A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 41. szám - A reménybeli örökös ellen bejegyzett zálogjog törlése belétszerkesztés alkalmával

A J OG 163 felhívott rendelkezés arra a jelenben fenforgó esetre, midőn a birtokos nem zálog-, hanem tulajdonjogot vitat, nem alkalmazható. A telek kózt vitás tulajdonjog kérdésepedig ebben aperenkivüli eljárásban megoldást nem nyerhet, stb. A m. kir. Curia (1899. aug. 21. 882.'sz. a.) a másodfokú bíróság végzése a benne felhozott indokoknál fogva helyben hagyatik. stb. Az 1868. évi LIV t.-c. 8. és 53. §-ai a szerződés megszüntetése iránti perekre kizárólagos birói illetékességet nem állapítanak meg. Nincs törvényes intézkedés, mely a belföldi részvénytársaságot eltiltaná attól, hogy az általa külföldön kötött ügyletből felmerülő perre a szerződés létre jötte helyén levő külföldi illetékességet érvényesen kiköthesse. Az a szerződési kikötés, mely szerint a felek egy eleve kijelölt birósag illetékességének vetik ala magukat, mindkét 'fel érdekében kikötöttnek lévén tekintendő, attól egyoldalulag egyik sem térhet el. A budapesti kir. keresk. es valtotörvényszék (1899. febr. 8. 11,640. sz. a.) «A. irodalmi és nyomdai részvénytársaság* felperesnek, H. Miksa cég alperes ellen szerződés megszüntetése és jár. iránti perében a következő végzés t hozta: A birói illetékesség ellen tett kifogás elvettetik s a pernek Írásbeli eljárás szerint való tárgyalása elrendeltetvén stb. Indokolás: Alperes a bíróság illetékessége ellen emelt kifogást arra fektette, hogy felperes a per tárgyát képező szerződést alperes cégnek bécsi főtelepével, nem pedig budapesti fióktelepével kötötte s hogy erre való tekintettel felek az A) a. szerződés XXV. pontja szerint abban állapodtak meg, hogy a szerződésből felmerülő esetleges perek bécsi bíróság előtt érvényesitandök. Az Ai alatti szerződésnek előbb idézett pontjában foglalt megállapodás azért nem jöhetett figyelembe, mert felperes, mint honi részvénytársaság az A) alatti okiratban körülirt belföldi ügylet tekintetében nem kötelezhette magát jogérvényesen arra, hogy a vonatkozó szerződésből felmerülhető perek csakis az emiitett külföldi bíróság előtt legyenek érvényesíthetők. Az a körülmény pedig, hogy alperes cégnek főtelepe Bécsben van, nem változtat felperesnek azon jogán, hogy ugyanazt az alperes céget ennek Budapesten bejegyzett fióktelepe utján perelhesse. Ezeknél fogva alperes kifogásának elvetésével ezen kir. törvényszéknek jelen perben való illetékessége megállapítandó volt. A pernek írásbeli eljárás szerint való tárgyalása alperes kérelmére és felperesnek hozzájárulásával a kereskedelmi eljárást szabályozó ig. min. rendelet 21. §. alapján volt elrendelendő stb. A budapesti kir. ítélőtábla 1 1899. május 25. 768. sz. a.) az elsöbiróság végzését megváltoztatja, alperes kifogásának helyt ad és az elsőbiróságot jelen perre illetéktelennek kimondja stb. Mert a peres felek az A) alatt csatolt szerződésben, mely alperes által a vádnyilatkozat szerint Bécsben jött létre, annak XXV. pontja szerint megegyeztek abban, hogy abból a szerződésből kifolyó esetleges perekre nézve minden más bíróság kizárásával a bécsi biróság legyen iltetékes és igy kikötötték a bécsi bíróság illetékességét; mert nincs törvényintézkedés, mely a belföldi részvénytársaságot eltiltaná attól, hogy az általa külföldön kötött ügyletből felmerülő perre a szerződés létrejötte heiyén levő külföldi illetékességet érvényesen kiköthesse; és mert az a szerződési kikötés, mely szerint a felek egy eleve kijelölt biróság illetékességének vetik alá magukat, mindkét fél érdekében kikötöttnek lévén tekintendő, attól eg\oldalulag egyik sem térhet el stb. A m. kir. Curia Í1899. aug. 21. 898. sz. a.) a felfolyamodás hivatalból visszautasittatik; mert az 1868. évi LIV. t.-c. 8. és 53. §-ai a szerződés megszüntetése iránti perekre kizárólagos birói illetékességet nem állapítanak meg; ehhez képest az 1881. évi LIX. t.-c. 59. §. 4. pontjában emiitett esetek egyike sem forogván fenn, a másodbiróságnak végzése ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Bűnügyekben. Kártyázás közben a kártyajátékban nem forgott pénznek, a panaszos akarata ellenére s jogtalan eltulajdonitási szándékkal történt elvétele a btk. 333. §-ába ütköző és a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettét képezi. A zilahi kir. törvényszék (1899. szept. 12. 11,999. sz. a.) C. Salamon vádlott a Cs. Károly kárára elkövetett, a btk. 333. §-ába ütköző s a btk. 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 6 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre ítéltetik, stb. Indokok: K. Géza, Sz. László tanuk és Cs. Károly panaszos eskü alatti vallomásaival és részben a vádlott beismerésével az a tényállás nyert beigazolást, hogy 1896. március 17-én éjjel N. Aurél a panaszos korcsmájában megjelenvén, kártyázni akart és az ott levő K. Géza tudván azt, hogy vádlott nagy kártyás, utána ment és elhívta a korcsmába. Vádlott eme hívásra a korcsmába jővén itten vádlott, a panaszos és N. Aurél kártyázni kezdtek. N. Aurél a pénzét elveszítvén, a korcsmából eltávozott s helyére K. Géza ült le kártyázni, de ez is csakhamar elveszítvén pénzét, a kártyázással felhagyott, azonban vádlott es a panaszos tovább folytatták a kártyázást. E közben vádlott elveszítvén a pénzét, a panaszostól 100 frtot kért kölcsön s panaszos kivévén a zsebéből a tárcáját, a melyben mintegy 300 frt lehetett, abból 100 frtot átadott vádlottnak s azután a többi pénzét az asztalra tette és a tárcájával lenyomtatta, mivel ezt a pénzt a kártyázásban nem forgatta. Ezután a vádlott és panaszos tovább kártyáztak, miközben a vádlott panaszost folytonosan itatta. A bankot panaszos adta s midőn ez a kártyát vádlottnak ugy osztotta, hogy ez megláthatta azt, hogy néki «9»-ese jön, vádlott azt mondotta, hogy «bank», a mire panaszos azt mondotta, hogy olyan sokat ne tegyen, mert akkor a bankot nem tartja s magának kártyát nem is oszt, mire a vádlott ezen szavak kíséretében: <nekem kiadta a 9-est, beveszem a bankot*, nem csak a bankban levő pénzt, hanem a tárca alatt levő mintegy 200 frtot is elvette. Panaszos vádlottnak eme eljárását eleintén tréfának vette s kérte tőle vissza a pénzt s mivel vádlott kijelentette, hogy azt nem adja vissza, a panaszos és vádlott egymással dulakodni kezdtek, de vádlott csakhamar kirántván magát a panaszos kezei közül, erőszak alkalmazása nélkül ugyan, de a panaszos akarata ellenére elvitte a panaszos összes pénzét. Ezen előadott tényállás szerint, tekintve azt, hogy vádlott a kérdéses alkalommal nemcsak a bankban levő összes pénzt, hanem a panaszos akarata mellett az asztalon a tárca alatt levő mintegy 200 frtot is, mely nem volt kártyapénz s nem forgott a kártyajátékban, a panaszos akarata ellenéres jogtalan eltulajdonitási szándékkal elvette: vádlottnak cselekménye a btk. 333. §-ába ütköző és a btk. 334. §-a szerint minősülő lopás bűntettét képézi. stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1898. szept. 28. 3,144. sz. a.) Az elsöbiróság ítélete megváltoztattatik, vádlott az ellene emelt vád és következményei terhe alól felmentetik. Indokok: A kir. törvényszék vádlott bűnösségét azért állapította meg, mert sértett Sz. László és K. Géza tanuk vallomásai által bizonyítottnak találta, hogy a sértett által elvett pénz között olyan is volt, mely a játékhoz nem tartozott. Minthogy azonban sértett által vádlott ellen indított polgári perben a nevezett tanuk nem szolgáltattak bizonyítékot arra nézve, hogy a vádlott által elvett pénz között olyan is volt, a mely nem tartozott a játékhoz, ennélfogva a tanuknak a bünper során tett az a határozott vallomásuk, hogy a vádlott által elvett pénz között volt olyan is, a mely a játékhoz nem tartozott, a polgári és büntető perben tett tanúvallomások ellentétességére való tekintettel megnyugtató bizonyítékul nem volt elfogadható ; minthogy ezek szerint vitás az, hogy a vádlott által sértettől elvett pénz között valóban volt-e olyan pénz, a mely a játékhoz nem tartozott és a melynek elvétele az idegen ingó dolog elvétele tényének megállapithatására alkalmas, ekként vádlott cselekményében a lopásnak egyik lényeges alkotó eleme : az idegen ingó dolog jogtalan eltulajdonítása célzatával való elvétel megállapítható nem lévén: az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával vádlottat az ellene emelt vád és következményei terhe alól felmenteni kellett. A m. kir. Curia (1899. szept. 12. 11,999. sz. a.) A kir. ítélőtáblának ítélete megváltoztattatik és a kir. törvényszék ítélete indokainál fogva hagyatik helyben; mert a 25. n. sz. alatt levő polgári periratokhoz csatolt tárgyalási és tanuvallomási jegyzőkönyvekből kitetszőleg Sz. László tanú a polgári per során is azt állította, hogy: «midőn a kártya ki volt osztva, Cs. Károly sértett egy csomó papírpénzt — melyben 5 és 10 forintosok voltak, — kimarkolt a tárcájából s az asztalra tette, mire G. Salamon vádlott azt mondotta — tartom! — és a pénzt el is húzta mind.* K. Géza tanú a polgári biróság előtt történt kihallgatása alkalmával oda nyilatkozott, hogy: «akkor, midőn vádlott azt mondotta «tartom az egészet* nevezett sértett következőképen válaszolt: «az sok pénz, ezt nem adom banknak*, mire vádlott a sértett elől az asztalon fekvő csomó pénzt zsebre vágta és sértettel történt dulakodás után a pénzzel elszaladt*. S ha egyes vallomások nem is elég részletesek és tüzetesek, de azért még is ugyanezen tanuk állal jelen bünperben tett vallomásaikkal ellentétben nem állanak és azokat meg nem cáfolják. Vádlott a bűnvádi eljárás folyama alatt, az igazságügyi | orvosi tanács szakvéleménye alapján nyilváníttatván elmebetegnek és azzal együttesen a közbiztonságra veszélyesnek, az I 1876 : XIV. t.-c. 71. §-a nem tartalmazza azt, hogy a birói eljárás ' folyamában elmebetegnek felismert vádlott közveszélyes voltának megállapítása a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. A pozsonyi kir. törvényszék (1898. dec. 7. 7,603. sz. a.) K. István ellen a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés bünI tette miatt folyamatba tett büntető eljárást megszünteti. EgyideI jüleg az igazságügyi orvosi tanács által önmagára és környezetére j veszélyesnek nyilvánított vádlottat a közbiztonságra is veszélyesnek nyilvánítja és ehhez képest öt a közigazgatási hatósághoz leendő szállítása céljából ezen határozatnak egyik példányát az igazságügyi tanács véleményének hiteles másolatával együtt a kir. ügyészségnek kiadja; egyidejűleg elmebeteg K. István gondnokává a kir. törvényszék dr. Nagy Olivér pozsonyi ügyvédet nevezi ki. Indok: Súlyos testi sértés miatt bünperben álló K. István vádlottat az igazságügyi orvosi tanács gyógyithatlan elmebetegnek nyilvánítván, ellenében a további eljárást a btk. 76. S-hoz ! képest abbanhagyni kellett stk. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1899. febr. 28. 247. sz. a.) az