem igaz az, hogy a 60 vaggon búzát L. J. N. közvetítésével felperestől vette meg, az esetre felperes keresetével elutasittatik stb; különben köteleztetik alperes, hogy felperesnek 1,589 frt 06 kr tőkét stb. fizessen stb. Indokok: Alperes beismerte ugyan, hogy azt a 60 vaggon búzát, a melynek hátralékos vételára iránt felperes keresetét inditotta, átvette; tagadta azonban, hogy ez áru megvételéből kifolyólag felperest ő irányában kereseti jog illetné meg. Kifogásai szerint ugyanis e 60 vaggon buza tekintetében közte és felperes között semmiféle jogviszony nem létesült. Az árut felperestől sem maga közvetlenül, sem megbízott közbenjárása mellett meg nem vette, hanem megvette L. J. N. trieszti kereskedőtől, kinek annak vételára tekintetében elszámolt és azt neki a jóváhagyott levonások után kifizette. A /, és 27. alatti kötlevelek szerint, melyeket alperes annak igazolására csatolt, hogy a vételügyletet vele mint eladó L J. N. kötötte meg, az ezen kötievelekben a vétel tárgyát képező árura nézve különösen meghatározott feltételeken kívül a vétel a felek által ismertnek jelzett általános teltételek mellett köttetett meg. Ez általános feltételeket tartalmazza az alperes által becsatolt 37- alatti; eló'szabván ebben alperes a feltételeket, melyek mellett a részére szállítandó búzát megveszi. Minthogy a 37. alatti tanúsága szerint az alperesnek megvételre ajánlott buza származása (provenienziája) már az ajánlatban előadandó volt, alperes állítása szerint az a körülmény, hogy a kötievelekben a 3 /. alatti értelmében jeleztetett, hogy a megvett buza felperestől fog érkezni (Sendung der Salamon B. et Sohm nem képezhet bizonyítékot arra nézve, hogy L. J. N. a búzát felperestől vásárolta és hogy a szállítóleveleken az áruszállitmányokra vonatkozólag is ugyanaz a megjegyzés foglaltatott, azzal nincsen bizonyítva az, hogy alperes a búzát mint a L. által felperestől részére vásároltat vette át. Alperes arra nézve, hogy a búzát sem közvetlenül, sem közvetve felperestől meg nem vette, hanem megvette tőle L. J. N., ki azután azt neki (alperesnek) eladta, előadta még, hogy kitűnik ez abból, hogy a vétel iránt felperessel alkudozásba nem bocsátkozott, ez alkudozást felperes mindvégig L. J. N.-nel folytatta és habár a kereskedelmi ügynökök a vételt rendszerint csak közvetítik, azok valóságos megkötésére azonban különös megbízás nélkül jogosultsággal nem birnak, felperes a vételt is L. J. N.-nel kötötte meg. Ebből a körülményből, továbbá abból, hogy a vétel megkötése után felperes az áru átvételére feljogosító iratokat L. J. N.-nek küldötte meg, hogy a fizetéseket felperesnek ez teljesítette, hogy habár felperes 45,000 frt árban kötött vételügyletet, alperesben az iránt, hogy L. J. N. ezen vételnek nevében való megkötésére feljogosítva van-e, kérdést soha sem intézett, hogy felperes sem az áruk elküidetésekor, sem a mikor felperes a pénzküldeményeket megkapta, sem később 1896. évi január 5-éig felperestől semmiféle értesítést nem kapott, alperes igazoltnak találja, hogy felperes a 60 vaggon buza tekintetében nem vele és nem is az ő részére, hanem L. J. N.-nel ennek számlájára kötötte meg a vételt. Azt nem vonta kétségbe alperes, hogy azt a vételárösszeget, mely az átvett búzáért az általa megkötött vételi szerződés ! értelmében fizetendő' lett volna, a kereseti összeg hijával fizette ! meg, de állítása szerint ez összeget ő L. ellenében, kitől a búzát vette, levonni: a vételári szerződés kiegészítő részét képező 37alatti értelmében jogositva volt. A perben ugyan annak van főképen döntő befolyása, hogy felperes a kereseti buzavétel tekintetében alperessel lépett-e jogviszonyba?; tekintve azonban, hogy vita tárgyát képezi, vájjon L. a búzát alperes megbízásából és az ő részére vette-e meg, habár azt, hogy alperesnek L. ellenében a levonásokat joga volt-e megtenni, mint a felperesnek alpereshez való vitatott viszonyára nem vonatkozót figyelmen kivü! kellett hagyni, de a mennyiben L. alperes megbízásából kötötte meg a vételt, tekintetbe volt veendő az is, hogy L. ugyanazokat a levonásokat felperes ellenében a vele megkötött szerződés folytán jogositva volt-e megtenni. Az egyes áruküldemények megérkezése után arról, hogy ezeknél a buza állítólag nem bírta garantirozott sulylyal (78 kg.), a 4_147. alattiak tanúsága szerint alperes L. J. N.-t, felperest azonban soha nem értesítette és ez utóbbi az egyes szállítmányok átvétele után külön L. J. N. által sem értesíttetett, hanem ez által csakis az I. alattival. De az I. alattiban is csupán az állítólagos sulykülönbözetet emliti fel L. anélkül, hogy említést tenne arról, hogy e miatt a felperessel megállapított szerződés feltételei értelmében a vételárból való levonáshoz van joga és hogy e jogát érvényesíteni kívánja és ezen I. alatti rendelkezésre való bocsátást sem tartalmaz. Az átvett gabona vételárából alperes L. J. N.-nak az állítólagos sulyhiány okából a 14/. alatt csatolt kimutatás alapján 1,251 frt 08 krt vont le, mely levonásba L. a 15- . alatti szerint minden ellenvetés nélkül beleegyezett. Úgyszintén beleegyezett abba is, hogy alperes a vételárból még 393 frt 32 krt azon a cimen levonhasson, hogy ennyivel vesztett refactia cimen károsodott. Ugyanezeket az összegeket vonta le L. felperesnek, tehát többet, mint a mennyi vételárhátralékot felperes keresetében követel. Alperes nem tagadta, hogy felperes nem egyezett bele a vételárlevonásokba, hanem az 1896. évi január hó 5-én neki irt levelében tiltakozott az ellen. Miután alperes L.-t perbe hivta, ez perbehivása folytán alperes védelmére perbe állott és az alperes által előterjesztett tényállást egész terjedelmében valónak jelentette ki. Alperes kifogásai és az ő, valamint perbehivott közös védelme ellenében felperes habár beismeri, hogy a vétel iránt az alkudozásokat kizárólag L.-el folytatta és a vételt is ezzel kötötte meg, azt vitatja, hogy L. az alkudozásoknál mint alperes megbízottja szerepelt és annak megbízásából vette meg a 60 vaggon búzát. Megvette pedig anélkül, hogy sulyhiány esetére kikötötte volna, hogy a 3/. alattiban meghatározott kulcs szerint való levonásokhoz joga lesz és az útirányt, a melyen a megvett buza szállítandó, kijelölte volna. A D. alatt csatolt távirattal, nielylyel az alkudozás kezdetét vette, felperes igazolta, hogy a kérdésben forgó áru megvételére az ajánlatot L. alperes nevében tette. Az E—Y. alatti levelekkel és sürgönyökkel felperes azt kívánja igazolni, hogy L. az alkudozás egész folyama alatt mint alperes megbízottja szerepelt és ez a csatolt levelek és sürgönyök tartalmából is kitűnik. Végre a V. alatt csatolt sürgönynyel, valamint az X. és Y. alatt csatolt levelekkel igazolta felperes, hogy a 60 vaggon búzát L. alperes megbízásából annak részére vette meg. Igazolva van ez L -nek B/6. alatt csatolt levelével is, melyben ez kijelenti, hogy ő a vételt alperes részére közvetítette. Az okirati bizonyítékokhoz hozzájárul az a körülmény, hogy alperes beismerése szerint ő a kereseti búzát ugyanabban az. árban kapta meg, mint a mely árban azt L. felperestől megvette. Mindezekhez felperes az alperesnek kinált főesküvel bizonyítani kívánja, hogy alperes L.-nek a vétel létesítéséért közvetítési dijat fizetett. A felperes által becsatolt levelek és sürgönyök tartalmából kétségtelen, hogy L. a vételnél és az azt megelőző alkudozásoknál alperes megbizottjakép szerepelt és habár a L.-től származó levelek és sürgönyök és különösen azok tartalmának az a része, mely szerint L. az alperestől kapott utasításokra utalva közli felperessel a vétel feltételeit, arra mutat is, hogy L. tényleg alperes megbízottja volt, ezt a csatolt levelek és sürgönyökkel, minthogy azok közül egy sem származik magától alperestől, azok tehát ellenében nem bizonyítanak, perrendszerüen bebizonyitottnak tekinteni nem lehetett. Azon perdöntő körülmény igazolására tehát, hogy L. alperes megbízásából és ennek részére kötötte meg a vételt, a felperes által alperesnek kinált és ez által elfogadott főesküt utóbbi részére meg kellett ítélni. Minthogy az eskü letétele esetén nem lesz igazolva, hogy alperes L.-t a kereseti búzának az ő (felperes) nevében és az ő részére való megvételére megbízta, — habár L. a vételnél felperes előtt alperes megbízottjaként lépett is fel — ez esetre tehát felperest, nem lévén alperes ellenében keresetjoga, keresetével elutasítani kellett stb. és ez esetre a közvetítési dijra vonatkozólag kínált esküt mellőzni kellett, mert a megítélt eskü letétele esetén igazolva lesz, hogy L. nem volt alperesnek közvetítő ügynöke. Ha alperes nem teszi le az esküt, ez által igazolva lesz, hogy L. a kereseti búzát az ö megbízásából és az ő részére vette meg felperestől.