A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 45. szám - Csemegi Károly emlékezete

A JOG 179 nem kötetes; a felperes előzője részéről teljesített fizetés az elfogadó erdekeben is illetve az elfogadót váltókötelezettsége alól fQlmento záradékkal történtnek lévén tekintendő, felperest keresetével el kellett utasítani stb. A m „!rir; ,Curif, ^1899- évi októler 4. 704. sz. a.) a temesvári kir. ítélőtábla ítelete helyben hagyatik. Indokok: A váltóeljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 24. §-a csak azt a rendelkezést tartalmazza, hogy közös okirat előterjesztése iránti alkeresetnek váltóperekben nincs helyeez a rendelkézés azonban nem zárja ki azt, hogy oly esetben' midőn a váltóadós ellenfele kereskedelmi könyveivel tüzetesen megjelölt oly tényt akar bizonyítani, mely a gyors lebonyolítást igénylő valtoper keretében tisztába hozható, a könyvek fel ne mutattassanak és ezekből a határozottan megjelelt tartalom ki ne derittessék, felperesnek a könyvek megvizsgálása ellen tett kifogását tehát az alsóbb bíróságok a most kifejtett oknál fo^va helyesen mellőzték. & Egyebekben a másodbiróság ítélete helyhenhagyatik a benne felhozott indokoknál fogva és azért, mert felperes nem tagadván, beismerte, hogy S. György az ó' igazgatója s miután felperes a kereseti váltó birtokába a fenállott S. és Sz. cég forgatmánya utján jutott, mely cégnek S.György előbb társtulajdonosa, utóbb egyedüli tulajdonosa volt, a S. György igazgatása alatt álló felperes pénzintézet nem tekinthető oly harmadik váltóbirtokosnak, kire nézve közömbös volna az, ha váljon S. György az ügy állásáról birt-e tudomással vagy sem í mert felpetesnek a szakértők meghallgatása után tett észrevételekről felvett jegyzőkönyvben amúgy is elkésetten felhozott az a védekezése, hogy a felperes könyveiből kitetszőleg S. György által teljesített fizetés nem a váltókötelezettség megszüntetése céijából, hanem csak biztositásképen eszközöltetett, a könyvek tartalmával ellenkezvén, figyelmet nem érdemel; és mert a másodbiróság ítélete ellen beadott felebbezésben felhozott az a ténykörülmény, hogy alperes a S. és Sz. cég irányában fennállott tartozását nem készpénzfizetés, hanem egy követelésnek át ngedése által rendezte, mint az elsőbiróságnál elő nem fordult, aze 1881: LIX. t.-c. 29. §. értelmében tekintetbe nem vehető stb. Bűnügy ékben. Miután panaszos a feljelentéshez csatolt levél alapján bűnvádi pana<=zszal lépett fel. nyilvánvaló, hogy ö ezen levélnek elküldése vagyis hasznalata által magát kötelezettségbe hozottnak es olyannak tekintette, a kivel szemben a vádlott cselekménye jogsérelemre vezethetett volna, miért is a vád alá helyezés elrendelendő volt. A budapesti kir. büntető törvényszék (1898. nov. 17-én 79.081. sz. a.) a J. József ellen csalás és magánokirathamisitás miatt folyamatba tett bűnvádi eljárást megszünteti. Indokok: J. József terhelt elment L. Marcell irodájába s az ott levő L. Andor előtt L. Marcell megbízását színlelve, L Marcell nevében levelet irt az ezzel üzleti összeköttetésben álló B. Sándor német-bogsáni kereskedőnek és őt L. Marcell nevében arra kérte, hogy neki (J. Józsefnek), ki Rákospalotán hitelképes jónevü kereskedő, 300 frt értékű pálinkát küldjön. J. József a levelet el is küldötte B. Sándornak, azonban ez az árut J.-nak nem küldötte el. A kir. ügyészség J. ezen cselekményében a btk. 401. §-ába | ütköző magánokirathamisitás tényálladékát látta fenforogni. Ezen i törvényszakasz azonban csak oly hamis magánokirat készítését I bünteti, mely arra használtatik, hogy azzal valamely kötelezettség vagy jog létezése, megszűnte vagy megváltoztatása bizonyittatik. Mivel azonban a I. által hamisított levél használatának célja nem ez volt, hanem az, hogy a levéllel B. tévedésbe ejtessék J. vagyoni viszonyai iránt, a magánokirathamisitás tárgyi tényálladék hiányában megállapítható nem volt. J. cselekményében tulajdonképen a btk. 379. §-ába ütköző csalás kísérletének tényálladéka ismerhető fel, mely B. ellen irányulván, a cselekmény csak B. indítványára volna üldözhető, mivel azonban B. nem tett panaszt J. ellen, a bűnvádi eljárást ez irányban is meg kellett szüntetni. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. május 2-án 4,956. sz. a.) az elsőfokú bíróság végzését indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1899. okt. 12-én 8,351. sz. a.) mind a két alsóbb fokú bíróság végzésének megváltoztatásával J. József a btk. 401. és 402. §. 2. pontjába ütköző és e szerint büntetendő magánokirathamisitás büntette miatt vád alá helyeztetik és a kir. törvényszék további szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: Habár egymagában a feljelentéshez csatolt levélnek tartalmából az M. Löwy cégre esetleg háramolhatott kötelezettség tüzetesen meg nem állapitható, de minthogy az üzleti összeköttetésben állók között az iránt létrejött megállapodás a tárgyalás folyamán L. Marcell és esetleg B. Sándor kihallgatásával tisztába hozható, ennélfogva tekintettel arra, hogy miután a kérdéseit levél alapján L. Marcell a bíróság előtt bűnvádi panaszszal lépett fel, az mutatkozik nyilvánvalónak, hogy ő ezen levélnek elküldése, vagyis használata által magát kötelezettségbe hozottnak és olyannak tekintette, a kivel szemben a vádlott cselekménye jogsérelemre vezethetett volna, elegendő bizonyíték mutatkozik fenforogni arra, hogy a feljelentéshez mellékelt levél kiállítása és felhasználása által vádlott magánokirathamisitást követett el; miért is vád alá helyezése mellett az eljárás további folytatása volt elrendelendő. Terhelt a panaszossal szolgálati viszonyban volt és a kérdésben forgó ruhadarabokat mint államvasuti alkalmazott illetménye fejében kapta és igy azokhoz a tulajdonjogát az által, hogy azok fejében szolgálatot teljesített, már részben megszerezte Midőn tehát ezen ruhanemüeket a szolgálatból történt eltávozásakor vissza nem adta, sikkasztást annál kevésbbé követett el, mert a jelen vitássá vált ügy eldöntése polgári peres és nem büntető útra tartozik. A komáromi kir törvényszék. (1899. dec. 31. 6,203. sz. a.) P. Szilárd a m. kir. államvasutak kárára elkövetett a btk. 355. §-ába ütköző és 356. §. szerint minősülő sikasztás vétsége miatt vád alá helyeztetik, stb. A m. kir. államvasutak budapest-balparti üzletvezetősége 1898. okt. 9-én azt a feljelentést tette, hogy f. évi július lö-én tudomására jutott, miszerint az udvardi állomáson alkalmazva volt P. Szilárd állomásfelvigyázó elbocsáttatása alkalmával következő szolgálati tárgyakat u. m. egy bundabélésü köpenyt, egy téli sapkát, két nyakravalót és egy felöltőt összesen 9 frt 90 kr. értékben nem adta vissza, hanem magával vitte. P. Szilárd beismerte, hogy ezen ruhákat magával vitte és már el is idegenítette; beismeri, hogy a téli sapka kivételével ezen ruhanemüek használati ideje nem járt le s ő váltási dijat nem fizette le, de azzal védekezik, hogy főnöke ezen tárgyakat nem követelte tőle s azt a tanácsot adta neki, hogy ha az üzletvezetőség követelné, akkor a váltási dijat fizesse le. Minthogy azonban az udvardi állomás főnöke 11. n. sz. a. átiratában ezen védekezést megcáfolja, minthogy P. Szilárdnak követelés nélkül is kötelességében állott volna a ruhanemüeket visszaszolgáltatni: ezért őt a btk. 355. §-ába ütköző s 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétsége miatt vád alá helyezni kellett stb. A győri kir. ítélőtábla (1899. június 7. 1,412 sz. a.) a kir. törvényszék végzését megváltoztatja, P. Szilárd ellen a további eljárást megszünteti. Indokok: Minthogy P. Szilárd a panaszossal szolgálati viszonyban volt és a kérdésben forgó ruhadarabokat mint'államvasuti alkalmazott illetménye fejében kapta, igy azokhoz a tulajdonjogát az által, hogy azok fejében szolgálatot teljesített, már részben megszerezte, s igy midőn az illetménye fejében kapott ruhanemüeket a szolgálatból történt eltávozásakor vissza néni adta, sikkasztást annál kevésbbé követett el, mert arra, hogy a kérdésben forgó ruhanemüeket gazdagodási célzattal tartotta vissza, az eljárás folyamán adat fel nem merült: terhelt ellen büntethető cselekmény megállapíthatónak nem találtatván, ellenében a további eljárás megszüntetendő volt. A m. kir. Curia (1899. okt. 4. 9,795. sz. a.) a kir. ítélőtábla végzése indokainál fogva s még azért is helybenhagyatik, mert a jelen vitássá vált ügy eldöntése polgári peres — és nem büntető — útra tartozik. Vádlottat terhelöleg bizonyos ugyan, hogy ő tudatosan közreműködött arra nézve, hogy a jelentkezési lajstromba egy másik hadköteles megjelenésére vonatkozólag valótlan ténykörülmény vétetett fel; minthogy azonban ezen hadkötelesnek személyes megjelenése kötelességében állott, tehát ahhoz személyes joga is volt, jogviszonyára vonatkozólag vétetett fel a lajstromba mint közokiratba valótlanság : vádlott cselekménye már magában azon ravasz fondorlattal elkövetett cselekménye által valt büntetendővé, hogy az illetékes katonai hatóság előtt mint a másik hadköteles jelentkezett, ennek helyébe elfogadtassék, a gyakorlatot kitöltse és esetleg végkép felmentessék a védkötelezettség alól; vádlott ezen cselekménye az 1889. évi VI. t.-c. 47 íj-ában körülirt vétség ismérveit teljesen kimeriti és a btk. 400 §-a szerinti minősítése mellőzendő. A mármarosszigeti kir. törvényszék (1898. évi február 25. 9,389. sz. a.). K. Mózes I. r. vádlott a btk. 400. §-ába ütköző és ennek 2. bekezdése szerint minősülő és büntetendő közokirathamisítás bűntettében és ezzel a btk. 95. § szerint eszmei halmazatban lévő, az 1889. évi VI. t.-c. 47. §-ába ütköző fegyveres erő elleni vétségben, W. Márkusz II. r. vádlott a btk. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségében, bűnösöknek mondatnak ki és ezért K. Mózes 8 hónapi börtönre, W. Márkusz pedig 100 frt fő- és 50 frt mellékpénzbüntetésre Ítéltetnek stb. Özv. M. Béláné III. r. vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik stb. Indokok: A vizsgálat anyagából merített tényállás szerint M. Ignác uglyai lakos 1894. évi július 5-én a cs. és kir. 85. sz. gyalogezredbe mint póttartalékos besoroztatott, ugyanazon év október 3-án kiképzés végett be kellett vonulnia Mármarosszigetre; kérvényezése folytán azonban 1895. október 7-ig halasztást nyert, a mikor előre történt megbeszélés és pénz Ígérete mellett, helyette K. Mózes I.-r. vádlott M. Ignác név alatt jelentkezett a cs. és kir. 85. sz. gyalogezred hadkiegészítő parancsnokságánál, a ho! megállapittatott, hogy a jelentkező IC. Mózesnek 3 cmrel kisebb a magassága, mint a M. Ignácé, de megállapittatott az is, hogy a jelentkezőnek jobboldali lágyéksérve van, ez eset már akkor feltűnt a vizsgálatot teljesítő F Gábor cs. és kir. századosnak, ki a jelentkezőt felülvizsgálatra utasította, ezen gyanút megerősítette egy a parancsnoksághoz érkezett névtelen levél, melyben az adatott elő, hogy M. Ignác besorozott katona helyett más jelentkezett.