A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 41. szám - A reménybeli örökös ellen bejegyzett zálogjog törlése belétszerkesztés alkalmával

A JOG 297 egyúttal vádlottat a btkv. §-a értelmében, és figyelemmel a döntvényre, mellekbunteteskép viselt hivatalának elvesztésere» ítélte. Hogy a legfelsőbb bíróság — a kir. Curia - döntött-e Diát ezen ugyben. azt nem tudom, de minthogy a bűnösség kérdése Úszta és a kir. Curiát saját döntvénye köti, több mint valószínű hogy az illető forgalmi tisztet, szintén «viselt hivatalának elvesztésére» ítéli, illetve a kir. Ítélő tábla ítéletét helybenhagyja. Kérdem már most, hogy ilyen és hasonló esetekben aranyban áll-e ezen mellékbüntetés «a viselt hivatal elvesztésed a büi ősség súlyával és a fő (?!) büntetéssel ? A súlyos következményekkel járó mellékbüntetés mellett a par forint pénzbüntetés, mint f ő büntetés maidnem nevetségesnek tűnik fel. b Itt tartom helyén valónak felemlíteni, hogy a « v i s e 11 hivatal elvesztésére.) való elitélés, rendszerint mily következményekkel jár a vádlottra nézve Hogy a aviselt Hivataltólia elmozdítás az elmozditottnak újbóli alkalmazhatására nézve, a btkv. 57. §-a első két alineájának terhes következményeit nem Vonja maga után, vagyis az elitélt nem veszti el a képességét uj hivatal elnyerésére, ezt a kir. Curia a döntvény indokolásában mint már fentebb Jeleztetett, kiemeli. Sokan az ítélő birák közül a ahivatalvesztésa és a «viselt hivatal elvesztésére)) való elitélés közötti különbséget, a döntvény ezen indokolását félreértve, akként értelmezik, hogy a aviselt hivatal elvesztésére)) elitéltet felettes hatósága egyszerűen a viselt hivatalától felmenti és kevés idő múlva ugyanabba vagy más esetleg jobb hivatalba teszi és igy az elítéltet valami sérelem nem éri és ő méltánytalan tulszigorról nem panaszkodhatik. De ilyen álokoskodással lelkiismeretünket megnyugtatni akarni nem szabad, mert a aviselt hivatalának elvesztésére)) elitélt rendszerint elveszti nemcsak hivatalát, hanem az ezután járó nyugdíjigényét is és csak kivételes kegy, ha a bíróság által aviselt hivatalának elvesztésére" ítélt egyént szolgálata folytán eddig szenrett igényei épségben tartása mellett, felettes hatósága hason vagy más minőségben újból alkalmazza és ez természetes is, mert hisz «a viselt hivatal elvesztésének)) szükségszerű folyományát kell hogy képezze, miszerint az illető elítélt ezen hivatala után járó nyugdíjigényét is elveszítse, másrészt ellenkeznék a törvény céljaival, hogy az az egyén, a kit a bíróság «viselt hivatalának elvesztésére)) itélt, felettes hatósága által m a elbocsáttassék és holnap ugyanily minőségben újból alkalmaztassák. Igaz ugyan, hogy ezt büntetőtörvénykönyvünk kifejezetten sehol el nem tiltja, és azon biztosíték, melyet a vaspályái és gőzhajózási intézeteknél a 443. §-ban felállítani akart, gyakorlati értékkel nem bir, mert ezen csak azon vaspályái vagy gőzhajózási igazgatóhivatalnokot rendeli 1.000 forintig terjedő pénzbüntetéssel büntetni, ki a hivatalától való elmozdításra itélt egyént, mihelyt vele a jogerős Ítélet közöltetett, «el nem bocsátja^, de nem azt. ki ily egyént, hason minőségben újból alkalmaz, mégis a ritka esetek közé tartozik az életben a hason minőségben való újbóli alkalmaztatás s tudomásom szerint a vasutigazgatóságok a bíróság által aviselt hivatalának elvesztéséreo itélt egyént a szolgálattól végleg elbocsátják, vagyis sem hason, sem más minőségben újból nem alkalmazzák. Ily körülmények között nagyon kétes értékű kedvezmény az elítéltre nézve, hogy ő nem «hivatalvesztésre», hanem aviselt hivatalának elvesztésére)) Ítéltetett. így a forgalmi tiszt esetére visszatérve, ő, ha felettes hatósága vele szemben kivételes keg/et nem gyakorol, a bíróság Ítélete folytán, nemcsak aviselt hivatalát» veszti cl, hanem huszonegy évi szolgálata után járó nyugdíjigényét is; kereshet ugyan, ha még szolgálatképes, más hivatalt, de nagy kérdés, talál-e oly hivatalt, mely őt az elvesztettért csak részben is kárpótolná; ha nem talál, a bírói ítélet őt koldusbotra juttatta. Nem mulaszhatom el még felemlíteni, hogy vannak esetek, midőn a döntvény alkalmazása mellett a biró magával a büntető törvénykönyvvel jön mintegy ellentétbe. A btkv. 484. §-a, a mint már fentebb jeleztetett kimondja, hogy az XLII-ik fejezetben jelzett büntettek miatt a «hivatalvesztés)) és ((politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése.) a vétségek miatt pedig a «viselt hivatal vagy állás elvesztése.) mondandó ki. Már most ha a hivatkozott fejezetben jelzett hivatali büntettek valamelyike a 92. §. alkalmazása mellett vétséggé fokoztatik le, kérdés: milyen mellékbüntetés alkalmazandó, ((hivatalvesztés)) avagy a aviselt hivatal elvesztése)) ? A kir Curia több ily esetekben a «viselt hivatal elvesztését)) mondotta ki. így előáll azon mondhatni képtelen helyzet, hogy egy és ugyanazon bűncselekménynél, ahhoz képest, vájjon «hivata!vesztés» avagy a «viselt hivatal elvesztése* mondatik ki: a mellékbüntetés mellőzhető az egyik esetben, másik esetben nem. Ha a súlyosabb következményekkel járó «hivatalvesztést» mondjuk kiszabandónak, ezt a biró az 54. §. 2-ik bekezdése értelmében mellőzheti; ellenben ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ily «vétség gé» való lefokozás esetében a r<vétség» mellékbüntetése, a aviselt hivatal elvesztésea mondandó ki, akkor ezen mellékbüntetés a döntvény értelmében nem mellőzhető. Azt hiszem, az eddigiekben sikerült kimutatnom, hogy a kir. Curia hivatkozott döntvényében megnyilatkozó felfogás tulszigoru, s hogy a döntvény a gyakorlati élettel ellentétbe helyezkedik, s hogy alkalmazása nem egy esetben visszás helyzeteket idéz elő. Kívánatos volna ennélfogva, hogy a btkv. novellája által az 54. §. második bekezdé;e akként módosíttatnék illetve egészíttetnék ki, hogy a biró az ezen §-ban meghatározott esetekben ugy a a hivatal vesztést és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését)) mint a aviselt hivatal elvesztésére* szóló mellékbüntetést mellőzheti; ha ez a törvényben világosan kimondatik, megszűnik minden további törvény magyarázat és a kir. Curia 43. sz. döntvénye tárgytalanná válik. A reménybeli örökös ellen bejegyzett zálogjog törlése belétszerkesztés alkalmával. Irta: dr. TÖRÖK ISTVÁN, tkvi. betétszerkesztő kir. albiró Hajdu-Nánáson. A reménybeli örökös ellen bejegyzett zálogjognál annak megállapítása a legnehezebb, hogy hatályát vesztette-e vagy hatályba lépett. Ez még a közönséges jogéletben is sok ellenvéleményre ad alkalmat, betétszerkesztéskor pedig annál nagyobb figyelmet kell rá fordítani egyrészről, hogy hatályba lépett zálogjog törlésével a hitelező jogtalan károsodást ne szenvedjen, másrészről, hogy hatálytalanná vált zálogjognak hatályosként való bejegyzése által az ingatlan tulajdonosa jogtalan teherrel meg ne károsittassék. A törlés, illetve a betétbe való átvitel mellőzése előfordulhat : A) ha a telekkönyvi hatóság irta át ; B) ha a betétszerkesztő bizottság irja át az örökhagyó nevéről a jogutód nevére az ingatlant. A betétszerkesztő bizottság által való átírás esetén ismét két csoportba oszthatók a mellőzés esetei. Ezek : 1. ha örökös jegyeztetik be tulajdonosnak. 2. ha a telekkönyvi tulajdonosnak vagy örökösének szerződéses jogutódja jegyeztetik be tulajdonosnak. Mikor a bizottság a telekkönyvi tulajdonosnak vagy örökösének szerződéses jogutódját jegyzi be tulajdonosnak, ismét két csoportba osztható a fentartással bejegyzett zálogjog mellőzése. Ezek a következők: a) ha a telekkönyvi tulajdonosnak vagy örökösének szerződéses jogutódja okmányos bejegyzést nyer. b) ha a telekkönyvi tulajdonosnak vagy örökösének szerződéses jogutódja okmánytalan vagy okmányos meg okmánytalan bejegyzést nyer. A törvény rendelkezései a következők: A telekkönyvi rendelet 74. §-a szerinti fentartással bejegyzett zálogjognak a betétek C. lapjára átvitele mellőzendő a következő esetekben : 1. Ha az ilyen zálogjoggal terhelt ingatlan bíróilag az adóstól különböző más személynek adatott át és telekkönyvileg ennek tulajdonjoga kebeleztetett be. x) Azon van a hangsúly, hogy még a telekkönyvi hatóság bekebelezte az örökhagyó jogutódját és az a bekebelezett jogutód nem az adós, hanem más személy lett. Az teljesen közömbös, hogy a telekkönyvi hatóság által bekebelezett más személy hogyan jjtott hozzá az ingatlanhoz. Meglehet, hogy az örökhagyó után épen az a személy örökölte, a ki ellen a zálogjog fentartássai be van jegyezve, azonban ö mint telekkönyvön kívüli tulajdont a hagyaték átadása előtt eladta és a hagyatéki bíróság egyenesen a vevőnek adta át. Tehát a telekkönyvi tulajdonos az adós örökös jogán szerezte a tulajdonjogot, azonban mivel az adós telekkönyvi tulajdonossá nem vált, ellene telekkönyvi bejegyzéssel zálogjogot sem ») 1891. évi XVI. t.-c. 16. §. 1. pontja.