A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 40. szám - Az uj zürichi ügyvédi rendtartási törvény. (Nők az ügyvédségben.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 40. szamához. Budapest, 1899. október hó 1. Köztörvényi ügyekben. A kötelesresz kiszámításának alapját képező hagyatéki vagvon megállapításánál az örökhagyó után maradt hagyatéki tömeghez hozzászámítandó mindaz, a mit az örökösök egyike vagy másika az örökhagyótól előre kapott. Az ekkép megállapított ertekből a hagyatéki terhek, melyek köze azonban sem a leitarozás, sem a hagyatéki tárgyalás költségei nem tartoznak, levonandok, az ekkép megállapított vagyon felosztandó és az előre kapott érték az illető részébe beszámítandó. (M. kir. Curia 1899. június 4-én 1,340. sz. a.) Az elmebetegség maga nem bontó ok. Hűtlen elhagyásról akkor, midőn alperesnek mint elmebetegnek gyógykezelése tette szükségessé elkülönítését, nem lehet szó. A budapesti kir. törvényszék (1898. dec. 20. 40,98ö sz. a.) S. Flons felperesnek Z. Mátyás mint elmebeteg Z. Róza gondnoka alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében a következő ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: Felperes a kötelék felbontását keresetében engesztelhetetlen gyűlölet alapján kérte, mert neje physikai alkata rendellenes és szervi abnormitásai következtében lobbanékony, hozzáíérhetlen, veszekedő, majd ismét indokolatlanul lehangolt, tehát általában erkölcsileg következetlen. A pernek az 1894: XXXI. t.-c. rendelkezéseivel való összhangba hozatala végett megtartott pertárgyaláson felperes kérelmét a H. T. 77. §. a) pontjára, valamint 78. §-ára és a 80. §. 7. pontjára alapítja, azt adván elő, hogy felesége őt szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta és a visszatérést megtagadta; hogy egy alkalommal tőrrel a kezében állt ágya mellett s hogy veszekedő, megférhetlen természetével a házastársi kötelességeket súlyosan megsértette. A felperes által a szentszéki iratokhoz IV. B. és •/• alatt becsatolt okirati bizonyítványokból, ugy nemkülömben a pestvidéki kir. törvényszéknek 6,314., 1,892. számú gondnokság alá helyező végzésből, ugy nem különben a m. kir. Curiának 4,497/98. sz. végzése folytán pótlólag megejtett bizonyítási eljárás során kihallgatott dr. B. Károly lipótmezei intézeti orvos vallomásából s ezen intézel nek 19. és "20. alatt elfekvő hivatalos értesítéseiből megállapítható, hogy alperes, ki jelenleg is elmebetegség miatt gondnokság alatt áll, első ízben már leánykorában elmebaj miatt intézeti kezelés alatt állott s habár akkor gyógyultan, ámde téritvény mellett elbocsáttatott s igy nem is állapitható meg az, hogy házasságra lépése alkalmával beszámítási állapotban nem lett volna; mégis figyelemmel az alpereshez legközelebb állók, nevezetesen édes anyjának özv. Z. Antalnénak és Z. Mátyásnak azon vallomásaira, hogy alperes kisebb, nagyobb időközönként folyvást visszaesett és jelenleg is visszaesik elmebeli zavarodottságába, a felperes által felhozott cselekmények beteg elmeállapotával oly szoros okozási összefüggésben állóknak tekintendők, melyek alperesnek vétkéül be nem tudhatók. Tekintettel pedig arra, hogy az elmebetegség maga nem bontó ok és tekintettel arra, hogy hűtlen elhagyásról akkor, midőn alperesnek mint elmebetegnek gyógykezelése tette szükségessé elkülönítését, annyival kevésbé lehet szó, mivel maga felperes is kijelentette, hogy alperessel együtt élni semmi esetre sem hajlandó; mindezek alapján felperes keresetével el volt utasítandó. | A budapesti kir. ítélőtábla (1899. márc. 1. 863. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és a peres felek között kötött házasságot alperes vétkességéből felbontja stb. Indokok: Felperes a neje alperes ellen engesztelhetetlen gyűlölet alapján indított keresetét, az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. a; pontjára, a 78. §. és a 80. §. aj pontjára változtatja át és alapítja. A m. kir. Curiának 4,497'96. sz. feloldó végzése folytán felperes az 1896. okt. 28-án megtartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint már csakis a 80. §. a) pontjára alapítja keresetét s kérte, hogy miután alperes szabad akaratából szándékos elmaradása által szegi meg házassági ^kötelességeit^ a közöttük levő házasság ezen szakasz aj pontja alapján bontassék fel Alperes illetve gondnoka ellenezte a házasság felbontását, mivel alperes már a házasság előtt elmebetegségben szenvedett, felperest ezt, midőn alperest elvette, tudta, különben pedig alperes már 188U. évtől kezdve elmebetegségben szenvedvén, azon ténye, hogy felperest 1887. évi júniusban elhagyta s azóta hozzá vissza nem tért, a szándékosságot kizárja; már pedig a házassági törvénynek 80. §. aj pontja alapján csak akkor kérhető a házasság felbontása, ha az egyik házasfél a házastársi kötelességeket szán , dékos magaviselete által megsérti, alperesnél pedig elmebetegségénél fogva ily szándékosság ki van zárva. Eltekintve attól, hogy alperes arra nézve, hogy telperes nejével durván bánt volna, bizonyítékot elő nem állított, igaz ugyan, hogy az igazolást nyert, hogy alperes 1880. évi július 9-től 1881. évi október l-ig lipótmezei m. kir. országos tébolydában bűkór miatt gyógykezelés alatt állott, honnét azonban javultan elbocsáttatott; továbbá, hogy 1887. évi szept. 14-én orvosilag elméje rendellenes kóros állapotúnak találtatott; hogy 1892. évben elmebetegség miatt bíróilag gondnokság alá helyeztetett, sőt 1897. évi január 17-én a nevezett tébolydában mint elmebeteg újból felvétetett, de már 1897. évi június 6-án mint gyógyult onnét ismét elbocsáttatott, mindezek ellenére is felperes kereseti kérelmének az 1894. évi 31. t.-c. 80. §. a) pontja alapján helyt adni és az elsőbiróság Ítéletét a fenti módon megváltoztatni kellett; mert a nevezett tébolyda igazgatóságának 20 jel alatt levő átirata szerint alperesnő 1881. évi október 1-én javultan bocsáttatott el, az 1,208. sz. a. iktatott tanúvallomásokról felvett jegyzőkönyv szerint kihallgatott tanuk pedig azt bizonyították, hogy akkor, midőn alperes férje házától eltávozott, elmebeteg nem volt, sőt Z. Mátyás alperesnek gondnoka határozottan azon vallomást tette ama jegyzőkönyvben, hogy alperes a szülői házhozi visszatérésekor ép alméjü volt, ebből folyólag bár a tanuk állításai szerint felperes elperest hívta házához, ez azonban a hívásnak eleget nem tett, a házastársi kötelességeket ép elme állapotban szándékosan magaviselete által súlyosan megsértette, ily körülmények között, miután alperes a nevezett tébolyda igazgatóságnak 25,243, sz. a. átirata szerint, 1897 június 6-án már tébolyodottságából felgyógyult és férjéhez még sem tért vissza, a házassági viszony felek közt annyira fel van dúlva, hogy felperesre nézve a további életközösség elviselhetlenné válta fenforog stb. A m. kir. Curia (1899. aug. 30. 4,144, sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. stb. Az I88I:LX. t.-c. 117. §. a) pontja abban az esetben utalja a folytatólagos végrehajtás elrendelését az alapvégrehajtást elrendelő bírósághoz, ha előzőleg a végrehajtás foganatosítására több bíróság kerestetett meg. Ez az eset csak akkor forog fenn, ha a végrehajtás előzőleg több járásbíróság területén volt foganatosítandó, nem pedig akkor is, ha a foganatosítás iránt ugyanaz a járásbíróság mint polgári bíróság és mint telekkönyvi hatóság kerestetett meg. (A m. kir. Curia: 1899. május 19. 1,873/99. sz. a.) A házassági törvény a házassági köteléket csak az egyik félre nézve megsemmisítő ítélet hatályának kiterjesztéséről egyáltalában nem rendelkezvén, alkalmazandó ugyanazon törvénynek a felbontó Ítélet hatályának kiterjesztését tárgyazó 142. §. hasonlatos rendelkezése, mert oly esetekben, amidőn valamely különleges jogesetre nézve a törvényben nem foglaltatik kifejezett intézkedés, ez a jogeset hasonló esetre vonatkozó jogszabály szerint bírálandó meg. A sz.-udvarhelyi kir. törvényszék : B. Ágnesnek, B. Lajos elleni válóperében itélt : Peres felek közt 1888 április 24-én Sz.-udvarhelyt a r. kath. egyház szertartásai szerint megkötött házasságot, alperesre nézve az udvarhelyi ev. ref. egyházmegye volt házassági törvényszékének 1894 október 10 én 268. sz. a. kiadott jogérvényes ítélete megsemmisítvén, ezen ítélet hatálya a házassági törvény 142. §-a alapján felperes B. Ágnesre kiterjesztetik. Indokok : A keresethez mellékelt, az udvarhelyi ref. egyházmegye volt házassági törvényszéke által 1894 október 10-én kiadott és a volt ref. egyházkerületi főtörvényszék által helybenhagyott 268. sz. a. ítélettel peres felek közt megkötött házasság, alperes B. Lajosra nézve a házassági törvény hatálybalépte előtt megsemmisíttetvén, ezen törvény 142. §-a szerint a házassági kötelékben álló felperesnek az említett ítélet hatályának reá leendő kiterjesztését kérni joga van. Tekintettel arra, hogy felperes B. A. 1,146/99. sz. a. keresettel a közte és alperes közt létesült házasság megsemmisítésére vonatkozó Ítélet hatályának reá nézve leendő kiterjesztését kérelmezte és a megtartott tárgyalás rendén annak elrendelése ellen semmi akadály fel nem merült, a volt papi törvényszék jogerős ítéletének hatályát felperesre kiterjeszteni kellett : ezen intézkedést nem akadályozhatja az a körülmény, hogy az udvarhelyi ref. egyházmegye az előtte folyt házasság megsemmisitése iránti perre