A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 40. szám - Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban. 4. [r.]

286 A JOG sága érdekében és máskor mint tanú és vádlotttárs kihallgatásánál a kivételes intézkedés nem alkalmazható. Vádlotttárs jelenléte akkor is mellőzhetlen, ha a vádnak oly pontjait tárgyalják, melyek nem vonatkoznak reá», (528 1.) Kérdés még csak az lehet, hogy perjogi tekintetben, annak célszerűsége, helyessége és a megsértett jog és államrend megtorlásának értéke szempontjából szükségesnek mutatkozik-e, hogy a már kihallgatott vádlottat vádlott társának kihallgatása alkalmából eltávoíittassék. A vádlottak a bizonyító anyagot ismerik, tudják, hogy mivel vannak vádolva, a főtárgyaláson az eljárás sikeres eredményének veszélyeztetése ki van zárva; a bizonyító anyag össze van gyűjtve, a jogrend érdeke megkívánja, hogy a felek a főtárgyaláson felmerült ténykörülményekről közvetlenül tudomást szerezzenek, és velük szemben védekezhessenek, nem találok ez irányban sem érvet, mely indokolttá tenné, hogy a kihallgatott vádlott, a törvényben meghatározott eseteken kívül — vádlott társának kihallgatásánál jelen ne lehessen ; holott a főtárgyalás menetét és rendjét felette zavarja és elhúzza, ha a vádlottakat eltávolítani, ismét előállítani, a történtekről értesíteni, szembesíteni és ismét eltávolítani kellene, a nehézkes, szükségtelen formalitásokhoz kötött főtárgyalási eljárás kifárasztja a bírákat, a mi különösen az esküdtszéki bírósági eljárásnál figyelmet érdemel. Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban. Irta: DR. PLOPU GYÖRGY, kir. ítélőtáblai biró, a felső-vissói kir. járásbíróság vezetője. IV. Az alakszabadság nagy elve szemben az irásbafoglalás, másként okiratkényszer elvével. Ugy az elméletben, mint a gyakorlatban vitás és még mindig nyilt kérdés az, hogy az ingatlan vagyonra vonatkozó átruházás, tehát ingatlan vagyonra vonatkozó tulajdonjog megszerzése érvényességéhez megkívántassák-e a jogügyletnek, a dologi szerződésnek (consensus) írásba, okiratba foglalása, vagy nem ? A modern jogállam az ingatlan vagyon jelképi átadását szerves összefüggésbe hozta a telekkönyv jogintézményével; azt a procedúrát, a melyet az átruházó (eladó) véghezvisz, teljesít akkor, a midőn az ingó dolgot a szerzőnek (vevőnek) tényleg átadja, és ez utóbbi az előbbitől átveszi: ismétlem, ezt a kézről kézre való átadási és átvételi procedúrát az ingatlanoknál ily közvetlenül véghezvinni physikai lehetetlenség. Ez a physikailag lehetetlen átadás és átvétel külső testet a telekkönyvi jogintézményben nyer. A mi az ingó dolgoknál az átadás (átvétel), az az ingatlanoknál a telekkönyvi bejegyzés. Ingó vagyont szerzünk az átadás és átvétel tényével, ingatlant pedig a tulajdonjognak a telekkönyvbe való bejegyzés tényével. A bejegyzési elv sajátszerűsége minden körülmények közt, tehát feltétlenül megköveteli azt, hogy a jogátruházást, a tulajdonjogszerzést, a dologi szerződést Írásba foglaljuk mert másként az a bejegyezhetésre alkalmas és szükséges alakot nem nyerhet. Még abban az esetben is, ha a szerződéskötés a telekkönyvi hatóságnál szóval jelentetnék be a felek által, még ez esetben is szükséges volna a felek akarati kijelentéseit irásba, jegyzőkönyvbe foglalni a végből, hogy a telekkönyvbe eszközölt és esetleg érvényesség (alaki és anyagi) szempontjából vizsgálat tárgyává teendő bejegyzésnek állandó, maradandó, mindenki által megtekinthető alapja legyen, mert tisztán szóbeli kijelentésre, közvetlenül és egyenesen,a telekkönyvbe való bejegyzés beláthatatlan bonyodalmakat szülne Ha pedig az ily közvetlen szóbeli akaratkijelentés is jegyzőkönyvbe (irásba) foglalást szükségei, akkor annál inkább szükséges az okirat bemutatása a felek közt' átruházási jogügyletről, dologi szerződésről, abban az esetben, a midőn a felek írásbeli kérvénynyel kérelmezik joguk telekkönyvi bejegyzését. Ezen az alapon jött létre és tényleg létezik az irásbafoglalás elve, az okirati kényszer elve. mely magát a tulajdonjogátruházási jogügyletet, a dologi szerződést (consensus) csak akkor tekinti ingatlanokra nézve joghatályosnak, érvényesnek, ha irásba, okiratba, van foglalva és pedig azért, mert: a modern jogállam azt az elvi álláspontot vallja és gyakorolja, hogy ingatlan vagyonra vonatkozó tulajdonjogot csak a telekkönyvbe eszközölt bejegyzés által lehet jogérvényesen szerezni, ehhez pedig feltétlenül szükséges, hogy a tulajdonjog átruházása irásba foglaltassák, ergo: az ingatlan vagyonra vonatkozó tulajdonjog átmházása és megszerzése érvényessegéhez trásbeh okirat^szukseges. ^ mathematikai következetességü és azon mathematikai szabályon alapul, hogy ha két mennyiség mindegyike egy harmadikkal egyenlő, akkor azok egymás közt is egyenlők ; vagyis áll a következő láncolat: A tulajdonjogszerzéshez bejegyzés szükséges. A bejegyzéshez okirat szükséges, ergo • A tulajdonjogszerzéshez okirat szükséges. Már a bevezető (I.) cikkem végén hangsúlyoztam, hogy az anyagi telekkönyvi jog vitás alapelvei szoros összefüggésben állanak a két nagy fundamentális elvvel, t. i. a nyilvánosság és közhitelesség elveivel. Ezen tételnek az irásbafoglalás elvére való applicalása a következőkben nyilvánul: A nyilvánosság és közhitelesség elvei feltétlenül megkövetelik, hogy mindenki teljes és közhitelű, tehát minden irányban biztos informatiót szerezhessen a telekkönyvből, valamely ingatlan telekkönyvileg nyilvántartott állapotairól. A ki a telekkönyvben tulajdonosként van bejegyezve, az közhitelüleg tulajdonosnak tartandó. Úgyde ezen merev követelmény csak azon további merevséggel vihető kere ztül, hogy a törvény tiltsa el a szóbelileg, irásbafoglalás nélkül kötött ingatlanátruházásokat, mert ha ilyeneket megtűr, akkor kivételt statuál a nyilvánosság és közhitelesség elveinek megerőtlenitésére és az ily tulajdonjogátváltozások a telekkönyvben ki nem tüntettetvén, maga a telekkönyvnek közhitelessége szenved, mert soha sem bizonyos, hogy a telekkönyvi tulajdonos egyúttal valódi tulajdonos is. Ezért követeli az irásbafoglalás elve, hogy ingatlanra vonatkozó minden tulajdonjogszerzés okiratba foglaltassák és pedig azzal a sanctióval. hogy az irásbafoglalás a jogügylet érvényességéhez szükséges, mert különben a felek közt valóban létrejött dologi szerződés (consensus) maga érvénytelen, semmis. Sőt az elv gyakorlatilag is több állam törvényhozásában odáig haladt és vitetett keresztül, hogy nemcsak okirat, hanem közjegyzői okirat, vagy legalább hitelesített okirat kívántatik meg a jogügylet, a dologi szerződés érvényéhez és a telekkönyvi bejegyzéshez. Az irásbafoglalás elve, mint elv, kétségtelenül szép és nagy eszm :ny megvalósítását célozza ; mert elvitázhatlan. hogy legfőbb óhaj az volna, hogy minden jogváltozás azonnal vitessék keresztül a telekkönyvben is a megfelelő bejegyzés által, hogy ekként a telekkönyv mindig hiteles és hü tükre legyen az ingatlan vagyonra vonatkozó összes dologi jogváltozásoknak. Bármily szép is az elv, és bármily óhajtandó célt törekszik is megvalósítani: szerény felfogásom szerint azt hazánkban, ez idő szerint, a nagy műben, a magyar általános polgári törvénykönyvben decretalni, kötelezőleg behozni nem kívánatos. A ki az elveket csak elméletileg mérlegeli; a ki csak az eszmény megvalósítása után törekszik és a leküzdhetetlen akadályokat nem ismeri, vagy nagyon kevésre becsüli, az lehet, hogy merészkedni fog a kísérletezés terére lépni; a ki azonban a jogéletet gyakorlatilag ismeri, és főleg ismeri a gyakorlati viszonyokat, az akadályokat, a nép felfogását, és igen sokszor tehetetlenségét: az egy percig sem fog habozni az elhatározást illetőleg, hanem egyenesen mellőzni fogja az irásbafoglalás, az okiratkényszer elvét oly értelemben, hogy az ingatlan vagyonra vonatkozó tulajdonjog átruházási jogügylet, dologi szerződés (consensus) érvényességéhez okirat, irásbafoglalás, és még inkább közjegyzői okirat ..kívántassák meg. Az irásbafoglalás elve ellenkezik a jogelmélettel; nevezetesen : Általános és feltétlen jogszabály, hogy bármely, a törvény által nem tiltott jogügylet, szerződés, a felek, a szerződő felek kölcsönös és egyező akaratkijelentése által jő létre, az által, hogy a szer/ődő felek akarata a jogügyletet megkötni, megvalósítani, létrehozni akarja. Nincs indok, távolról sem találhatni elfogadható indokot arra nézve, hogy ezen általános szabálytól, az ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog átruházását illetőleg, eltérni kellessen. Maga a telekkönyvi jogintézmény sem nem hivatott, sem nem jogosított, magát a nagy jogi elvet, az alakszabadság, mint az emberi akarat nyilvánulási szabadságának általános szabályát, mely szerint a szerződések érvényét nem a külső forma adja meg, halomra dönteni; még pedig azért nem. mert a telekkönyv, mint jogintézmény, nem azt szolgálja, nem azt célozza, hogy tulajdonjogot decretáljon és ingatlanra vonatkozó dologi jogokat teremtsen, hanem igazi célja és lényege abban fekszik, hogy az ingatlanokra vonatkozó összes jogállapotokat hűen visszatükrözze, szóval nyilvántartsa. Már pedig, ha a