A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 40. szám - Az uj zürichi ügyvédi rendtartási törvény. (Nők az ügyvédségben.)

A JOG 291 A legnagyobb érdeklődést kelteit Zürichben és a cantonon kívül a nőknek az ügyvédség! pályára való bocsátását szabályozó törvénycikk. A zürichi nöegyletek felhívása* a nőknek az agyvédi pályára való bocsáthatóságot a többek között avval indokolja, hogy az 1895. évben a zürichi járásbíróság tárgyalt peres ügyek 15 százaléka válóper, 5u/0 pedig apasági kereset volt. Előnyös, hogy felperesnő vagy alperesnő női ügyvéd által képviseltessék. Méltányos ez azért is, mert Zürichben a nők is elnyerhetik a jogtudorságot és magántanároknak is habilitálhatják magukat. Mindazonáltal sokszor lehetett hallani azt a véleményt, hogy Zürich canton polgársága az uj nőjog megszavazását meg fogja tagadni, de egész biztosan meg fogja ezt tenni a vidék. Még Zürich város polgárainak gyülekezeteiben is ellentmondtak a •szoknyának, az igazságszolgáltatáshoz való bocsátásának. Dacára ennek, a törvény ezen része is el lett fogadva. Közli: Stenger Rezső Budapest. Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési eljárás köréből. (Felelet.) I Talán fölösleges munkát végzek, midőn a «Jog» 37. számában felvetett kérdés megfejtésére vállalkozom, mert az annyira világos, hogy talán csak kíváncsiságnak tudható be annak felvetése, különösen oly kíváncsiságnak, akad-e valaki, a ki a törvényt ugy fogja magyarázni, hogy az örökösödési bizonyítvány kiadása iránt beadott kérvény az örökhagyó halálától számított három hónap lejártával elutasítandó, ha mindjárt a bíróság az örökösödési eljárást hivatalból még meg nem indította. Az 189 i: XVI. t.-c. célja, egyrészt egységes műben összegyűjteni a fennállott örökösödési eljárásra vonatkozó különböző alkalmakkor hozott s igy sok tekintetben homályos, sőt néha ellentétes szabályokat, másrészt megszüntetni azon visszás állapotokat, melyek a hagyatéki eljárás terén különösen azért jelentkeztek mert bizonyos eseteket kivéve, a hagyatéki eljárás folyamatba tétele pusztán a jogosultaktól függött, minek következménye ismét az volt, hogy évtizedek előtt elhunyt egyének után a hagyatéki eljárás folyamatba nem tétetett. Ezen, különösen az ingatlanok torgalmánál nehézséget és jogbizonytalanságot szülő viszonyoknak véget vetendő és az örökhagyó elhunyta folytán beállandó jogrendezés eszközlésére két módot teremtett a törvény; az egyik a hagyatéki eljárás hivatalból való kötelező megindítása, a másik az örökösödési bizonyítvány kiadásának kérelmezhetése. Az első mód tekintetében a hivatkozott törvény 1. és következő £§-ai intézkednek. Különösen fontos újítást tartalmaz a 4. §., midőn kimondja, hogy azon esetre, ha egy <hagyatékhoz ingatlan vagyon tartozik és az örökhagyó halálától számított 3 hónap alatt sem az örökösödési eljárás megindítását nem kérte az érdekeltek valamelyike, sem pedig ugyanazon határidő alatt örökösödési vagy hagyományi bizonyítvány kiadása iránti kérelmet elő nem terjesztettek: a hagyatéki eljárás akkor is hivatalból indítandó meg, ha a 2. §. 1., 2., 3. és 4. pontjaiban foglalt esetek közül egyik sem forog fenn.> A második mód szerint a törvény 99. §-a értelmében ugyancsak azon föltevés mellett, hogy az örökség tárgyai között ingatlanok is vannak, az örökös vagy örököstársak az ott meghatározott előfeltételek mellett örökösödési bizonyítvány kiadását kérhetik, de ezen §. utolsó bekezdése szerint csak «addig, mig a hagyatéki bíróság a 4. §. értelmében az örökösödési eljárást hivatalból meg nem indította.. A törvény ezen két helyének, t. i. a 4. §. és a 99. §. utolsó bekezdésének egybevetéséből és a törvény rátiójából következtetve önkéntelenül jutunk a felvetett kérdés megoldásához, maly szerény nézetem szerint csak az lehet, hogy a bíróság az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérelemnek mindaddig, mig a hagyatékieljárásthivatalból meg nem indította, helyt adni köteles, tekintet nélkül arra, vájjon az örökhagyó halálától számított 3 havi időköz lejárt-e vagy sem; a többször említett 4. §. ugyanis a bíróság kötelességévé teszi, hogy a többször emiitett 3 havi időköz lejártával a hagyatéki eljárást hivatalból indítsa meg; ha azonban akármi oknál fogva, mondjuk az általános panaszként hango tátott tulhalmozottságánál fogva, ezen kötelesség teljesítésével késik, elüthetők-e a korlátlan cselekvési képességgel bíró örökösök azon joguktól, hogy a késedelmező hivatalos eljárás nélkül is megejthessék az osztályt r Bizonyára nem! Azért nem, mert evvel joguk roppant szük határidőre szorítkoznék, és mert másrészt a hivatkozott 99. §. utolsó bekezdése határozottan ezen jogosítványt fentartja az örökösök- ( nek mindaddig, mig «a hagyatéki bíróság a 4. §. értelmében az eljárást hivatalból meg nem indította*, holott ha a törvényhozás az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérelmeztehést csakis a többször említett 3 hónapon belül akarta volna megengedni, a 99. §. ezen hivatkozott utolsó bekezdése nem így, hanem bizonyára ' ilyformán hangzott volna: «... az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérelem csakis a 4. §-ban megállapított határidőn belül adható be». Legjobban igazolja álláspontunk helyességét az E. L. R. 6. §-ának azon rendelkezése, hogy a törvény életbelépte előtt elhalt örökhagyónál a 4. §-ban említett határidőt az 1894: XVI. t.-c. hatályba lépte napjától, vagyis 1896. január 1-től kell számítani. Ha a törvényt ugy magyaráznók, hogy az örökösödési bizonyítván kiadása az örökhagyó elhunytától számított 3 hónapon tul semmi körülmények között nem kérhető, akkor ily örökhagyó után maradt örökösök ezen joggal csak 1896. április l-ig élhettek. Feltehető-e a törvényhozásról, hogy azon igyekezete mellett, mikép hosszú évek során elhunyt egyének hagyatékainak mielőbbi rendezése foganatosittassék, az örökösök azon jogát, miszerint örökösödési bizonyítvány kiadását kérhessék, csakis a törvény életbeléptétől számított 3 havi időközre kívánta volna szorítani? Bizonyára nem, annál kevésbé, mert arról, hogy valaki a törvény életbelépte előtt ingatlanok hátrahagyásával elhalt és utána a hagyatéki eljárás még meg nem indíttatott, legfeljebb a haláleset felvételre hivatott közeg ritkán tapasztalt túlbuzgósága, avagy puszta véletlen utján szerezhet tudomást a bíróság, s ez maga után vonná azon legalább is különös következményt, hogy épen azon örököstől, vagy örökösöktől, a kik végre hosszú évek után elhatározzák, hogy örökhagyójuk után a vagyoni viszonyokat rendezzék, megvonná a célirányosabb és rövidebb utat, mig az az imént elhunyt örökhagyó után maradt örökösöknek nyitvaállana. A fentiekből kitűnik, hogy az örökösödési bizonyítvány kérhetésének megítélésénél a törvény 99. §-ának utolsó bekezdése helyesen fejezi ki a törvényhozó akaratát, és hogy el nem utasítható a többi kellékek szem előtt tartása mellett az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérelem, mig a hagyatéki bíróság az örökösödési eljárást hivatalból meg nem indította, tekintet nélkül arra: letelt legyen-e a három hónap, vagy sem. Dr. Langfclder Ármin. ügyvéd Námeszton. II A fenti kérdés a «Jog» c. szaklap 37. számiban vettetett fel a következő nyilt kérdés alakjában : «Az örökösödési eljárás köréből. «Kérhető-e a többi kellékek szem előtt tartása mellett az 1894. XVI. t.-c. 99. §-a értelmében az örökösödési bizonyítvány mindaddig, mig a hagyatéki bíróság az örökösödési eljárást hivatalból meg nem indította, tekintet nélkül arra, vájjon az az örökhagyó halálától számítandó 3 hónap eltelt-e vagy sem, és elutasitható-e az örökösödési bizonyítvány iránti kérelem a 3 hónap eltelte után, ha mindjárt a kérelem benyújtásának időpontjáig a hagyatéki eljárás hivatalból meg nem indíttatott ? Aliquis.» Nem feleltem ezen nyilt kérdésre, mely tagadhatatlanul fontos és érdekes — mert kíváncsi voltam előbb a feleletekre. A feleletek nem is késtek a mennyiben a «J o g» 37. számában három ügyvéd s egy járásbirósági aljegyző felelt a kérdésre, közjegyző azonban egy sem, pedig ép az utóbbiakat érdekelhetné a kérdés, miután ők első sorban az örökösödési eljárásról szóló törvény gyakorlati alkalmazói. Feleleteket adtak a kérdésre dr. Kelemen Lajos s dr. Csermely Gyula budapesti, dr. S i k Lajos németujvári ügyvédek és Nagy Árpád kir. járásbirósági aljegyző, Zsolnán. Közülök a három ügyvéd egyenlő véleményen volt, hogy t. i. hacsak az eljárás hivatalból meg nem indítandó, vagy pedig valaki a hagyaték tárgyalását nem kérte, az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérelem bármikor előterjeszthető és pedig akkor is, ha a hagyatékhoz ingatlan vagyon is tartozik s ezen kérelmet a hagyatéki bíróság nem utasíthatja el azon okból, hogy a három havi határidő eltelvén, az 1896. évi XVI. t.-c. 4. §-a alapján az eljárás hivatalból indítandó meg. A kérdést egyébként nem egészen helyesen fogták fel, mert inkább csak azt tárgyalják, beadható-e az örökösödési bizonyítvány iránti kérelem a 3 hó eltelte előtt is, pedig a kérdés pontja ott van, hogy beadható-e a kérelem oly esetben, midőn a kérdéses 3 hó már letelt s igy az eljárás ingatlan hagyatéknál már hivatalból megindítandó lett volna, de az annak dacára hivatalból meg nem ' indíttatott. A kérdést főleg e szempontból csak dr. Kelemen Lajos ur tárgyalja s érveit a jogpolitikai szempontokból merített okokkal támogatja azzal, hogy a 4. §. csak is a telelekkönyvek rendben tartását célozza, mellékes lévén hogy ezen cél miképen éretik el, addig tehát mig a hagyatéki eljárás hivatalból vagy kérelemre meg nem inditatott az örökösödési bizonyítvány kiadása ingatlan hagyatékra is bármikor kérhető, tehát a 3 hó letelte után is, mivel a telekkönyvi állapot igy is rendezhető. Ezen három egybehangzó véleménynyel szemben nézetem szerint a helyes álláspontot Nagy Árpád ur foglalja el, a ki egyenesen magából a törvényből merített érveivel kimutatja, hogy ingatlan hagyatékra a kritikus 3 hó eltelte után többé örökösödési bizonyítvány nem kérhető. A kérdés ugyanis magának a t törvénynek szövegével oldható meg. Miután azonban Nagy Árpád ur a kérdést nem eléggé általánosította, megkísérlem azt tőlem telhetőleg még jobban kidomborítani. Egész általánosságban kimondható a törvény 99. §-a alapján az elv, hogy oly esetekben, melyekben a törvény azt \ rendeli, hogy az eljárás hivatalból indítandó meg, örökösödési vagy hagyományi bizonyítvány egyáltalán ki nem adható s