A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 3. szám - Az uj anyagi és alaki telekkönyvi jog Bajorországban - Perek egyesítése esetén milyen a határozati bélyeg?

22 A JOG Ausztria és külföld. VAz uj anyagi és alaki telekkönyvi jog Bajorországban. A magánjogi törvénykönyv, mely most a Német birodalom részére alkottatott, befolyással van úgyszólván az összes polgárjogi intézményekre, a melyek a magánjogi visszonyokkal s azok rendelkezésével kapcsolatban állanak. így nevezetesen a telekkönyvi intézményre is. Az anyagi telekkönyvi jog, mely a telekkönyvi bevezetéseket, és ezek, ugy elmulasztásuknak joghatályát szabályozza és szemben áll az alaki telekkönyvi joggal, mely az eljárásról intézkedik, Bajorországban s általában Délnémetországban valódi ujiaást képez. Itt ugyanis csak jelzálog könyvek léteznek és nem tz igazi telekkönyvek; utóbbi intézmény jogszabályai most a polgári codexben lévén megállapítva, az egész Német birodalomra, tehát Bajorországra is kiterjeszteti tt. Azonban megjegyzendő, hogy a bajor jelzálog- és a telekkönyvi anyagi jog között nagy válaszfal nem létezett. A jelzálogkönyvbe semmiség terhe alatt bevezetendő a jelzálognak minden alkotása s átruházása, csak a földbirtokra vonatkozó egyéb jogügyletek nem szükségeinek bevezetést s rendszerint nem is vezetendők be. Tehát a jogi vélelem a jelzálogkönyv tartalmának hitelessége iránt s a könyv közhitele csak a jelzálogjogi viszonyokra terjed ki, de ezen keretben ugyanazon joghatálylyal mint a telekkönyveknél. A jelzálog alapítása tehát a jelzálogkönyv oly tulajdonosa által, aki nem egyszersmind valódi tulajdonos is, a szerző jóhiszeműsége mellett hatá ylyal birand, ha a könyvbevezetés később helytelennek nyilvánulna is, de nem a tulajdon átruházása, vagy szolgalom adása is hason esetben. Eszerint a jelzálogkönyvbe általában csak azon földbirtokok vezettetnek be és kapnak abban lapot u. n. fóliumot, amelyekre jelzílog nehezedik, vagy a melyekre nézve a jelzálogjogi forgalmat közvetlenül érintő valamely intézkedés tétetett p. o. az elöjelzálogolás kizárása. A törvény ezen szigorú értelmezéséről azonban engedékenyen eltért a joggyakorlat, amennyiben a szolgalmak is bevezettetnek s, azoktól sem tagadtatik meg a fólium. Ezen bevezetések által a jelzálogkönyv jóformán telekkönyvvé alakult, ami annál jobb most, amidőn az uj codex értelmében úgyis arra kell átalakulnia;ami benne áll, azt nem kell többé bevezetni. Az Eletbeléptetési törvény szerint a telekkönyvek szervezése előtt létezett szolgalmak további fentartása nem függ ugyan a telekkönyvbe való bevezetéstől; tehát a bevezetés jogi kár nélkül elmaradhat; meg kell azonban történnie, ha a jogosult, vagy a terhelt földbirtok tulajdona által követeltetik; egyszersmind elrendeltethetik országos törvény által az összes vagy bizonyos szolgalmak tekintetében, azonnali vagy későbbi érvénynyel, az egész országra, vagy egyes telekkönyvi járásokra. Ha pedig a telekkönyvek szervezve vannak, valamely szolgalom rendelésére, a telekkönyvi bevezetés feltétlenül szükségeltetik. A reform tehát, melyet a német polgári codex Bajorországban az anyagi telekkönyvi jogra aézve előállitand, abban összpontosul, hogy a telekkönyvek létesítésétől kezdve nemcsak a jelzálogok, hanem a földbirtok tulajdonán jogügylet által eszközlött minden változtatás, a földbirtokra vonatkozó jog vagy ily jogot érintő jog megrendelései bevezetendők a telekkönyvbe s a földbirtok számára ha kívántatik, külön fólium, a polgári codex szerint Grundbuchsblatt nyújtandó; utóbbi elmaradhatván oly földtesteknél, melyek tekintetében a vezetés szüksége nem fordul elő. A telekkönyv lényegéhez tartozand azonban, hogy a földbirtokra vonatkozó minden fontosb jogviszonyok, különösen a tulajdonjog iránt felvilágosítást nyújtson, tehát abban minden földbirtoknak elő kell fordulni, ha máskép nem, legalább a birtoktest leirása s a tulajdonos megnevezése által. Kivételt képezendnek a fiscusnak, bizonyos jogi személyeknek, a közforgalomnak szolgáló vasúti vállalatok, több fejedelmi családok birtokai, ugy a közutak s vizek, hacsak országos rendelettel máskép nem intézkednek. Kiemelendő különösen, hogy a német polgárjogi codex lehetővé teszi a jelzálogi ügyekben eddig elkerülhetlenül szükséges közjegyzői intézmény s működés mellőzését, csak némely ügyeknél tartja fenn a közokiratolási kényszert, de erre megengedi a választást a bírói hatóság s a közjegyző között. Azonkívül az Életbelép, törvény s a telekk. rendtartás lehetővé teszik ezen, a Bajorországban nagyon meghonosult intézmény további fentartását, midőn megengedik, hogy az országos törvény által elhatároztassák, miszerint mindazon esetekben, melyekben a polgári codex a bíróság s közjegyző közötti választást megengedi, mindig közjegyzői okiratolást kell használni; valamint még több más esetekben is. De a jelzálogiogi ügyletek nem voltak a közjegyzőség részére fentarthatók. Ami az alaki jogra vonatkozó telekkönyvi rendtartást illeti, ennek feladatául az tüzetett ki, hogy e téren az egész német birodalomban a jogegységességet előállítsa, azonban csak az alapelvekre egységes szabályozással, ki nem terjedve a kisebb részletekre, melyek önálló megállapítása az országos törvényhozásnak hagyatott fenn. így nevezetesen annak meghatározása, hogy mely hatóságra bizassék a telekkönyvek vezetése; és hogy mikép legyenek azok szervezve részletesen. A személyi lapok rendszere helyett, ahol egy személynek összes birtoka egy lapon van feljegyezve s a melyek a jelzálogkönyveknél helyeselhetők, a reálfóliumok használtatnak. E szerint a telekkönyvi hivatal kerületének összes földbirtokai, betű vagy számsorozatban bevezette; senek a telekkönyvbe akkép, hogy minden birtoktest külön lapot kap, de több birtok is egyesíthető egy lapon, ha abból zavar nem következik. Külön lap nyittatik akkor is, ha valamely birtokrész valami joggal terheltetik, kivévén, ha szolgalomról vagy reálteherről van szó, és zavartól tartani nem lehet. A telekkönyvi szervezés részletei az országos igazságügyi kormány által határoztatnak meg. A telekkönyvi nyilvánosság az egyes német államokban jóformán korlátolt volt. A porosz törvény annak engedte meg a betekinthetést, akinek arra a telekkönyvvezelő belátása szerint jogos érdeke van; a bajor törvény pedig csak valamely ingatlan birtokosának, arra bevezetett h;telezőknek s másoknak, akik a birtokossal vagy hitelezővel fen forgó jogviszonyuk alapján érdekeltségüket hitelesen kimutatják; más személyeknek csak a tulajdonos beleegyezésével. Itt a korlátoltság különösen abban áll, hogy a betekinthetésnél csak a már létező s nem az előállítandó jogviszonyok is vétethettek figyelembe A birodalmi gyűlés bizottságában egyrészt a teljes nyilvánosság, másrészt a bajornál is továbbmenő korlátoltság hozatott javaslatba; végre a j o g o s érdek helyébe, ami a gyakorlatban különböző értelmezésre vezetett, j o g o s u I t érdek vétetett fel akkép: «hogy a telekkönyv a vonatkozó okiratok s a még el nem intézett bevezetési kérelmek betekintésre mindekinek nyitva állanak, aki jogosult érdeket feltüntet.* Tehát a birodalmi törvényhozás itt jóval túlhaladja az eddigi rendszereket a telekk. nyilvánosság előmozdításában. A telekk. bevezetésre első sorban szükséges beadványra jogosult, akinek javára történik a bevezetés s az, kinek joga az által érintetik, utóbbi esetben az a bejegyzés megengedését is jelenti. Alakszerűség nincsen előírva, ugy a meghatalmazásrs sem. Második kellék a beleegyezés, az engedély annak részéről, akinek joga érintetik a bevezetés által. Nem szükségeltetik, ha a bejegyzés helytelensége kimutattatik s kiigazítása kéretik; továbbá, ha valamely előjegyzés vagy ellentmondás előlegesen végrehajtható Ítélet vagy ideiglenes intézkedés alapján bevezettetvén, az Ítélet vagy intézkedés feloldatott s a törlés kéretett, végre ha a bekebelezett jog a jogosult életére korlátoltatott és halála után egy év telt el anélkül, hogy jogutóda ellentmondását bejegyeztette volna. A engedélyezési s egyéb a bejegyzésre megkívánt nyilatkozat alakszerűségére nézve szabály, hogy annak a telekk. hivatalban jegyzőkönyvbe kell felvétetni, avagy köz- vagy hitelesített okiratban benyújtandó. Az összes nyilatkozatokban a földbirtokrész öszhangban a telekkönyvvel vagy arra való hivatkozással megjelölendő. A bejegyzések rangsorozata, ha a telekkönyv ugyanazon osztályában állnak, sorrendjük, ha pedig különbözőkben állnak, a bejegyzés napja szerint irányul, ugyanazon napról szólók hason ranggal birnak A telekkönyv átnézésének emelése végett rendeli a polg. törvénykönyv, hogy valamely földbirtokot terhelő jog bejegyzésénél az illető jog tartalmának közelebbi megjelölése vég( 11 a bejegyzési engedélyre lehet hivatkozni. Jelzálogoknál, járadcktaiiozásoknál elégséges a tőkének, kamatnak s mellék teljesítményeknek bejegyzése, s ha a jog több részre osztandó, az egész összegnek, a számnak és az egyes részek megjelölésének kimutatása. A bejegyzéseknek lehetőleg biztosan fel kell tüntetni a jogosultakat, előörökösök bejegyzésénél az utóörökös joga s az előörökösnek a törvényi rendelkezési korlátozástól netaláni mentessége bevezetendő; örökösöknél a végrendeleti végrehajtó is. A telekkönyvi hivatalnak gondoskodni kell a bejegyzések helyességéről. Ha a törvényes szabályok megsértésével eszközölt bejegyzés által keletkezett a telekkönyv hibássága, akkor hivatalból ellenmondás vezetendő be; ha valamely bejegyzés tartalmánál fogva meg nem engedhető, az hivatalból törlendő. dr. Szokolay István ügyvéd Bpesten. Nyilt kérdések és feleletek Perek egyesítése esetében milyen a határozati bélyeg ? E lap mult évi december hó 25-én kelt 52. számában felvettetett az a kérdés, hogy az 1894-. évi XXVI. t.-c. 8. §. 2. a) pontjában megállapított bélyegilleték több pernek egyesítése után a pergátló kifogások felett hozott birói végzéstől csak egyszeresen avagy annyiszor rovandó-e le a hány perre vonatkozik ez a segzes. Az 1894 évi XXVI. t.-c. intézkedik a sommás eljátás során erovandó bélyegilletékekről és annak 8. §-a taxatíve felsorolja a közbenső kérdésekben hozott határozatok után járó bélyegilletéket es azt eltérőleg állapítja meg attól, mint melyet a 9. §. és 11. §-ban az ugy érdemében hozott Ítéletek után statuál. Tovább menve az utóbb idézett törvény 17. S-ának második bekezdése szószerint igy szól : «Több pernek egyesítése és egy ítélettel eldöntése esetében (1893 : XVIII t-c 43 8) az ítélet, bélyegilleték minden egyes per tárgya (9. §.) illetőleg minden egyes perből megítélt követelés vagy perérték után (11. 8.) kulon jár.» v ° ' UM A,bé!?eg és il]etéket szabályozó eddigi törvények és szabályok általános rendelkezése az volt, hogy egy végzéstől, egy ítélettől csak egyszer követelhető illeték; az 1894 évi XXVI t.-c. most idézett rendelkezése tehát ezen általános és az 1894. évi t.-c. által meg nem szüntetett, tehát jelenleg isirvényes alapelvével szemben kivételes jogszabály jellegével bir és igy szorosan magyarázandó és kizárólag azon esetekre szorítandó, melyekre