A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 43. szám - A lopás

A JOG 313 kérte az érdekeltek valamelyike, sem pedig ugyanezen határidő alatt örökösödési vagy hagyományi bizonyítvány kiadása I iránti kérelmet elő nem terjesztettek, az »ugyanazon határidő alatt*-ból az következik, hogy ez a három hónap oly záros határidő, mely után örökösödési bizonyítvány többé nem kérhető. Helytelen szerintem ez a logika, mivel e § pusztán a hagyatéki eljárás mikéntjét s annak feltételeit állapítja meg, s az eljárásnak hivatalból való megindítását ahhoz köti, hogy a három hó alatt örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérelem előterjesztve ne legyen, meit ha ez eset fenforog, természetszerűleg a hagyaték tárgyalása feleslegessé válik. De egyebet e szakasz nem tartalmaz s ez az örökösödési bizonyítvány kiadása határidejével connexusban egyáltalán nincs. Továbbá a törvény idevonatkozó 18—106. §-a ezen korlátozást nem tartalmazza, már pedig lege non distinguente nec nobi- est distinguere, a hol a törvény nem korlátoz, ott mi abba korlátozó rendelkezést bele nem magyarázhatunk. Végül a törvény specialiter oda céloz, hogy a telekkönyv által kitüntetett tulajdonjog a tényleges viszonyoknak megfeleljen s az ez irányban fenforgó eltérések a hagyaték rendezésekor szintén rendeztessenek. Ha tehát a hagyatéki eljárás hivatalból megindittatni elmulasztatott vagy az örökhagyó még a törvény életbe lépte előtt elhalt s az örökösök utólag örökösödési bizonyítvány kiadását kérik, csak a törvény ellenében járunk el, midőn e törekvésüket megkönnyítjük. Az örökösödési bizonyítvány kiadásának megtagadása tehát— ha a hagyatéki eljárás még meg nem indíttatott — egyenesen a törvény ez intentiójának meghamisítását képezné. Dr. Ardó Sándor Trencsén. Irodalom. Magyar Jogi Lexikon. II. kötet. (Bíró—Dézsma.) Több mint 100 kiváló szakférfiú közreműködésével szerkeszti dr. Márkus Dezső kir. törvényszéki bíró. Budapest, 1899. Pallas. Előttünk fekszik a magyar jogi irodalomban korszakot alkotó Magyar Jogi Lexikonnak II. kötete. Az az élénk érdeklődés, mely az I. kötetnek megjelenését fogadta, csak fokozódhatik emez ujabb kötet által, mely ismételve bizonyságot tesz arról, hogy nem valamely külföldi műnek utánzásával, hanem minden izében eredeti s magyar jogi munkával van dolgunk, melynek létrehozatala a kiadó társaság áldozatkészségén és a kiváló munkatársak közreműködésén felül a széles terjedelmű irodalmi munkássága által általános elismerést kivívott szerkesztőnek dr. Márkus Dezsőnek érdeme. A Magyar Jogi Lexikon II. kötete a Biró—Dézsma közé eső szavakat ölelve fel, 1,640 cimszót tartalmaz, melyek a többi közt magukban foglalják az anyagi büntetető és csődjog, ugy a büntető és polgári perjog, különösen a bizonyítási jog (bizonyítás, bizonyítási teher, bizonyítékok mérlegelése stb.j általános tanainak a jogtudomány mai álláspontja alapján való ismertetését. A büntetőjog köréből két világhírű tudós is gazdagította e kötetet cikkeivel s pedig L o m b r o s o Caesar bolognai egyetemi tanár Bűntettes; és Prins Adolf brüsszeli egyetemi tanár (Criminalitás , a kik mindketten a positiv büntetőjogi elmélet legkiválóbb harcosai s a kiknek fényesen megirt és tanulságos értekezés -i nemcsak a kiválóan büntetőjogászt, hanem a társadalmi kérdésekkel foglalkozó bármelyik államférfiut, szaktudóst, politikust is a legnagyobb mérték en érdekelhetik. Az I. kötet előszavában a szerkesztő arra nézve is tett ígéretet, hogy megismertet bennünket a megszállott tartományok jogviszonyaival. Ezt az Ígéretet részben már az I. kötetben is beváltotta, mert az egyes jogintézmények ismertetésénél mindenkor utalás történik a boszniai jogszabályokra is, a maga teljességében azonban Bosznia és Hercegovina jogviszonyait a II. kötet tárgyalja Bosznia és Hercegovina cimszó alatt, Szalay László a cs. és kir. közös pénzügyministerium osztálytanácsosánák, tehát a leghivatottab factornak tollából. Ez a kötet Bulgária cimszj alatt ennek az országnak jogviszonyairól is hű képet ad; e cikket Schischmanov St. Milán dr. a sofiai semmitőszék alelnöke irta. Ezzel a cikkel a szerkesztő hálára kötelezte a magyar jogászvilágot, mert egy velünk gyakori összeköttetésben álló ország alig ismert jogviszonyainak megismerését teszi lehetővé. Ebben a kötetben is kitűnően bevált Márkus Dezső d . szerkesztőnek az a rendszere, hogy minden egyes jogintézmény ismertetésénél első sorban az elő, tételes jog foglal helyet s pedig a törvények, rendeletek, szabályzatok pontos idézésével és a birói joggyakorlat teljes felhasználásával; azután következik az illető jogintézménynek történeti fejlődése a magyar jogban s végül az összehasonlitó jogtudomány alapján az elmélet vitás kérdéseinek megvilágítása. A tételes jogi anyagnál a magánjogi jogterületek különbözőségére, Fiume különleges jogi helyzetére és HorvátSzlavon társországok jogára mindenkor különös figyelem van fordítva. A Magyar Jogi Lexikon, melynek gyönyörű kiállítása a Pallas nyomdáját dicséri, famentes, tehát soha meg nem sárguló papírra nyomva, 5 kötetben jelenik meg; egy-egy kötet terjedelme 50—58 iv lesz. A hátralevő, három kötet most már gyorsan egymás után fog megjelenni. Ára kötetenkint díszes és tartós félbőrkötésben 10 frt. A magyar közigazgatási jog kézikönyve. Irta Dr. K m e t y Károly. Második jav. kiadás. Politzer Zsigmond kiadása Bpest, 1900. Szerzőnek legszebb elégtételül szolgálhat, hogy munkájának rövid két esztendő alatt egy második kiadása vált szükségessé. Szerző munkája ezen ujabb kiadását kibővítette nemcsak a közigazgatás terén megjelent legutóbbi törvények- és rendeletekkel, hanem egyúttal a közigazgatási bíróság judicaturájával, a mi által a munka gyakorlati használhatóságát is nagyban emelte. A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvénycikkek. Budapest Athenaeum kiadása. Igen használható gyűjtemény, miután a két alapvető törvény (1877: XX. és 1885: VI. t.-c.) mellett kimerítően utalás történik mindenütt a későbbi torvényekre és min. rendeletekre. Magyar magánjog vezérfonala. Irta Dr. Katona Mór jogtanár. Kiadja S t a m p f e 1 Károly Pozsony—Budapest. A j e g y z ő i karnak oly munkát kiván adni szerző, mely ugy belső tökélyénél mint rövidre fogott terjedelménél fogva kiválóan hivatott jó szolgálatot tenni. A Magyar Magánjog vezérfonala, címének kitűnően felel meg. Noha tudományos munka a szó igazi értelmében, miről szerzőnek elismert tekintélye a jogi irodalomban kezeskedik, azért mégis oly világos, szabatos, hogy a gyakorlati foglalkozásúak igényét minden irányban betölti. A míg a jegyzői kar nem emelkedhetik oly színvonalra, hogy jogi qualificatióval bírjon, mi fontos hivatása teljesítése körül igen elkelne, magánúton kell neki a jogi tudást megszerezni, hogy a hozzá fordulók ügyeit a positiv jog szabályainak megfelelően és megállhatóan nyélbe ütni képes legyen. Ezt elősegíti Katona jogtanár ur munkája. Institutiók és Pandekták. Dr. Schwarz Gusztáv egyet, tanár előadásai nyomán összeállította Besnyő Béla, Bpest 1900. Politzer Zsigmond kiadása. Nem vagyunk barátjai ilyen «összeállitások»-nak. Szeretjük látni, hogy a tanár maga adja ki előadásait; mert vagy értékesek, akkor a tanár állása megköveteli, hogy szellemi terméke az ő neve alatt jelenjék meg; vagy nem értékesek, ugy nem szabad azokat semminemű alakban közrebocsátani. A nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló törvény magyarázata. Irta dr. Némethy Károly belügy min. osztálytanácsos. Budapest. Pesti könyvnyomda részvénytársaság 1899. Szerző első sorban hivatott ezen nagyfontosságú törvény magyarázatát megírni. Ezen törvény előkészítése és életbeléptetési munkálataiban neki hivatalosan első rangú szerep jutott. Meg is látszik e mű minden részében, hogy avatott kéz dolgozott rajta. Közigazgatási tisztviselőknek, kiknek hivatásuknál fogva e törvény alkalmazásával foglalkozniok kell, nélkülözhetetlen vezérfonal. Vegyesek. Becsúszott sajtóhiba. Lapnuk (41.) száma 294. lapja második oszlopában Dr Plopu György cikkében egy pár értelemzavaró sajtóhiba csúszott be, a mely hibákat ezennel kijavítjuk : Az idézett oszlop : Második bekezdésének második sorában «következménye» helyett olvasandó : követelménye. Hatodik bekezdésének harmadik sorában jogügyletnek - helyett olvasandó : jogügyletek ; továbbá : ugyanezen bekezdés hatodik sorában a «normalis> helyett olvasandó amott a . . . ; végül ezen bekezdés utolsó sorában a «(conditio)» szó : (con dictioj-ra helyesbítendő. Teljes ülés a Curián. A kir. Curia polgári szakosztályai f. é. október hó 27-ik napján (pénteken) d. e. 10 órakor Szabó Miklós elnöklete alatt teljes ülést tartanak, melynek tárgya a következő kérdés: «A fővárosi körúti ingatlanokat az 1884. évi XVIII. t.-c. 3. és 4. §§-ai alapján terhelő kisajátítási járulék viselése, az ily ingatlannak az illető körúti szakasz teljes elkészülte és forgalomba adása előtt történt eladása esetében, — a felek erre vonatkozó külön kikötése hiányában — az eladó, vagy a vevő felet terheli-e r» A csendőrök előtt tett beismerő vallomás. A győri kir. törvényszék gyújtogatás miatt vádolt F. Zsigmondot, a ki azzal volt vádolva, hogy 1897. évi október hó 11-én este az Andrássy Aladár gróf tulajdonát képező Nóvák pusztai uradalomban a puszta szélén felhalmozott körülbelül 90 frt értékű lóhere-kazalt felgyújtotta — az ellene emelt vád alul felmentette, mert vádlott a csendőrök előtt tett beismerését a végtárgyaláson visszavonta s ezt azzal indokolta, hogy a beismerést a csendőrök kínzással csikarták ki belőle s a vizsgálóbíró előtt is csak azért tett beismerő vallomást, mert a csendőrök azzal fenyegették, hogy ha tagadni merne, visszaviszik s még jobban megkínozzák, ő tehát félelmében nem merte visszavonni a csendőrök előtt tett beismerését. Vádlottnak az az előadása, hogy őt a csendőrök a kimlei malomnál, midőn lakásáról a csendőrlaktanyára kisérték, egy fűzfára kikötötték, megcáfolva nem lett. Minthogy pedig D. Márton tanú csupán a csendőrlaktanyában eszközölt kihallgatásnál volt jelen s arra nézve, hogy a csendőrök megelőzőleg miként bántak a vádlottal, felvilágosítást adni nem tud ; minthogy továbbá vádlott azt a körülményt, hogy a vizsgálóbíróhoz történt átkisérésekor rajta testi sértés nyomai nem voltak észlelhetők, kellőleg meg indokolta azzal, hogy a csendőrök akkor, midőn őt a kimlei malmok mellett levő füzesben egy alacsony fűzfára kikötötték, a kötelek alatt kezeit kötényével körülcsavarták : minthogy végül