A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 40. szám - Zártöréses sikkasztás. (Vége.)

A JOG 289 Mar pedlg olyan elidegenítés, a mely a hitelez érdekét nein sérti, vagy olyan javaknak elvonása a hilelező elől. a melyek megsemmisítésre alapul szolgált szabálytalanság elkövetésével vétettek zár alá. — a szóban forgó delictumot, mint fennebb kitejtetett, meg nem állapithatják. Eshetőleg azonban alkalmazást találhat a btk. 360. §-a. Beszélhetünk-e kísérletről a btk. 359. §-ában meghatározott bűncselekménynél ? A sikkasztás vétsége kísérletét e törvény tenyitendőnek nem rendelvén, némelyek ezt azzal indokolják, hogy e bűncselekménynek kísérlete egyáltalán nem is lehet. Annyi bizonyos, hogy ezen bűncselekmény kísérletét egy concrét esetben megállapítani szinte a lehetetlenséggel hatátos. Hiszen akár befejezett a kisérlet. azaz a tettes a dolus megvalósítására mindent elkövetett, csak épen kivüle fekvő valamely okból — az eredmény elmaradt, akár be nem fejezett még. mert a tettes cselekménye s az elkövetni szándékolt delictum közt meg volt ugyan az eredményt előidézni alkalmas causalitás — de maga a cselekmény teljesen bevégezhető nem lévén, a tettes a dolus és az eredmény közötti uton megállani kényszerűit, — elképzelni alig tudom, — hogy ezen bűncselekménynél egy auott esetben a kisérlet most jelzett ismérvei constatálhatók lennének. Fogalmilag ugyan itt sem tartom kizártnak a kisérlet lehetőségét. Pl. a tulajdonos a zár alá vett tárgyat a végrehajtató megrövidítése céljából eladásra kinálja, azt esetleg el is viszi a vevőhöz, de valami okból az eladás még sem perfectuáltatik. Az kétségtelen, hogy a felhozott esetben a delictum kísérlete forog fenn, mert a tulajdonos az által, hogy a zár alá vett dolgot a végrehajtató megkárosítása céljából eladásra kínálta, azt a vevőhöz elvitte, a szándékolt bűncselekmény véghezvitelét megkezdette s ugy az elkövetésre irányzott szándék, mint az ezen szándék megvalósítására alkalmas külső cselekvény létrejött. Minthogy azonban a delictum tényálladékát nem a lefoglalt tárgyak hiányzásának ténye állapítja meg. — mert egyrészt a végrehajtást szenvedőnek joga van az árverés alkalmával más ingóságokat is kijelölni, — másrészt pedig egyébként is kielégítheti a végrehajtató követelését, magából abból a tényből, hogy a zár alá vett tárgyakat elidegeniteni megkisérlette, nem lehet arra következtetni, hogy az által a hitelező elöl a kielégítési alapot akarta volna elvonni, már pedig kisérlet csak akkor forogván fenn. ha a szándékolt eredmény be nem állott, nyilvánvaló, hogy kisérlet esetén a zár alá vett, tárgyak megvannak — de ettől eltekintve is — más kielégigitési alappal pótolhatók - - nyilvánvaló, hogy adott esetben a bűncselekmény kísérletét földi bíró, a ki a szivekbe és vesékbe nem lát, föl nem derítheti. Mikor képez e bűncselekmény vétséget és mikor büntettet ? A btk. 359. S-a a büntetés mérve tekintetében a btk. 358. §-ára utal. így tehát a 356. azon rendelkezése, hogy a sikkasztás, ha az elsikkasztott vagyon értéke nem tesz többet 100 forintnál : vétséget, azonfelül pedig büntettet képez, ide is kihat. Az a kérdés merül fel. hogy ennél a bűncselekménynél az ((elsikkasztott vagyon» értékének mely érték felel meg, azaz minek az értéke irányadó a vétséggé vagy bűntetté való minősítésnél ? A zár alá vett dolognak, avagy a végrehajtató követelésének az értéke ? Magában véve sem az egyik, sem a másik, hanem a körülmények szerint hol az ^gyik, hol a másik. A Curia egy határozatában azt a kijelentést teszi, hogy a foglaltató követelésének összege irányadó. Ilustráljuk csak ezt a kijelentést egy példával. Egy 1,000 forintos követelés erejéig lefoglaltatik egy 60 forint értékű ingóság ; a tulajdonos elidegeníti a zár alá vett dolgot. A Curia most emiitett határozata értelmében ez a cselekmény büntettet képez. De miért? Hiszen a végrehajtató csak 60 forint erejéig károsodott, ő tőle csak egy fiO frt értékű kielégítési alap vonatott el. az ő. — zár alá vétel — által biztosított érdeke számban kifejezve csak 60 forintot tett. az elidegenítés pedig csak ezt az érdeket sértette. Itt tehát a követelés összege nem lehet irányadó. Fordítsuk meg a példát. Egy 60 forintos követelés erejéig lefoglalt 1.000 forint értékű tárgy n ad tul a tulajdonos. Nyilvánvaló, hogy ez esetben meg a lefoglalt tárgy értéke nem lehet irányadó, mert az az 1,000 forintot érő dolog is csak 60 forint erejéig volt lekötve a végrehajtatónak, az ő vagyoni érdekét a 60 frton felüli érték elidegenítése meg nem csorbította, az reá nézve teljesen irreleváns volt. A zár alá vételnek célja az, hogy a hitelező biztosítva legyen az iránt, mikép adósa a zár alá vett dolgon tul nem ad, vagyis azt, mint kielégítési alapot tőle el nem vonja ; a zár alá vétel tehát mintegy kezeskedik, garanciát nyújt a tekintetben, hogy a hitelező vagyoni érdekét megóvja. Azonban éppen mert a zár alá vétel oltalmazza a vagyoni érdeket, ezen érdeknek terjedelme a zár alá vett dolgok értékénél nagyobb sohasem lehet; viszont azonban, ha a zár alá vett dolgok értéke a követelésénél nagyobb is, a zár alá vétel nagyon természetesen nem a lefoglalt dolgok értékét, hanem csak a követelés összegét biztosítván, a hitelező teljes vagyoni érdeke sem terjedhet tul követelése összegénél, a többletértékhez joga sincsen s érdek sem köti hozzá. így tehát annak meghatározásánál, hogy vétség vagy bűntett forog fenn, irányadó egyedül a hitelezőnek a zár alá vétel által biztosított vagyoni érdeke lehet. Ha ezen érdek számszerűleg kifejezve 100 forintnyi csorbulást szenved, a cselekmény vétséget, ellenkező esetben büntettet képez. A vétség egy évig terjedhető fogházzal, a bűntett öt évig terjedhető börtönnel büntetendő ; a szabadságvesztés büntetésen felül a hivatalvesztés is kimondandó. A szabadságvesztésbüntetés mérve tehát ugyanúgy alakul itt, mint a sikkasztásnál. Szembeötlő a törvénynek azon rendelkezése, hogy a btk. 359. §-a alá eső bűncselekményt a sikkasztással egyenlő súlyosan bünteti. Ugyanis az értékhatár tekintetében a sikkasztásnál azon indokolással vétetett fel enyhébb rendelkezés, mint a lopásnál, mert egyrészt a sikkasztó csak a tulajdonjogot s nem egyszersmind a birtoklást sérti, másrészt pedig, mert kisebb toku gonoszságot tükröz vissza a már birtokban lévő dolog elidegenítése, mint a más birtokában lévő dolog elvétele. De vájjon a btk. 359. §-a alá eső bűncselekménynél a sikkasztással szemben nem hozhatók e fel hasonló érvek ? A btk. 359. §-a alá eső bűncselekmény elkövetője sem a birtoklás állapotát, sem a tulajdonjogot, hanem csak a hitelező zálogjogát sérti; a saját birlalatában lévő s egyszersmind tulajdonát képező dolog elidegenítéséhez pedig határozottan még kisebb fokú gonoszság szükséges, mint a csak birtokban lévő dolgon való tuladáshoz. A politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését, mint mellékbüntetést e bűncselekménynél nem találjuk meg. Miután a btk. 359. §-a a sikkasztást tárgyazó törvényszakaszok közül csupán a 355. és 358. §-okra utal, — utóbbira azonban csak a szabadságvesztés büntetés tartama tekintetében— kétségtelen, hogy a btk. 357., 342. és 343. §-aie bűncselekménynél alkalmazást nem találnak. Igazán nehéz indokot találni legalább a 342. és 343. §-ok mellőzésére. Hiszen azon tekintetek, a melyek a meghatározott esetekben indokolttá teszik, hogy a lopás vagy a sikkasztás csak a sértett fél indítványára legyen üldözhető, épugy fenforognak ennél a cselekménynél is. Vagy a családi viszony kíméletének szempontja nem épp oly erős kellene, hogy legyen ennél a bűncselekménynél, mint az említetteknél? Miért legyen az államhatalomnak joga arra, hogy ezen bűncselekménynél minden tekintetet félrevetve, a családi élet szentélyébe behatoljon s ezáltal egy természet és erkölcsellenes helyzetet teremtsen meg, melyben ugyazon család tagjai akaratlanul is ellenfelekként álljanak egymással szemközt? Azt lehetne erre felelni, hogy az államhatalom azért tesz kivételt e bűncselekménynél, mert ebben saját maga ellen irányuló közvetlen támadás is foglaltatik. Ez a felelet azonban nem acceptálható, mert hiszen ennek a bűncselekménynek nem a hatósági intézkedés, nem a hatósági tekintély a tárgya, hanem a vagyon, épugy, mint a lopásnál és sikkasztásnál. Ez a bűncselekmény épugy csak a vagyon ellen irányul, mint a lopás és sikkasztás, a mit az is mutat, hogy nem maga a zár alól való elvétel, hanem a hitelező vagyoni érdekének megrontása büntettetik. Belföld Az általános polgári törvénykönyv. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztőbizottsága szeptember 22. napján tartotta Plósz Sándor igazságügyminiszter elnöklésével, a szünet után első ülését. Arról kellett tanácskozni, hogy az egyes szakértők által beszolgáltatott résztervezetek miként hozassanak összhangba. A tanácskozás eredménye-