A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 47. szám - A biztosítási dijak perelhetősége

A JOG 347 Azután bevárta édes kollegám! a telekkönyvi elbirtoklást, a mikor az bekövetkezett, akkor kegyeskedett csak a gőzmalomra és tartozékaira a birói árverést kitüzetni. Elfelejteni kegyeskedett elmondani édes kollégám, hogy én emiatt nem panaszkodtam aljas üzérkedésről. Nem vagyunk piaci kötéltáncosok, hogy minden <csekélvsée» miatt egymás becsületébe gázoljunk, hanem mindketten egyetemet végzett, absolutonummal felruházott jogtudók vagyunk akik a jogot ott és ugy védelmezzük, amint azt a törvény előírja így került az eset a szegedi kir. törvényszék, mint büntetőbíróság ele, ahol kimondatott, hogy az általam panaszolt sérelem az esetleges polgári kártérítési kötelezettséget megállapító fraus civihsen kívül egyszersmind büntetendő cselekményt nem képez Ezt a büntető bírósági határozatot betekintés végett 1. sz a. deponálom e lapok szerkesztőségében és már most kérdem magától édes kollegám, lehetséges-e az, hogy én magának furfang dolgában negy karambol fort adhassak ? Következett édes kollégám! a szentesi emlékezetes árverés napja, a mikor egy 30,000 forint értékű gőzmalmot 320 frt bánatpénz mellett elárverelték. Kérdem, én tüzettem-e ki az árverést, vagy nem-e édes kollégám tűzette ki az árverést ügyfelének, a szentesvidéki takarékpénztárnak javára, mely intézet a malomnál 30,000 frt'erejéirr volt mint jelzálogos hitelező érdekelver Ugy-e bár, hogy édes kollegám proponálta a 320 frtos bánatpénzt az árverési kérvényében r Ugye- bár, nekem nem volt abban semmi részem, hogy csak 320 frtban állapították meg a bánatpénzt ? Kérdem magától édes kollégám, hogy nem-e volnék egy aljas, kötni való gazember, ha én elmulasztottam volna az alkalmat, hogy ügyfelemet 320 frt letétele mellett, a malomnak a birtokába helyezése által a tőle elrabolt 10,000 frt értékű gépeket is visszaszerezzem. Hát kötéltáncosok vagy ügyvédek vagyunk-e mi, édes kollégám, avagy azért tanultunk és szenvedtünk együtt a jogi egyetemen, mig absoiu.oriumhoz jutottunk, hogy a mikor az életbe kilépünk, ne tudjuk és ne akarjuk kötelességünket teljesíteni ugy, a mint azt a mi Istenünk nekünk tudni adta ? Hát a mikor maguk édes kollégám voltak azok, a kik az én ügyfelemet 10,000 írtok erejéig megkárosították, akkor tartozzam-e én a maguk érdekeire vigyázni, a mikor a törvény határain belü! oly csábítóan és igézően mosolygott és kandikált felém az alkalom, hogy a 10,000 frtos gépeimnek ismét birtokába jussak ? Igen is birtokába léptem 320 frtért az 5 frt napi bert jövedelmező malomnak és benne is maradok, még ha vért izzadni méltóztatik is édes kollégám! Mert hát az Igazság napja egyformán süt édes kollegám a szentesvidéki takarékpénztárra és Sch. Károly bécsi ügyfelemre. Mert nekem nemcsak megvédelmezni kellett ügyfelem érdekeit, de az esetért érdeklődő bécsi iparos és ügyvédi köröknek meg kellett mutatnom azt is, hogy a mi országunkban 10,000 frt ára gépet könnyedén zsebre rakni nem lehet. A tisztességről pedig pszt! ne beszéljünk édes kollégám! A mi a Molnárok Lapját illeti, felkerestem annak szerkesztőjét és annak nyilatkozatát 2. sz. alatt letettem e lapok szerkesztőségénél, melyben igazolva van, hogy azt a cikkelyt nem én irtam. Mondhatom, hogy el sem olvastam. Édes kollégám. Én megjósoltam magának már az árverés napján, hogy ebi en az ügyben még én tőlem fog tanácsot kérni. Lám bekövetkezett jóslatom, mert kissé paprikás fölszólalásában összes jogásztársaihoz fordul tanácsért. Már pedig mi is jogásztársak vagyunk, mert ugy emlékszem, együtt jártunk az egyetemre! Avagy nem ? Ugy áll a jelen eset, hogy itt nem forog fenti törvény kijátszása. A törvény módot nyújt az érdekelt feleknek, hogy a bánatpénzt olyan magas összegben állapítsák meg, hogy «aljas üzelmek> ne történjenek. Az alacsony bánatpénz kitűzése ép oly joghátrányt szül, mintha az ügyvéd a váltót nem óvatolja, vagy az elévülési határidőn belül nem perli. Egy jó tanácsot azonban mégis adhatok. Perelje be a szentesvidéki takarékpénztár az ügyészét kártérítésért. Mert ha az ellenfél ügyvédje azt mondta az árverés alkalmával, hogy ö furfang dolgában mindenkinek négy karambol fort ad, és a takarékpénztár ügyésze még sem vette észre, hogy 320 frt kevés lesz bánatpénznek és még sem szüntette meg az árverést, akkor hiányzott nála a bonus páter familias diligentiája, aminek értelmét édes kollégám nagyon jól megtanulta — az egyetemen. Mély tisztelettel Dr. Szörényi Lipót ügyvéd. II. (Felelet.) Valóban különös esetről értesülnek a «Jog» t. olvasói Sz. E. kartársunk utján. A különösség nem annyira magában a jogesetben rejlik, mert hiszen régi dolog, hogy a mi végrehajtási törvényünket nagyon könnyű kijátszani, hanem inkább a/, a meglepő, hogy akad ügyvéd, a ki furfangban «csinál», abból bármely ügyvédnek négy karambol fórt enged, sőt mi több, még el is dicsekszik vele egy meglehetősen olvasott szaklapban. Ehhez nemcsak az illetékes ügyvédi kamarának van hozzászólása (1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §-ának b. pontjaj hanem — hogy Sz. E. kartársunk kérdésére feieljek — a kihágási bttkv. 128. §-a is alkalmazható. Tessék az illető furfangban utazó ügyvéd és annak háziszolgája vagy nem tudom kicsodája ellen, a ki nyilván az illető ügyvéd kitanitása folytán vesz részt a visszárverésen, a kihág. bttkv. 128. §-a alapján feljelentést tenni és majd elmegy a kedve attól, hogy furfangban négy karambol fórt engedjen. Mert tessék elhinni, hogy a becsületesen alkalmazott büntető-törvény leveri a lábáról még a legtöbb karambol fórral dolgozó ügyvédet is. Nézetem indokai a következők: A nyilvános árverés célja az, hogy a hitelező kielégítést nyerjen és így természetes, hogy minden hitelező, a ki adósának ingó vagy ingatlan vagyonát elárverezteti, azt az eredményt óhajtja, hogy az árverés tárgya pénzzé tétessék s hogy ezzel követelése kiegyenlittessék. Annak a négy karambol fórral dolgozó uri embernek pedig az a célja, hogy az árverés tárgyát képező ingatlant ne lehessen pénzzé tenni, azaz, hogy az árverés eredménye meghiusittassék. Az árverés eredményének meghiúsítására pedig nyilván összebeszélés által működik, t. i. a háziszolgáva! való összebeszélés által, mert saját jószántából csak nem akad egy szegény ördög, a ki 320 frt bánatpénzt veszni hagyjon csak azért, hogy a korábbi árverési vevőnek szívességet tegyen. A kih. btkv. 128. §-ának összes critériumai tehát fenforognak, t. i. az összebeszélés és az árverés eredményének meghiúsítása s így ez a szakasz alkalmazható. Az annak idején eljáró büntető bírónak persze egy kicsit muszáj lesz megkaparni a muszkát, hogy láthatóvá tegye a kozákot. Egy másik ut — nézetem szerint — a következő volna: A vghtási törvény 180. §-a szerint az árverési vevőnek jogában áll a megvett ingatlant birtokba venni, mely birtokba vétel azonban, véleményem szerint, nem lehet föltétlen, hanem csupán azért engedi meg a törvény a birtokba vételt, mert rendes körülmények között föltételezhető, hogy az árverési vevő az árverési feltételeknek eleget fog tenni. Ha nem tesz eleget, akkor az ingatlan további birtokához sincs joga, mert csak nem tételezhető föl, hogy a törvény olyan árverési vevőt is meg akar hagyni a tényleges birtoklásban, a ki a feltételeknek nem tett eleget. Próbálja meg tehát az ingatlan telekkvi tulajdonosa és folyamodjék be a bírósághoz, hogy őt, mint az ingatlan telekkvi tulajdonosát, az ingatlan tényleges birtokába helyezze vissza, mert az árverési vevő a feltételeknek nem tett eleget és igy az árverés előtti állapot visszaállítható. Nem mdok tiltó törvényt arra nézve, hogy a bíróság ezen kérelemnek helyt ne adhasson, mert mégis csak inkább van joga a birtokhoz a telekkvi tulajdonosnak, mint a feltételeket be nem tartott árverési vevőnek, kinek minden jogcíme a birtokhoz megszűnt. Végre azt ajánlom az ingatlan telekkvi tulajdonosának, hogy vegyen maga mellé 5—6 markos embert és dobja ki abirtokból azt, a kit benne talál. Sommás visszahelyezést nem kérhet a tényleges birtokos, egyrészt mert még nincs egy évig békés birtokban, másrészt mert semmi jogcíme a birtokhoz — ha pedig a birtokbabocsátás iránti pert akarná megindítani, akkor csak tegye; lehet azt testvérek között 3—4 évig is elhúzni. Dr. Csermely Gyula bpesti ügyvéd. , Vegyesek. A helybeli kézbesítési mizériákat a következő levél jellemzi, melyet egy vidéki kartárs irt egy helybeli collegánkhoz : Kedves barátom! Megdöbbenve értesültem ma egy valóságos közokiratból, hogy nem létezel. Fogadd kedves csaladoddal együtt őszinte részvétemet a pótolhatlan vesztesség fölött. A Gansel — Kékessy ügyben t. hó 7-én volt ugyanis a hit alatti kihallgatás az itteni járásbíróságnál, de a budapesti kézbesítő a végzést viszI szaterjesztette azon értesítéssel, hogy dr. K. Pál ügyvéd Bpesten ' egyáltalán nem létezik. Most megfejthetlen probléma előttem, ki lehetett azon joviális képű pocakos ur, kivel Bpesten oly kellemes órákat töltöttem már és kinek vendégszeretetét élveztem. Mondd kérlek ki j vagy te márványkeblü szűz f Tréfa ide, tréfa oda igazán nagyfokú lelkiismeretlenség dul | kézbesítőitek kebelében; nem látnád szükségesnek «halál híredet» megtorolni ? Nem vagyok túlságos vérengzős természetű ember, de nem sorolnám rossz napjaim közé, ha 1—2 bpesti kézbesítőt függni ] látnék, legalább in effigie stb. Tiszafüred, 1899. nov. 15. szives üdvözlettel hived, dr. Soltész Henrik. Kimutatás a budapesti királyi Ítélőtábla 1899. évi ügyforgal máról, október hó végéig. Polgári: Átvételi illetve kezdetbei l hátralék 2,317, érkezett e hóban 996, érkezett e hó végéig öszszesen 10,875, elintézésre várt 13,292, elintéztett ülsében e hóban J 973, e hó végéig összesen 7,377, ülésen kívül, e hóban 266, e hó végéig összesen 2,951, elintézetlen maradt e hó végéig 2,964, váltó hátralék 1/292. Büntető: Átvételi illetve kezdetbeli hátralék 1,154, érkezett e hóban 1,315, e hó végéig összesen 13,000,