A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 41. szám - A reménybeli örökös ellen bejegyzett zálogjog törlése belétszerkesztés alkalmával

164 A JOG elsöbiróság végzésének azt a részét, mely szerint K. István vádlott közveszélyesnek nyilváníttatott s részére dr. N. Olivér ügyvéd gondnokul kineveztetett, megsemmisíti stb. Mert az elmebetegeknek elmebeteg intézetekben való elhelyezése és ezzel kapcsolatban az elmebetegek közveszélyes voltának megállapítása nem a bíróság, hanem az 1876. évi XlV. t. -c. 71. §-a alapján a közigazgatási hatóságok körébe tartozik. Túllépte a kir. törvényszék hatáskörét azáltal is, hogy elmebeteg K. István részére gondnokot nevezett ki, mert az 1876. evi XX. t. -c. 31. §-ának 4. bekezdése értelmében az elmebetegség miatt szabályszerű birói eljárás utján gondnokság alá helyezettek részére a gyámhatóság rendel ki gondnokot stb. A m. kir. Curia (1899. szept. 19. 5, 774. sz. a. ) Tekintve, hogy vádlott a bűnvádi eljárás folyama alatt, az igazságügyi orvosi tanács szakvéleménye alapján nyilváníttatott elmebetegnek és azzal együttesen a közbiztonságra veszélyesnek; tekintve, hogy az 1876. évi XIV. t. -c. 71. §-a azt nem tartalmazza, hogy a birói eljárás folyamában elmebetegnek felismert vádlott közveszélyes voltának a megállapítása a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik; tekintve, hogy a kir. törvényszék ezt a körülményt a hivatkozott orvosi szakvélemény alapján a 2, 519/1877. sz. igazságügyministeri körrendelet alapján állapította meg: a kir. ítélőtábla végzése ebben a részben megváltoztattatik és e tekintetben a törvényszék végzése hagyatik helyben. Sajtóügyekben Annak elbírálása, vajjon a feljelentéshez csatolt nyomtatványok bűnös izgatást tartalmaznak-e, a kir. törvényszék hatáskörén kivül, még pedig az 1880. évi XXXVII. t. -c. 7. §-ának rendelkezéséből folyólag az 1898. évi XVIII. t. -c. 13. és 33. § aiban szabályozott fokozatos felelősség alá esvén: kivül esik a kir. törvényszék hatáskörén a nyomtatványoknak vádlottak által eszközölt terjesztésének elbírálása is. Minthogy a sajtóvétség elkövetésének alkotó elemét képező közlés, terjesztés (eladás, ingyen kiosztás) nélkül el nem követhető, ennélfogva a sajtótörvény 27. §-ában foglalt eset kivételével, a terjesztés pusztán önmagában büntetendő cselekményt nem képez. Vádlottak tehát a miatt nem vonhatók bűnvádi felelősség alá, hogy többek előtt oly nyomtatványt olvastak fel, mely nyomtatványnak ítélettel történt sujtása a vizsgálat adataival bizonyítva nincs. A nagykikindai kir. törvényszék (1898. nov 12. 6, 068 sz. a. ) Cs. Jakab és J. Mátyás vádlottak a btk. 172. §. 2 bekezdésében meghatározott izgatás vétségében, mint a btk. 70. §-a szerinti tettestársak bűnösöknek mondatnak ki és ezért 1—1 havi államfogházra, mint fő- és 50 frt pénz- mint mellékbüntetésre Ítéltetnek, stb. Indokok: Vádlottaknak s a kihallgatott tanuknak a vizsgálat során s a végtárgyalás alkalmával tett és lényegileg egyező vallomásaival beigazolt tényállás szerint több m. cernyai lakos az 1896. évi őszén több tordai emberrel dolgozván, az alacsony munkabérről és a munkásosztály elnyomott sorsáról folytatott beszélgetés közben a tordaiak azt tanácsolván, hogy a cernyaiak is járassanak munkáslapokat, melyekből a sorsukban való segítés módjait és eszközeit megismerhetik, egy vasárnapi állítólag véletlen összejövetel alkalmával elhatározták, hogy az időközben Csernyán is megjelent tordai emberek ismételt tanácsára a «Népszava» cimű lapot megrendelik. Ugyanezen és későbbi alkalmukkori összejöveteleiknél a bűnjelként beszerzett nyomtatványok közt levő különféle feljegyzések szerint teljes bizonyossággal ki nem deríthetett célból alakulandó, a vádlottak állítása szerint munkásegyesületté való szervezkedés iránt fejtettek ki tevékenységet, vezetővé Cs. Jakabot, pénztárossá T. Mátyást tényleg megválasztották s a rendszeres megalakulást csakis a közigazgatási hatóság tilalma akadályozta meg. Cs. Jakab mint e szervezetlen egyesület vezetője megrendelte előbb a «Népszava» c. lapot, melyekkel különféle socialistikus elveket tartalmazó röpiratok s egyéb nyomtatványok is érkeztek hozzá s majd hét izben és két negyedévre 60 példányban a Földmivelő> c. lapot. A lapok előfizetési ára a kezdetleges egyesület tagjai által T. Mátyáshoz, mint pénztárnokhoz befizetett 30, egyesek által másizben is beszolgáltatott 20 kr. tagsági dijszerü hozzájárulásokból, ugy a T. Mátyás által kölcsönzött egy izben 10, más izben 5 frtból telt ki. Jelentősebb mozzanata volt még a szervezkedés, illetve egyesületi életnek az, hogy a tudomásra jutott zentai munkáscongresszusra kiküldötteket, köztük vezetőként Cs. Jakabot, ki a congresszuson leendő szereplésének tervezetét is elkészítette, egy budapesti socic. lista újságíró utasítása nyomán választottak, kik azonban a congresszusra való elmenetelben a rendőrség által meggátoltattak. A megrendelt lapokat Cs. Jakab kapta, azok egyrészét szétosztás véget T. Mátyás vette át; a tagok a lapokhoz akkép jutottak, hogy azokért hol Cs. -hoz, hol T. -hoz elmentek s ott átvették, egyszersmind Cs. és T. gyakorló 10—12 ember által látogatott összejövetelek alkalmából a lapokat felolvasták s azok tartalmát magyarázgatták, állandó olvasás és magyarázás tárgyát a vádlottak és tanuk egybehangzó vallomása szerint a «Földmivelő> lap képezte, de a többi nyomtatványok és különféle röpiratok is, melyeket T. Mátyás kezelt és vett jegyzékbe, a tagok által elvétettek olvasás vége. t. A mi a vádlottaknál lefoglalt lapok, főkép a «Népszava>, »Népakarat» továbbá különféle röpiratok és egyéb nyomtatványok, különösen a leginkább elterjedt és rendszeresen olvasott «Földmivelő* tartalmát illeti, azok cikkeinek alaphangja a munkásokon kivül álló osztályok iránti gyűlölet, mely minden sorban ott lappang és mely sok helyen vad, féktelen szólamokban fenyegetéseket rejtő felkiáltásokban tör ki a fennálló rendszer s az uralkodó társadalmi osztályok ellen. A fentebbiekből kétségtelenül megállapítható, hogy azon alakuló félben levő egyesületnek, mely M. Czernyán a törvényesség örve alatt a socialismus tévtanait elterjesztendő volt, vádlottak voltak tevékeny vezetői; létrehozatalánál, fentartása érdekében ők fejtettek ki a büntető törvénybe ütköző működést, főként az által, hogy a lázitó tartalmú lapok, röpiratok és egyéb nyomtatványok elterjedését, előfizetők gyűjtése, cikkeiknek összehívott emberek gyülekezete előtt való felolvasása és magyarázatokkal kisérése által elősegítették. Minthogy pedig a szóban forgó lapok, röpiratok és nyomtatványok fentebb általánosságban jellemzett iránya és tartalma a fennálló társadalmi rend és ennek egyes osztályai elleni gyűlölet keltésére alkalmas, minthogy az a tevékenység, melyet vádlottak azok minél szélesebb körben való elterjedése érdekében, azokra előfizetők gyűjtése, szétosztogatásuk, különösen pedig a kétségtelenül a «gyülekezet» fogalma alá eső 10—12 emberből álló csoport előtt való felolvasása és magyarázgatása által kifejtettek,, nyilván a btk. 171. §-ában meghatározott «terjesztés> fogalmát állapítja meg és minthogy ilykép vádlottak cselekménye a btk. 172. §. 2. bekezdésébe ütköző izgatás vétségének tényálladékát foglalja magában, mindezeknél fogva vádlottakat ezen vétségben és pedig arra való tekintettel, hogy azt együtt, közös akarati elhatározással követték el, mint a btk. 70. §. szerinti tettestársakat bűnösöknek kimondani kellett stb. A szegedi kir. Ítélőtábla (1899 március 15-én 1, 133. sz. a. ) az elsöbiróság Ítélete helybenhagyatik indokainál fogva, mindazonáltal vádlottak bűnösségét illetően csak azért, mert vádlottak az elsöbiróság által helyesen megállapított tényállás szerint az osztály elleni gyűlöletre izgató nyomtatványokat gyülekezetben felolvasták. A m. kir. Curia (1899. aug. 31-én 6, 193. sz. a. j mind a két alsóbiróság ítélete megváltoztattatik és vádlottak az izgatás vétségének vádja és következményei terhe alól felmentetnek. Indokok: Annak elbírálása, ha vájjon a feljelentéshez csatolt nyomtatványok bűnös izgatást tartalmaznak-e, a kir. törvényszék hatáskörén kivül, még pedig az 1880. évi 37. t. -c. 7. §-nak rendelkezéséből folyólag az 1898. évi 18. t. -c. 13. és 33. §§-aiban szabályozott fokozata felelősség alá esvén: kivül esik a kir. törvényszék hatáskörén a nyomtatványoknak vádlottak által eszközölt terjesztésének elbírálása is, mert ugyanis, minthogy a sajtóvétség elkövetésének alkotó elemét képező közlés, terjesztés (eladás, ingyenkiosztás) nélkül el nem követhető, ennélfogva a sajtótörvény 27. §-ában foglalt eset kivételével a terjesztés pusztán önmagában büntetendő cselekményt nem képez. Vádlottak tehát a vádban foglalt cselekmények folytán csakis a gyülekezeten nyilvánosan tartott beszédeik miatt s nem a miatt vonhatók bűnvádi felelősség alá, hogy többek előtt oly nyomtatványt olvastak fel, mely nyomtatványnak ítélettel történt sujtása a vizsgálat eddigi adataival bizonyítva nincs. ( Minthogy vádlottak által a gyülekezeteken élőszóval tartott beszédek tartalma sem a vizsgálat. sem a tárgyalás folyamán meg nem állapíttathatott, azok felderítésére pedig a cselekmények elkövetése óta eltelt hosszú idő miatt immár kilátás nincs, ennélfogva tekintettel arra, hogy izgatási vétséget megállapító ténykedés vádlottakkal szemben egyáltalában nem bizonyittatott, ők a vád alól felmentendők voltak stb.