A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 41. szám - A reménybeli örökös ellen bejegyzett zálogjog törlése belétszerkesztés alkalmával

Hogy a szerződés írásbeli kiállítása előtt minő megbeszélések történtek, tekintetbe nem vehe*ő, mivel a felek szerződésbeli akaratát az irásba foglalt szerződés fejezi ki. valamint nem vehetők tekintetbe ép a 887. §. értelmében az Írásbeli szerződés kiállításakor állítólag szóbelileg tett és az írásbeli szerződéssel egybe nem hangzó megállapodások, tehát ugy az előző mint az írásbeli szerződés kiállításakor állítólagos megbeszélésekre nézye a felebbezési bíróság a tanúkihallgatást törvényszerűen mellőzhette. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. maj. 12. I. G. 87. sz. a.) Albérleti szerződés akkor keletkezik, ha a bérlő a haszonbérleti szerződés alapján őt megillető jogot további haszonbérbe adás alakjában másnak engedi át, társasági viszony pedig akkor, ha a szerződő felek egy közös cél érdekében kölcsönös vagyoni szolgáltatásra kötelezik magukat. Albérleti szerződésből származtatott, a keresetben érvényesített jog nem azonosítható a társas szerződésből származható joggal és így oly jog felett, melyet a tényállás szerint felperes a S. E. 31. §. korlátai között kifejezett kérelemmel a bíróság eldöntése alá nem bocsájtatott, a felebbezési bíróság nem is határozhatott. (1899. június 12. G. 240/1899. sz. a.) Az általánosan elfogadott birói gyakorlat szerintfönnáll ugyan az a vélelem, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló tartozás fennállása idejében és rövid idóvel a végrehajtás foganatosítása előtt, a közel rokonok között oly vagyonátruházási ügyleteknél, melyek megkötése által a kielégítési alap elvonása következtében és más vagyoni fedezet hiányában a hitelező megkárosittatik, az adósnak a hitelező megkárosítására irányuió szándékáról az adós közeli rokona tudomással bírt és ennek jogi következményeként az ily szerződés a hitelezővel szemben rendszerint joghatálylyal nem bírhat. Ez a vélelem azonban nem zárja ki azt, hogy az igénylő rokon a vélelmezett rosszhiszeműségének megdöntésére oly körülményeket bizonyíthasson, melyekből következtetni lehet, hogy az adósnak az ingok megszerzése idejében a hitelező megkárosítására irányulhatott szándékáról tudomása nem volt. (1899. máj. 26. 1. G. 118/1899. sz. a.) Felpereseknek jogában állott, bizonyos, őket illető jogosítvány gyakorlatáról alperes javára lemondani és alperesnek tetszésétől függött arra az esetre, ha felperesek az övével hasonló vállalatot nem folytatnak, az ebból származó haszonveszteség fejében, ezért nekik bizonyos szerződésileg meghatározott összeget kötelezni. Ily célzatú szerződés alapján, midőn valamely szerződő fél kötbér kikötése mellett kötelezte magát, hogy bizonyos versenyüzletet nem nyit bizonyos időig, a m. kir. Curia által a kötbér már több izben megítéltetett az ekkép kötelezett fél ellen, a miből következik, hogyha az ily lemondásért ellenérték van kikötve : azllykép szerződő felet, a mennyiben a szerződést megtartja, az ellenérték követelése iránti jog megilleti. (1899. maj. 27. I. G. 123/P. 1899. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Alperes a sommás végzéssel fizetni kötelezett követelés biztosítása céljából az általa kiutalványoztatni kért összeget a biztosítási végrehajtás megelőzése szempontjából helyezte birói letétbe. Ez a letétel az 1881. évi LX. t.-c. 231. §-a értelmében a perbeni felperesnek törvényes zálogjogot nyújt követelése biztosításául, a melynek hatálya egyoldalulag meg nem szüntethető. Az idézett törvény 234. §-a szerint, ha a követelés iránt per van folyamatban, a megrendelt és foganatosított biztosítás a pernek jogerejü birói határozattal való eldöntéséig hatályban marad; a biztosítási végrehajtás megelőzése szempontjából eszközölt letéteményezés az 1881. évi LX. t.-c. 230. S-a szerinti zálogolást helyettesíti és így a 234. §. rendelkezése ebben az esetben is alkalmazandó. A győri kir. törvényszék mint valtóbiróság (1899 ápr. 29. 2,473. sz. a. W. Zsigmondnak N. Márton ellen letét visszatartása, illetve visszautalása iránti ügyében következő végzést hozott: W. Zsigmond felperesnek N. Márton alperes elleni 140 frt 78 kr és jár. iránti váltóperében alperes az 580. sz. a. kelt s a kibocsátott sommás végzést hatályon kivül helyező másodbirósági végzés alapján a perelt töke és jár. biztositékául birói letétbe helyezett összeg visszautalását kérvén, a győri kir. adóhivatal mint bírósági letétpénztár utasittatik, hogy az általa 1898 dec. 8-án 298. sz. a. (bírósági nyilvántartási letétnaplószám 286.) átvett és kir. bíróságnak 1898 dec. 10-én 6,616. sz. a. kelt végzésével birói letétbe elfogadott 175 frt 65 krt és összes letéti kamatát, a netán elébb szerzett jogoknak sérelme nélkül szabályszerű nyugta mellett K. Jenő győri lakos ügyvédnek adja ki stb. A győri kir. ítélőtábla (1899 június 14. 1,463. sz. a.) Az elsőbiróság végzését megváltoztatja s a 2,473. sz. a. beadott kiutalványozás iránti kérelemnek helyt nem ad stb. Indokok: A letét kiutalványozását kérő N. Márton, mint a 6,449. sz. váltóperben alperes, maga azt adja elő kérvényében, hogy a kiutalványoztatni kért összeget a sommás végzéssel fizetni kötelezett követelés biztosítása céljából a biztosítási végrehajtás megelőzése szempontjából helyezte birói letétbe. Ez a letétel az 1881. évi LX. t.-c. 231. §-a értelmében a perbeni felperesnek törvényes zálogjogot nyújt követelése biztosításául, a melynek hatálya egyoldalulag meg nem szüntethető. Tekintve továbbá, hogy az idézett törvény 234. §-a szerint, ha a követelés iránt per van folyamatban, a megrendelt és foganatosított biztosítás a pernek jogerejü birói határozattal való eldöntéséig hatályban marad; tekintve, hogy a kir. ítélőtáblának 580. sz. végzését felperes jogblattal megtámadta és így a kérdéses psr jogerejü határodelkezése ebben az esetben is alka mazanao: ..peront, a ,«e takányozása iránt előterjesztett kérelme jogszerű alappal C^:£ tolást helyettesíti és igy a 234. . rendeikf-7-—« esetben is alkalmazandó: alperesnek a letet kiutalvá Armbkir. Curia (1899 aug. 21. 917. sz. a.). A fel folyamodás hivatalból visszautasittatik; mert a másodbiróságnak neheztelt végzése nem tartozik az 1881 éviLX t-c 31 8-ban egyenként felsorolt azok köze az esetek köze',' a melyek ellen a harmadbirósághoz további jogorvoslatnak van helye. A csődtörvény 115. §• i-ső bekezdésének helyes értelme szerint azon dolgok, a melyek a leltározáskor nem a vagyonbukottnak, hanem másnak birtokában találtattak és a melyekhez a birtokló személy a csődtömeg jogát el nem ismeri, a csődleltárba ennek ellenzésére, fel nem vehető, ebből pedig okszerüleg folyik hogy a csődlömeggondnok a csődtömeg részére igényelt ilyen 'dolgokat a csődtömeg számára csak per utján szerezheti meg. ' A csődleltározás jogosultsága kérdésének elbírálásánál az idézett törvénypont helyes értelme szerint nem az annak előtte létezett, de megszűnt, hanem a csődleltározás idejekor tényleg létező birtokállapot egyedül a döntő. A budapesti kir. törvényszék (1899. február 8. 3,599. sz. a.) F. Lipót József elleni csödügyben következő végzést hozott Az 1899. évi 266. közj. ügysz. a. felvett közjegyzői okirathoz mellékelt és annak kiegészítő részét képező 3-/. alatt az iratokhoz mellékelt leltárban, továbbá a 7 /. alatti leltárban foglalt és. a Sz. Lukács-fürdő részvénytársaság birtokában levő tárgyaknak leltározása és zár alá vétele elrendeltetik stb. Indokok: A Sz. Lukács-fürdő r.-társaság a fent megjelölt tárgyaknak leltározását az alapon ellenezte, mert ezen tárgyak a 2—4 •/. alatti okiratok szerint az ő tulajdonát képezik és a csődnyitás napján az ő birtokában voltak; tekintve azonban, hogy a tömeggondnok az 1—18. sz. a. bemellékelt számlákkal igazolta, hogy a 3. sz. közjegyzői okirathoz mellékelt leltárban felsoroltakhoz hasonló tárgyak a leltár felvétele után szállíttattak a közadósnak, még pedig a Sz. Lukács-fürdőnek vagyonbukott által bérelt helyiségeibe és hogy maga a társaság sem állítja, hogy vagyonbukott ezen tárgyakat a bérlettől való távozása alkalmával elvitte volna és azt sem állítja, hogy a 3'/. a. leltárban foglalt tárgyakon kivül más hasonló tárgyak lennének az ő birtokában; mi által valószínűsítve van, hogy a leltár felvétele után szállított tárgyak a leltárba foglalt tárgyakkal azonosak, valamint ennek folytán az is, hogy azok a közadós tulajdonát képezik, ennélfogva a 3. sz. okirathoz mellékelt leltárba foglalt ingóknak a csődtömeg részére való leltározása és zár alá vétele elrendelendő volt. A 7-/. a. leltárba foglalt ingókra vonatkozólag pedig a leltározás az okból rendeltetett el, mert ezen ingókra vonatkozólag a vagyonbukott tulajdoni igénye el van ismerve. A budapesti kir. Ítélőtábla (1899. május 30. 9,151. sz. a.) az elsőbiróság végzésének neheztelt azt a részét, a mely által a 37. alatti közjegyzői okirathoz fűzött és annak kiegészítő részét tevő leltárban foglalt s a Sz. Lukács-fürdő r.-társaság birtokában levő dolgoknak a csődtömeghez való leltározását és zár alá vételét elrendeli, megváltoztatja, annak a rendelkezésnek helyét nem találja, azt következményeivel együtt hatályon kivül helyezi és ehhez képest a 30.es. n. sz. a. bemutatott csődleltárban 219., 268., 270., 274. sz. a. felvett tárgyakata csődzárlat alól feloldja és azokat a csődleltárból kitörültetni rendeli stb. Indokok: Nem vitás, de a panaszos Sz. Lukács-fürdő r.-társaság által 33,627. sz. a. beadott előterjesztéshez 4-/. a.'csatolt közjegyzői okirattal bizonyítva is van, hogy az iratok mellett 30. cs. n. sz. a. fekvő csődleltárban fenti tételek alatt foglalt ingóságok a leltározás alkalmával és ezt megelőzőleg nem a vagyonbukottnak, hanem a panaszos részvénytársaságnak birtokában voltak. A Cs. T. 115. §. első bekezdésének helyes értelme szerint azon dolgok, a melyek a leltározáskor nem a vagyonbukottnak, hanem másnak birtokában találtattak és a melyekhez a birtokló személy a csődtömeg jogát, mint ez a fenforgó esetben történt, uK-i™ 1S.meni a cso'dleltárban ennek ellenzésére fel nem vehetők; ebből pedig okszerüleg folyik, hogy a csődtömeggondnok a csődtömeg részére igenyelt ilyen dolgokat a csődtömeg számára csak per utján szerezheti meg. s , „nhí6"? valt°z1tat,a dol°g állásán az a fennforgó eset sem, hogy r° d°lg0k a bérletviszony fennállásának ideje alatt a kávéid3' ' ™A. ,* • Panaszos részvénytársaság tulajdonát tevő noTv " hi • Ve,n Sg 01 y'elyiséeek bérlőjének birtokában voltak és vSett v?cr°Sl?%.te,?yénéI f°gVa CZen tárgyak a közadós ellen Sozá > iS T?* f,^ bÍrÓÜaS lefoglaltattak, mert a csődDont heteJ, g- U Sá§a kérdésének elbírálásánál az idézett törvény»^t h!^^Tlm^^nt nem az annak előtte létezett, de megpot egy;rüra%rtőtározás idejekor tényieg ,etezö birtokáiiadik bekSese^ az idézett törvény másomeatartási int^f . ,rendelkezésére is, hogy a zálogos és Só üffiLf ak°dó, felezők által tényleg birlalt, tehát a Kozados tulajdonát tevő dolgok a csődleltárba felveendők, mert a