A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 42. szám - A fórum prorogatum-ról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 42. szamahoz. Budapest, 1899. október hó 15. Köztörvényi ügyekben. A teljesítési határidő lejárta előtt foganatosított fedezeti vetélek az alperes rovására történteknek el nem fogadhatok. A fedezeti ar es a szerződési ár közti különbözeten felül a szerződési és a piaci ár közti különbözet külön nem követelhető. A deesi kir törvényszék (18S8. aug. 31. 8,829. sz. a.) K. Zsigmond leiperesnek, K. Wolf alperes ellen 625 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes kereseti állításai szerint 1892. évi május havában alperessel egy adásvételi szerződést kötött, a melynek értelmében alperes köteles volt egy félmillió darab dranyicát, ezrét 15 frt 5 ) kr vételárért az augusztus hó végével lejárandó üzleti idényen belül Deésre szállítani és a helyi vasúti állomásnál átadni. Alperes ezen kötelezettségének felhívás dacára nem tett eleget, miért is, miután felperesnek is szállítási kötelezettségei voltak és ennek eleget kellett, hogy tegyen, kénytelen volt alperes terhére a félmillió darab drányicát Besztercén, ezrét 5 frt 50 kr. és 5 frt 60 krért beszerezni. A Deésre való szállítás pedig ezer darab zsindely után 32 krba és igy ezer darab dranyica beszerzési költsége 5 frt 87 krba került. A két vételár közötti különbözet igy 285 frt tényleges kár. Miután továbbá az általa beszerzett ezer darab zsindely ára 5 frt 87 kr. és piaci ár 6 frt 65 kr. közt 68 krnyi különbözet mutatkozik, felperes ^elmaradt haszon- erejéig 340 frttal lett megkárosítva. Ennélfogva kérte alperesnek 625 frt tőke és járulékaiban való elmarasztalását. Alperes egész határozottan tagadta, hogy felperessel szerződött volna, hogy az állítólagos szerződés teljesítésére felperes részéről felhivatott volna, s hogy felperesnek kára származott volna. A K. T. 353. §-a szerint, ha az eladót az áru átadásában késedelem terheli, a vevőt vagylagosan három jog illeti. Ezek közül felperes kereseti előadása szerint a másodikjogot: <a szerződés teljesítésétől el is tekinthet s a teljesítés helyett a nem teljesítés miatt kártérítést követelhet*, választotta. Ezen jog is azonban csak akkor illeti az eladót, ha halasztó, határidőre kötött vételnél erről az eladót, ennek bekövetkezett késedelme után értesiti. A kártérítés alapját oly áruknál, melyek piaci vagy tőzsdei árral nem birnak, azon különbözet képezi, mely az eladási és a fedezeti vételár közt mutatkozik és árkülönbözet csak tényleges fedezeti vétel esetén számitható, ellenben oly áruknál, melyek piaci vagy tőzsdei árral birnak, még képzelt fedezeti vételnél is számitható árkülönbözet vagyis árunak tényleges megvétele a vevő részéről nem szükséges, felperes az 1895. ápril 8-án megtartott kiegészítő tárgyaláson maga ismerte be, hogy a drányica sem a teljesítés helyén Deésen, sem a beszerzés helyén Besztercén piaci árral nem birt, ennélfogva felperes csak a fedezeti vételből származó árkülönbözet megtérítését követelheti és igy keresetének 285 frton felüli ágával annál is inkább elutasítandó volt, mert ha a fedezeti vétel tényleg foganatba ment, «elmaradt haszon> sem származhatott, felperes a beszerzett árut ép oly árban adhatta el, mintha eladó kötelezettségét teljesítette volna. De különben felperes mivel sem igazolta a késedelemből eredő nagyobb kára létezését (kt. 356. §. 2. pont), sőt éppen állítása szerint az alperestől megvásárolt zsindelyt még a szállítás előtt tovább eladta. Abból pedig, hogy esetleg a nem pontos teljesítésből ezen vevőkkel szemben kára lett volna, nem is állította. De el volt utasítandó felperes az állítólagos tényleges vételből származó árkülönbözet iránti keresetével is, miután az 5,424/1894. I. sz. Il-od birói végzés dacára mivel sem _ igazolta a tényleges vétel megtörténtét. Igy ha az állítólagos vétel valódisága be is igazoltatnék, felszámított árkülönbözet még sem ítélhető meg. Felperes ugyan az E. és F. a. okmányokkal és ezen okmányok kiállítóival igazolta azt, hogy 126,000 db. drányicát beszerzett, de ezeket oly időben 1892. évi július 25-én és 1892. aug. 2-án szerezte be állítólag alperes terhére, mikor még ennek késedelme be nem állott s még mielőtt alperesnek szerződéstszegő szándékáról tudomást szerzett volna s igy ezen fedezeti vétel alperes veszélyére történtnek nem volt vehető. Alperesnek a teljesítési időn belül bármikor egyéb szerződési feltételek és kikötések hiányában jogában állott teljesíteni. Felperes a teljesítési idő lejárta előtt történt fedezeti vétel jogosságát mivel sem indokolta, a becsatolt s alperes által irt levelező lapokból még nem szerezhetett meggyőződést arra nézve, hogy alperes teljesíteni nem fog, sem alperes a teljesítést előzőleg határozottan meg nem tagadta. Főképen ezen levelezőlapok által igazolva van az, hogy alperes teljesített és teljesíteni hajlandó volt. A becsatolt levelezőlapok azt igazolják, hogy alperes az állítólagos szerződési viszonyon kivül is állott felperessel üzleti összeköttetésben. A kereskedelmi vételnél elhalasztó, határidőre szóló vétel a szabály és miután az ügylet természetéből és a körülményekből kétséget kizárólag meg nem állapitható az, hogy a felek záros határidőre szóló vételben állapodtak meg és felperes sem hozott fel olyan tényt, mely a záros hataridőre szóló vételt igazolná, hogy a későbbi teljesítés kizártnak és céltalannak tekintendő, a halasztó határidőre kötött vétel fenforgása beigazoltnak tekintendő és a mint fentebb is említtetett, a vevő csak az esetben élhet a kereskedelmi törvényben irt jogával, ha erről a késedelmes eladót értesiti. De hogy ez megtörtént volna, felperes alperes tagadásával szemben mivel sem igazolta stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1899. január 17. 3,655. sz. a.) az első biróság ítéletét, a mennyiben felperes 340 frt vesztett haszon és 270 frt 47 kr. megfizetése iránti keresetével e'.utasittatott, helybenhagyatik, többi részében pedig megváltoztattatik és abban az esetben, ha alperes nem teszi le a főesküt arra: hogy Deésen 1892. évi május havában W. Hermannal, mint felperes meghatalmazottjával az iránt, hogy egy félmillió darab úgynevezett bukovinai dranyicát, ezrét 5 frt 30 kr. kialkudott árban az 1892. üzleti idényben augusztus hó végéig Deésre szállít és felperesnek ott átad, szerződést nem kötött: alperes arra köteleztetik, hogy 54 frt 57 kr. tőkét felperesnek megfizessen stb. Indokok: Felperes azon az alapon lépett fel alperes ellen kártérítés és elvont haszon iránti keresettel, mert a közte és alpetes között 1892. május havában Deésen kötött ama vételi ügyletnek, hogy neki 500,000 db. 20 hüvelyes bukovinai zsindelyt 1892. évi június 1-től augusztus végéig Deésre szállít, ezrét 5 frt 30 krban megalkudott árért, nem tett eleget, egyetlen darabot sem szállított s igy miután felperes is bízva a szállításban, másnak a zsindelyt eladta, alperes késedelme folytán, mivel Deésen a teljesítés helyén az ily zsindely nagyobb mennyiségben be nem szerezhető, Besztercén, a legközelebbi piacon, 5 frt 50 kr., 5 frt 60 kron szerezte be és mert Deésre kellett szállítani és a fuvardíj 1,000 dbonként 32 krt tesz, neki a zsendely beszerzése 57 kr. többletbe került s az eladási és beszerzési ár közötti, ebből előállott 285 frtot kár cimén követeli alperestől és miután az utólag általa fizetett zsindely ára 5 frt 87 krt tett ki, annak piaci ára utóbb kitett 6 frt 56 krt, a két ár között 1,000 dbonként mutatkozó 68 krnyi különbözet vagyis 340 frtot elmaradt haszon cimén követeli. Alperes tagadta az áruszállítási ügylet megkötését s az összes felperesi állításokat, mire az ügyletre vonatkozóan felperes a C. D. alatti héber nyelven irt alperesi levelekre hivatkozott s alperesnek az ügylet megkötésére vonatkozóan főesküt kinált. Alperes a leveleknek az ügyletre vonatkozását, azok tartalmát megtagadta akkor is, midőn azok egyszerű magyar fordításban csatoltattak s azt állította perbeli védekezésével szemben a kiegészítő tárgyaláson, hogy ő felperessel más ügyletekből kifolyóan összeköttetésben volt és ezek a levelek arra vonatkozhatnak s a felkínált esküt elfogadta. A C) D) alatti levelek csak egyszerű fordításban mellékeltetvén s különben is azok tartalma a most szóban forgó ügyletre nem vonatkoztathatván, az áruszállítási ügylet megkötése az alperes által elfogadott főeskü bizonyíték által megállapítható, mely okból és mert a felperesi keresetnek a kártérítésre és elvont haszonra vonatkozó része is csak a szerződés létrejötte esetében jöhet elbírálás alá, az elsőbiróság Ítéletét a kártérítés kérdésére vonatkozóan részben megváltoztatni és ez irányban az ügy kimenetelét az alperesnek itélt főeskütől kellett függővé tenni. Tekintettel arra, hogy az áruszállítási ügylet nincs meghatározott időhöz kötve, ugy hogy az a szállítási idő lejárta után is teljesíthető ne lett volna: azt az ügylet természete sem zárja ki, felperes azt a különbözetet, mely a szállítás helyén és idejében a szerződési és a piaci ár között mutatkozik, követelhette, a mennyiben azt, hogy az ily zsindelynek piaci ára, bizonyítani tudja. Nem vethető ellen, hogy a felperes az alperest nem értesítette arról, hogy az ügylettől eláll és kártérítést követel és hogy alperesnek az az utólagos teljesítésre határidőt a k. t. 354. §-a értelmében