A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 38. szám - Keletkezik-e kötelem, midőn a hitelező v é g r e h a j t á s uíján nem az adós, hanem egy harmadik s z e m é l y vagyonából nyer kielégítést?

A JOG 151 Indokok: A S. E. 1. §. szerint a személyes keresetek ideértve az 1881. ev. XVII. t.-c. első részének III. fejezetében szabályozott megtámadási kereseteket is, ha a kereset tárgya járulékok nelkul 500 trt értéket meg nem halad, a sommás eljárás alá tartoznak, feltéve hogy az ügy az összegre való tekintet nélkül a kir. törvényszékek, illetőleg a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszek hatásköréhez utasítva nincsaz 1881. évi L1X. t.-c. 14. §. szerint pedig «a törvény által sommás eljárásra utasíttatott ügyeket a rendes perutra áttenni nem lehet Minthogy a jelenlegi esetben a kereset tárgya járulékok nélkül 454 frt 80 kr értéket képvisel és mint ilyen a sommás eljárásra van utasítva: az eljáró kir. törvényszék túllépte hatáskörét, a mikor a keresetet elfogadta és a pert érdemben elbírálta, a helyett, hogy a sommás perutra tartozó keresetet visszautasisotta volna: miért is stb. A m kir. Curia (1899. június 21. 519. sz. a.): a másodbiróság végzése megváltoztattatik, jelen ügyben az eljárás hatáskör hiánya miatt megsemmisítendőnek nem találtatik s a másodbiróság ebből íolyóan utasittatik, hogy hozzon a per érdemében további szabályszerű határozatot stb. Indokok: Minthogy sem a sommás eljárásról, sem pedig az általános törvénykezési rendtartásról szóló törvények oly rendelkezést nem tartalmaznak, mely a különben sommás eljárásra tartozó ügyeknek rendes peruton való tárgyalását és elintézését feltéllenül tiltaná és minthogy az 1881 : LIX. t.-c. 14. §-ának rendelkezése csakis az 1868: L1V. t.-c. 95. és 96. §§-ait helyezvén hatályon kívül, e törvényhely, keletkezésének előzményére való tekintettel a kir. ítélőtábla végzésében kifejezést nyert értelemben nem magyarázható és minthogy alperes a bíróság illetékessége ellen kifogást nem emelt és ugy a különben nem illetékes bíróság is a polg. trk. rendts 51. §. értelmében illetékessé válik s tekintve végül, hogy oly eset, a melyben a polg. tv. rendts 9. és 55 szerint a rendes birói illetőségtől eltérésnek a felek beleegyezésével sem lehet helye, ezúttal fenn nem forog; mindezeknél togva a másodbiróságot, végzésének megváltoztatásával, a per érdemi megvizsgálására kellett utasítani. A kereskedelmi törvény 481. i;-a szerint a biztosító és biztosított a biztositasi szerződésben eleve kölcsönösen és mindkét felet egyaránt kötelező joghatalylyal megállapodhatnak ugyan abban, hogy a kar mily módon állapíttassák meg, s igy hatályosan kiköthető, hogy a történt kar rendesen vezetett kereskedői könyvekkel mutatandó ki, csakhogy ez esetben minden kételyt kizaro határozottsággal meg kell állapítva lenni annak, hogy a kar bizonyításának ez a módozata mindkét félre nézve egyaránt kötelező, kölcsanös megállapodás. A m. kir. Curia: R. Vilmosnak Magyar-Francia biztosító társaság elleni 9.46ti frt iránti kereskedelmi perében itélt : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kereskedelmi törvény 481. §-a szerint a biztosított a biztosítási szerződésben eleve kölcsönösen és mindkét felet egyaránt kötelező joghatálylyal megállapodhatnak ugyan abban, hogy a kár mily módon állapittassék meg, s igy hatályosan kiköthető, hogy a történt kár rendesen vezetett kereskedői könyvekkel mutatandó ki, csakhogy ez esetben minden kételyt kizáró határozottsággal meg kell állapítva lenni annak, hogy a kár bizonyításának ez a módozata mindkét félre nézve egyaránt kötelező, kölcsönös megállapodás. Minthogy azonban a jelen esetben az A., B., C, a biztosítási kötvényekben foglalt az a kikötés ily kölcsönös megállapodásnak nem tekinthető, mert a biztosítási feltételekből egyáltalá- | ban nem tűnik ki, hogy a könyvek alapján kimutatható károsodás mérvét a biztosító is köteleles elfogadni, kétségtelen, hogy ez a kikötés nem szolgálhat akadályul annak, hogy felperes kárát egyéb törvényszerű módon bizonyíthassa és pedig a fenforgó esetben annál kevésbbé, mivel alperes ily irányú kifogást nem is tett. Felperes azonban a B. a. kötvénynyel biztosított tűzifa mennyiségére nézve a másodbiróság által e részben kifejtett helyes indok szerint S. F. tanú vallomásával, az ugyanazon kötvénynyel biztosított 150 mm. gabonanemü mennyiségére nézve pedig, kivéve a tűz által meg nem emésztett 3,14-3 kgrt., G. N. és K. I. tanuknak egész általánosságban mozgó vallomásával bizonyítékot nem szolgáltatván, a másodbiróság ítéletét tehát az itt kifejtett s a benne felhozott s az elsőbiróság ítéletéből átvett egyéb indokoknál fogva helyben kellett ha;yni. Nem vehető figyelembe alperesnek az a védekezése, hogy az általa felszámított saját követelése és az örökhagyó gyógyítási és temetési költségei az egész hagyatékot kimerítvén, felperes kielégítésre igényt nem tarthat; mert a hagyatékátadó végzés adatai az alperes saját bemondásán illetve ily irányban előterjesztett kérelmén alapulván, a perenkivüli hagyatéki eljárásnak ily értelemben történt elintézése az örökhagyó hitelezőinek sérelmére nem valhatik. A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék mint váltóbiróság (1898 november 4-én 87,080 sz. a.) «K. Frigyes utódai, cég felperesnek, özv. F. Mórné sz. H. Róza, saját személyében és özv. F. Mórné sz. H. Róza mint kisk. F. Margit, Ella és Aladár gyámja, mint néh. F. Mór örökösei alperesek ellen 2,793 frt 66 kr. s jár. iránti váltó perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes a keresethez A.i a. csatolt válton levő F. Mór íéle elfogadói aláirás alapján néh. F Mór igazolt örököseit perelte és a kielégítés alapjául a zólyomi kir. jbiróság 1,445 és 1,561/97 sz. jogerős hagyatékátadó végzésében feltüntett hagyatéki vagyont jelölte meg. Alperesek a kereseti váltón levő elfogadói aláirás valódiságát 72,804/98 sz. a. és 74,474/98 sz. a. beadott kérvényükben beismerték ugyan, de a kir. tszék felperest keresetével mégis elutasítja, mert a fönt említett hagyaték átadó végzésből, valamint a zólyomi kir. jbiróságtól beszerzett hagyatéki iratokból kitűnik, hogy néh. F Mór hagyatéka az 1885 július 29-én 90/85 közjegyzői szám alatt kiállított házassági szerződésben az örökhagyó neje sz. H. Róza részére rendelt 8,000 frt hozományt és 4,000 frt hitbért csak némi részben fedezi és igy a váltóadós örökhagyóról az örökösökre örökség nem szállott, az örökösök pedig az örökhagyó tartozásaiért csupán az örökség erejéig felelősek. Ez alapon felperest keresetével elutasítani kellett stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1899 január 12-én 3,466 sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, alperest mint a Bpesten 1895. szeptember 9-én 2,793 frt. 66 krról kiállított kereseti váltó elfogadója néh. F. Mór jogutódát ugy is mint a kiskorú örökösök gyámját kötelezi, hogy a kereseti 2,793 ftt 66 kr. tőkét stb. felperesnek fizessen stb. Indokok: Alperes úgyis mint a kisk. gyermekeinek gyámja a kereseti váltón látható F. Mór aláírásának tagadásától utóbb elállván, mint a kereseti váltó elfogadójának jogutóda és a többi kereseti tőke, ennek kamata stb. fizetésére az elsőbirósági Ítélet megváltoztatásával azért köteleztetett, mert a kir. ítélőtáblának I, 749'98 V. sz. feloldó végzése folytán beszerzett a néh. F. Mór hagyatékára vonatkozó iratokból, nevezetesen a hagyatéki leltárból és a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy alperes mint özvegy a néh. Fr. Mór halála után maradt 119 frt értékű ingó és részint a gyógyszertár eladásából származott, részint vényekben alapuló 9,026 frt. 57 kr. értékű cselekvő vagyonra az általa csatolt házassági szerződés alapján 8,000 frt hozománya erejéig, a vényeken alapuló követelések fele erejéig közszerzemény cimén végre írott hitbér fejében 4,000 frtra jogot formálván, ezen igényeinek a kisk. örökösök képviselője részéről történt és gyámhatóságilag jóváhagyott elismerése mellett kiköttetett az is, hogy az özvegy köteles a hagyatéki terheket viselni. Ezen kötelezettsége alapján tehát alperest a hagyatéki terhet képező kereseti összeg és járulékaiban mint jogutódát a saját személyében annyival inkább marasztalni kellett, mert a jelen per beiktatott viszonválaszában alperes nem tagadta, sőt elismerte felperesnek a hagyatéki cselekvő állagára vonatkozólag a válaszban 10,045 frt 57 krra tett felszámítását, csak azt tagadta, hogy tiszta hagyaték maradt volna, mivel a B.) a. átadó végzés szerint ilyen nem maradt, minthogy őt 8,000 frt. hozomány és 4,000 fri. hitbér illette; mert az irott hitbér lényegileg halálesetre szóló ajándékozást képezvén, az öröklési viszony egy nemét állapítja meg, tehát az aki a hagyatékhoz ily cimen jut, egyéb örökségi vagyon hiányában a kapott érték erejéig ép ugy tartozik az örökhagyó hitelezőit kielégíteni, mint a hagyományos, ha más örökség nincs vagy a létező örökség a hitelezők követelésének kielégítésére elégtelen; mert alperes a perben elismert 10,045 frt. 54 kr. értékű cselekvő hagyatékból a perben közszerzemény cimén már semmit sem kivánt levonni, ebből az összegből tehát az 500 frt leltározott teher és az örökösök intézkedése folytán kapott, az őt csak hitelezői cimén illetett 8,000 frt hozomány levonásával fennmaradó 1,545 frt 57 krt alperes irott hitbére fejében a hitelezőktől el nem vonhatja, s igy ezen összeg erejéig abban az esetben is marasztalandó volna, ha a hagyatéki terhek viselése a hagyatéki tárgyaláson ki nem köttetett volna s az egyesség kiegészítő részét nem képezné. Alperes mint gyám által képviselt 3 a hagyaték átadás 1 után alperessel érdekösszeütközésben már nem álló kiskorú örökösök marasztalását az a körülmény indokolja, hogy a kereseti követelést meghaladó cselekvő hagyaték felett mint örökösök képviselőjük utján s a gyámhatóság jóváhagyásával a hagyatéki tárgyaláson rendelkeztek, holott a mennyiben az özvegy hozománykövetelése és a többi hitelezők követelése a hagyatékot nem fed-zik, törvényes képviselőjük által a hagyaték ellen csődöt kérni tartoztak volna. Alperesnek az a kifogása, hogy férje halála óta több mint 8,000 frtot fizetett ki oly váltók alapján, melyeket ő férje részére saját aláírásával ellátott, már azért sem volt figyelembe vehető, mert ezen összegeket saját váltó kötelezettsége alapján fizette; alperesnek a hagyatéki iratok feletti észrevételekben felhozott uj kifogásai pedig mint elkésettek voltak mellőzendők. A m. kir. Curia (1899. május hó 2-án 325 sz. a.) A kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. stb. Indokok: A másodbiróság ítéletének indokaiban helyesen fejtette ki azt, hogy már a néh. Fr. Mór hagyatékára vonatkozó hagyatéki iratokból is megállapítható, hogy nevezett örökhagyó után összesen 19,045 frt 57 kr. értékű hagyatéki vagyon maradt. E ténynyel szemben nem vehető figyelembe alperesnek az a védekezése, hogy az általa felszámított saját követelései és az örökhagyó gyógyítási és temetési költségei az egész hagyatékot