A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 40. szám - Az uj zürichi ügyvédi rendtartási törvény. (Nők az ügyvédségben.)

292 A JOG az ebben az irányban előterjesztett kérelem visszutasitandó, tekintet nélkül arra, hogy az eljárás hivatalból vagy esetleg kérelemre már megindittatott-e vagy sem. így tehát a kérelem előterjesztésének időpontja semmiféle jelentőséggel nem bir, mivel ily esetekben a hagyaték mindig tárgyalandó s szabályszerű átadó végzés hozandó. Ha azonban az eljárás nem hivatalból indítandó meg, abban az esetben örökösödési vagy hagyományi bizonyítvány kiadása mindaddig kérhető, a mig valaki a hagyaték tárgyalását már előbb nem kérte. A kérelem itt bármikor előterjeszthető s az idő határhoz kötve nincsen. Mindig tehát csak is azt kell vizsgálni, valjon az eljárás hivatalból inditandó-e meg vagy sem, első esetben az örökösödési vagy hagyományi bizonyítvány iránti kérelem mindig elutasítandó, akármikor is lett előterjesztve, utóbbi; esetben pedig annak, ha az egyéb feltételek fennforognak, mindig hely adandó, kivéve, ha netán az örökösök közül valamelyik már előzetesen tárgyalást kért. Ha ezen alapelveket elfogadjuk, könnyen eljutunk a felvetett kérdés megoldásához. A törvény ugyanis 2. §-ában taxatíve felsorolja, hogy mely esetekben indítandó meg az eljárás hivatalból. Az 1—4. pontban foglalt esetekben az eljárás feltétlenül, az 5. pont esetén hová a 4. §. esete is tartozik, pedig feltételesen indítandó meg hivatalból. Mihelyt a feltétel bekövetkezett, az 5. pont esete sem különbözik többé az 1—4. pontban foglalt esetektől, s igy arra is ugyanazon szabályok alkalmazandók. Hogy a feltétel ingatlan hagyatékra nézve mikor következik be, világosan megmondja a 4. §., mely szerint bekövetkezik akkor, ha az örökhagyó halálától számított 3 hónap alatt sem az örökösödési eljárás megindítását nem kérte az érdekeltek valamelyike, sem pedig ugyanezen határidő alatt örökösödési vagy hagyományi bizonyítvány kiadása iránti kérelmet elő nem terjesztettek. A törvény világosan mondja, hogy «ugyanazon határidő alatt» miből argumentum a contrario következik, hogy ezen határidő eltelte után az örökösödési vagy hagyományi bizonyítvány iránti kérelem többé figyelembe nem vehető, legfeljebb annyiban, hogy a bíróságot figyelmessé teszi, hogy ingatlan is tartozik a hagyatékhoz s igy az eljárás hivatalból indítandó meg. Vagyis megállapítható az elv, hogy az örökhagyó halála után három hónap eltelte után az eljárás ingatlan hagyatékra is csak fe1t ét1enü1 hivatalból indítható meg, csak úgymint a 2. §. 1—4. pontjában foglalt esetekben, itt tehát külömbség nincsen. Mivel pedig azokban az esetekben, melyekben az eljárás feltétlenül hivatalból indítandó meg, örökösödési vagy hagyományi bizonyítvány kiadásának helye nincs, s a hagyaték csak tárgyalás után adható át, ennek logicai folyományaként kimondhatjuk, hogy a mennyiben a hagyatékhoz ingatlan vagyon tartozik, arra nézve örökhagyó halálától 3 hó alatt örökösödési vagy hagyományi bizonyítvány nem kéretett, az többé nem is kérhető, az ebbeli kérelem elutasitandó s a hagyaték tárgyalása rendelendő el. Ennek a kérdésnek eldöntése nem csekély jelentőséggel bir, miután ebben az irányban a törvény határozott rendelkezéseket nem tartalmaz, s igy kívánatos volna, hogy ahhoz a gyakorlat emberei minél számosabban s behatóbban hozzá szóljanak annál is inkább, miután az örökösödési eljárásról szóló törvény többrendbeli hiányai annak mielőbbi novellaris módosítását fogják szükségessé tenni, s igy fölötte üdvös az efféle vitás kérdéseket már előzetesen kellőkép megvilágosítani. Dr. Szily Ferenc, bpesti kir. közjegyző helyettes. Vegyesek. Sirnak babonás célzattal történt kinyitása. (A m. kir. minisztertanácsnak 1899. évi június 14-én hozott határozata. ) A m. kir. minisztérium következően határozott: Ezen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: N—a város rendőrkapitánya 1899 január 30-án kelt ítéletével B. Milánt és K. Szimát, kik első renbeli terhelt feleségének sírját kinyitották, koporsóját felfeszítették és a halott ruhájából és hajából levágott darabokat magukkal vitték azon célból, hogy B. Milánt bizonyos babona hatása alól kiszabadítsák, bűnösöknek mondta ki az 1876. évi XIV t. -c. 118. §-ába ütköző kihágásban és ezért őket egyenkint, behajthatlanság esetében 10 napi elzárásra átváltoztatandó 50 frt pénzbüntetésre Ítélte. Ezen ítéletet T. vármegye alispánja, hivatkozással arra, hogy a feljelentett cselekmény az 1878: V. t. -c. 420. §-ában körülirt vétség tényálladékát látszik feltüntetni, 1899 február 17-én 302. kih. sz. a. kelt végzésével megsemmisítette és az iratok áttételét az illetékes kir. bírósághoz rendelte el. A n—i kir. törvényszék azonban, tekintettel arra, hogy a Btk. 420. §-ának alkalmazása feltételezi a tettesnek az idegen tárgy megrongálására irányuló szándékát és a dolog állagának lényeges és jelentékeny megrongálását, értékcsökkenését eredményező cselekményt, a fenforgó esetben csak a Kbtk. 123. §-ában körülirt s a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt közegészség elleni kihágás tényálladékát ismerte fel és a közte és T. vármegye alispánja között felmerült hatásköri összeütközési eset eldöntése végett az iratokat felterjesztette. Tekintettel arra, hogy a Btk. 420. §-a nem klánja meg a tettes bizonyos jogsértő eredmény előidézésére irányuló célzatát (mint pl. a 330. §.. azon célból vesz el hogy azt. jogtalanul eltulajdonítsa.; 336. §. 3. pont «lopás celjából; 350. és 379 §§. azon célból hogy magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen,; 386. §. «azoncélból hogy hitelezőit megkárosítsa*, stb) vagy különös szándék fenforgását (mint p. o. a 305. §. «ha a tettes szándéka a 303. és 304. §-okban felsorolt következmények valamelyikére irányult, vagy a 306. §. «ha pedig a tettes szándéka a 303. és 304. §-okban meghatározott következményekre volt irányozva., stb. ): a cselekmény elkövetőjének tudomása a vétség tényálladékához tartozó ténykörülményekről elegendő a tett beszámításához. Tekintettel továbbá arra, hogy terheltek maguk sem állítják, hogy akár véletlenül, akár vétkes gondatlanságból nyitották fel B. Milánné sírját, másfelől pedig a törvény idézett szakasza a dolog állagának lényeges és jelentékeny megrongálásától, nem tesszi függővé a büntetendőséget: a feljelentett jogsértő cselekmény a Bt. 420. §-ában meghatározott vagyonrongálás és nem a Kbtk. 123. §-ában körülirt és a holttesttel való bánásra vonatkozó rendőri szabályok megszegését magában foglaló közegészség elleni kihágás ismérveit látszik feltüntetni. Minthogy pedig az említett vétség az 1880: XXXVII t. -c. 38 és 40. §-ainak egybevetett értelme szerint a kir. bíróságok hatáskörébe van utalva: a szóbanforgó ügyben a kir. bíróság hatáskörét kellett megállapítani. (2, 319/99. B. M. kih. sz. a. ) Árva- és szeretetházak. 1898. évben 105 árva- és szeretetház volt Magyarországon 423 nevelővel és 4, 864 növendékkel. Az intézetek közül van 9 állami, 4 megyei, 18 községi, 45 felekezeti, 29 pedig egyesületi. Mindezen intézetek kiadása átlag 900, 000 frt. Vagyona 8—9 millió frt. A kir. javitó-intézetekben 1884-től 1898. év végéig összesen 1, 219 növendék volt elhelyezve. A szülők életben voltak 39. 5 %-ban teljesen árva volt 16, 8 %, csak az anya élt 30, 6 %-ban, csak az apa élt 13 l%-ban. A befogadás oka volt élet vagy testi épség elleni cselekmény 2 40 %, nyereségvágyból elkövetett cselekmény 57'79 %, gyújtogatás 2-63 %, csavargás, koldulás 16-19 %, erkölcsi romlottság 19 75 %. A gyám vagy szülő kérelmére befogadtatott 30'83 %, közigazgatási hatóság kérelmére 21%, az 1878. évi V. t. -c. 42. §-a alapján 37'64 %, e törvény 84. §-a alapján 7-44 %, a felügyelő-bizottság kérelmére 3'02 %. Egy évnél kevesebb ideig neveltetett 10'91 %, 1—2 évig 25-72 %, 2—3 évig 25-72 % 3—4 15-59 % 5 évig 12-03 %, 5 éven tul 10 évig 12-03 %. Átlagos nevelési időtartam 2'9 év. Kísérletileg kihelyeztetett 447, véglegesen 551 növendék, összesen 898. Ezek közül jó viseletű volt 471 (63 58 % i, ingadozó viseletű 73, rossz viseletű 132, ismeretlen viseletű 87, meghalt 35. Ipari culpa. A fővárosi rendőrség 1898. évi jelentése szerint 1898-ban a villamos vasutak 174 balesetet okoztak, 78-al (78%) többet, mint az előző évben. A balesetek közt 41 halálos végű (1897-ben 18) és 84 súlyos (1897-ben 49) sérülés volt. A rendőrség a balesetek egyik okául alkalmas mentőkészülék hiányát mondja. A bérkocsik elgázoltak 95 embert (1897-ben 44-et). E balesetek közt 3 halálos végű, 57 pedig súlyos természetű volt. Magánfogatok 38 baleset okozói voltak (1897-ben 30). Egy eset halálos kimenetelű, 28 eset súlyos sérülést előidéző volt. Társaskocsi 3 embert gázolt el (1897-ben 4-et), kik közül kettő súlyos, egy könnyebb sérülést szenvedett. Teherkocsik okozta balesetek száma 230 volt (1897-ben 268), közte 20 halálos, 153 súlyos baleset. Gőzerejü vasúti balesetek száma 51 volt (1897-ben 37), közte 25 halálos, 23 súlyos eredményű. A közlekedési eszközök által eszerint 1898-ban összesen 592 ba eset történt (1897-ben 489), köztük 90 halálos végű (1897-ben 41), 347 súlyos természetű (1897-ben 309)