A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 47. szám - A biztosítási dijak perelhetősége

346 A JOG sem honorálnák, a biztosító társaságokra az állapotok tűrhetetlenekké válnának, mert tudni kell, hogy a províziók és igazgatási költségek az első évi dijat legtöbb esetben teljesen felemésztik ; az első évi dijból a biztosító társaságnak semmi has/na nincsen, ha pedig a fél az évinél kisebb díjrészletet köteies fizetni, törlés esetén a biztosító társaság effektive károsodik. Rá kell még mutatnom a biztosítás oszthatlanságának kérdésére. Ezen a téren bíróságaink valóságos taktikai exercirozást visznek végbe; egyszer a biztosítás, máskor a dij oszthatatlanságát mondják ki a legkülömbözőbb variációkban. Valójában a dolog ugy áll. hogy a biztosítási szerződésben megállapított díjfizetések időszaka mérvadó ugy, hogy ha például évi díjfizetés állapittatik meg, a biztosítás, vagy jobban mondva a kockázat épp ugy, mint a dij az egyes évi időszakokra megoszthatlannak tekinthető. Innen van, hogy oly esetben, midőn a kockázat idő előtt megszűnik, például a biztosított halála, vagy a biztosított épület leégése folytán, a biztosító társaság a még ki nem érdemelt pro rata dijat visszatéríteni nem köteles és a bíróságnak még eszébe sem jutott eddig a kötvények vonatkozó intézkedéseit megtámadni. Valamint tehát a kikötött időszakon belül a biztositónak nem áll jogában a biztosítást megszüntetni, épp ugy nem állhat a félnek sem jogában a kikötött időszakra a díjfizetést megtagadni. Még egy közgazdasági veszélyre, melyet a kérdéses joggyakorlat méhében hord, ke'l bíróságaink figyelmét felhívnom. A biztositásnál az inkaszó-szolgálat a legfontosabb üzleti tévékenységek egyike. Alig fordul ugyanis elő eset, hogy a biztosított fél önként jelentkezzék a díjfizetésre, minek folytán a biztosító társaságok a legnagyobb pontossággal megküldik az inkasszó-darabokat pénzbeszedő közegeiknek, hogy azokat a félnek kiszolgáltassák és a dijat beszedjék. Ma már tehát uzussá fejlődött, hogy a fél nem megy a biztosító társasághoz fizetni, hanem bevárja, mig dijokmányát nála prezentálják. Ezen uzust a bíróságok is respektálják és sok esetben megítélték kár esetén a biztosítási összeget, dácára annak, hogy a lejárt dij még megfizetve nem volt, ha tudniillik a dijokmány a félnél még behajtás végett fel nem mutattatott. Ha tehát valamely biztosító társaságnak érdekében fekszik valamely üzletágat lestornirozni, nem kell egyebet tennie, mint hogy a dijokmányokat nem küldi ki és a biztositások legnagyobb része önmagától megszűnik. Gondoljunk csak az úgynevezett népbiztositásra, melynél a nép legalsóbb rétegeihez tartozó elemek heti részletekben eszközlik a díjbefizetést s mást, mint a pénzbeszedőt nem is ismernek; ha az szombaton a heti bérfizetés idején meg nem jelenik, a munkásnak eszébe sem jut a díjfizetés, de még csak nem is tudja, hová kell eziránt fordulni. Nem akarom e tárgyat bővebben feszegetni, legyen elég azon meggyőződésemnek kife jezést adni, hogy a közgazdasági veszélynek ezen egy lehetősége fölér mindazon előnyökkel, melyeket a kérdéses joggyakorlat a feleknek nyújthat. Érveléseimnek nem vagyok még fogytán, de befejezem őket. mert azt hiszem, hogy az eddig felhozottak által is sikerült a kérdést teljes világításba helyeznem. Még csak egy uj törvényelőkészítő munkálatról akarok megemlékezni. A biztosítási intézmény gondos állami ellenőrzésében Svájc jár elől. A svájci szövetségi törvényhozás 1885-ben megalkotta a biztosítási magánvállalatok felügyeletére vonatkozó szövetségi törvényt, 1896-ban pedig kidolgoztatott Roelli dr. zürichi egyetemi tanár által egy javaslatot a biztosítási szerződésről indokolással együtt. Ezen javaslatnál modernebb és szakszerűbb munkálatot nem ismerek. Ezen javaslat 24., 25. és 26. §-ai kérdésünket következőkép oldják meg : Ha a dij lejáratkor vagy a szerződésben megengedett halasztási idő alatt meg nem fizettetik, ez esetben a biztosítást vevő saját költségére, a mulasztás következményeinek terhe alatt irásbelileg felhívandó, hogy az intés napjától számított 10 nap alatt a fizetést eszközölje. A mennyiben a fél ezen felszólításnak meg nem felel, az esetben a szerződés a biztositóra nézve kötelező erejét elveszti, ugy, hogy a biztositónak jogában áll a szerződéstől visszalépni, vagy a biztosítás vevőt a teljesítésre kötelezni. A mennyiben azonban a hátralékos dij a megintéstől számitottt négy hét alatt sem pereltetik. a biztosító elveszti jogát teljesítést követelni. Amenynyiben a dij behajtatik, vagy utólag elfogadtatik, ez esetben a szerződés azon időpontban, a mint a hátralékos dij költséggel megfizettetik, újból hatályba lép Ezen intézkedések nemcsak méltányosak, hanem észszerüek is. Egybefoglalva már most az előadottat, részemről ezen kérdésben a következő álláspontot foglalom el : Életbiztosítási ügyekben én sem tartom méltányosnak, 1 hogy a biztosított tél egész életén át, vagy évtizedeken keresz! tűi le legyen kötve a biztosító társaságnak, ellenben az első évi teljes dijat megítélendőnek tartom, mert e nélkül a biztosító I társaság saját hibáján kívül károsodik. Ennek megfelelő törvényhozási intézkedésig azonban a 26. sz. kúriai döntvény fentartható. Az elemi és balesetbiztosítási ágazatokban azonban szükségesnek tartom, hogy a Curia a fen forgó kétségeket teljes tanácsülési döntvénynyel oszlassa el és pedig oly értelemben, hogy a biztosítást vevő fél a biztosítási szerződést egész teljességében respektálni tartozik. Belföld. A budapesti kir. törvényszéki birák értekezlete. Az ország első törvényszékének bírói kara komoly szorgalommal tanulmányozza az 1900. január 1-én életbelépő uj bűnvádi eljárást. Zsitvay Leó elnök az uj eljárás életbelépte előtt, a követendő gyakorlati eljárás módozatainak az uj bűnvádi eljárás szellemében való megállapítása végett f. hó 12-én értekezletre hívta egybe a törvényszék összes biráit. Az esküdtszéki terem visszavonuló szobájában folyt le az értekezlet, a melyen a büntető törvényszék összes birái és albirái jelen voltak. Közel másfél órai beható tanácskozás után az értekezlet abban állapodott meg, hogy az uj bűnvádi eljárás anyagát öt részre osztják fel és pedig : 1. a vizsgálóbírói, 2. a főtárgyalás!, 3. a felebbviteli, 4. a jogorvoslati és 5. a letartóztatási funkciókra s ezen csoportok mindegyikét külön-külön referensnek adják ki tanulmányozás és jelentéstétel, illetve ismertetés céljából. A referenseknek fó'irányelvül a régi és az uj eljárás közötti differenciáknak ismertetését kell tekinieniök. Mikor a referensek munkáikkal elkészülnek, egy ujabb teljes számú értekezleten fognak beszámolni birótársaiknak. Így aztán meg fogják állapithatni az uj bűnvádi eljárásnál követendő gyakorlati eljárást. Törvényszéki elnökök értekezlete a bűnvádi eljárás tárgyában. A debreceni királyi Ítélőtábla területén lévő törvényszékek elnökei Bernát h Elemér táblai elnök meghívására s az ő elnöklésével az utolsó napokban értekezletet tartottak és az uj bűnvádi eljárás és esküdt bíróság közeledő életbeléptetéséről tanácskoztak s az egyöntetű eljárás módozatait vitatták és állapították meg. Az értekezleten a debreceni, nyíregyházi, szatmári, máramarosszigeti és zilahi törvényszéki elnökökön kivül részt vettek Széli Farkas, a kir. tábla büntető tanácsának elnöke, Pongrá cz Jenő kir. főügyész, a főügyészi helyettes ésSimonffy Béla dr. debreceni kir. ügyész. A debreceni törvényszék birái már szorgalmasan készülnek e korszakos intézményre. így ártó Sándor törvényszéki elnök vezetésével hetenként háromszor összegyűlnek s az uj törvényekről pontonkint eszmecserét folytatnak. Uj igazságügyi épületek. A jövő évben Újvidék, Kolozsvár és Brassó városokban uj törvényszéki palotákat, Baja, Buziás, Duna-Földvár, Esztergom, Hódmezővásárhely, Huszt, Kis-Ujszállás, Nagy-Bánya, Nyíregyháza, Segesvár, Szamosujvár, Szilágycseh, Szilágysomlyó, Topánfalva és Veszprém városokban uj járásbirósági épületeket; Arad, Brassó, Gyula, Kolozsvár, Miskolc, Újvidék Zilah, Buziás, Duna-Földvár, Esztergom, Hódmezővásárhely, Jászapáti, Kisújszállás, Nagybánya. Szamosujvár és Vácz városokban uj fogházakat és végül Kassán egy uj javító-intézetet fognak építeni. Mindezen építkezésekre nézve az előmunkálatok már teljesen elkészültek az igazságügyminiszteriumban, ugy, hogy az építkezéseket már tavaszszal megkezdik. Nyílt kérdések és feleletek. «A végrehajtási törvény 185. §-ának kijátszásaI. cím alatt e lapok mult'számában «Nyilt kérdések* rovatában Sz. E. szentesi ügyvéd ur egy jogeset elmondása alkalmával ugy tünteti fel ellenfelek ügyvédjét, mint egy hencegő/dicsekedő,üres fejű aljas üzérkedésbenutazó < árverési hyénát»,aki a ^Molnárok Lapjában» egy cikkelytirt, melyben önmagát Budapest legfogasabb ügyvédjének nevezi. Szentesen és Budapesten köztudomású, hogy a saját szemé. lyében megtámadott ügyvéd én vagyok. Mint megtámadott félnek nekem jogom volna izgatott hangon felelni. Csakhogy az idegesség rontja az egészséget, megnehezíti az emésztést és szerfelett megrövidíti az életet. Szabadjon tehát igen tisztelt szerkesztőség ! Sz. E. szentesi ügyvéd ur szenvedélyes támadására következő nyilt levélben válaszolni: Edes kollegám ! A szentesi jogesetet nem tetszett elejétől kezdve elmondani. Méltóztatott ugyanis elhallgatni, hogy ügyfelem Schwarcz Károly még 1896-ban 10,000 frt értékű gépeket szállított a malomba, hogy kikötötte a tulajdon fentartását mindaddig, mig a vételár kifizetve nem lesz, hogy a gépekre feltűnő nagy táblán, feltűnő ércbetükkel feltüntette tulajdonjogát, és hogy édes koliégám! jobb tudomása ellenére ezeket a gépeket a malom tartozékának eltelekkönyveltette.