A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 39. szám - Zártöréses sikkasztás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 39. szamahoz. Budapest. 1HH9. szeptember hó 24. Köztörvényi ügyekben. Az eladó az adásvételi szerződés természetéből folyó kötelezettségénél fogva a vevőnek az eladott dolgot átadni köteles es a mennyiben ez lehetetlen, a szerződés megszüntetése mel­lett vevőnek kártérítéssel tartozik. A pancsovai kir. törvényszék (1898. május 31. 4,102. sz. a.) A. István és neje M. Erzsébet leiperesnek N. Szilárdné sz. S. Anna alperes ellen szerződés teljesítése, illetve ingatlan birtoka vagy 530 frt töke és jár. iránti perében következőleg i t é 1 t : Felperes keresetének hely adatik, alperes köteles a perlaszi 1,879. sz. tkvben foglalt 23. hr. sz. 2 hold első oszt. szántót 30 nap alatt felperesek birtokába bocsátani, mert ellenkező esetben a peres felek között N.-Becskereken 1892. nov. 6-án megkötött adásvételi szerződés a kereseti ingatlanra vonatkozó részében megszüntettetik és alperes 15 nap alatt végrehajtás terhével tartozik a kereseti ingatlanra vonatkozó előbbi telek­könyvi állapot visszaállítására alkalmas okirat kiadása ellenében 530 frt tőkét stb. felpereseknek fizetni stb. Indokok: Felperesek keresetüket szerződés teljesítése, esetleg vételár visszafizetése és adómegtérités iránt indították az alapon, hogy alperes a tőle megvett 2 hold ingatlant birto­kába nem bocsátotta. A keresethez A. alatt mellékelt, alperes által valódinak elismert adásvételi szerződés szerint az annak tárgyát képező kereseti ingatlan helyrajzi és határositási szám szerint is meg­jelöltetvén és alperes az öt terhelő bizonyítási kötelezettség dacára sem bizonyítván, hogy a kereseti 23. h. számmal jelölt ir.gatlant egészben vagy részben birtokolta és felpereseknek átadta, a mennyiben az e tekintetben kihallgatott M. Ferenc, S. József, S. Tyira, T. Sulivoj és P. Ferenc tanuk még azt sem bizonyították, hogy felperesek 8 hold ingatlant birtokolnak, annál kevésbbé azt, hogy a 23. hr. sz. ingatlant birtokba vették, alperes a keresettel szemben nem védekezhetik azzal, hogy a szerző­dés 4. pontja szerint az eladott ingatlanokat akként engedte át, a mint azokat eddig birta és hogy felperesek 8 hold földet tényleg birtokba vettek, hanem az eladónak az adásvételi szerződés ter­mészetéből folyó ama kötelezettségénél fogva, hogy az eladott dolgot a vevőnek átadni köteles, a kereseti 23. hr. sz. ingat­lant felpereseknek birtokába adni és a mennyiben az lehetetlen, a szerződés megszüntetése mellett felpereseknek kártérítéssel tartozik. M. Ferenc és S. József tanuk vallomása szerint az ingat­lanok vételára holdanként 265 írtban állapíttatván meg peres felek által és felperesek a B. alatti községi bizonyítvány szerint 18 frt 52 kr. állami és községi adót fizetvén, a szerződés nem teljesítése esetén felperesek kárát 530 fit és 18 frt 52 krban megállapítani és tekintettel arra, hogy a szerződés megszüntetése esetén a kereseti ingatlanok tekintetében a szerződés előtti álla­pot visszaállítandó, a keresethez csatoii adásvételi szerződés szerint felperesek a telekkönyvi tulajdonjogot az ingatlanra meg­szerezték, alperest a vételár és adó vissza-, illetve megtérítésére a korábbi tkvi álllapot visszaállítására alkalmas okirat kiadása ellenében kötelezni kellett stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1898. nov. 28. 4,047. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és felpereseket keresetükkel elutasítja stb. Indokok: A keresethez A. alatt mellékelt adásvevési szerződésre 1893. október 30-án vezetett utózáradék tartalma szerint a peres ügyfelek mint eladók, illetve mint vevő kinyilat­koztatják, hogy a szerződés 1. pontja alatt első helyen emiitett 28 hr. sz. 2 holdnyi első osztályú szántóra nézve az eladástól, illetve a vételtől elállanak, hogy annak vételárát le nem fizetett­nek nyilvánítják s hogy arra az ingatlanra vonatkozóan közöttük semminemű elszámolás nem forog fenn. Az utózárulékban foglalt ebből a kijelentésből okszerűen az következik, hogy az 1892. nov. 6-án létrejött adásvevési szerződés az azzal eladott, illetve megvett többi ingatlanok és ekképen a kérdésben forgó 23. hr. sz. 2 hold első osztályú szántó tekintetében is teljesedésbe ment, ezzel a körülménynyel szemben pedig felperesek a szerző­dés teljesítését, illetve annak érvénytelenítését és a vételár és járulékai visszafizetését most már nem szorgalmazhatják, miért is felpereseket az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett keresetűkkel elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1899. aug. 31. 1,097. sz. a.) a másodbiró­ság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagya­tik helyben stb., mert alperesnek arra az állítására nézve, hogy az A. alatti adásvevési szerződést a maga részéről a kereseti ingatlan tekintetében is teljesítette, vagyis azt a felperesek tényle­ges birtokába szintén átadta és P. Péter azt a birtokba adás után a felperesektől foglalta el, a szerződésre 1893. okt. 30-án vezetett utózáradék nem szolgáltat bizonyítékot, a mennyiben az utózáradék a szerződő feleknek csakis azt a kijelentését tartal­mazza, hogy az adásvevéstől egy másik, nevezetesen a 28. hr. sz. a. felvett ingatlanra nézve kölcsönösen elállanak, a mely kijelen­tésből a szerződés tárgyát képező többi ingatlanok birtokbaadá­sára okszerűen nem következtethető, mert továbbá az A) alatti szerződés 4. pontjának nem az az értelme, a mit annak alperes tulajdonítani kíván, t. i., hogy ha a szerződésben hr. számok és határolás szerint körülirt önálló ingatlanok közül az egyiket vagy másikat az alperes az eladáskor nem birta, annak birtokbaadását felperesek mint vevők tőle nem követelhetik, hanem csakis az, hogy ha az egyes ingatlanok térfogata a természetben az átadás­kor kevesebb lenne a szerződésben és a telekkönyvben kitünte­tett térmennyiségnél, alperes a hiányért szavatossággal tartozik. A teljes összegben tényleg felajánlott fizetés el nem foga­dására törvényes okul nem szolgálhat az, hogy az alperesek az általuk felajánlott fizetés elleneben felperestől nem csak a nyug­tatványozott váltó kiadását, hanem még a kereseti valto alap­ján kieszközölt zálogjogi be kebelezés kitörlésére alkalmas tör­lési engedélynek kiszolgáltatását is követelték. A vt. 39. §-ának rendelkezése szerint a váltóadós a fize­tés ellenében csak a nyugtatvanyozott váltó kiadását követelheti ugyan, ez a rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a váltóadós a váltóhitelezőtől oly tartalmú nyugtatvány kiadását követel­hesse, a mely magában foglalja ne csupán a történt fizetés nyug­tázását, hanem a mennyiben a hitelező az adós irányában kifi­zetett követelésére nézve zálogjogot szerzett, ennek a zálogjog­nak telekkönyvi törlésére alkalmas törlési engedélynek megadását is. Ha a hitelező ily nyugtának kiállítását megtagadja, ez eset­ben a váltóadós a váltóösszeg és járulékának bírói letétbe helyezésével az őt terhelő fizetési kötelezettségének teljesen eleget tesz. A kecskeméti kir. törvényszék (1898. május 17. 3,636. sz. a.) F. László felperesnek P. Sándor és neje szül. M. Éva alpere­sek ellen 200 frt. és jár. iránti perében következőleg itélt: A 8,580. sz. sommás végzés hatályon kívül helyezése meilett felperes kérelmével elutasittatik. stb. Indokok : Alperesek a kibocsátott sommás végzés ellen ama kifogással élnek, hogy felperest a kereseti váltónak összegével és járulékaival megkínálták és midőn felperes azt felvenni vonakodott, azt felperes javára letétbe helyezték. Minthogy pedig dr. N. Izidor és M. Ferenc tanuk vallomá­sának az 1893 : 18. t.-c. 64. §-a alapján történt mérlegelése alap­ján a bíróság bizonyítottnak látja azt, hogy alperesek felperest a váltó összegével és járulékaival megkínálták és felperes ezen összeg ellenében a váltó kiadását megtagadta, a váltó kiadása nélkül azonban a váltókötelezett fizetni nem tartozik: ennélfogva joguk­ban állott alpereseknek a pénzt fizetés helyett letétbe helyezni. Minthogy továbbá a beszerzett járásbirósági iratokkal bizonyítva van, hogy alperesek a kereseti váltó összegét és járulókait 1897. okt. 20-án letétbe helyezték felperes javára és erről felperes 1897. október 2£-én értesítve lett, ezeknél fogva az 1897. november 17-én beadott kereset törvényes alappal nem bírván, a kibocsá­tott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. ítélőtábla {1899. febr. 23-án. 1,946. sz. a. i az első bíróság ítéletét megváltoztatja s a 8,586. sz. a. hozott sommás végzésének hatálybani tartásával alpereseket, mint a Cegléden 1897. évi június 9-én 2 .0 írtról kiállított kereseti váltó elfogadóját, illetve kibocsátóját kötelezi, hogy felperesnek 200 frt. tőkét stb. fizessen, stb. Indokok: Annak megjegyzésével, hogy a bíróság szék­helyén nem lakó alperesi tanuknak megkeresés utján történt kihallgatása a váltóelj. 25. §. szerint szabálytalan volt, az első­biróság Ítéletének megváltoztatása és a sommás végzésnek hatály­ban tartása mellett alperesek a váltótörvény 23. és 7. §§. alap­ján a kereseti összeg stb. fizetésére azért köteleztettek, mert a kifogásban emiitett, a perhez 6'/. a. másolatban csatolt letéti kérvények tartalma szerint alperesek a váltó lejárata és óvatolása után felperest a kereseti összeggel s az addig felmerült kamat­tal, óvási és váltódijjal nem egyedül a nyugtatványozott váltó kiszolgáltatása ellenében, hanem ezenfelül még az annak alapján eszközölt előjegyzésnek és a kereseti váltóval rendelt L . . .- féle 100 frtos követelésre vonatkozó zálogjog bekebelezésnek kitör­lésére alkalmas törlési engedélyek kiszolgáltatása ellenében

Next

/
Thumbnails
Contents