A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 46. szám - Vitás kérdések a házassági perrendtartás köréből. 1. [r.]

Tizennyolcadik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. 46. szam A JOG Budapest, 1899. november 12. Előfizetési árak: Kiadóhivatal '. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V Rudolf-rakpart 3. sz. HETIUP11 JHBfcín ^EKEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAfiYiR CíYTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJECYZOI ÍAR Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Számos kivált') szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « _ 8 « — # Egész « _ 6 • — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautal vány nyal küldendők. TARTALOM ; Vitás kérdések a házassági perrendtartás köréből. Irta dr. Raffay Ferenc, győri kir. törvényszéki alhiró. — A bpesti ! kir. m. Tudományos egyetem jog és államtudományi karának véleményes jelentése az államvizsgálat reformja tárgyában. Irta: dr. Kovács Gyula udv. tanácsos, egyet, tanár. — A rendhagyó haszonélvezet óvadéka (cautío quasiusufructuaria) a római és a hazai jogban. Irta : Hantos Elemér. Budapest. — Belföld. (A kodilikációnális osztály az igazságügyministerium kebelében. — Az ügyészi megbízottak). — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrehajtási törvény 185. §.ának kijátszása. Irta: S z. ügyvéd.) — Vegyesek — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. -,/Vitás kérdések a házassági perrendtartás köréből. Irta: Dr. RAFFAY Ferenc, győri kir. töt vényszéki alhiró. Az igazságügyministerium működéséről (1895—1898.) közzétett jelentés szerint (123. 1.) a házassági perekben követendő eljárást a polgári perrendtartásnak küszöbön álló reformiával kapcsolatban akarják ujjászabályozni. Ennélfogva dr. Plósz Sándor által 189i-ben készített előadói tervezetet nem terjesztették a törvényhozás elé. Ezt a tervezetet egy szaktanácskozmány is letárgyalta s e tanácskozások eredményeihez képest a szöveget módosították és közzétették. (L. Ügyv. Lapja 1895. 2—5.. 7. és 8. sz.) így tehát még mindig a régi alapokon nyugszik házassági perrendtartásunk; uj forrás mindössze a házassági törvénynek az a része, amely a bírói hatáskört állapította meg. Az eljárásról szóló tervezetet a maga egészében nem fogadta el a bírói gyakorlat, különösen azért, mert az eddigi eljárástól sok tekintetben radikálisan eltér (pl. a kir. ügyész szerepe házassági perekben, a házasságvédő mellőzése), de általában véve kitűnő alkotás s kár. hogy törvényerőre nem emelték. Akkor azóta már megszilárdult volna a birói gyakorlat s nem merülne fel nap-nap után annyi vitás kérdés ; nem találkoznánk annyi alaki hibával : nem lenne oly sok megváltoztató, megsemmisítő, feloldó határozat a házassági perekben, mint jelenleg van. De helyes lett volna az eljárást kodificálni a H. T. életbeléptetésékor azért is, mert szerény nézetem szerint ez az eljárás a polgári perrendtartással egy törvényben ugy sem szabályozható. A ministeri jelentés idézett helyéből nem tűnik ugyan ki, hogy külön törvényben történik-e a szabályozás; de talán nem tévedek, ha azt következtetem, hogy a ministeri jelentés is az időbeli közösségeket érti. A házassági peres eljárás körében ugyanis annyi sajátszerű, annyi eltérő intézmény van, hogy külön törvényt kell hozni reá, hacsak azt nem akarjuk, hogy az általános perrendtartási codex folytonos kivételekkel és utalásokkal operáljon a házassági perekre nézve. Tisztább, áttekinthetőbb és könnyebben kezelhető lenne e mellett a külön törvény, ami szintén fontos szempont; tudiuk ugyanis, hogy a feleknek és a bíróságoknak mily kellemetlen, ha az általános szabály alól folyton a kivételeket, az eltéréseket kell keresniök, a mi a jogszolgáltatás biztonságát is nagyon kockára teszi. Talán nincs későn még, hiszen a polg. perrendtartásnak átdolgozott javaslatát sem tették közzé, ha erre a körülményre rámutatunk s ha egyúttal kissé részletesebben foglalkozunk azokkal a vitás kérdésekkel, amelyek az ujabb birói gyakorlatban, a házassági perrendtartás köréből felmerültek. Sok kérdés fontos ezek közül s az eljárás szabályozásánál feltétlenül számolni kell velők, mert külömben az uj törvény hézagos lenne és kételyekre adhatna okot. E mellett lépten-nyomon tapasztalhatni, hogy az eljárás szabályait tévesen fogják fel s olyan hibák merülnek fel. a melyek helyén lehettek három évvel ezelőtt, de nem ma, a mikor már több, mint négy éve hatályban van a házassági törvény. Nem lesz tehát fölösleges kitérni a nevezetesebb vitás kérdésekre, annál is inkább, mert a birói gyakorlat talán sehol nem volt oly ingadozó, mint a házassági perekben és tagadhatatlan, hogy még az mindig a kiforrás stádiumában van, minélfogva a házassági perrendtartást tárgyazó munkák is sok tekintetben hézagosak ; egyes kijelentéseik pedig megdőltek. Legújabban is jelent ugyan meg ily tárgyú munka*) de ez sem tünteti fel a birói gyakorlatnak legújabb eredményeit, sőt a lényeges kérdésekre nézve is több helyen téves tanokat hirdet, különösen az eljárás tekintetében. Érdemes tehát bírálatába bocsátkozni. A házassági perekre vonatkozó anyagi rész kitűnő; benne az alapfogalmakat tömören, szabatosan kifejtve találjuk. Kár, hogy a felosztás nem elég preciz s hogy a házasság fennállása alatt indítható megállapító pereket, melyek szintén házassági perek, nem tárgyalja kellő részletességgel, különösen pedig nem domborítja ki azt a külömbséget, amely ezen perek és a házasság megszűnése után indítható megállapító perek közt fennáll. A bejelentéssel való megtámadásnál (22. §. és 7ő. §.) kihagyta a szerző azt, hogy a bejelentés megtörténtéről ugy az örökösök, mint a hagyatéki bíróság értesitendők. Téves az a kijelentés (63. 1.), hogy csak a kath. egyházi bíróságnak elválasztó ítélete lenne bontóvá átváltoztatható ; a törvénynek ezen rendelkezése (141. §.) minden hazai bíróság ítéletére vonatkozik. A 77. §. b) pontja esetén már a birói felhívásban gondnokot kell rendelni, nem pedig a kereset beadása után (80.1) Tanítja továbbá a szerző, hogy a hitbért is követelni lehet bontó perben (50. §.). holott az ujabb birói gyakorlat szerint is (C. 2,934/1899.) a hitbér csak a férj halála után követelhető, minélfogva sem az irotr, sem a törvényes hitbér házasság felbontása esetén meg nem ítélhető. Nem emlékezik meg arról sem (57. §.) hogy a korábbi jogszabályok alatt hozott megsemmisítő ítélet hatálya is kiterjeszthető a másik házas félre. Mint elfogadott és érvényben levő szabályt tanítja továbbá, hogy magyar honosoknak házassági perében kelt külföldi ítélet nostiificálható (155. 1.) holott ennek éppen az ellenkezője áll. Igaz ugyan, hogy a szerző már régebben sürgette ennek megengedését (Jogt. Közi. 1898. 13.), sőt a H. T. indokolása is lehetségesnek vélte ezt bizonyos feltételek mellett (II. kötet 239. 1.), de tény az, hogy eddigelé mindig elutasították bíróságaink a nostrificálás iránt beadott kérelmeket. Az eljárásról szóló részre nézve a következő megjegyzéseket kell tennünk. Téved az érdemes szerző, mikor azt tanítja, hogy a kir. ügyész hivatalból is indíthat semmiségi pert. Saját maga adja ennek cáfolatát a függelékben kö/ölt (239. 1.) ministeri rendelettel, mely szerint a kir. ügyész a semmiségi vagy megtámadási pert csak az igazságügyminisztertől kapott felhatalmazás alapján indíthatja meg. A 163. lapon felállított szabály, mely szerint a K. T. 77. §-a alapján indítható bontó perre nézve az a törvényszék illetékes, melynek területén az elhagyott fél lakik: szintén *) K no r r Alajos : Házassági perek és eljárás a házassági perekben. Athenaeum, 1899. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.