A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 45. szám - Csemegi Károly emlékezete

330 A JOG a jogesetet és annak megoldását, ugy hogy a hallgatók része vétele csak közbevetett kérdésekre vagy azokra adott feleletekre szorítkozik ; vagy a jogeset előadását, valamint a status catisa et controversiae felvetését és megoldását többé-kevésbbé vagy egészen is a hallgatóságra bizhatja; vagy közvetlen bírói tárgyalás alakjában játszhatja le a jogesetet, midőn is a hallgatók egy része mint ügyfelek és birák vesz részt a tárgyalásban. E mellett előzetesen vagy utólagosan a jogeset írásbeli kidolgozása is szokásos, mely dolgozatokat a vezető tanár átolvas és kijavít. Az exegetikumok valamely forrásszöveg értelmező előadásában á'lanak. Mind e gyakorlatok, mint említettük, évek óta otthonosak karunkon, hallgatóságuk az ifjúság javából alakul és a taneredmény — a mennyiben ellenőrizhető — kielégítőnek mutatkozik. Ha azonban a mai állapot mellett is azt kérdezné valaki a vezető tanártól: meg tudja-e mondani, hogy e gyakorlatok minden egyes hallgatója sikerrel vett-e bennök részt ? — erre nem tudna megfelelni. A tanár ma megismerkedik többé!:evésbbé azon hallgatók képességével, kik a szemináriumban vagy praktikumban felszólalnak, előadást tartanak va«y dolgozatot készítenek; ez a gyakorlatokban beiratkozott hallgatóság kisebbsége, az összes jogászifjuságnak pedig csekély része. A többiek, kik önként nem jelentkeznek ily aktiv részvételre, vagy kikre az idő rövidsége miatt nem kerül rá a sor, ma is csak puszta hallgatói e kollégiumoknak és merítenek-e belőlük és mennyi hasznot, ellenőriznetetlen. (Folytatása következik.) Belföld. Csemegi Károly emlékezete. A magyar Jogász egylet megalapítójának és első elnökének emlékét méltó módon ünnepelte meg m. hó 29-én. Diszülést tartott, mely kizárólag a nagy jogász emlékének volt szentelve és melyen kiváló becsű emlékbeszédben ecsetelte egyik tanítványa a jog küzdelmének szentelt életét a nagy criminálistának, és mely alkalommal egyúttal arcképét leplezték le. A szép és kegyeletes ünepély lefolyása a következő volt. Kevéssel 11 óra előtt csaknem zsúfolásig megtelt az ügyvédi kamara díszterme előkelő közönséggel, a melynek soraiban ott voltak: B e r n á t h Géza igazságügyministeri államtitkár, F a b i n y Teofil volt igazságügyminister, C z o r d a Bódog, a Curia II. elnöke, V a v r i k Béla curiai tanácselnök, a Magyar Jogászegylet elnöke, Andrasovits Béla és Veszprémy János curiai tanácselnökök, Sárkány József táblai alelnök, D é c s ey Zsigmond és Hérics Tóth János táblai tanácselnökök. Fabiny Ferenc, Kelemen Mór, Németh Péter, Beck Hugó, Szakács Ferenc, K o ö m 1 e y Pál, I m 1 i n g Konrád curiai, B u r g Lajos, Dessewffy Marcell, Baumgarten Károly, T h i e r ring Lajos táblai birák, dr. Földes Béla, dr. Fayer László, dr. Vécsey Tamás, Timon Ákos min. tanácsos, Schwartz Gusztáv, udvari tanácsos egyetemi tanárok, Szánt hó Mihály, Tőry Gusztáv, Lányi Bertalan min. tanácsosok, Baumgarten Izidor min. oszt.-tanácsos, Rickl Gyula min. oszt.-tanácsos, Csillag Gyula, Saághy Gyula egyetemi tanárok, Tóth Gerő curiai biró, Hódos sy Imre, 01 a y Lajos, Enyedy Lukács, M a n dl Pál, C h o ri n Ferenc orsz. képviselők, E. Illés Károly ügyész, Körn yey Ede dr. alelnök, dr. Gruber kir. ügyész, Pollák Illés, az ügyvédi kamara ügyésze, stb. Pár perccel a díszülés megnyitása előtt érkezett meg özv. C s e m e g i Károlyné, Fischer Aranka és Tarnai Jánosné úrnők kíséretében. A mély gyászt viselő özvegyet a jelenvoltak mély tiszteletük jeléül felállással üdvözölték. Ezután az elnökség elfoglalta helyét s dr. Vavrik Béla curia tanácselnök, mint a magyar jogászegyesület elnöke, a következő megnyitó beszédet mondotta: «Ez év március hó 18-án hunyta le örök álomra szemeit a magyar Jogász-egylet megalapítója és örökös tiszteletbeli elnöke, Csemegi Károly. Másnap az egylet választmánya a végből, hogy részvétének nyilvánítása iránt tanácskozzék, összejővén, egyebek közt elhatározta, hogy a megboldogultnak emlékét megünnepeli, ezen határozat végrehajtásául a május 11-iki választmányi ülésén az elhunyt feletti emlékbeszéd megtartására dr. Tarnai János, a kir. Curiához beosztott kir. Ítélőtáblai biró, az egylet könyvtárnoka, — arcképének még életében elhatározott cmegfestésére pedig id. Vastagh György festőművészünk k retett föl, — kik mindketten szives előzékenységgel nyilvánították készségüket a kérelem kielégítésére. Ez az előzménye t. díszülés, hogy ma a hála és kegyelet megnyilatkozásának ünnepével nyitja meg a magyar jogászegylet munkásságának uj időszakát, hogy emlékébe felidézze annak a férfiúnak halhatatlan érdemeit, ki egyletünknek nemcsak megalapítója, hanem közel két évtizeden át vezérlő szelleme is volt, a magyar tudományos élet ezen fenkölt alakjának, közéletünk ezen lelkes bajnokának, szent kötelességet teljesítve, holta után is meghozza hálás elismerésének és hódolatának jól kiérdemelt adóját. Az Ü munkásságának gyümölcsei, az o nagy elmejenek kincsei nem mulandó becsüek, azok mint gazdag szellemi örökség ivadékok gyarapító munkáját hivatvák megtermékenyítem. Mert az a babérkoszorú, melyet ma hálánk az emlékének nyújt, hogy egy nagy jogtudós szavaival éljek, neki sem hull magatol az ölébe annak betéte egy egész emberélet verejtékes aknamunkája volt. A maí emlékünnep tehát nemcsak arról tesz tanúbizonyságot, hogy a magyar Jogász-egylet hódolattal hajol meg elhunyt vezérének érdemej előtt, hanem arról .s, hogy közösségben érzi magát az ö erényeivel. A mi tudományunk — mondá egyik remek záróbeszédében a megdicsőült — nem anyag, hanem eszme. Ennek a tudománynak volt a megboldogult a nagymestere, ennek ápolása, terjesztése volt életének feladata, ezért hozta létre a magyar jogászegyletet is. • A legnagyobb magyarnak egy szép mondasavai zárom szavamat, a mely leginkább illik Csemegi emlékéhez: «Ne kételkedjünk, a lelki erő és ész végre bizonyára minden testi erőlködésen diadalmaskodik!* A beszéd elhangzása után Tarnai János curiai biró mondotta el nagyszabású emlékbeszédét: Tisztelt Jogászegylet! Egy híres angol építész az általa emelt székesegyházban van eltemetve. Sírkövére ez van írva: «Ha emlékét keresed, nézz körül!* Ily szavakkal kezdhetném én is, midőn boldogult elnökünkről készülök szólani önök elő'tt. Nézzenek végig társaságunk történetén, gondoljanak vissza alakulásának, küzdelmeinek, sikereinek történetére és Csemegi Károlynak oly képe fog önök előtt állani, a milyent nem az én szavam, de egy művész tolla sem alakithatna. Csemegi Károlyról nem lehet futólagos rajzot készíteni, az ország viszonyaira való folytonos vonatkozás nélkül. Közel 50 éves tevékenysége a legszorosabb kapcsolatban áll összes jogi művelődésünkkel. Az a félszázad, a melyről itt szó van, történetünk legjelentősebb korszakaihoz tartozik. Átalakult az ország, és Csemegi egyénisége is nagy változásokon ment keresztül. így történt, hogy Csemegi, ki közpályája elején azoknak sorában állott, kik karddal küzdöttek a szabadságért, élete derekán a jognak buvárlatába merült és mesteri formulatora lett azon termékeknek,, a melyek egykoron szivét hevítették. Századunk ama évtizedében, a melybe Csemegi ifjúsága esett, a lapidaris törvényhozás jutott érvényre Magyarországon. A magyar hagyományokkal kevéssé egyező e rendszer reakció volt, reakció ama szellem ellen, mely fékezni akarta a reform-törekvéseket, többek között csak az imént buktatta meg az 1843-iki büntetőjavaslatokat. Ugy történt, hogy az 18í8-iki országgyűlésünk örökös alkotás mellett néhány Írott ma'asztot is iktatott törvénytárunkba. Ds a kor v.irázsigéknek tartotta e platonikus kijelentéseket s az uj elven alapuló polgári törvénykönyvet már a jövő ülésszakra oly bizalommal várták, hogy addig a folyamatban levő pereket is felfüggeszteni rendelték. Tudjuk az események további folyamát. A magyar országgyűlésnek alkalma sem volt a maga elé tűzött nagy föladattal megpróbálkozni. Az illúziók, Csemegi illúziói is szétfoszlottak és más tényezők vállalkoztak az ország jogrendjének megújítására. Csemegi nem akarhatott résztvenni e műveletben, közpályája tehát egyelőre véget ért. így lett Csemegiből ügyvéd. Az abszolút törvényhozás körülbelül az engedélyes ipar szempontjából szervezte az ügyvédséget, mert veszedelmes mesterségnek tekintette, melyet a hatóságok szigorú ellenőrzése alá kell helyezni. Ez a felfogás szülte az 1852-iki ügyvédrendtartást. Nehéz lehetett magyar ügyvédnek e rendszerbe belehelyezkedni, a mely minden izében magyartalan volt. Az akkori kormányzat Csemegit a gyanúsak közé sorozta és apró rendszabályozásokkal iparkodott őt ártalmatlanná tenni. Nehéz helyzete volt ily körülmények között az olyan hajlamú ügyvédnek, a milyen Csemegi volt, de tudta, hogy az általa képviselt irány kivívja az elismerést, ha arra való ember áll helyet érette. A mi már akkor kedvenc tárgyát, a büntetőjogot illeti, először a franciáktól tanulta, mi a hermeneutika és mivé fejlesztheti az a törvényt. A franciák azt tartják, hogy a ki a C o d e p e n a 1 t ismeri, még nem tud francia büntetőjogot, mert annak java részben ma már a Bulletinekben, az élő birói gyakorlatban van letéve. Mindnyájan tudjuk, mily előszeretettel foglalkozott Csemegi az olasz büntetőjoggal. Mindig szívesen olvasta az olaszokat, kezdve Beccarian, a kinek művét a legcsodálatosabb könyvek egyikének tartotta. Carmignaninak klasszikus tételeit feltalálják büntetőtörvénykönyveink indokolásában és az ujabb idők legnevezetesebb olasz kriminalistája Carrara Ferenc, Csemegi által lett nálunk ismeretes, sőt népszerű. Hogy mily hatással volt Csemegire a német iskola, azt bővebben taglalni talán nem szükséges. így volt Cs e megi elkészülve, mikor az önrendelkezését visszanyert Magyarországnak codifikátorokra lett szüksége. C s e m e ginek a böntclőjog jutott. Fényes előzményhez fűzhette mun! káját: az 18i3-iki javaslathoz, mely a magvar reform-mozgalomnak egyik legszebb eredménye volt.