A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 41. szám - Hivatalvesztés és "a viselt hivatal elvesztése"

296 A JOG A mig tehát a döntvény értelmében ezen csekélyebb jogsértéseknél a mellékbüntetés a visélt hivatal vagy állás elvesztése. ) mindenkor kimondandó, addig a sulyosabb természetü büncselekményeknél, melyeknél a törvény « hivatalvesztést., mond mellékbüntetésként megállapitandonak, a biro mindazon esetekben melyekben hat hónapot meg nem haladó Fogházat vagy államfogházat vagy főbüntetésként pénzbüntetést szab ki a. /hivatalvesztést)), mely a «viselt hivatal elvesztését is magában foglalja, mellőzheti. így p. o. a sikkasztó a tolvaj, a pénzhamisító, stb. rendkívüli enyhítő körülmények Fenforgása esetén menekülhet a « hivatalvesztés»-tői, ellenben a Fent Felsorolt vétségek valamelyikének elköveője, bármily tulnyomó számmal legyenek is az enyhitd körülmények, mindig a törvény teljes szigorával sujtandó. A mellékbüntetések igazolásukat a közbizalom hiányában találják, a melyre bizonyos büntetendő cselekmények elkövetői érdemetlenné válnak. Ha a törvény jogot ad a bírónak a mellékbüntetést a többi büncselekményeknél bizonyos esetekben mellőzni, és mérlegelni azt, vajjon valójában érdemetlenné vált az illető egyén a hivatalával járd közbizalomra, nem látom át, miért ne tehetné ezt a Fent Felsorolt vétségeknél is ? Abból, hogy a törvény 202. §. -ban a ((hivatalvesztés., és «a viselt hivatal elvesztés» között a vétségeknél is külömbséget tesz, még nem következik, hogy a Fent Felsorolt vétségek és a többi büncselekmények között a mellékbüntetés kiszabása, illetőleg mellőzhetése tekintetében külömbséget akart volna tenni. Hogy a kérdéses vétségeknél, csak ugy mint más, «hivatalvesztéssel.. egybekötött büncselekményeknél Fordulhatnak elő, és fordulnak elő esetek, melyikben a bird a 92. §. alkalmazásának nagyon is helyét látja és melyekben a «viselt hivatal elvesztésére. ) való elitélés, a vádlott terhére megállapított vétség súlyát messze túlhaladja, erre a gyakorlati életből hozhatok fel egy-két példát. I. Egy fogyasztási addhivatalnál alkalmazott pénztárnok, egy a vidékről a fdvárosba adóköteles tárgyakkal bejövő földmivesnek beigazolt kihívó, sértő magaviselete és jogtalan követelődzése által annyira elragadtatta magát, hogy az illetőt arcul ütötte. A földmives a végtárgyalás alkalmával is kihívóan viseh kedett és önérzettel kijelentette, hogy ö maga részérdi panaszt nem emel, mert ő a pénztárnokkal «lequittelt» t. i. az arcul ütést viszonozta. A törvényszék a pénztárnokot mint vádlottat a btkv. 473. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségében bűnösnek mondta ki ugyan, de figyelemmel a Fenforgd körülményekre: pénzbüntetéssel — mint főbüntetéssel sújtotta, egyuttal azonban a btkv. 484. §. -a értelmében és figyelemmel a hivatkozott 42. sz. döntvényre, mellékbüntetéskép « viselt hivatali állásának elvesztésére. ) ítélte. II. Egy rendkívül nagy forgalmu pályaudvaron összeütközés történt egy tehervonat és személyvonat között, a minek következtében egy pár kocsi megrongálódott, de ember nem sérült meg. A megejtett vizsgálat adatai alapján egy forgalmi tiszt és két vasuti altiszt vonatott feleldsségre, mint akik az összeütközést szolgálati kötelességök megszegése, illetve ennek elmulasztása által idézték elő. Csak a forgalmi tisztnek, mint a kit a büntetés legérzékenyebben sujtott, esetét említem itt fel. kimondása oly esetekben sem mellőzhető, melyeknél az 54. §. második bekezdése értelmében a bírónak joga van a p o 1 i t ikai jogok gyakorlatának felfüggesztését melldzni. midőn t. i. a bird által megállapított büntetés hat havi fogházat vagy hat havi államfogházat nem halad felül, habár e mellett pénzbüntetés is állapíttatott meg; ugyszintén azon esetekben, melyekben főbüntetésül csak pénzbüntés mondatott ki (92. §. ). A kir. Curia hivatkozott 42. sz. t. ü. határozatának indokai a következdk. Az eredeti törvényjavaslat az 54, §. második bekezdését nem tartalmazta, az országgyülés határozata folytán felvett ezen uj bekezdés csak az azzal egybefüggőleg tárgyalt 55. és 56. £§-ok általános rendelkezésére vonatkozott, nem pedig azon egyes esetekre is, melyekben a btkv.: hivatalával vagy állásával visszaélt, vagy bizonyos cselekmény vagy mulasztás következtében megbizhatlanná vált hivatalnokot, viselt hivatalában, állásában meg nem hagyhatönak nyilvánítja, A B. T. K. X. fejezete és 202. §-a szerint a «hivatalvesztés» a viselt hivatal elvesztésétől., oly esetekben és kifejezetten meg van különböztetve, midőn alkalmazásuk tárgyát kizárólag csak vétségek képezik. A mint az 55. §-ban foglalt többféle rendelkezések azon szakasz értelmében egyenként s külön nem alkalmazhatók, éppugy a btkv. 54. $. -a második bekezdésének szabálya is azon szakasznak csak egészletére mint egységre vonatkozhatik. A viselt hivataltóli elmozdítást az elmozditottnak újbóli alkalmazhatására nézve a btkv. 57. § a első két alineájának terhes következményét nem vonja maga után, s eszerint az 54. §. második bekezdésének a R. T. K. -nek csupán 55. tj-ára korlátolt megszorítása a törvényhozás által irányadókul elfogadott szempontoknak is teljesen megfelel. Hogy a kir. Curia ezen indokolása — mondhatni «alinearis» törvény magyarázata nem volt oly meggyőző, — miszerint az ezen indokolás következményekép kimondott 42. sz. döntvényt a jogászvilág megnyugvással fogadta volna, leginkább azon körülmény igazolja, hogy az alsóbb bíróságok, ugy törvényszék, mint ítélőtábla a «viselt hivatal., e 1 v e s z t és é n e k kimondását az i r á n y a d d döntvény dacára több esetben mellőzték, világos jelekép annak, hogy ez esetekben a kérdéses mellékbüntetés kiszabását tulszigorunak és sem a vádlott bűnösségének súlyával összeegyeztethetőnek, sem pedig a kimondott főbüntetéssel arányban állónak nem találták. A kir. Curia ragaszkodik ugyan a kérdéses döntvényéhez, de előfordultak esetek, midőn maga is érezvén a döntvényében megnyilatkozó felfogás tulszigorát, más alapon mellőzte ezen mellékbüntetés («a viselt hivatal elvesztése. )) kimondását, 'gy P- °- az okból, hogy vádlott a vétséget nem hivatali hatáskörében követte el. Hogy mily visszás helyzetek, a melyek előidézése aligha képezte a törvényhozd szándékát, állanak elő a 42. sz. döntvény alkalmazása mellett, azt az alábbiakban igyekszem kimutatni. Hogy a «hivatal vesztés», melynek mellékbüntetésként való kiszabását a biró az 54. §. 2-ik bekezdésében meghatározott esetekben mellőzheti, több mint a «v i s e 11 h i v at a 1 elvesztése. ) ezt a döntvényt indokolása is mondja. A btkv. szerint a «hivatalvesztésre. ) itélt elveszíti nemcsak az általa viselt állást, hanem azt a képességet is, hogy a bíróság által meghatározott időtartam alatt (57. §) az 55. §-ban megjelölt hivatalok, állások vagy jogosítványok valamelyikét elnyerhesse, illetőleg élvezhesse, mig a «viselt hivatal vagy állás elvesztésére)) itélt egyén csak az általa tényleg viselt hivatalt veszti el, de nem fosztatik meg attól a képességtdl, hogy ilyet ismét elnyerhessen. Mig tehát asulyos a b b következményekkel járó mellékbüntetést, a hivatal elvesztését is, a bírónak a törvényben meghatározott esetekben joga van mellőzni, addig a kevésbbé súlyos következményekkel járd mellékbüntetés mellőzése a döntvény értelmében helyt nem foghat. Büntető törvénykönyvünk a « viselt hivatal » vagy állás elvesztésének mint mellékbüntetésnek kimondását a következő törvényszakaszoknál írja elő. A személyes szabadságnak, a házjognak, továbbá a levél s távirdai titoknak közhivatalnok általi megsértéséről szóló X-ik fejezet 197., 199., 200. és 201. §§-ában meghatározott vétségeknél. A bélyeghamisításról szóló XXXIV-ik fejezet 412. §-ában meghatározott vétségnél. A vaspályák, hajók, távírdák megrongálása s egyéb közveszélyü cselekményekről szóld XXXlX-ik fejezet 438. és 441. §§-aiban meghatározott vétségeknél. Végül a hivatali és ügyvédi büntettek és vétségekről