A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 40. szám - Zártöréses sikkasztás. (Vége.)

A JOG 287 telekkönyv kedvéért és a nyilvántartás vélt keresztülviteleért u elméleti helyes alapszabályt, az alakszabadság nagy elvét kiforgatjuk alapjából, lényéből és megfosztjuk valójától, akkor összetévesztjük a kivitelt az iránynyal. a célt az elvvel. Ezt tennünk nem szabad! Ha csak igy vihető keresztül valamely elv és másként nem: akkor az az elv nem oly jelentőségű, nem oly horderejű, a melyért tovább harcolni érdemes volna. Az irásbafoglalás elve továbbá nagy következetlenséget is involvál magában, nevezetesen : Nem decretálja azt. hogy valamennyi dologi jog alapítása, változása és megszűnése csak az irásbafoglalás által lesz jogérvényessé, hanem csak azt, hogy az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog átruházásának érvényéhez kell okirat. Eltekintve attól, hogy az elv az ingókra vonatkozó dologi szerződéseket egyáltalán nem érinti, nem érdekli, különös az elvben az, hogy a zálogjog alapításához, továbbá a dologi jog megszűnéséhez nem decretál okiratot, hanem csak a tulajdonszerzéshez követel semmiség terhe alatt kötött alakot, Írásbeliséget, okmányt. És miért van ez a következetlenség és különösség f A magyarázat igen egyszerű és plausibilis: Ingatlant átruházni (eladni, cserélni, ajándékozni) lehetséges volt és lesz mindig az irásbafoglalás elve dacára. A felek közös akaratát guzsbakötni lehetetlen, mert a vevő birtokba lép és haszonélvezi az ingatlant, sőt azt jogosan magáénak, tulajdonának tartja telekkönyv nélkül is. Nem igy van azonban a zálogjoggal, mert ingatlanra zálogjogot (nem értem az ősiségi pátens l!t. §. által különben is tiltott zálogszerződést) lehetetlen másként szerezni, csak a telekkönyvi bejegyzés által. Amott. t. i. a tulajdonjognál, decretálni kell az okirati kényszert, mert azt a nélkül is meg lehet szerezni; emitt pedig a decretálás azért felesleges, mert zálogjogot itásbeli okirat és telekkönyvi bejegyzés nélkül szerezni nem lehet. Ott kényszeríteni kell a szerzőt okmány kiállítására, itt nem I Miért ? Mert ezt a telekkönyvi jogintézmény követeli; mert különben a telekkönyv jogintézménye céljának nem felel meg. Gyarló és következetlen érvelés, mely ellenkezik a telekkönyvi jogintézmény speciális magánjellegével. Az írásbeliség elve felesleges; nevezetesen : Az ingatlan megszerzője, uj tulajdonosa, átveszi az ingatlant a birtokbalépéssel ; nem áll tehát, hogy ingatlanoknál az átadás és átvétel physikai lehetetlenség. Az átadás és átvétel nem ugyan, mint az ingóknál, kézről-kézre történik, de mé_jis a célnak megfelelőleg, jelképileg történik; mert az átruházó kilép a birtokból és a szerző abba belép, haszonélvezi tulajdonosként az ingatlant és azzal rendelkezik — telekkönyvön kivül is. Ezért az írásbeliség elve a telekkönyvi jogintézmény és főleg annak hitelessége megvédésére szándékosan kigondolt önkéntes intézkedés. Az írásbeliség elve nem ellenőrizhető és keresztülvihetetlen; mert teljes lehetetlen oly apparátussal dolgozni és oly ellenőrzést gyakorolni, hogy minden tulajdonjogváltozás azonnal ne csak irásba foglaltassék. hanem telekkönyvileg is keresztül vitessék. Ha tehát az elv decretaltatnék is. annak még megközelítőleg sem volna meg a kivánt, vagy legalább is várt eredménye ; mert a sanctio. hogy maga a dologi szerződés (consensus) nem tekintetnék a köztekintély által jogérvényesnek, a felek magánérdekeire nagyon csekély hatással volna ; nevezetesen : ezen sanctio legfeljebb azt eredményezhetné, hogy az eladó vagy újra eladná az ingatlant másnak, vagy pedig visszakövetelné a vevőtől az ingatlant. Mindettől azonban egyáltalában nem kell tartani, mert ugy az egyik, mint a másik eset- ! ben az eladó tartoznék a vételárt visszaadni, mivel jogérvénytelen szerződés folytán az előbbeni állapot helyreállítandó. Mindezen érvekhez hozzájárul a legnyomósabb: a gyakorlati élet ezer és ezer nehézsége, a nép indolentiája. tehetetlensége és különösen a hegyes vidékek szegénysége, a hol az ingatlanoknak, az egyes birtokrészleteknek több mint 504/o"a oly csekély, a legtöbb esetben 5—10 frt értéket képvisel, hogy lehetetlenség a telekkönyvi jogintézmény célja megvalósításáért az okirati kényszer elvét alaptörvényileg decretálni. | Hazánknak legszegényebb, legsujtottabb részei, az egész felvi i dék a volt Erdély területével együtt, tehát a hazának több mint egy harmadrésze, agyonsujtatnának az okirati kényszer I merev elvével, és az elv még nagyobb bonyodalmakat eredményezne, mint a minők tényleg vannak a mostani rendszer mellett, a mely legalább a jogügylet, a dologi szerződés (consensus) érvényét nem köti formához, alakszerűséghez s igy | nem teszi kétségessé. A jelzett hegyes vidékeken köztudomás • t int 200/0-a a birtokrészleteknek sem áll telekkönyvileg a tényleges birtokosok nevén és nem ritka az eset. hogy a dédés ősszülőkön vagy a 6—8-ik kézen van az ingatlan, azonban legalább a telekkönyvön kivül történt átszállás jogszerű és jogérvényes szerződésen — ha mindjárt szóbelin is —• nyugszik. Micsoda elképzelhetetlen chaos állana itt be, ha a dologi szerződés (consensus) érvénye az irásbafoglalástól tétetnék függővé ?! Semmiféle törvénynek, de legkevésbbé egy alaptörvénynek, mint a minő az általános polgári törvénykönyv. — sem szabad oly rendelkezést decretalnia, a mely keresztülvihetetlen; már pedig az irásbafoglalás elvének behozatala egyenesen annyit tenne, mint olyasmit parancsolni, a mi bizonyosan nem fog betartatni. Ha a törvényhozó — nagyon bölcsen — olyannyira biztosítani akarja a telekkönyvi jogintézmény tökéletességét, rendezettségét és közhitelességét, ugy ezt ne elérhetetlen és kivihetetlen elvekkel törekedjék keresztülvinni, hanem egyéb célirányosabb eszközökkel. Nagyon eltérnék jelen rövidre fogott szerény fejtegetésem céljától, ha e helyütt a jelzett politikai eszközökkel foglalkoznám, azonban annyit mégis célszerűnek tartok hangsúlyozni, hogy az államhatalom a kitűzött célt a legcélszerűbben az által éghetné el, ha többféle uton és módon arra törekszik, hogy könnyebbé és leginkább lehetővé tegye a feleknek összes dologi jogaik telekkönyvi bejegyzését. Tehát nem merev elvek és parancsok, hanem oly célszerű intézkedések legyenek a vezérelvek, a melyek a nép közönyét eloszlatni, a telekkönyvi bejegyzés fontosságát felismertetni és a bejegyzés lehetőségét előmozdítani és könnyen keresztülvinni alkalmasak ; ilyen intézkedések lehetnének vagy cumulative, vagy egyenként alkalmazva egyebek közt: a) a telekkönyvi birtokrészletszámokat a kataszteriekkel feltétlenül azonosítani; a telekkönyvben mind a kettőt kitüntetni és bizonyos időszakokban a telekkönyvi hatóság egyik kiküldötte által az illető községekben összeegyeztetéseket eszközölni a végből, hogy a kataszterben szereplő tényleges birtokosok telekkönyvi tulajdonosokul is szerepeljenek ; továbbá, hogy az ellentétek kiegyenlittessenek és az elmutasztott bejegyzések eszközlése iránt hivatalból tétessék intézkedés. b) a községi elöljáróknak meghagyni, hogy az állami adó évenkénti kiszabása és rectificálása alkalmával az u. n. B. tabella és a kataszteri iv szerinti bit tokrészletekre nézve, telekkönyvszerü megjelölés mellett, közöljék az összes tulajdonjogi változásokat a telekkönyvi hatósággal, a mely, esetleg a felek meghallgatása után, hivatalból helyesbiti a telekkönyvi állapotot. c) Megengedi a feleknek, hogy személyesen megjelenhessenek a telekkönyvi hatóság előtt és ott jegyzőkönyvbe adhassák a köztük létrejött dologi szerződést és annak alapján a telekkönyvi bejegyzés a kihirdetendő végzés értelmében foganatosíttassák d) a renitensek és mulasztók kényszereszközökkel, pl. bírságolással szoríttassanak dologi jogaik telekkönyvi rendezésére. A dolog természetéből következik azonban, hogy mindezen és hasonló más rendelkezéseknek nincs helyük az általános polgári törvénykönyvben, hanem külön törvényben. Fenti szerény fejtegetéseim kétségtelenné teszik, hogy az irásbafoglalás elve nem a telekkönyvi jogintézmény természetén alapuló elv, hanem csak annak közhitelessége emelésére tervezett intézkedés természetével bír; mely oknál fogva azt nem tartom célirányosnak és legkevésbbé sem alkalmasnak arra, hogy az alakszabadság nagy elvét bármi irányban is lerontsa. (Folytatása következik.) Zártöréses sikkasztás. Irta: dr. GÁSPÁR GYULA, Halmiban. (Vége) A Curia egy esetben, a midőn a végrehajtást szenvedő lefoglalt fogatát az árverés elől ismételten elvonta, azon indokolással, hogy ezen cselekmény nem képez jogtalan eltulajdonítást, mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával, felmentést mondott ki. Az bizonyos, hogy a kérdéses cselekmény nem jogtalan eltulajdonítás! Saját dolgot eltulajdonítani nem lehet. Ép oly bizonyos azonban az is. hogy aki a zár alá vett dolgot ismételten elvonja a végleges kielégítésre való igény megnyíltának időpontjában a hitelező elől, az a lefoglalt dolognak nála létét «a visszakövetelésre jogosított előtt eltagadja.)) Ha a végrehajtást szenvedők ezen curiai határozatban