A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 39. szám - Zártöréses sikkasztás

164 A JOG kínálták meg és a felperes által el nem fogadott 204 frt 75 krt. ugy a kifogások, mint a letéti kérvény tartalma szerint, a ceglédi kir. járásbíróságnál olykép helyeztettek birói letétbe, hogy felperes ezt nem csupán a váltónak, hanem az emiitett két törlési engedélynek is egyidejű kiszolgáltatása ellenében vehesse fel és mert ez a letétbe helyezés azonfelül, hogy nem a váltó fizetési helyére illetékes váltóbiróságnál történt, a váltóösszeg és járulékainak felperes részére kifizetését még azért sem pótolja, mivel ugy az azt megeló'zö állítólagos megkinálás, mint maga a letétbe helyezés a váltón kivül az emiitett törlési engedélyeknek is kiszolgáltatása ellenében, tehát oly ellenszolgáltatás feltételével történt, a melytől alperesek a váltócörvéuy 39. §. értelmében a fizetést függővé nem tehették. A m. kir. Curia (1899. aug. 31. 532. sz. a.) a kir. ítélőtáblának ítélete megváltoztattatik és az első fokú bíróságnak Ítélete hagyatik helyben, stb. Mert a teljes összegben tényleg felajánlott fizetés el nem fogadására törvényes okul nem szolgálhat az, hogy az alperesek az általuk felajánlott fizetés ellenében felperestől nemcsak a nyugtatványozott váltó kiadását, hanem ezenfelül még a kereseti váltó alapján kieszközölt zálogjogi előjegyzésnek és a L . . .-féle lOOfrtos követelésre vonatkozó végrehajtási zálogjogbekeblezésnek kitörlésére alkalmas törlési engedélynek kiszolgáltatását is követelték. A váltótörvény 39. §-ának rendelkezése szerint a váltóadós a fizetés ellenében csak a nyugtatványozott váltó kiadását követelheti ugyan, ez a rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a váltóadós a váltóhitelezőtől oly tartalmú nyugtatvány kiadását követelhesse, a mely magába foglalja ne csupán a történt fizetés nyugtázását, hanem — a mennyiben a hitelező az adós irányában kifizetett követelésére nézve zálogjogot szerzett, ennek a zálogjognak telekkönyvi törlésére alkalmas törlési engedélynek megadását is. Ha a hitelező ily nyugtának kiállítását megtagadja — a mint ez a fenforgó esetben történt, — ez esetben a váltóadós a váltóösszeg és követelhető járulékának birói letétbe helyezésével, az őt terhelő fizetési kötelezettségének teljesen eleget tesz. Minthogy pedig mi sem állott útjában annak, hogy felperes a nyert zálogjoggal együtt reá átruházott és a kereseti váltónak általa felvett értékéből alperesek megbízása folytán ugyancsak általa kifizetettt L . . .-féle követelésre, továbbá a kereseti váltókövetelésére megszerzett zálogjogaira vonatkozó alkalmas törlési engedélyt a felajánlott fizetés ellenében a nyugtába foglalva a váltóval alpereseknek átadja: felperes ebből az okból a felajánlott fizetést jogosan vissza nem utasíthatta, és alperesek ennélfogva a követelésnek és járulékának felperes részére a ceglédi kir. járásbíróságnál való letétbe helyezésével fizetési kötelezettségüknek teljesen eleget tettek. De nem szolgálhatott jogos okul a fizetés visszautasítására az sem, hogy alperesek az előjegyzéssel járt ügyvédi dolgok és költségek kifizetését megtagadták, mert felperes egyáltalán nem hozott fel semmi adatot arra nézve, hogy e dijaknak és költségeknek viselése alperesek terhére esnék. Végül az sem érinti a letételnek a fizetéssel egyenlő érintett joghatályát, hogy alperesek a váltóösszeget és járulékát a ceglédi kir. járásbíróságnál helyezték birói letétbe, mert felperes ceglédi lakos és igy az a körülmény, hogy a letétel nem a váltó fizetési helyére illetékes váltóbiróságnál történt, felperesre a pénz felvételét nem teszi terhesebbé. Mindezeknél fogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróságnak ítélete volt helybenhagyandó. A korábbi jogszabályok értelmében keletkezett ágytól és asztaltól elválasztó ítélet az 1894 : XXXI. t.-c. 141. §-a szerint csak az esetben változtatható át bontó Ítéletté, ha a házasfelek oly tények alapján voltak ágytól és asztaltól elválasztva, a mely tények az idézett törvénycikk szerint bontó okul szolgálnak. A közigazgatási hatóságok az izraeliták közötti válóperekre nézve előzően hatályban volt kancelláriai rendelet 18. §-a alapján kizárólag abban az esetben engedélyezhették az ágytól és asztaltól való elválást vagyis a tényleges különélést, ha abba mindkét fél tényleg beleegyezett. A házasfelek kölcsönös kérelmére keletkezett közigazgatási határozat nem tartozik azok közé az ágytól és asztaltol elválasztó ítéletek közé, melyek bontó ítéletekké átváltoztathatok. A s.-a.-újhelyi kir. törvényszék 1899 január 26. 10,659. sz. a. 1 P. Reg'na felperesnek H. József alperes ellen házasság felbontása iránti perében következő ítéletet hozott: A peres házastársak közt 1889. nov. 12-én N.-Mihályban az ottani izraelita rabbi előtt kötött házasságot, alperes vétkességének megállapítása mellett az 1894. évi XXXI. t.-c. 107. és 141. §§. alapján felbontja stb. Indokok: A felperes keresetében azt adja elő, hogy férje, a ki vele különben is durván és kíméletlenül bánt, őt az 1889. évi november 12-én történt egybekelésüket követő két hónap múlva hűtlenül elhagyta és ő e miatt kénytelen volt szülei házához N.-Mihályba visszatérni. Minthogy pedig férjének ezen eljárása következtében a házasság tarthatatlanságáról meggyőződött, 189 1 évi június havában ezt a házasságot a keresethez B) alatt csatolt jegyzőkönyv és határozat szerint a szinnaijárás főszolgabirája utján felbontották és felperes a férje által kiadott rituális válólevelet át is vette; ez időtől fogva férjétől állandóan különválva él, a ki 1893 évi ápril 16-án K. Fége nevezetű egyénnel, ennek elhalálozása után'pedig 1894. évi dec. 4-én Fámva!l ujabb hátságot kötött és ez utóbbival máig is házasságban együtt el. Kiemelésével annak, hogy férje vele durván es gorombán bánt és hogy ez is hozzájárult ahhoz, mikép közöttük a házasság, együttélés felbomlott, előadja még a felperes azt ,s, hogy miután neki alperes a válólevelet kiadta, ő is abban a véleményben vo t, hogy ujabb házasságot köthet és ennek folytan 1897. szept. havában megjelent a n.-mihályi állami anyakönyvveze o ele. t k hirdetés céljából, ez azonban a H) alatt fekvő es az ) alatt, alispán, határozattal helybenhagyott végzésben a kih.rdetest megtagadta, mert a főszolgabírói határozatot és a rabb, által kiállított valólevelet törvényes elválasztás alapjául el nem fogadta. ^ Az alperes ezzel szemben tagadta azt, hogy o nejevei rószszul bánt és állítja, hogy felperes volt az, a ki ot elhagyta es pedig csupán abból az indokból, mert N.-Mihályból nem akart neje vele Szinnára, mint uj lakóhelyökre költözni. Kijelenti, hogy ő nejével szívesen folytatna a házaséletet, de ez már módjában nem áll, mert ténydolog a felperesnek okmányokkal is igazolt az az előadása, hogy már a nejetol történt elválása után két ujabbi házasságot is kötött, mert második neje elhalt. Ezt a két ujabbi házasságot azonban ő teljes jóhiszeműséggel kötöttnek állítja, mert a mint ő felperesnek az elváló levelet kiadta a szinnai főszolgabíró határozata alapján, joggal hitte es hihette azt, hogy ujabb házasság kötésére jogosult. Kiemelésével annak, hogy a kir. törvényszék a peres feleknek a szinnai járás főszolgabirájának a perhez B) alatt csatolt határozatával megengedett különválását az 1894. évi XXXI. t.-c. hatályba lépte előtt érvényben volt és az izraeliták válóperének szabályozása tárgyában az 1863. évi 87,414. sz. a. kelt helytartótanácsi intézvénynyel közzétett, ugyanaz évi 15,940 sz. udvari kancelláriai rendelet 17. és 18. pontjaiban szabályozott ágy- és asztaltóli különválásnak tekinti, mert jóllehet a férj nejének a válólevelet a felekezeti rabbi utján kiadta, mégis a hivatkozott rendelet 24. és 25. pontjaiban meghatározott eljárás szerinti kiadása a válólevélnek meg nem történt és igy az elválás véglegesnek nem tekinthető. A kir. törvényszék a jelen esetben a ténykedések felülbírálásának mellőzésével csupán annak a jogkérdésnek az elbírálásába bocsátkozott, ha vájjon a korábbi jogszabályok szerint kimondott különválás oly tény alapján lett-e kimondva, a mely a jelenleg érvényben levő házasságjogi törvény szerint bontó okul szolgál és hogy a házasságjogi törvény 107. §:ában meghatározott különélési idő eltelt-e ? A felperesnek az alperes által meg nem döntött abból a perbeli előadásából, hogy férje őt jogos indok nélkül elhagyta ésilletőleg őt magától 1891. évi június haviban elkergette és hogy azóta állandóan különválva élnek, kétségtelenül megállapítható, mikép a közigazgatási hatóság által kimondott különválás alapjául felhasznált ténybeli adatok a jelenleg érvényben levő házasságjogi törvény szerint is bontó okot képeznek, valamint ténynek bizonyult az is, hogy a hivatkozott törvény 107. §-ában meghatározott 2 évi különélési idő a jelen per alapjául szolgáló kereset beadásáig eltelt; a mihez képest az 1894. évi XXXI. t.-c. 107. és 141. §§-ai alapján a felek házassága alperes vétkességének a 85. §. szerinti megállapításával véglegesen felbontandónak találtatott stb. A kassai kir. ítélőtábla (1899. ápr. 24. 1,275. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét megfelelő indokai alapján helybenhagyta stb. A m. kir. Curia (1899. aug. 30. 2,395. sz. a.) a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, mindazonáltal a bontó okokra nézve mindkét alsó bíróság Ítéletére kiható azzal a változtatással, hogy a házasság az alperes vétkességéből az 1894. évi XXXI. t.-c. 76. §. alapján bontatik fel. Indokok: A korábbi jogszabályok értelmében keletkezett, ágytól és asztaltól elválasztó Ítélet az 1894. évi XXXI. t.-c. 141. §. szerint csak az esetben változtatható át bontó ítéletté, ha a házas felek oly tények alapján voltak ágytól és asztaltól elválasztva, a mely tények az idézett t.-cikk szerint bontó okul szolgálnak. Minthogy pedig a közigazgatási hatóságok az izraeliták közötti válóperekre nézve előzően hatályban volt 15,940. sz.cancelláriai rendelet 18. §-a alapján kizárólag abban az esetben engedélyezhették az ágytól és asztaltól való elválást, vagyis a tényleges különélést, ha abba mind a két fél tényleg beleegyezett s igy a Bj alatt csatolt, annak tartalma szerint is a házasfelek kölcsönös kérelmére keletkezett közigazgatási hntározat egyáltalán nem tartozik azok köze az ágytól és asztaltól elválasztó birói Ítéletek köze melyek bontó Ítéletté átváltoztathatok; felperes azon kérelmének nem volt hely adható, hogy a B) alatt csatolt közigazgatás, határozat az 1894. év, XXXI. t,c. 141. §-a alapján bontó ítéletté átváltoztassék. Ellenben minthogy a perhez csatolt anyakönyvi kivonatokkal bizonyítva van, hogy alperes 1893. évi ápril 16-án K. Fige Klenovaval es ennek elhalálozása után 1894. dec. 4-én W Fánival ui házasságot kötött a nélkül, hogy a felperessel kötött házasságot W'l'l 5a r°,f Í'S S ÍUetVe birói határozat folytán k adott elváló levéllel (Getj felbontatott volna, alperesnek az a védekezése pedig, hogy a közigazgatási határozat és a hitfelekezeti lelkész részéről níhS tí-í f°lytán az utobbi "Másságokat jóhiszew2-í ' P,ereS Cme cselekményei vétkességének és jogkövetkezményeinek a felperessel szemben való mérlegelésénél