A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 3. szám - Eljárás a házassági válóperekben - Az erkölcstelen ügyletekről

A JOG 21 tése fejében (Dt. ujf. 27. k. 61. 1.), visszteher melletti belee gyezés a válásba t^Dt. ujf. 30. k. 281. 1.). Általában nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy igen sok esetben éppen a visszteher kikötésében áll majd az erkölcstelenség. (K o h 1 e r Ideale im Recht.Arch.bürgerl.Recht V. k. L o t mar i. m.R a v it Unsittliche liedingungen. Arch. für civ Praxis 58. k.) ez pedig a kereskedelmi törvényünk 335. szakaszában kifejtett és az általános magánjogban is érvényes tétel szerint, valóságos feltétele a szolgáltatásnak. A feltétel kérdése tehát az erkölcstelen ügyletek szabályozásában elsőrangú probléma. A Motivek már most ezzel hogy számolnak? Magára a dologra vonatkozólág megjegyzik (I. k. 267. 1.), hogy nincs szükség külön intézkedésre, mert a felbontó feltétel melletti ügylet csak oly egységes akaratnyilvánítás, mint a felfüggesztő fellétel melletti. Hogy miért nem tartandó a felbontó feltétel ugy. mint az uralkodó (elfogás gondolja, két akaratnyilvánítás- j nak. tudniillik egy feltétlennek a hatály kezdetére s egy | feltételesnek annak végére, arról a Motivek nem nyilatkoznak, de hiszen ez szerintök (I. k. 251. 1.) mellékes is, mert még az esetben is. ha az elvetett nézetet tartjuk igaznak, ez semmiesetre sem vezethet oda, hogy e két akaratnyilvánítást egymástól elválasztható s különböző jogi sorsnak alávethető jogügyletnek képzetük (u. ott). Ezzel szemben csak az a feltűnő, hogy más helyen (V. k. 21. I.) következőkép okoskodnak: «Elválasztandók azon esetek, melyben pl a részletezés megszűnik, ha az előnyben részesült fél meghatáiozott iJőn belül tiltott cselekményt nem visz véghez, — ez a felbontó feltétel esete — és azok, a melyekben a részesített arra köteleztetik, hogy a vagyont egy harmadik személyhez juttassa, ha a tiltott cselekményt ez időn belül nem vinné véghez Utóbbi esetben nem egy felbontó feltétel melletti részeltetéssel van dolgunk, hanem kettővel, melyek közül az egyik feltétlen a másik felfüggesztő feltété! melletti.» Első pillanatra is világos, hogy e különbség nem áll meg, hanem igenis mindkét esetben felbontó feltétellel van dolgunk. Mindkét esetben az örökösbirja a vagyont bizonyos ideig s elveszti ez idő után, ha a büntettet el nem követi. A különbség csak az, hogy az első esetben nincs meghatározva az örökhagyó által, vájjon kinek köteles az örökös szolgáltatni, a másodikban igen. A harmadik .-zámára történő szolgáltatás kötelezése azonban az első esetben csak ugy foglaltatik, mint a másodikban, csakhogy az első esetben enr.ek tartalmát atörvény, illetőleg törvényes öiöklési rend, a másodikban meg az örökhagyó határozza meg. Mégis a Motivek azt akarják, hogy ez utóbbi esetben az erkölcs-elen feltétel pro non scripto habetur s az örökös meg; ártsa a vagyont, a másodikban meg az egész intézkedés semmis legyen. Meg nem fogható, miért? Hisz a Motivek szerint mind a két példában csak egy egységes akarattal van dolgunk, mert hisz az, hogy kinek tartozik az örökös szolgáltatni, hogy kinek a javára veszti el a maga edd gi jogát, az épp oly kevéssé a feltétel alkatrésze, mint az, hogy milyen pénzben kell neki pl. az összeget kifizetnie! Ha már most azt mondjuk, hogy itt mindkét esetben felbontó feltétellel van dolgunk, — pedig ezt kell mondanunk — akkor a Motivek önmaguk legfényesebben cáfolják meg azon állításukat, hogy a felbontó feltételben rejlő két akaratnyilvánítás jogi sorsa egymástól el nem választható, mert hisz ime ők maguk az elsőt érvényesnek ismerik el, a másodikat érvénytelennek. Nem látszik tehát ajánlatosnak oly constructiókat elfogadni, mely kerülő utakon mégis csak oda vezet, hel jelenleg az osztrák polgári törvénykönyv áll : az erkölcstelen, felbontó feltétel dacára az ügylet érvényességéhez. Nem hozható fel ezzel fzeniben Fitting érvelése sem (Unsittliche Bedingungen, Archív für civ. Praxis, Bd. 56, S. 399 ff.), az erkölcstelen feltételt általában érvénytelennek tekinti azért, meit az mindig büntető célzatú kötbér. A felbontó feltételnél tudniillik éppen a büntető erőt veszszük el azáltal, hogy azt pro non scripto tekintjük s az örökhagyó akaratának teljesíthető részét mégis rigyelembfn részesítjük. Resumáljunk ! Ha az alkotandó magyar polgári törvénykönyvben az erkölcstelen ügyleteket logikusan és igazságosan akarjuk szabályozni, ugy azokat kivétel nélkül semmiseknek kt.ll nyilvánítanunk, E semmisség az erkölcstelen ügyletek principális hatása, mely nem törik meg a bilateraliserkölcstelenségen sem, tehát az erkölcstelen dologi ügyletépp oly kevéssé szülhet dologi jogot, mint a kötelezés obiigat i ó t. Helye van tehát ily esetekben is a tulajdonos részéről a dologi igénynek. Ha az erkölcstelen ügylet feltételes, a döntés a feltétel minőségétől függ A felfüggesztő feltétel erkölcstelen volta az ügylet hatályának kezdetét semmisiti meg, vagyis ilyen esetben az egész ügylet semmis. Az erkölcstelen felbontó feltétel az ügylet hatályának végét semmisiti meg, az ily ügylet hatálya végleges. Hi pedig mindezek elvetésével a német törvényt utánoznók, fejezzük ki világosan, hogy a traditio. illetőleg a dologi ügylet, erkölcstelensége dacára igenis szül jogi hatást, de legalább is praecizirozzuk a bilaterális turpisudo eseteiben az elfogadó jogi helyzetét. Belföld. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztése. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztő-bizottsága ez évi január hó 7-én Erdély Sándor igazságügyminister elnöklete alatt tartott ülésében a dolog alapvető kérdései közül tárgyalás alá vette a következő kérdést: mily álláspontot foglaljon el a polg. törvénykönyv a telek-eldarabolás kérdésével szemben? A kérdés lényege az: szükséges-e az ingatlanokra nézve egy minimális területmennyiséget (parcella minimumot! megállapítani, a melyen alul a birtokrészleteket eldarabolni nem szabad. A parcella-minimum közgazdasági tekintet alá esik és célja, hogy megakadályozza a birtokrészletek szertelen elaprózását a végből, hogy a gazdasági megmivelés alá vonható területek főleg bizonyos mivelési ágakra nézve célszerűen hasznosíthatók legyenek. I)r. Imling Konrád előadó a birtokrészletminimum felállítását kívánatosnak tartja, de azt nem az általános polg. törvénykönyv keretén belül, hanem speciális gazdasági törvényijén kívánná szabályozás tárgyává tenni és a polg. törvénykönyvben csak annak kifejezését vélné szükségesnek, hogy az ilynemű tulajdonkorlátozás nincsen kizárva. A bizottság túlnyomó többsége arra nézve, hogy a birtokrészletminimum felállítása szükséges, elfogadta az előadó álláspontját, abban a tekintetben azonban eltértek a vélemények: vajjjn a kérdés a polg. törvénykönyvben oldassék-e meg vagy p:dig külön törvényre utaltassék. Ennek kapcsán felmerüli az a megoldási módozat is, hogy a törvény az illető mivelési ágak kijelöléj sét és a minimum meghatározását, az ország különböző viszonyaira való tekintettel, a törvényhatóságok által alkotandó szabályrendeitre bízza. A kérdés a bizottság teljes ülése elé fog terjesztetni, a melybe gazdasági szakférfiak is meg fognak hivatni. A magyarországi királyi közjegyzők a folyó 1899. évi január 6 án tartották évi közgyülésöket, melyet Z i m á n y i Alajos budapesti kir. közjegyző mint az egylet elnöke nagyérdekübsszéddel nyitott meg, melyben az egylet feladatait és a közjegyzőség helyzetét ecsetelte. Beszédéből a következőket idézzük: «Alapszabályaink szerint egyletünk fenállásának célja egyrészről az, hogy a közjegyzői intézmény fejlesztését, megszilárdítását és a hivatás egyenlő gyakorlatának megalapítását társas működéssel előmozdítsuk, továbbá hogy a közjegyzők szellemi s anyagi érdekeit egységesen képviseljük s irodalmi téren is előmozdítsuk, — végre hogy munkaképtelenség vagy elhalálozás esetén a segélyre szoruló kartársainknak vagy családjának segélyt nyújtsunk és az erre szolgáló segélyalapot gyarapitsuk. Ezen célok tekintetében a központi bizottság a lefolyt évben többféle intézkedést tett, melyek közüi a lényegesek következők. 1. Előbbi közgyűlési határozat folytán a közjegyzők hatáskörének és díjszabásnak módosítása tárgyában az igazságügyministeriumhoz egy előterjesztést és indokolt kérelmet nagy gonddal összegyűjtött adatok alapján készült szerkezetben a központi bizottság vezetésem alatt egy küldöttség a igazságügyminister ur saját kezéhez benyújtván, — amint t. kartársaim lapok utján is tudják, ezt a munkálatunkat az igazságügyminister ur a codificáló bizottságnak azzal az utasítással adta ki, hogy előterjesztésünket a bizottság figyelembe vegye. Ez tehát reánk nézve örvendetesnek mondható. 2. A honfoglalás ezeréves emlékéül a közgyűlés által jutal| mázott pályamunka kinyomatását a bizottsága közoktatási ministeriumhoz beadott kérelemmel az egyetemi nyomdában díjtalanul, vagy legalább a technikai kiadások kedvezményes megtérítése mellett óhajtotta eszközölni, — de ezt a kérelmet a közoktatási minister ur nem találta teljesíthetőnek. — Minélfogva a központi bizottság határozata folytán a «Pallas» irodalmi és nyomdai vállalatnál fogom eme pályamunkát 500 példányban kinyomatni, melyből minden egyleti tag megkapja az ingyen példányt. 3. Egyletünk által fentartott szaklap, amelyet előbb Chárman t Oszkár kartársunk szerkeztett — számos ok miatt megszűnvén, az S c h i 11 i n g kartársunk szerkesztése mellett minden két hétben újból fog megjelenni.