A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 42. szám - A fórum prorogatum-ról

A JOG 167 míg az alapügyletből származtatott követelés elismerve avagy egyesség hiányában bíróilag megállapítva nincsen, a fedezetül adott váltó behajtására a váltóbirtokos nem jogosult, azt pedig felperes ebben a perben kimutatni meg sem kísérletté, hogy mi és mennyi azon kárösszeg, a melynek ellenében a kereseti váltót terheli, mert az a körülmény, hogy a bírói szemle utján megbecsült kárösszegéből 200 frtoc levonásba vett, mint a felperes egyoldalú ténye a kárigény jogos voltának a megállapítására nem alkalmas s az a kártérítési per jogerős elbírálása előtt joghatálylyal nem bir, miért is stb. A kassai kir. Ítélőtábla (1899. évi ápr. 24. 1,062. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja, annak a helyt nem fogható indoknak az elhagyásával, mintha a fedezeti váltó behajtására a hitelező általában mindaddig nem volna jogosult, a mig az alapügyletből származtatott követelés elismerve, vagy egyesség hiányában bíróilag megállapítva nincs és hogy ennek a ténynek a bizonyítása a váltóhitelező terhére esik: megfelelő többi indokai alapján és azért, mert habár abban az esetben ha a biztosíték adásra kötelezett fél készpénz helyett biztosítékul váltót ad, ellenkező kikötés igazolása nélkül ilyen váltó adásával magát feltétlenül kötelezi arra, hogy annak értékét a váltótulajdonosnak, tehát magának az eredeti hitelezőnek is lejáratkor a váltótörvény szerint kifizeti, minthogy ilyen esetben a hitelezőnek adott biztosítást éppen az képezi, hogy legkésőbb a lejáratkor szükség esetén kereset utján a fedezeti összeg birtokába jusson: és habár a váltótörvényszék illetősége alá tartozó valamely valódinak ismert váltó beperlése esetében felperes a váltó megállapodásszerű kitöltését és a követelés fennállását bizonyítani nem tartozik; a fenforgó esetben mégis a felperes keresetével el volt utasítandó, mert a tárgyalás alkalmával beismerte az alperesek ama kifogásának a valódiságát, hogy az alperesek a beperesitett váltót előfordulható károk biztosítására adták és hogy ezt a váltót a felperes az alperesek ellen csak akkor érvényesítheti, ha a kár megállapítást nyer és csak azon összegben, a mely összegben a kár megállapittatott. A fenforgó esetben tehát az alperesek a per adataival bebizonyították azt a kifogásukat, hogy az a feltétel, a melytől a ifelek a felperes váltókereseli jogának érvényesítését függővé tették, a mint az az elsőbiróság ítéletének ez irányban elfogadott indokaiból is kitűnik, még be nem állott, hogy tehát a felperes a kitöltetlenül átvett peresített váltót megállapodásellenesen töltötte ki; következően, hogy a felperes eme váltó alapján, az alperes ellen jogot a váltóbiróság utján ez idő szerint nem érvényesíthet. A m. kir. Curia (1899. szept. 6. 584/v. sz. a.) mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatik, a 9,188. sz. sommás végzés hatályában fentartatik és alperesek, mint a kereseti váltó elfogadói egyetemleg köteleztetnek a sommás végzésben meghatározott marasztalási összeget stb. megfizetni stb. Indokok: A peresfelek egyező előadása szerint a keresethez A. alatt csatolt váltó tedezetül, illetve biztosítékul adatott a II. r. alperes által a felperestől bérelt ingatlanban felmerült károk biztosítására. A biztosítási váltó természetéből következik, hogy a váltókötelezett tartozik bizonyítani, hogy olyan összegű követelés, a milyenről a biztosítéki váltó adatott, fenn nem áll,eperben azonban alperesek ezt bizonyítani meg sem kisérlették. Tekintve pedig, hogy felperes a tárgyalás rendjén oly beismerést, hogy a váltó csak akkor lesz érvényesíthető, ha a kár bírói megállapítást nyer és csak abban az összegben, a melyben a kár megállapíttatik, nem tett; mert midőn azt vitatja, hogy az előleges szemle alkalmával észlelt kár megtérítéséhez jogos igénye van, ebben az alperesek részéről felhozott állitásnak tagadása nyilván bentoglaltatik: nem helyesen határoztak az alsó bíróságok, midőn az alperesek kifogásai folytán felperest keresetével elutasították; ugyanazért mindkét alsó bíróság ítéletét megváltoztatni s a fenti értelemben határozni kellett. Habar alperes azt a kifogást, hogy a kereseti váltó lejárata felperes részérói önkényüleg megváltoztatott, csak viszonválaszában hozta fel, az meg sem hagyható figyelmen kivül, ha felperes ezt a kifogást elkésés okából nem kérte mellőzni. A lejárat a váltón eredetileg ekként volt kitéve: i8g8 július 17-ig és utólag javíttatott ki ekként: július 17 én. A lejárat kiigazítása felperestől eredvén, ő tartozik bizonyítani, hogy eme javítás alperes beleegyezésével történt. Minthogy pedig az a kitétel: ^július 17-ig* a vt. 3. §-ának 4. pontjában meghatározott lejáratot nem képez, a kereseti váltó kellék hiányában szenvedőnek tekintendő es mint olyan váltójogi kötelességet nem állapit meg. A komáromi kir. törvényszék (1898 dec. 28. 8.128. sz. a.) I József felperesnek B. Sándor és H. József alperesek ellen 90 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Az 1898. évi okt. lS-án 6,525. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartoznak alperesek a Kürthön 1898. ápr. 17-én 90 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadók a kereseti 90 frt váltóösszeget stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperesek a 6,524. sz. keresethez A) alatt csatolt és minden lényeges kellékkel biró váltó ellenében azt a kifogást hozzák fel, hogy azon a lejárati idő szerződés ellenesen meglett felperes által utólagosan változtatva, nevezetesen a váltó lejárata eredetileg «1898. évi július 17-ig» kifejezéssel lett volna meghatározva, s azt felperes ^ 1898. évijulius 17-én» kifejezésre változtatta; a fizetési kötelezettség ellen pedig azt a kifogást emelik, hogy az általuk bemutatott 27. alatti nyilatkozat tartalma szerint jogukban állott három havi időszakokban részletekben fizetni felperes követelését; azonban sem arra nézve, hogy a váltó lejárati idejének meghatározását felperes szerződésellenesen irta volna a váltóra, sem ana nézve, hogy 1898. április 17-étől 1898. évi október 17-éig részletfizetéseket teljesítettek volna, alperesek mi bizonyítékot sem szolgáltattak. Miután az A) alatti váltó alaki tekintetben a váltótörvény 3. §-ának teljesen megfelel s alperesek az azon levő elfogadási kötelezettségüket kétségbe sem vonják, miután a valamely követelés biztosítására adott váltó egész összegében esedékessé válik, ha a részletfizetés kedvezményét élvező adós a részletfizetést nem teljesiti; miután alperesek mivel sem bizonyítják, hogy az 1898 ápril 17-én kelt váltóra 1898. évi október 17. napjáig részletfizetést teljesítettek, felperes az egész 90 frtot követelni még az esetben is jogosítva lenne, ha alperesek a kereseti 90 frtos váltón alapuló kötelezettségük tekintetében is jogosítva lettek volna három havonként teljesíteni részletfizetéseket s annál inkább marasztalandók voltak, a minden alakszerűséggel kiállított, és valódiság tekintetéből nem kifogásolt váltó alapján felperes keresetében, mert maguk alperesek beismerik, hogy az eredetileg 108 frtos tartozásuknak törlesztések folytán 90 frtra leszállított részére nézve felperessel ujabb ügyletet kötöttek, mely az A. alatti váltóban nyer kifejezést és nem bizonyítják, hogy a 2 /. alatti nyilatkozatban foglalt jogkedvezmény a későbbi keletű ügyletre nézve is fennállott. Ezek alapján stb. A győri kir. ítélőtábla (1899 márc. 8. 441. sz. a.) az első bíróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: a kereseti váltó ellen csak a viszonválaszban felhozott az a kifogás, hogy a váltónak lejárata önkényileg ki volna igazítva, figyelembe azért nem vehető, mert elkésett. Ezt ugyanis alperesek sem a kifogásokban, sem a kifogások tárgyalására kitűzött első határnapon nem hozták fel, már pedig a kifogások pótlása a váltó eljárás 21. §. értelmében és az ebben megállapított korlátok között csak az első tárgyalási határnapon toghat helyet. De nem helytálló a váltó megállapodásellenes érvényes tésére vonatkozólag felhozott kifogás sem; mert a 2\!. alatti nyilatkozat szerint felperes csak azt a kedvezményt nyújtotta, hogy alperesek a birka vételárt képező váltóösszeget 3 havi részletekben törleszthetik s habár a részletek nagysága kifejezve nincs, de abból a kikötésből, hogy a részlettörlesztést elmulasztották, felperesnek joga van az egész követelést beperelni, kétségtelenül megállapítható, hogy alperesek 3 havonként bizonyos kisebb vagy nagyobb összeget még is törleszteni tartoztak volna; és minthogy a kereseti váltó már prolotigált váltó és a vitatott 18 frtos résztörlesztés és ezt az ujabb váltó megelőzőleg történt ez a részlettörlesztés az eredeti 108 frtr_ a 18 frt részlettörlesztés beszámításával 90 frtra csökkent k tseti váltótartozásra eszközöltnek el nem fogadható. Minthogy pedig al eresek más törlesztést nem igazoltak s minthogy a felebbezés en felhozott azon uj körülmény, hogy alp réseknek 1898. év július havának első felében a bátorkeszei vásáron nagyobb törlesztést teljesítettek volna, az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §-a és a váltórendeletek 21. §-a értelmében mint elkésetten felhozott figyelembe nem vehető, kétségtelen, hogy felperesnek a vitatott megállapodás szerint is joga volt a váltót alpereseknek fizetési késedelme alapján kitölteni és érvényesíteni stb. A m. kir. Curia (1899 szept. 14. 621. sz. a.) mind a két alsóbiróság ítélete megváltoztatik, az 1898. okt. 18-án 6,524. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyeztetik, felperes keresetével elutasittatiK stb. Indokok: Habár alperesek azt a kifogást, hogy a kereseti váltó lejárta felperes részéről önkényüleg megváltoztatott, csak viszonválaszukban hozták fel, azt még sem lehetett figyelmen kivül hagyni, mert felperes azt a kifogást elkésés okából nem kérte mellőzni. A váltó egyszerű megtekintéséből megállapítható, hogy a lejárat eredetileg ekként volt kitéve: «1898. július 17-ig» és hogy az utólag javíttatott ki ekként: «julius 17-én». Alperesek nem tagadták ugyan felperesnek válaszbeli azt az állítását, hogy a kereseti váltó lejáratát I. r. alperes sajátkezüleg töltötte ki és ekként ez a körülmeny a pts. 159. §. értelmében beismertnek tekintendő, ez a beismerés azonban nem menti fel felperest az alól, hogy a váltón látható javításnak alperesek beleegyezésével történt illetőleg alperesek kezétől származását bizonyítsa, mert alperesek határozottan állítják, hogy a lejárat kiigazítása felperestől ered, a mit nem zár ki az a körülmény, hogy a lejáratot eredetileg I. r. alperes kötötte ki ekként: <julius 17-ig» Felperes azonban nem bizonyította, hogy az <dg» ragot alperesek egyike, avagy alperesek beleegyezésével ő (felperes) igazította volna ki «17-én»-re. Minthogy pedig ez a kitétel «julius 17-ig» a váltótörvény 3. i?-ának 4. pontjában megkívánt határozott lejáratot nem képez és ekként a kereseti váltó kellékhiányban szenvedőnek tekintendő és mint ilyen váltójogi kötelezettséget nem állapit meg; tekintve, hogy itt a váltó eredeti tartalmának megváltoztatása forog fenn és így felperes nem védekezhetik azzal, hogy a váltóbirtokos a hiányzó lényeges váltókelléket ellenkező kikötés hiányában tetszése szerint kitölteni jogosítva van; mindezeknél fogva stb. ,0