A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 45. szám - Csemegi Károly emlékezete

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a ujog* 45. szamahoz. Köztörvényi ügyekben. A szomszédjog megsértése illetve felperes telkének légvonalából történt foglalás által elkövetett sérelem esetében, az ilyen magánjogi serelemnek a megbiralasa, annak tárgyánál fogva a polgári birosag hatáskörébe tartozik. Az a kerdes, forog e fenn foglalás és hogy a kereseti kérelem mennyiben, illetőleg milyen mérvben teljesíthető: a kereset erdemében hozandó ítéletre tartozik. A budapesti kir törvényszék (1898 dec. 28. 4,896 sz. a.) R. Mór felperesnek a <magyarországi symbolicus lagypáholy-egyesúlet> alperes ellen, épületrészek lebontása, illetve átalakítása és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Alperes köteles a rodmanicky-utcában levő 43. sz. épület orompárkányzatának azon részét, mely a szomszédos és felperes tulajdonát képező 45. sz. a. ház utcai építési vonalára és a két ház határvonalának az utca felé eső végső pontjától húzott függőleges vonalon tul terjed, 15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett eltávolítani stb. Indokok: Alperes hatásköri kifogása figyelembe nem vehető, mert a kereset tárgyánál fogva a polgári bíróságok hatásköréhez tartozik és mert sem az 1893. évi 33. t.-c, sem az 1870. évi 10. t.-c. alapján kibocsájtott építésügyi szabályzat, sem pedig más törvény és törvényes rendelet nem tartalmaz oly intézkedést, mely szerint a kereset elbírálására a polgári bíróságok hatáskörrel nem bírnának stb. A budapesti kir. ítélőtábla 11899. június 21. 2,096. sz. a.) az elsöbiróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíti stb. Indokok: Felperes keresetében azt adván elő, hogy szomszédja, az alperes a háza udvari részét az építkezési szabályzat ellenére félereszü tetőzet helyett nyeregtetővel látta el és hogy az alperes a háza orompárkányzatát 45 c.-méternyire a felperes háza fölötti légürbe benyulóvá építette; ennélfogva kéri az alperest az említett nyeregtetözetnek félereszü tetőre való átalakítás-ára és az orompárkányzatnak a felperes légürébe eső része eltávolítására kötelezni. Az 1870: X. t.-c. 16. §-a és az eme t.-c. alapján a közmunkatanács részéről kibocsátott építésügyi szabályzat 97. és köv. §-ai szerint a kereset tárgyát képező vitás kérdések elintézésére az idézett szakaszokban szabályozott közigazgatási eljárás útjára tartozik. Ennélfogva tekintettel arra, hogy az 1868: LIV. t.-c. 8. §. szerint az eljárás meg nem indittathatik, ha az ügy nem tartozik a polgári bíróság hatósága alá, habár a felek ez irányban kifogást nem tettek is, az elsöbiróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt az 1881: LX. t.-c. 39. §. b) pontja alapján meg kellett semmisíteni stb. A m. kir. Curia (1899. szept. 29. 4,896. sz. a.) a másodbivégzése megváltoztattatik, a kereset megbirálása a birói hatáskörbe tartozónak kimondatik és a másodbiróság utasittatik, hogy hozzon a kereset érdemében ítéletet stb. Indokok: A kereset tartalmából nyilvánvaló, hogy jelen ] érben a szomszédjog megsértése illetve a felperes telkének légvonalából történt foglalás által állítólag elkövetett sérelemről van ^zó, az ilyen magánjogi sérelemnek a megbirálása pedig, annak tárgyánál fogva, a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Ehhez képest annak megjegyzésével, hogy az a kérdés: forog e fen foglalás és hogy a kereseti kérelem mennyiben, illetve milyen mérvben teljesithető, a kereset érdemében hozandó Ítéletre tartozik, a másodbiróság végzését megváltoztatni, a kir. törvényszék hatáskörét megállapítani és a másodbiróságot a kereset érdemében, a perköltségre is kiterjedő Ítélet hozatalára utasítani kellett. Az 18S1 • LX. t.-c. 133. S-a értelmében, ha a végrehajtást szenvedőnek olyan pénzbeli követelése foglaltatott le, melyet közpenztárbol vagy letétből vehet fel, a foglalás jogerőre emelkedése utan a végrehajtás foganatosítására illetékes hatóság teljesiti a végrehajtató részére az utalványozást. Ebből következik, hogy a mennyiben ugyanaz a közpénztan, vagy let ti követelés többek részére van lefoglalva és ebből folyolag kielégítési sorrend megállapítása szükséges, ennek megállapítása is u végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság teendői kozé tartozik. Budapest, 1899. november hó 5. A m. kir. Curia (1899. szept. 28. 5,066, sz. a.) azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely W. Zsigmondnak mint C. Ferenc engedményesének Z. György elleni végrehajtási ügyében a nagybecskereki és a törökbecsei kir. járásbíróságok közt fölmerült, ezen végrehajtási ügyben a végrehajtató követelésének utalványozására, illetőleg e célból a kielégítési sorrend megállapítására a nagybecskereki kir. járásbíróságot mondotta ki illetékesnek. Indokok: Az 1881: LX. t.-c. 133. §. értelmében, ha végrehajtást szenvedőnek olyan pénzbeli követelése foglaltatott le, melyet közpénztárból vagy letétből vehet föl, a foglalás jogerőre emelkedése után a végrehajtás foganatosítására illetékes hatóság teljesiti a végrehajtató részére az utalványozást; ebből következik, hogy a mennyiben ugyanaz a közpénztári, vagy letéti követelés többek részére van lefoglalva és ebből folyólag kielégítési sorrend megállapítása szükséges, ennek megállapítása is a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság teendőt közé tartozik; az idézett törvénycikk 18. §. szerint pedig a végrehajtás foganatosítására illetékes a nagybecskereki kir. járásbíróság, mint amelynek területén van az a közpénztár, melyben a végrehajtást szenvedőtől lefoglalt letéti összeg őriztetik. Felhivott szabályszerű idézés dacára a kitűzött határidő alatt a felhívási keresetre feleletet nem adott, sem jogának érvényesítése végett a keresetet meg nem indította, mi által a felhívási keresetnek állításai beismerteknek tekintendők. Minthogy pedig e beismerés a felhivót illető joggal való kérkedést foglalja magában, az 1868 : LIV. t.-c. 517. ^-a alapján a felhívottal szemben az általa vitatott jogot örökre érvénytelennek nyilvánítani kellett. Arra nézve, hogy a fenforgó kérdés végzés vagy ítélettel döntendő-e el, a fenti tvszakaszban intézkedés nem foglaltatik ugyan, minthogy azonban a számadás előterjesztése iránti perben és épugy felhívási perekben az 1881. évi LIV. t.-c. 83., illetve 85. §§-ai értelmében ítélet hozandó — ezen eseteknek kapcsolatosságánál fogva a jelen kérdés is ítélettel döntendö el. Az erzsébetvárosi kir. törvényszék (1898. nov. 30. 8,672. sz. a.) U. Gábor felhivónak, nem védekezett Almakerék község felhivott ellen, joggal való kérkedés miatt indított felhívási perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetével el volt utasítandó, mert felperes maga azt állítja, hogy őt régi időtől fogva vásártartási jog illeti; állítja azt is, hogy alperes helypénzszedési joggal kérkedik, azt pedig, hogy a helypénzszedési jog is felperesé volna, nem állítja és ezért joga sincs ezen jognak örök időkre való érvénytelennek nyilvánítása végett keresette! fellépni, miután a felperes jogviszonyainak biztosítására felperessel szemben szükségesnek nem mutatkozik és mivel a vásárjog és helypénzszedési jog két különböző jog, stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1899. június 20. 1,544. sz. a.) az elsöbiróság végzését helybenhagyja, stb. Indokok: A felhívási kereset szerint Almakerék községében az évi három országos vásártartási jog földes uri jogon felperest illeti. A vásárokon eddig helypénzszedés gyakorlatban nem volt, ennek dacára Almakerék község elhatározta, hogy a vásárok alkalmával helypénzt szed, miután pedig a jog a községet nem illeti meg, sőt a helypénzszedés joga a vásártartási jog kiegészítését képezi, felhivó a határozatban a vásártartás tulajdonjogának megtámadását, vagyis a község részéről a tulajdonjoggal való kérkedést lát, melynek alapján kéri a községre nézve e tulajdonjogot és helypénzszedési jogot örökre érvénytelennek nyilvánítani. Miután azonban a vásárjog tulajdonosával csakis a vásári vámszedési jog áll közvetlen kapcsolatban, a helypénzszedés joga pedig ettől független s miután felhivó keresetében nem is állította, hogy a vásár területét őt illetné s a helypénzszedési jogot megszerezte volna s miután végül abból, hogy a község helypénzszedési jog iránt határozatot hozott, a fentebbiek szerint a vásárjog tulajdona iránt kérkedés nem következtethető: az elsöbiróság végzése helybenhagyatott. A m. kir. Curia (1899. szept. 29. 5,250. sz. a.) Annak meg-