A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 42. szám - A fórum prorogatum-ról

166 nem adott, mert az ezen törvényszakaszban elöszabott nyilatkozattételben való késedelmességnek csak az a következmény tulajdonitható, hogy a másik fél az illető előleges értesítést pótio keresetlevél kézbesítéséig a szerződést joghátrány nélkül teljesíthette. Ennélfogva és tekintettel arra, hogy a per adatai szerint a felperes előadása szerint is a teljesítés helyén és idejében Deésen, ugy az ehhez legközelebb eső besztercei piacon a bukovinai 20 zsindelynek nincs és nem volt piaci ára, csak az az ár követelhető kártérítésül, melyet felperes a teljesítés idejében a beszerzés helyén megszerzett zsindelyért és Deésre szállításáért tényleg fizetett. Felperes a perben kihallgatott N. Ferenc és H. Jakab tanukkal bizonyította, hogy Deésen a teljesítés helyén és idejében a bukovinai zsindelyt nagyban beszerezni nem lehetett, az csak a legközelebbi piacon Besztercén eszközöltethetett. S. József, S. Lajos és H. Károly fakereskedő szakértő tanukkal a válaszirathoz E. F. alatt csatolt számlák valódiságát vagyis azt, hogy a szállítási időben a bukovinai 20" zsindély ezrének ára 5 frt. 50 kr és 5 frt 60 kr volt, hogy ezer zsindelynek Besztercére, Deésre szállítása 26 krba kerül, bizonyította, ezek a tanuk bizonyították azt is, hogy felperes 1892. július 25-én 63, 000 drb zsindelyt 5 írt 50krban, 34, 000drb szindelt 1892. aug. 8-án 5 frt 60 kron szerezte be s ez volt 1892. augusztus után is a zsindely ezrének beszerzési ára, e szerint a félmillió zsindely szerződési ára és a beszerzési és Besztercéről Deésre szállítás ára között ezrenként a különbség 46 és 50 kr. lévén, a két mennyiséggel számítva és pedig 46 krral, tesz a különbözet 230 frtot, 56 krral számítva pedig tesz a különbözet 280 frtot, a középátlagos különbözet tehát tesz 255 frtot és így a 107, 000 drb tényleg beszerzett 20* zsindelynél a kár tesz 54 Irt 57 krt és ezt az összeget alperes, ha a főesküt le nem teszi, felperesnek megfizetni tartozik. Az a körülmény, hogy 107, 000 drb zsindely beszerzése 1892. július 25-én és 1892. augusztus 8-án, tehát a szerződési határidőn belül történt, a kárösszeg megítélésénél tekintetbe nem vétethetett, mert a szállítási idő júniustól aug. végéig terjedvén s a szállítás is csak időnként lévén teljesíthető, a mennyiben alperes júniusban és július nagyobb részében sem szállított, felperesnek joga volt a határidő második felében, hogy vállalt kötelezettségének megfelelhessen, a szerződésszerű bukovinai zsindelyt részben beszerezni. Minthogy pedig felperes csak 107, 000 dbot szerzett be és ezzel tényleges kára 54 trt 57 krt tett, a többlet kár iránti követelésével ez okból, elvont haszon iránt 340 frt iránti követelésével pedig, mert ilyen követeléshez joga a per adatai s a k. t. 356. § 2. pontja szerint nincs, elutasítandó, illetően e részben az első bíróság ítélete helybenhagyandó volt stb. A m. kir. Curia »1899. évi szept. 12., 578. sz. a. ): a kir. ítélőtáblának ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Tekintve, hogy felperes maga azt állítja, miként a közte és alperes közt létrejött vételi szerződés értelmében alperes a vétel tárgyát képező árut 189 2. évi augusztus hó végével lejárandó üzleti idényen belül volt köteles felperes részére Deésre szállítani; tekintve, hogy felperes nem bizonyította, hogy alperes a teljesítést még a teljesítési határidő előtt határozottan megtagadta; tekintve, hogy ezek szerint a teljesítési határidő lejárta előtt foganatosított fedezeti vételek az alperes rovására történteknek el nem fogadhatók; tekintve, hogy felperes az E. és F. alatti számla illetve levél és a tanúvallomások szerint különben is csupán azt bizonyítja, hogy H. Károlytól 5 frt 60 krjával ezrenkint 34, 000 db. R. és S. cégtől pedig 5 frt 50 krjával 63, 000 db, összesen tehát csak 97, 000 db. zsindelyt vásárolt, míg a többi 403, 000 zsindely bevásárlása tekintetében egyáltalán mi bizonyítékot sem hoz feltekintve végül, hogy a kereset tartalma, valamint a perben mindvégig elfoglalt álláspontja szerint felperes az alperestől az állítólag eszközölt fedezeti vétel vételára és szerződési vételár közti különbözetet követeli, fedezeti vétel esetében pedig a fedezeti ár és a szerződési ár közti különbözeten felül a szerződési és a piaci ár közti különbözet külön nem követelhető: mindezeknél fogva felperes keresetével egészben feltétlenül elutasítandó lett volna, de minthogy alperes az őt feltételesen 54 frt 54 kr és kamata fizetésére kötelező másodbirósági ítéletben megnyugodott és az egyedül felebbező felperes hátrányára meg nem változtatható (1881: LIX. t. -c. 42. §. ), ez okból a másodbiróságnak ítélete helybenhagyandó volt. A Somm. Elj. 184. §. szerint a másodbiróságnak az illetékességét megállapitó végzése csak annyiban vehető felülvizsgálat alá. a mennyiben olyan esetekben, a melyekben a rendes birói illetékességtől eltérésnek nincs helye, az illetéktelen bíróság illetékednek mondatott ki. Habár felperes felebbezési beadványában a felebbezésnek szóbeli tárgyalása nélkül elintézését kerté, perbe hivott felebbezési beadványában azt a kérelmet adta elő. hogy a felebbezés s/óbcli tárgyaláson intéztessék el: a S. E. 172. § utolsó bekezdése szerint tehát a felebbezés az összes felekre nézve szóbeli tárgyalás alapján volt eldöntendő és igy a jelen ügyben az alperesi csatlakozásra nem nyerhetett alkalmazást a S. E. 176. §-nak a szóbeli tárgyalás kitűzésének kérelmezésere vonatkozó kötelező rendelkezése, hanem alperes előkészítő iratában a felebbeKereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben Alperes a kereseti váltót fedezetül, illetve biztosítékul adta a felperestől bérelt ingatlanokon felmerült károk biztosítására. A biztosítási váltó természetéből következik, hogy a váltókötelezett tartozik bizonyítani, hogy olyan összegű követelés, a milyenről a biztositasi váltó adatott, fönn nem all. A miskolci kir. törvénvszék (1899. febr. 22. 897. sz. a. ) özv. H. Dánielné felperesnek F. Lajos és F. Henrik alperesek ellen 200 frt váltóösszeg és járulékai iránti perében a következő Ítéletet hozta: Az 1898. évi szept. 28-án 9, 188 sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályon kivül helyezésével, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperesek kifogásaikat arra alapították, hogy a kereseti váltó fedezetül adatott felperesnek, az ettől II. r. alperes által bérelt földbirtokon előfordulható kártételek biztosítására s a míg ezek a károk meg nem állapitvák, a váltó nem perelhető és lejárattal el sem volt látható. Ezen kifogásként felhozott ténykörülmények mellett alperesnek az első tárgyaláson jegyzőkönyve vett kifogások módosítása a beadott kifogásoktól eltérőnek nem tekinthető és azok a váltódj, szab. rendelet 21. §-a alapján azért nem mellőzhetők, mert a módosítások cimén előadott körülmények, jelesül az említett bérletből folyóan támasztott kárigények részletezése, valamint az ennek magánutoni megállapítása szándékából tett lépéseknek az adása a kifogásokban felhozott ügybeli tényekkel kapcsolatos lévén, azok uj kifogásoknak nem tekinthetők, hanem a kifogások kiegészítésének, ennek az érvényesítésében pedig az alperesek a váltódj. 21. §-a rendelkezése által nem gátolvák; így felperesnek az erre vonatkozóan tett válaszirati ellenvetése nem alapos. A perkérdés érdemét illetően felperes maga is beismeri s igy nem vitás a felek közt, hogy a kereseti váltó fedezeti váltó, melyet alperesek a II. r. alperes által felperestől haszonbérben birt földbirtokon s egyéb tartozékain előfordulható kártételek biztosítására adtak; de vitás a felek között az a kérdés, hogy a károk — felperes meghatározása szerint — a kártétel meg van-e állapítva s hogy a kárösszeg kiteszi-e a fedezeti váltó összegét. , Felperes abból a tényből, hogy kárát a miskolci kir. járásbíróság által előzetesen megtartott birói szemle utján a beszerzett iratok tanúsága szerint 1, 457 frt 20 krban megállapította, azt a következtetést vonja le, hogy az alperesek fizetési kötelezettsége beállott, felhozván azt is, hogy a megbecsült kárösszeg megtéritése miatt ezen kir. törvényszéknél támasztott perben a kereseti váltó értekének megfelelő 200 frtot a teljes kárösszegből levonásba is hozta.