A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 43. szám - A lopás

A JOG 171 során 840 frtra leszállított töke s járuléka iránti rendes perében következőleg itelt: leiperes keresetével elutasittatik stb. Indokok : Felperes keresetét közbenjárási dij iránt indít ván, a közbenjárasi dijat azután a vétel után számítja fel, amely vétel az ö közvetítő eljárása folytán alperes és Cs. Gyula között köttetett meg és amely szerint alperes megvette utóbbitól az annak birtokán termett szalmakészletet, illetve abból 1,200 ölet. A provisió nagysága előre megállapittatott, még pedig métermázsánként 07 krban. A követelt provisiót felperes, a szalma hosszölének súlyát 10 métermázsára tevén 1,200 m.-mázsa után számította. Alperes beismerte, hogy azt a vételt, melynek közvetítéséért felperes provisiót követel, ennek közbenjárása mellett Cs. Gyulával megkötötte és azt is beismerte, hogy provisiót igért, még pedig m.-mázsánként 07 krt, de mivel a vételtől, 300 írt foglalóját az eladónál hagyván, elállott, azon megállapodásnál fogva, mely a provisió tekintetében létrejött, felperesnek provisióhoz jogos igénye nincsen. Ugyanis alperes kifogása szerint neki felperes Cs. Gyula szalmáját azon biztatás mellett ajánlotta megvételre, hogy mivel az időben 1893. évben szalmára a kereslet igen nagy volt, a megvételre ajánlott szalma nagy nyereséggel könnyen lesz tovább eladható és ebből a célból felperes állítólag Ígérte volna is közbenjárni. Erre való tekintettel állapíttatott meg a provisió oly szokatlan nagyságban és erre való tekintettel állapodott meg alperes felperessel abban, hogy az igért provisiót neki a tény után fogja fizetni, mert a szalmának nyereséggel való tovább eladása az átvételkor közeledik a megvalósuláshoz. A provisiót tehát a kilátásba helyezett nyereségben való részesedésül ígérte felperesnek. Alperes kifogása szerint azon határozott megállapodás mellett igért provisiót felperesnek, hogy azt csak az esetre lesz köteles fizetni, ha a szalmát nemcsak megveszi, de azt át is veszi. Alperes e kifogásával szemben felperes a provisiónak feltétlen igéretét vitatván, ezt az alperesnek kinált esküvel bizonyítani akarta ugyan, a kinált esküt azonban a pt. 221. §-a értelmében, minthogy okszerű következtetéssel megállapítható, hogy alperes csak az esetre ígért felperesnek provisiót, ha a szalmát átveszi és hogy ebben felperes megnyugodott, mellőzni kellett. Ez nemcsak az igért provisiónak nagyságából és a provisióra nézve létrejött megállapodásából, hanem a felperes által közvetített vétel feltételeiből is következik. Felperes keresetében a követelt provisiót az alapon számítja fel, hogy az ő közvetítésével alperes 1,200 öl szalmát vett meg. A 07 kr. provisió a szalma m.-mázsája után igértetvén, egy öl szalma súlyát felperes 10 m.-mázsára vette fel és provisió követelését ehhez képest 840 írtban számította fel ugyan, de mivel a B) és C) alatt csatolt bizonyítványok szerint egy folyó ölből 26—17 m.-mázsa szalma kerül ki, ezen számítás mellett azon összegnek i2,500 frt), melyet alperes a Cs. Gyula összes szalmájáért fizetni kötelezett, közel - 'a-a illetné meg provisiókép, azért mert a D) a. szerint neki megvételre ajánlott szalmát, azt ő megvenni jónnak nem találván, alperesnek ajánlotta megvételre és mert Temesvárra utaztában útba ejtve azt a helyet hol a megvételre ajánlott szalma volt, azt ott alperes cég egyik tagjával egyszer megtekintette. E körülménynyel ugyancsak valószínűsítve van, hogy alperes a felperes által közvetített vétel után a provisiót nem feltétlenül, hanem az általa vitatott megállapodás mellett csak az esetre ígérte, ha a megvett szalmát át is veszi. De egész biztossággal megállapítható, hogy a provisió csak az esetre igértetett, ha a vétei a szalma átvételével teljesedésbe megy a felek között a provisió tekintetében létrejött megállapodással, a melynek értelmében alperes felperesnek a szalma súlya után igért provisiót, m.-mázsánként 07 krajcárt. Felek az alkalommal, amikor alperes a vételt Cs.-val megkötötte, nem állapították meg, hogy suly szerint mennyi a megvett szalma, hanem annak megállapítását az időre hagyták fenn, amikor alperes átveszi a szalmát, miből következik, hogy a provisióra nézve létrejött megállapodásnál fogva a vételnél még fontosságot nem tulajdonítottak annak, hogy hány m.-mázsa a szalma, amelyet alperes megvett. Kitűnik az, hogy alperes az emiitett okból fontosságot nem tulajdonított annak, hogy suly szerint mennyi volt a megvett szalma; abból is, hogy alperes a szalma súlyát azután sem állapította meg, hogy a vétel felbontatott és amikor még a megvett szalma meg volt, már pedig minthogy a provisió neki a szalma súlya után igértetett, ha ez igéret nem tétetett volna függővé az átvételtől, okvetlen megállapította volna. Felperesnek azt az érvelését, hogy miután alperes beismerte hogy az Ő közbenjárásával kötötte meg a vételt Cs.-val, provisió követelésére nézve közömbös az, hogy alperes nem vette át a szalmát, a bíróság nem osztja; mert a fentebb kifejtettek szerint alperes csak az átvett szalma után kötelezett provisiót felperesnek és mert az alperes a Cs. között létrejött vétel feltételét fejperes a 119,137/97. sz. a. végzés szerint előadván, azok értelmében és Cs. Gyula tanúnak a hozzá intézett ellenkérdőpontok 5 kérdésére adott felelete szerint alperes csak a préselésre alkalmas széna m.-mázsája után kötelezett 82'/, krt fizetni és arra nem alkalmas szalma mennyiséget pedig a szerződés értelmében vissza hagyta eladónál. E szerint nem az 1,200 folyó öl szalma, hanem abból a préselésre alkalmas mennyiség képezte a vétel tárgyát, mert csak azt volt köteles alperes átvenni és azért a megállapított vételárt megfizetni. Felperesnek tehát még az esetben is, ha a provisióra nézve nem állapodott volna is meg abban, hogy azt alperes csak az átvett szalma után tartozik néki fizetni, provisiót csak azután a szalma mennyiség után követelhetne, melyet alperes a szerződés értelmében átvenni tartozott. Hogy keresetében a feltett alapon provisió követelését helytelenül számította fel, kitűnik abból, hogy az általa közölt és Cs. Gyula tanú vallomásával bizonyított vételi szerződés feltételei szerint alperesnek 2,500 frt vételárért joga volt Cs. Gyulának babrai, német-glávoi és gáncsi majorjában volt összes szalmáját átvenni, felperes mégis csupán a két utóbbi majorban volt szalma után, habár a fentiek szerint abból is csupán a préselésre alkalmas szalma képezte a vétel tárgyát és igy kevesebb szalma után s 2,000 m.-mázsa vételárának alapul vétele mellett számította fel provisió követelését. Minthogy a kifejtettek szerint csak a préselésre alkalmas szalma képezte a vétel tárgyát, felperesnek tehát még ha az emiitett feltétel ki nem köttetett volna is, csak az ilyen szalma után lenne joga követelni a kikötött provisiót; minthogy azonban arra vonatkozólag felperes bizonyítékot az időben, mikor a szalma még nem volt, be nem szerzett, hogy a Cs.-nak német-glavai és gáncsi majorjában volt kazlakban és a babrai majorban volt kazal szalmából, mely szalma egyrésze Cs. tanú vallomása szerint nedves és dudvás volt — hány m.-mázsa préselt szalma került volna ki és ezt most — s egyáltalán, hogy volt-e abban préselésre alkalmas szalma, most már megállapítani nem lehet, de a tanúvallomások és a meghallgatott szakértők véleménye alapján azt sem lehetett megállapítani, hogy az 1,200 folyó öl szalmából tekintet nélkül annak használhatóságára, s suly szerint mennyi került volna ki. Minthogy felperes csak a kikötött provisiót követeli keresetében, azt azonban nem vitatta, hogy őt kikötés hiányában is jutalomdíj illetné azért, hogy Cs. Gyula szalmáját megvételre ajánlotta alperesnek: sőt még attól is eltekintve, hogy alperes csak az esetre igért provisiót, ha a megvett szalmát átveszi: igazolatlan keresetével elutasítani kellett stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1899. január 19-én 1,005. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét, amennyiben az elsőbiróság felperest keresetének 626 frt 64 kr tőkére stbre vonatkozó részével feltétlenül elutasította, helybenhagyja; egyebekben megváltoztatja és alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 213 frt 36 kr tőkét stbt fizessen stb. Indokok: Alperes nem tagadja azt, hogy az a vételi ügylet, mely után felperes közvetítési dijat követel, alperes mint vevő és Cs. Gyula mint eladó között érvényesen létrejött, sőt beismerte azt is, hogy a vételi ügylet foganatba azért nem ment, mivel alperes a foglalóul adott 300 frtot Cs-nál hagyva, az ügylettől egyoldalúan vissza lépett. Ezzel a beismert ténynyel és a keresk. törv. 546. §-ának azzal a rendelkezésével szemben, hogy az alkuszdij, más megállapodás hiányában akkor követelhető, ha az ügylet megköttetett, vagy a feltételesen kötött ügylet feltétlenné vált, alperes tartozott volna bizonyítani azt a kifogását, hogy megállapodásuk szerint csakis a Cs.-tól tényleg átvett szalma m.mázsája után igért felperesnek 07 kr ügynöki dijat. Minthogy alperes azt a kifogását bizonyítani meg sem kísérletté, a felperes részéről felajánlott főeskü pedig, mint a bizonyításra nem kötelezett fél bizonyítása figyelembe nem jöhet, a felperes által igényelt közbenjárási dij teltétlenül megítélendő volt. A felperes által igényelhető provisió összegét illetőleg azonban felperes megfelelő adatokat nem szolgáltatott, mivel felperesnek a Cs. által eladott szalmából csak a préselésre alkalmasnak talált szalma sulymennyisége után jár közbenjárási dij és felperes elmulasztotta annak a körülménynek birói szemle utján való megállapítását, hogy az alperes által vásárolt 1,200 folyó öl szalmából hány m.-mázsa préselésre alkalmas szalma került volna ki. Az eladó Cs. Gyulának a D) a. levélben nyilvánított az a véleménye ugyanis, hogy az alperes által vásárolt szalma 10,000 m.-mázsa lehet, figyelembe már csak azért sem jöhet, mivel Cs. Gyula tanuként kihallgattatván, kijelentette, hogy ez a véleménye tévedésből eredt és ennek helytelenségéről később maga is meggyőződést szerzett. Ami pedig a B), C) és H) a. okiratokat illeti, azok e részben bizonyítékul azért nem szolgálhatnak, mivel eme okiratok csak a kazlakba rakott szalmának rendszerinti sulymennyiségéről általában nyilatkoznak, de arra nézve, hogy a Cs.-féie 1,200 folyó öl szalmából mily sulymennyiségü préselésre alkalmas szalma került volna ki, felvilágosítást nem adnak. A meghallgatott szakértők pedig ezt a körülményt ma már, amikor a szalma rendelkezésükre nem állott, megállapítani képesek nem voltak. Ily körülmények között a kiszámítás alapjául csak az a minimális mennyiség volt elfogadható, amit elleniratában maga alperes is elismer, vagyis a szalma minden egyes öle után 2'54 m.-mázsát számítva, járna felperesnek 1,200 öl és igy 3,048 kiló után 07 krjával számítva 213 frt 36 kr. Ez az összeg tehát és ez után járó késedelmi kamat felperes részére feltétlenül megítélhető és megítélendő, ezt az