A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1899 / 45. szám - Csemegi Károly emlékezete
180 A JOG 1895. év november havában F. Gábor százados a m.-szigeti vasúti állomásnál az utasok között felismerte azt az izraelitát, a ki M. Ignác neve alatt jelentkezett volt, a ki most már K. Mózesnek nevezte magát, a kit a százados ekkor bekisértetett, ujabban megvizsgáltatta és nála a jobboldali lágyéksérv újból megállapittatott és benne M. Béla, H. Jenő és J. Zsigmond akkor tényleges szolgálatban álló katonák is határozottan telismerték azt az egyént, a ki M. Ignác neve alatt a parancsnokságnál jelentkezett, a mikor is K. Mózes elfogatván, a bíróságnak átadatott és minthogy M. Ignácnak mint besorozott katonának nem sikerült az a terve, hogy az általa maga helyett küldött K. Mózes helyette a katonai szolgálatot kitöltse, V. Márkusz II. r. vádlott megjelent M.-Szigeten F. Gábor századosnál, hogy az özv. M. Lébáné kérelmére a M. Ignác érdekében eljárjon, illetve hogy M. Ignác a szolgálat alól felmentessék, s hogy ezen célját W. Márkusz elérje az 1. n. sz. a. feljelentés szerint, W. Márkusz, F. Gáb )r századosnak 45 frtot adott át ajándékul. I. K. Mózes tagadja, hogy ő M. Ignác besorozott póttartalékos helyett, ennek neve alatt jelentkezett volna a katonai parancsnokságnál kiképzés végett; minthogy azonban tagadásával szemben ugy F. Gábor százados panaszosnak, továbbá H. Jenó', J. Zsigmond és M. Ignác tanuknak eskü alatt tett egyező vallomásaikkal, továbbá M. Bélának a vizsgálat folyamán tett vallomásával kétségtelenül be van bizonyítva, hogy K. Mózes jelentkezett M. Ignác helyett ennek neve alatt a parancsnokságnál; minthogy K. Mózes, ki saját beismerése szerint is jobboldali lágyéksérvben szenvedett és szenved, jól tudta azt, hogy M. Ignác helyett tényleges katonai szolgálat teljesítésére testi hiba miatt alkalmatlannak fog találtatni, tehát azon ténykedésére, hogy leirt testi hibája dacára is M. Ignác helyett ennek neve alatt jelentkezett a parancsnokságnál katonai szolgálatra, ravasz fondorlattal közreműködött arra, hogy a besorozott és kiképzés végett behívott M. Ignác a tényleges katonai szolgálat kötelezettsége alól szabaduljon, de közreműködött fenti ténykedésével arra is, hogy a közokiratot képező' katonai jelentkezési jegyzőkönyvben M. Ignác védkötelezettségi viszonyának lényegére vonatkozólag valótlan tények vezettessenek be, ezt pedig jogtalan vagyoni haszonszerzési célzattal tette, mit igazol az a körülmény, hogy K. Mózesnek M. Ignác 15 frtot igért, ha helyette bevonulásra jelentkezik s a 15 frtbói 5 frtot M. Ignác át is adott neki, de M. Ignác is jogtalan vagyoni hasznot nyert volna azzal, ha tervük sikerül s a tényleges katonai szolgálatban töltendő időt a saját magánérdekeinek előmozdítására használhatta volna fel. II. W. Márkusz beismeri ugyan azt, hogy megjelent F. Gábor századosnál, hogy az özv. M. Lébáné kérelmére M. Ignác érdekében eljárjon, tagadja azonban azt, hogy pénzt adott volna F. századosnak s azt adja elő, hogy ő egy pap;rszeletre feljegyezte a M. Ignác nevét, hogy azt el ne felejtse s midőn a százados előtt kérelmét előadni készült, kihúzta papírjait zsebéből s a feljegyzett nevet leolvasta, a százados észrevette, hogy a papírok között pénz van, elkérte azt tőle a papírokkal együtt és ugy tüntette fel a dolgot, mintha a pénzt W. Márkusz adta volna át és pedig ajándékul azon célból, hogy a százados a M. Ignác érdekében előadott kérelmet teljesítse, minthogy W. Márkusznak ezen előadásával szemben F. Gábor százados eskü alatt azt vallja, hogy W. Márkusz előbb a lakásán megjelent és kérdezte, hogy mit fogkelleni fizetnie azért, hogy kérelmét a százados teljesítse, majd a százados irodájában megjelent, újból előadta kérelmét és hangoztatta, miszerint hálás lesz a századosnak szívességéért s midőn ez kérelmét megtagadta, W. Márkusz a 45 frtot átadta és minthogy F. Gábor századosnak ezen vallomását H. Jenőnek eskü alatt tett és M. Bélának a vizsgálat folyamán tett vallomása támogatja; minthogy W. Márkusznak az a védekezése, hogy ő papírjait, melyek között pénze volt, csak azért vette ki zsebéről a Siázados lakásán, és irodájában, hogy a M. Ignác nevét leolvassa, valószínűséggel nem bír, annál kevésbbé, mert W. Márkusz maga mondja, hogy őt többször megkérte M. Lébáné a fia érdekében közbenjárásra és igy több ízben értekezésük folytán M. Ignácot jól kellett ismernie, mert különben ily közbenjárásra nem vállalkozott volna; minthogy ezek szerint az volt bebizonyitoltnak veendő, hogy W. Márkusz közbenjárásának célja M. Ignácnak nem a katonai szolgálat alól való felmentése, hanem csupán a kiképzésre való bevonulás elhalasztása volt s minthogy a századosnak nem állott jogkörében a kiképzésre való bevonulás elhalasztását, — minthogy az már egy izben megtagadtatott, — megengedni, ezt csakis hivatali kötelességének megszegésével tehette volna, a mi eskü alatt tett vallomásából is kitűnik; minthogy F. Gábor százados közhivatalnoknak tekintendő; ezeknél fogva W. Márkusznak ezen ténykedése megvesztegetés vétségét képezi. Ezen fennebb előadottakra figyelemmel, minthogy K. Mózes és W. Márkusz ellen a terhükre rótt vádbeli cselekmények elkövetése be van bizonyítva és az terhükrebeszámitható: ezeknél fogva stb. III. M. Lébáné a vizsgálat folyamán beismerte, hogy betegeskedése miatt szüksége volt a kiképzés végett behívott fiára M. Ignácra, a behivó és 5 frt átadása mellett rábirta K. Mózest, hogy a fia helyett ő vonuljon be katonai kiképzés végett, a végtárgyaláson azonban azt vallotta, hogy betegsége és gyengesége miatt semmire sem tud visszaemlékezni. Minthogy M. Ignác eskü alatt tett vallomásában azt adja elő', hogy ő és nem az anya adta át a behívást és 5 frtot K. Mózesnek és ö bírta ezt rá a helyette való bevonulásra; minthoev eevéb terhelő adat hiányában özv. M. Lébáné terhére rótt ama cselekmény, hogy fia helyett, a bevonulásra o birta volna reá K Mózest, bebizonyitottnak nem tekinthető, minthogy ,M. Lébáné ellen tagadásával szemben az sem tekinthető bebizonyitottnak hogy ő birta volna reá W. Márkuszt, hogy ez a megvesztegetésre nézve kísérletet tegyen F. Gábor századosnál: ezekre való figyelemre III. r. vádlottat a terhére rótt vád és ennek következményei terhe alól felmenteni kellett. A debreceni kir. itétőtábla (1898. június 1. 2,157. sz. a. ) az elsőfokú biróság ítéletének felebbezett része részben megváltoztattatik K. Mózes a btk. 400. §. 2. bekezdésébe ütköző közokirat hamisítás büntette és ezzel eszmei halmazatban levő az 1889. évi VI. t.-c. 47. §-ba ütköző véderő elleni vétség helyett, csupán az 18.^9. évi VI. t.-c. 47. §-ba ütköző véderő elleni vétségben nyilvánittatik bűnösnek s a reá kiszabott büntetés mellőzésével büntetése 3 hónapi fogházban és 50 frt pénzbüntetésben állapittatik meg, ugyanannak az Ítéletnek felebbezett egyéb része helybenhagyalik stb. In do k o 1 ás: Minthogy K. Mózes vádlott nem valaki jogai vagy jogviszonyainak lényegére, hanem a M. Ignác egészségi állapotára vonatkozó valótlan tényeknek a jelentkezési lajstromba való bevezetésére működött közre, azzal a cselekményével, hogy M. Ignác helyett katonai szolgálattételre jelentkezve, egészségi állapotának megvizsgáltatása után annak eredményét a jelentkezési lajtstromivnek M. Ignác hadköteles nevével való bejegyeztetését előidézte, eme cselekményében tehát a btk. 400. ij-ába ütköző közokirathamisitás bűntettének alkotó eleme fel nem ismerhető; minthogy azonban K. Mózesnek célja az volt, hogy M. Ignácot a védkötelezettség alól kivonja és a végett M. Ignác nevére kiállított behivó jegynek felmutatásával ravasz fondorlattal ennek nevében bevonulásra jelentkezett, ezzel az 1889. évi VI. t.-c. 47. §-ba ütköző véderő elleni vétséget követte el; annálfogva stb. A m. kir. Curia (1899. okt. 3. 12,209. sz. a.) a kir. Ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: K. Mózes vádlottat terhelőleg bizonyos ugyan, hogy ő tudatosan közreműködött arra nézve, hogy a jelentkezési lajstromba M. Ignác hadköteles megjelenésére vonatkozólag valótlan ténykörülmény vétetett fel, minthogy pedig M. Ignácnak személyes megjelenése kötelességében állott, tehát ahhoz személyes joga is volt: jogviszonyára vonatkozólag vétetett fel a lajstromba mint közokiratba valótlanság; tekintve azonban, hogy K. Mózes vádlott cselekménye nem a jelentkezési lajstromba való valótlanság bevezetése által vált büntetendővé, hanem már magában azon ravasz fondorlattal elkövetett cselekménye által, hogy az illetékes katonai hatóság előtt mint M. Ignác hadköteles jelentkezett, hogy ezen katonaköteles egyén gyanánt elfogadtassák, e helyett a 8 heti gyakorlatot kitöltse és esetleg tekintettel testi bajára az végképen felmentessék a védkötelezettség alól. Minthogy pedig a vádlott ezen cselekménye az 1889. évi VI. t.-c. 47. §-ában körülirt vétség ismérveit teljesen kimeríti: ezeknél fogva találtatott itt is mellőzendőnek vádlott cselekményének a btk. 400. §. szerint való minősítése. Egyebekben a kir. Ítélőtábla ítélete az elsőfokú biróság ítéletéből abban elfogadott indokoknál fogva hagyatik helyben. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Kohn Mórné e. Debrecen u. o. trvszék bej. nov. 16 félsz. nov. 27. csb. Deák Ferenc, tmgg. dr. Varga bajos. — Mudroch és Steiner e. Újvidék, u. o. trvszék, bej. dec. 1. félsz, dec. 10. csb. dr. Langauer Ferenc, tmgg. dr. Mayer Oszkár. — Fischer Gusztáv e. Bp.st, bpesti ker. és vált. trvszék, bej. nov. 21. félsz. dec. 21. csb. dr. Percei János, tmgg. dr. Káldrovits Géza. — c-Skriván és fiai» e. Újvidék, u. o. trvszék. bej. nov. 2o, félsz. dec. 1). csb. dr. Langauer Ferenc, tmgg. Hatter József. — Weiszbrunn Lajos e. Erzsébetváros, u. o. trvszék, bej. dec. 6. félsz. dec. 16. csb. Konta Gábor, tmgg Gron Albert — Sábel Jakab e. Gyula. u. o. trvszék, bej. dec. 23. félsz, jan 23 csb. Balogh Samu, tmgg. dr. Franko László. — Klapka János e Bpest, bpesti ker. és vált. trvszék bej. nov. 24. félsz. dec. 21. csb dr László István, tmgg. dr. Gyöngyösi József. — Tomory János e. Késmárk, lőcsei trvszék, bej. jan. 16- félsz. febr. 6. csb. Putz Mátyás, tmgg. Polyák Kálmán. — Petravich István e. Szatmár. sz.-németi trvszék. bej det ít. félsz. dec. 18. csb. dr. Dezső Kálmán, tmgg. Glanz Gáspár — ifj Kocián József e. Tisza-Polgár, nyíregyházai trvszék, bej. dec. 81 félsz jan 22. csb. Kóttay Miklós, tmgg. Polonkay Endre. — Grósz M Menyhért e. Nagy-Várad, u. o. trvszék, bej. dec. 6 félsz. dec. 18. csb. Geleta Géza, tmgg. dr. Lindenfeld Zsigmond. — Perlesz Sámuel e. Német-Palánka. újvidéki trvszék. bej. dec. 9. félsz. dec. 23. csb. dr. Langauer Ferenc tmgg. dr. Ivánkovits Pál. — Strifler és Szántó e. Bpest bpesti ker. és vált trvszék. bej. nov. 28. félsz. dec. 28. csb. dr. Forrássy Ferenc, tmgg.dr. hraenkel Sándor. - Krimics Koszta e. Pancsova, u. o. trvszék, bej. dec. 20. félsz. jan. 17. csb. Naner György, tmgg. dr. Sicsitincky Aüolt — ti. Thomae e. Beszterce, u. o. trvszék. bej. jan. 20 félsz, febr. 4. csb. dr. Bodolla Bela tmgg. dr. Pripon Gábor. Pályázatok : Az ó-becsei jbiróságnál, aljegyzői áll. nov 11. — A szegedi jbiróságnál aljegyzői áll. nov. 12. — ASz -egerszeg! törvényszéknél aljegyzői áll. nov. 12. Kolozsvár várősi jbiróságnál aljegyzői áll. nov. 12. - Az eperjesi trvszéknél aljegyzői ajl, nov. 13. - A szabadkai trvszéknél birói áll. nov. 13. A debreceni jbiróságnál al bírói áll. nov. 11. A lőcsei trvszéknél birói áll. nov. ,~ Af .'Havai jmróságnál al birói áll. nov. 14. - A debreceni jbTosagnal jbirói áll. nov. 14. - A zombori trvszéknél aljegyzői all. nov. 14. 1 6 •>