A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 40. szám - Zártöréses sikkasztás. (Vége.)

lefektetett elvi kijelentés álláspontjára helyezkednének, akkor a hitelezők az egész hitel intézménynyel együtt csakhamar a rrjultéi lennének. Hiszen ha kétszeri elvonás nem állapítja meg a bűncselekményt, nem állapítja azt meg bár mennyiszer való elvonás sem. »Mint sajátjával való rendelkezés)) helyett ezen bűncselekménynél «mint korlátlan tulajdonával való rendelkezés)) szerepel elkövetési módként. A tulajdonos akként rendelkezik a dologgal, mintha azt nem terhelné a hitelező zálogjoga. PL megsemmisíti, szándékosan megrongálja. Ha nem a tulajdonos, hanem más harmadik személy követi el a cselekményeket a zár alá vett dolgon, akkor reá a btk 418. §-a talál alkalmazást. Az mondatott fennebb, hogy a 359. §-ban meghatározott delictumnak tettese csak a lefoglalt tárgy tulajdonosa lehet. Vájjon ebből az következik-e, hogy ezen bűncselekménynél a btk. 70. §-a nem talál alkalmazást? Ha a társtetteség fogalmához az kívántatnék meg, hogy mindegyik tettesnek a cselekménye a delictumnak teljes tényálladékát absorbeálja, akkor nagyon természetesen a szóban forgó bűncselekménynél társtettességről szó nem lehet. Ugyanis ezen delictum tényálladéka abban állván, hogy a tulajdonos a zár alá vett s nála hagyott dolgot elidegenítve vagy elzálogosítva, ez által a kielégítési alapot a végrehajtató ejől elvonja, nyilvánvaló, hogy ezen tényálladékát más mint a tulajdonos végre nem hajthatja. , S a Curia tényleg ezen felfogást követi: így 9,485/93. sz. határozatában kimondja, hogy az. a ki a végrehajtást szenvedett beleegyezésével idegeníti el a lefoglalt dolgokat, vagy azokat tudva, hogy lefoglaltattak, megveszi, a Btk. 359. §-ába ütköző büntetendő cselekményben, mint segéd részes. Alig hiszem, hogy a cselekményben, a midőn valaki zár alá vett dolgot a tulajdonostól megvesz, csak segítést képezne. Hiszen a segítés csak járulékos jellegű, az csak előmozdítja vagy könnyíti a bűncselekmény elkövetését; a regéd közreműködése nem szükséges ahhoz, hogy a delictum elkövettessék, az a nélkül is, bárha nehezebben is, de végrehajtatnék. Segítésnek csak azon ténykedést nevezhetjük, melyben a «segitett» delictum criteriumai fel nem találhatók ; a segéd tudja ugyan, hogy mily delictum elkövetését támogatja, de ezen támogatás által tényálladéki elemet nem realizál. Midőn azonban valaki tudva lefoglalt dolgot megvesz, ezen cselekménye által tényálladéki elemet létesített, a cselekményt a tulajdonossal együtt követte el, a tulajdonos és a vevő ténykedésének összege alkotja meg a delictumnak teljes tényálladékát. A megvétel által nem «könyittetett», nem «előmozdittatott» a cselekmény végrehajtása, hanem maga a cselekmény követtetett el. A vevő tudja, hogy zár alá vett dolgot vesz meg, kielégítési alapot von el a hitelező elől — s igy egyfelől meg van benne a szóban forgó bűncselekmény alkatelemét képező tettesi szándék — másfelől pedig az által, hogy a tulajdonos által eladni szándékolt tárgyakat megveszi, az elidegenítést, mint egyik elkövetési módot, perfectuálja, s igy elkövetési cselekményt végez. A kiben pedig tettesi szándék van és elkövetési cselekményt végez, az nyilvánvalóan több a segédnél, az társ-tettes. W I a s s i c s Gyula a «tettesség és részesség tana» müvében a tettesség és társtettesség fogalmai között a határt élesen megvonja, megtámadja a Curia azon fennebb jelzett álláspontját, mely szerint társtettes csak az lehet, aki egyedüli tettes és a szóban forgó bűncselekménynél is megállapítja a társtettesség fenforoghatását. (598—599 1.) Mely időpontban állapitható meg, hogy a delictum elkövettetett ? Az kétségtelen, hogy a deiictum be van fejezve, mihelyt a zár alá vett dolog a hitelező megrövidítése céljából elidegenittetett vagy elzálogosittatott. Nem egyszerűen az elidegenítés, az elzálogosítás, hanem a végrehajtatónak a zár alá vétellel biztosított vagyoni érdekének megrontása, csorbítása céljából történt elidegenítés vagy elzálogosítás alkotják meg a bűncselekmény tényálladékát. Éppen azért maga az a tény, hogy az árveréskor a lefoglalt ingóságok meg nem találhatók, még nem elég a bűncselekmény megállapítására, viszont azonban az árverés időpontja előtt sem constatálható a delictum fenforgása. Ha a tulajdonos a lefoglalt tárgyakon a végből ad tul, riogy a .'befolyó vételárat a végrehajtató követelésének kielégitésére fordítsa, bizonyára nem követ el bűncselekményt, mert hiszen egyebet nem tett, mint a mire a hitelezd erdeke is irányult, s a melynek oltalmazására foganatosíttatott a zar alá vétel. , „ , • , A Curia egy határozata ( Márkus: Belsőbb elv. hat. V köt 487 1) szerint a 359. §-ba ütköző sikkasztás tényálladéka megállapítható a nélkül is, hogy a végrehajtást szenvedett ellen az árverés megkiséreltetett volna. E döntés alapjául szolgált concrét esetet nem ismerem ugyan, de mégis alig tudok elképzelni esetet, mely ezen határozatot igazolhatná. Hiszen, mint már többször említve lett, az idegenités és igy a zár' alá vett tárgyak hiánya magában véve még nem bűncselekmény s a bűncselekmény csak akkor van elkövetve, ha azon elidegenítés által a kielégítési alap is el van vonva a hitelező elől, ugy hogy annak érdeke kielégítést nem talál. Ugy de esak akkor állitható. hogy a hitelező érdeke meg van támadva, a mikor ez az érdek kielégítését követelheti. Mindaddig, míg a hitelező érdekének, hogy ugy mondjam, esedékessége be nem állott, addig az érdek lehet ugyan veszélyeztetve, de csorbítva, megsértve nincsen. A szóban forgó delictum azonban, szerény tudomásom szerint nem tartozik az úgynevezett veszélyeztetési delictumok közé. De a végrehajtási törvény positiv rendelkezéséből is nyilvánvalóan kitűnik, mikép az árverés időpontja előtt a delictum fenforgása meg nem állapitható. A végr. törv. 106. §-a ugyanis igy rendelkezik : a végrehajtást szenvedőnek jogában áll kijelölni azon sorrendet, melyben az árverés történjék, sőt az összeirt ingóságok helyett más ingóságokat is bocsáthat árverés alá stb. A szóban forgó delictum megállapítása csak a zár alá vett ingóságok hiányzásának constatálásával történhetik. Úgyde, ha a végrehajtást szenvedőnek joga van, az árverés alkalmával, a zár alá vett ingóságok helyett másokat is árverés alá bocsátani, akkor teljesen közömbös az a tény, hogy az árverés napja előtt meg vannak-e vagy nincsenek a zár alá vett tárgyak s ennélfogva azon időpontban a delictum fenforgásáról szó sem lehet. Sőt, ugy tartom, hogy még az árverés időpontjában sem állapitható meg mindig a delictum. Pl. felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható Ítélet ellen a marasztalt fél felebbezéssel él. A nyertes fél az ítélet alapján végrehajtást foganatosít, elérkezik az árverés időpontja is, de a felebbezés sorsa még nem dölt el. Az árverés alkalmával constatáltatik a lefoglalt dolgok hiányzása. Vagy a végrehajtást szenvedő a foglalási eljárás ellen előterjesztéssel él. Előterjesztése elutasittatik, az elutasító végzés ellen felfolyamodással él. A vt. 37. §-a értelmében azonban a bírósági végzések elleni felfolyamodásnak csupán az ingó vagyon árverésen befolyt vételár kiadására stb. van halasztó hatálya. Az árverés a felfolyamodás elintézése előtt megkiséreltetik, de eredménytelenül, mert a lefoglalt ingók hiányzanak. Vagy halasztó hatálylyal nem biró igénykereset indíttatik ; az igényper eldőlte előtt az árverés kitüzetik, de a zár alá vett tárgyak, hiányozván, sikertelen marad. Kétségtelen, hogy mindezen esetben jogellenesen rendelkezett a végrehajtást szenvedő akkor, a midőn a zár alá vett tárgyakon túladott. A bűncselekmény azonban nézetem szerint még az árverés időpontjában sem állapitható meg. Mint már többször említettem, a delictum lényege a végrehajtató vagyoni érdekének megsértése. Ugy de, mig a felebbezett ítélet jogerőre nem emelke dik. mig az előterjesztés végérvényesen el nem intéztetik, mig az igényper eldöntést nem nyer, mindaddig még az sem tudható, hogy van-e a hitelezőnek egyáltalán vagyoni érdeke, — az utoljára említett esetben pedig még a tulajdonosnak, tehát a delictum egyetlen lehető alanyának kiléte is bizonytalan. A felsőbíróság a végrehajtást szenvedett javára dönti el a pert s az által declarálja, hogy a hitelezőnek a végrehajtást szenvedett vagyonához mi joga sincsen; helyet ad az előterjesztésnek s a foglalási eljárást, mint szabálytalant megsemmisíti, az igényperben hozott Ítélet kimondja, hogy a lefoglalt ingok nem képezhetnek a végrehajtató követelése tekintetében kielégítési alapot.