A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 43. szám - A lopás

nincs megcáfolva vádlottnak az az előadása sem, hogy a csendőrök őt a vizsgálóbíróhoz történt átkisértetésekor ismételten azzal fenyegették, hogy ha vallomását a vizsgálóbíró előtt vissza találná vonni, újból kezeik közé kerül, s akkor még meg is verik, az ilyen fenyegetés pedig, tekintettel a vádlott gyenge testi szervezetére s csaknem hülyeségig menő alacsony műveltségi fokára, különösen az előző napon kiállott bántalmazások emlékezetére, alkalmas lehetett arra, hogy a vádlottat ugy a panaszkodástól, mint beismerő vallomás visszavonásától elriassza. — A győri kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatta, F. Zsigmond vádlottat a gróf Andrássy Aladár- féle Nóvák pusztai uradalom kárára elkövetett, a btkv 422. §. 2. pontjába ütköző gyújtogatás bűntettében bűnösnek mondta ki, s e miatt kétévi fegyházra s ennek kiállásától számítandó 5 évi tartamban hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére Ítélte. — A m. kir. Curia a kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az eljárt kir. törvényszék ítéletét hagyta helyben indokainál fugva és azért, mert D. Márton tanú vádlottnak csak annál a kihallgatásánál volt jelen, midőn a csendőrségnél való hoszabb letartóztatása után beismerő vallomását tette s nincs kizárva, hogy vádlott ugy ezt a beismerést, mint nyomban bekisértetése után a vizsgálóbíró előtti beismerését is a csendőrség által való megfélemlítés hatása alatt tette stb. (1899. szept. 27. 1,122.) A költségjegyzék összeállításáért jár-e az ügyvédnek dija? A budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa : A 7. és 8. tétel alatti munkálatokért követelt dij iránt az elsőbiróság a jogszabály helyes alkalmazásával utasította el a felperest, mert az ügyvéd csak a fél érdekében kifejtett tevékenységért követelhet díjazást, ilyennek azonban a költségjegyzéknek összeállítása és annak kifizetésére való felhívás, nem tekinthető. (1899. szept. 18. III.) A posta fslelelőssége a feladó vevényben foglalt pénzösszegért- «Az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik s felperes keresetével elutasittatik* : hirdette ki ítéletét a budapesti kir. törvényszék egyik felebbezési tanácsa 1899. okt. 11-én. Ebben semmi különös nincsen, dacára annak, hogy ez a kijelentés ugyanazon napon egymás után háromszor ismétlődött. A fenti kijelentés jogászilag az által válik érdekessé, hogy az egy a kincstár ellen olvasva postára adott pénzösszegért való felelősség megállapítása iránti perben tétetett. íme a száraz tényállás : B. S. bankigazgató elküldette Sz. K. nevü gyakornokát 1,118 frt 50 krral a z—i postahivatalba azzal az utasítással, hogy ezen összeget olvasva adja postára S. E. cég címére. Sz. K. visszajövet, átadott egy feladóvevényt B. S.-nek, a mely feladóvevény tanúsága szerint a z—i postahivatalnál 1,118 frt 50 kr. olvasva feladatott. A pénzes levél rendeltetése helyére érkezvén, bizottságilag felbontatott s constatáltatott, hogy abból 100 frt hiányzik. A közigazgatási és büntető uton megindult vizsgálat a 100 frt hoválétét nem igazolván, B. S. ennek megfizetése iránt sommás pert tett folyamatba a kir. kincstár ellen. Alperes azzal védekezett, hogy a postahital tévesen állította ki a feladóvevényt 1,118 frt 50 krról 1,018 frt 50 kr. helyett s ezen állítása támogatására lelhozta, hogy a pénzes levél boritékán végösszegként ugyan 1,118 frt szerepel, az egyes pénznemek felsorolásánál azonban a 100 frt hiányzik s hogy a feladott pénzes levél csupán 36 grammot nyomott, holott ha a hiányzó 100 frtos bankjegy is benne lett volna, annak H8 grammot kellet volna nyomnia. Ezzel szemben felperes előadta, hogy a feladott összegnek a borítékon való hibás részletezése alperest a felelelősség alól nem mentheti fel, miután a pénznek olvasva való feladása a posta-üzletszabályok szerint akként történik, hogy a postai alkalmazott a feladandó összeget a feladótól átvéve megolvassa és sajátkezüleg teszi a borítékba s a borítékot ugyancsak sajátkezüleg (részben a postahivatal, részben a feladó pecsétjével) lepecsételi. Az a körülmény, hogy B. S. tényleg 1,118 frt 50 krt adott át feladás végett Sz. K.-nak, vita tárgyává nem is tetetett, a minthogy nem emeltetett kifogás a 100 frt hiány constatálásának szabályszerűsége ellen sem. A tenti ítéletből következtetve a kincstárnak a postára adott pénzértékért való felelőssége akkor sem feltétlen, ha a feladás olvasva történt, miután a postahivatal a saját maga által kiállított feladóvevénynyel szemben — uti figura docet — sikerrel védekezhetik azzal, hogy a vevényben feladottként jelzett összeg tévedésen alapszik ! Készséggel megengedem, hogy ez a kifogás abban az esetben, ha a feladó maga adja fel a pénzt, helyt foghat, miután senki másnak a kárával nem gazdagodhatik ; ennek a kifogásnak azonban nézetem szerint oly esetben, mikor a feladó nem maga, hanem megbízott (pl. hordár) utján adja fel a pénzt, nem lehet helye. A megbízott ugyanis a postahivatal által kiállított feladóvevénynyel szemben felelősségre alig vonható, legalább én nem hiszem, hogy akadna bíróság, mely a megbízottat dacára annak, hogy ez a feladóvevénynyel igazolja, hogy a kérdéses összeget olvasva postára adta, kártérítésre kötelezné. A jelen esetből kifolyólag mindenesetre célszerű lesz annak, a ki megbízott utján ad fel pénzt a postán, utána járni, hogy a felvevő közeg nem hibázott-e az olvasásnál. Az esetleges tévedés constatálása természetesen csak ugy lehetséges teljes bizonyossággal, ha a pénzes levél (feltéve, hogy még a postán van) felbontatik és újból lepecsételteti ; minthogy pedig az esetleges tévedés elvégre másodszor, meg harmadszor nincsen kizárva, legbiztosabb pénzt posta utján sehogy sem küldeni. A tözsdebiróság előtt elkövetett széksértés. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága panaszt tett. . . . ügyvéd ellen, mert az a pesti magyar kereskedelmi banknak B. A. ellen a nevezett választott bíróság előtt lefolyta ott pereben hozott Ítélet ellen, felfolyamodással élvén, e beadványban azt állította, hopv W F a kereskedelmi bank igazgatója oly módon gyakorolt befolyást a tözsdebiróság tagjaira: hogy a tárgyalást megelőzőleg az eljárt bíróság tagjaival egy szobában tarozkodott s velük együtt vonult ki a tárgyaló terembe s a tárgyalás folyamán is a bíróság oldala mellett tartózkodott, sőt midőn panasz.ott a bíróság érdekeltsége miatt illetékességi kifogásait megtette es midőn e felett a bíróság határozott s a perfelek ügyvede, a tárgyaló teremből kivonultak, W. F. a tanácskozás alatt is bent maradt és befolyást gyakorolt a határozat meghozatalába. Ugyanezt produkálta - ugy szólt panaszlott - W. F. a többi tárgyalások és különösen az Ítélet meghozatala alkalmával is, azzal a külömbséggel, hogy ekkor már óvatosabb volt, mert ekkor a tárgyalásokat már csak a szomszéd szobából, melynek ajtaját nyitva hagyták, hallgatta végig és csak akkor ment be a tárgyaló terembe a bírákat befolyásolni, midőn a biróság tanácskozott és a felek ügyvédei jelen nem voltak. A tözsdebiróság ezeket az állításokat rnerőben valótlanoknak jelzi. A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága .... ügyvédet vád alá helyezte, indokul a többi kozott akövetkezőket hozvánfel : Fegyelmi szempontból előbb az az előzetes kérdés döntendő el, vájjon a panaszt tevő biróság előtt beadványban elkövetett széksértés alája foglalható-e az 1887 : XXVII. t.-c. 2. és 3. §-aiban körülirt széksértéseknek : tekintettel arra, ho^y a jelzett t.-c. bíróságokról és közigazgatási hatóságokról intézkedik. A kérdés igenlőleg oldandó meg. Jóllehet az idézett törvénycikkely nyilvánvalólag csak a kir. bíróságokra vonatkozik ; tekintve mindazáltal, hogy a budapesti áru és értéktőzsde választott bírósága törvény által befogadott bíróság jellegével bír, tekintve különösen, hogy ezen biróság tagjaira az 1881. évi LIX. t.-c. 99. §-a értelmében a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871 : VIII. t.-c. kiterjesztetett, minélfogva a jogviszonosság, törvényes analógia alapján, helyreállítottnak látszik, nem szenved kétséget, hogy a panaszttevő biróság tagjai ellen emelt oly panaszok, melyek részükrül fegyelmi vétséget képeznének, viszont alaptalanságuk esetében az 1887 : XXVIII. t.-c. oltalma alá esnek. Ennek megállapítása után nem szenved kétséget, hogy a panaszttevő biróság tagjainak azzal való vádolása, hogy magukat valamely előttük lefolytatott per ügyében az egyik periéi által befolyásolni engedték és ítélkezésükben nem az igazság és a felhozott bizonyítékok, hanem más érdekek által vezéreltették, a legsúlyosabb kötelességszegéssel való vádolás, mely bírót érhet. Az ily vádat ügyvéd csak akkor emelhet, ha azt bizonyítani is képes. Való igaz ugyan, hogy az ügyfele képviseletében s érdekében a jogvédő ügyvéd teljes szólási szabadsággal bír, de ezzel a dolog természeténél fogva csak az igazság és valóság keretein belül élhet. Az ily vádaknak egyszerű felvetése a nélkül, hogy azoknak bizonyításáról is gondoskodott volna, nemcsak a közrend, de a kar irányában is nélkülözi a komolyság és szavahihetőség garantiáit s mint ilyen az ügyvéd személyes helyzetét is veszélyezteti. — A m. kir Curia a napokban az ügyvédi kamarának mint fegyelmi bíróságnak határozatát helybenhagyta. Közvetlen idézést rendelő végzés ellen beadott felfolyamodást a budapesti büntető törvényszék, megállapodott gyakorlat szerint, csak a végtárgyalás után terjeszti fel. A budapesti kir. ítélőtábla egy ügyben a kir. törvényszék Ítéletét a megelőző végtárgyalással együtt megsemmisitette.Tekintve, hogy a fennálló bírósági eljárási gyakorlat szerint a közvetlen idézést rendelő végzés a vádhatározatot pótolja, a vádhatározat ellen pedig önálló fellebbezésnek van helye ; tekintve, hogy ebből folyólag a kir. törvényszék helytelenül járt el, midőn vádlottnak a közvetlen idézést rendelő végzés ellen beadott fellebbezését csak az ügy érdemében hozandó határozat ellen netalán beadandó jogorvoslattal egyidejűleg rendelte felterjesztetni ; tekintve, hogy az előadottakhoz képest a kir. törvényszék nem jogerős vádalapon tartotta meg a végtárgyalást s hozta meg Ítéletét, a mi lényeges eljárási szabálytalanságot képez : ez okokból a kir. törvényszék ítéletét, az azt megelőző végtárgyalással együtt, hivatalból megsemmisíteni s első sorban a vádhatározat helyét pótló közvetlen idézést rendelő végzést érdemben felülvizsgálat alá venni kellett ; — A m. kir. Curia : A budapesti kir. ítélőtáblának végzése és az elsőfokú biróság Ítéletének ésjaz annakalapul szolgált végtárgyalásnak megsemmisítését targyazo nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik.(4,5431899) A hamburgi consuli hivatal értesiti az ügyvédi kamarákat, hogy a külügyminisztérium meghagyása folytán a következő ügyvedek bízattak meg az osztrák-magyar honosok képviseletével : Altona : C. S i e v e k i n g. Bréma : D r. v. P u s t a n és Heinemann. Cuxhaven : Dr. P a t o. Geestemünde :R. Mangold. Hamburg : D r. J. S e m 1 e r. Hannover: D r. A. N o c k. Hamburg : ™j ,anles' Kiel : H. Meier. Lübeck : D r. Verni e h ren. Oldenburg : D r. C o r d e s. Osnabrük :Dr. Klussmann. A díjazás tekintetében a német birodalmi ügyvédi díjszabási törvény irányadó^ Igazolt szegénység esetén ezen ügyvédek az osztrákmagyar honosokat épen olyan elbánásban részesitik, mint a német alattvalókat. Kimutatás a budapesti királyi Ítélőtábla 1899. évi ügyforgalmáról szeptember hó végéig. Polgári. Átvételi, illetve kezdetín í?7c\ £>• 2APr Erkezett e hóban e hó végéig összes7e" 9'8J9- Elintézésre várt 12,296. Elintéztetett ülésben e hóban 70ö, e ho vegéig összesen 6,404, ülésen kivül e hóban 244, e hó