A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 37. szám - Hogy tisztelik a birák a törvényt

A JOG 147 bíróság íteletet megváltoztatja, a 4,856. sz. a. hozott sommás végzést hatályon kívül helyezi, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperes azzal védekezett, hogy a váltó alapját bútorokra nézve létrejött vételszerződés képezte s a magánjogi viszony az volt, hogy alperes a 90 frtos hátralékos vételárt csak egy év alatt köteles részösszegekben törleszteni; továbbá, hogy az erre fedezetül adott váltó csak 1899. szeptember 23-án lesz érvényesíthető és csak ezzel az időponttal lesz mint lejárattal kitölthető. Ebből alperes azt a kifogást meríti, hogy a beperesitett váltó megállapodás ellenesen lett más lejárattal kitöltve és felperes azt megállapodás ellenesen érvényesiti. Ez a kifogás felperes, mint az alperessel közvetlen jogviszonyban álló fél ellenében az 1876. évi XXVII. t.-c. 92. és 93. §§. értelmében érvényesíthető. E részben B. Pál — felperesnek tanuja, — azt bizonyította, hogy a beperesitett váltó csak a mellett a kikötés mellett került felperes kezébe, hogy magát a 90 frtos vételár hátralékra nézve a kapott váltó leszámítolása utján elégítheti ki, a mi más szóval annyit tesz, hogy alperes adott ugyan váltót felperesnek arra a célra, hogy felperes a váltó leszámítolása utján szerezzen azonnal pénzt, a midőn alperes a váltót csak lejáratakor váltotta volna be, de nem nyert ezzel felperes felhatalmazást arra is, hogy a váltót lejárat előtt érvényesítse. Felperes a beszámítást megkisérlette, de eredményre nem vezetett, s mivel az említett telperesi tanú vallomását az alperes által felhívott tanuknak H. Miksánénak és W. Jankának ebbeli vallomása is támogatja, hogy a felek között az egy éves lejárat és a részletfizetés volt megállapítva és hogy a 90 frtnak egyszerre leendő fizetése kikötve nem volt. minthogy a váltót más célra felhasználni, mint a mire azt felperes akarta, a közvetlenül szerződő félnek nincs megengedve: ugy nyilvánvaló, hogy felperesnek a váltót korábbi lejárattal kitölteni és azt érvényesíteni jogában nem állott. Ezekből folyik, hogy a mennyiben alperes a részletfizetésben késedelmes volt, még ha igy a résztörlesztéshez való jogát elvesztette volna is, felperes a 90 írt vételárt csak polgári peruton, de nem a váltó alapján érvényesíthetné s a váltó érvényesítésével a megállapított egy évig tartozik várni stb. A m. kir. Curia (1899. június 6. 4Í3. sz. a.J a másodbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: A perben nem merült ugyan fel oly adat, melynek alapján meg volna állapitható, hogy alperes a kereseti váltó összegét meghatározott részletekben tartozott fizetni, minélfogva a kir. ítélőtábla ítéletének ide vonatkozó indoka mellőztetik, mind a mellett a másodbiróság ítélete a benne felhozott egyéb indokoknál fogva volt helybenhagyandó. Örökösök felelőssége a hagyatéki terhekért: özvegy felelőssege a hitbér erejéig; a hagyaték elidegenítőjének és átvevőjének felelőssége: hitelezők aránylagos kielégítése; hagyatékátadó végzés jelentősége. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a keresethez Ai alatt csatolt váltón levő F. Mór-féle elfogadói aláírás alapján néhai F. Mór igazolt örököseit perelte és a kielégítés alapjául a hagyatéki vagyont jelölte meg. Alperesek a kereseti váltón levő elfogadói aláírás valódiságát beismerték ugyan, de a kir. törvényszék felperest keresetével mégis elutasította, mert a fent emiitett hagyatékátadó végzésből, valamit a hagyatéki iratokból kitűnik, hogy Néhai F. Mór hagyatéka az 1895. július 29-én 90/85. közjegyzői sz. a. kiállított házassági szerződésben az örökhagyó neje szül. H. Róza részére rendelt 8,000 frt hozományt és 4,000 frt hitbért csak részben fedezi és igy a váltóadós örökhagyór ól az örökösökre örökség nem szállott, stb. Í1898. nov. 4-én, 87,086. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperest mint... a váltó elfogadója néhai F. Mór jogutódát, úgyis, mint a kiskorú örökösök gyámját kötelezi, hogy a kereseti 2,793 frt 66 kr. tőkét stb. felperesnek megfizesse. Indokok : A Néhai F. Mór hagyatékára vonatkozó iratokból kitűnik, hogy alperes mint özvegy, a néhai, F. Mór halála után maradt 119 frt értékű ingó és részint a gyógyszertár eladásából származott részint vényeken alapuló 9,936 frt 57 kr. követelés összesen 10,045 frt 57 kr. értékű cselekvő vagyonra az általa csatolt házassági szerződés alapján 8,000 frt hozománya erejéig, a vényeken alapuló követelések felére pedig közszerzemény cimén, végre írott hitbér fejében 4,000 forintra jogot formálván, ezen igényeinek a kiskorú örökösök képviselője részéről történt, gyámhatóságilag jóváhagyott elismerése mellett kiköttetett az is, hogy az özvegy köteles a hagyatéki terheket viselni. Ezen kötelezettség alapján tehát alperest a hagyatéki terhet képező kereseti összeg és járulékaiban mint jogutódot a saját személyében annyival inkább marasztalni kellett, mert viszonválaszában elismerte felperesnek a hagyaték cselekvő állagára vonatkozólag a válaszban 10,045 frt 57 krra tett felszámítását, csak azt tagadta, hogy tiszta hagyaték maradt volna, mivel a B) alatti átadóvégzés szerint ilyen nem maradt, minthogy őt 8,000 frt hozomány és 4,000 frt hitbér illette: mert az írott hitbér lényegileg halálesetre szóló ajándékozást képezvén, az öröklési viszony egy nemét állapítja meg, tehát az, a ki a hagyatékhoz ily címen jut, egyéb örökségi vagyon hiányában a kapott érték erejéig ép ugy tartozik az örökhagyó hitelezőit kielégíteni, mint a hagyományos, ha más örökség nincs vagy a létező örökség a hitelezők követelésének kielégítésére elégtelen; mert alperes a perben elismert 10,045 frt 57 kr. értékű cselekvő hagyatékból a perben közszerzemény cimén már semmit sem kivánt levonni, ebből az összegből tehát az 500 frt leltározott teher és az örökösök intézkedése folytán kapott, az öt csak hitelezői cimen illetett 8,000 frt hozomány levonásával fenmaradó 1,545 frt 57 krt, alperes írott hitbére fejében a hitelezőktől el nem vonhatja s igy ezen összeg erejéig abban az esetben is marasztalandó volna, ha a hagyatéki terhek viselése a hagyatéki tárgyaláson ki nem köttetett volna s az egyezség kiegészítő részét nem képezné. Alperes mint gyám által képviselt, a hagyaték átadása után alperessel érdekösszeütközésben már nem álló kiskorú örökösök marasztalását az a körülmény indokolja, hogy a kereseti követelést meghaladó cselekvő hagyaték felett mint örökösök képviselőjük utján a gyámhatóság jóváhagyásával a hagyatéki tárgyaláson rendelkeztek, holott a mennyiben az özvegy hozomány-követelése és a többi hitelezők követelései a hagyatékot nem fedezik, törvényes képviselőjük által a hagyaték ellen csődöt kérni tartoztak volna. Alperesnek az a kifogása, hogy férje halála óta több mint 8,000 frtot fizetett ki oly váltók alapján, melyeket ő férje részére saját aláírásával elátott, már azért sem volt figyelembe vehető, mert ezen összegeket saját váltókötelezettsége alapján fizette (1899. január 12-én, 3,466. v. sz.) A m. kir. Curia: a kir. Ítélőtáblának ítélete helybenhagyatik. I n d o k o k: Örökhagyó után összesen 10,045 frt 57 kr. értékű hagyatéki vagyon maradt. E ténynyel szemben nem vehető figyelembe alperesnek az a védekezése, hogy az általa felszámított saját követelései és az örökhagyó gyógyítási és temetése költségei az egész hagyatékot kimerítvén, felperes a hagyatékot tárgyaló bíróság 1897. évi 1,445. és 1,561/97. sz. átadó végzésének tartalmával szemben kielégítésre igényt nem tarthat, nem pedig azért, mert a hagyatékátadó végzés adatai az alperes saját bemondásán, illetve ily irányban előterjesztett kérelmén alapulván, a perenkivüli hagyatéki eljárásnak ily értelemben történt elintézése az örökhagyó hitelezőinek sérelmére nem válhatik. E szerint ki lévén mutatva, hogy a felperes követelését meghaladó hagyatéki vagyon alperes, illetve alperesek kezeihez jutott, alperesek marasztalása annyival inkább indokolt, mert az 1897. február hó 8-án felvett hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv szerint elsőrendű alperes özvegy F. Mórné egyebek közt arra is kötelezte magát, hogy ujabb férjhez menetele esetére minden gyermeke részére 1,000—1,000 frtot fog fizetni, mely tény valószínűtlenné teszi azt az állítását, hogy a hagyatékot saját álitólagos követelései kimerítették. Igaz ugyan, hogy abban az esetben, ha a hagyaték az összes hitelezők kielégítésére nem elegendő, a hagyaték hitelezői csakis aránylagos kielégítésre tarthatnak igényt, alperesek azonban a fenforgó esetben oly értelmű kérelmet, hogy felperes követelése csakis aránylagos kielégítésben részesittessék, nem terjesztettek elő, sem az összes hagyatéki terhek tüzetes igazolása mellett nem mutatták ki azt az arányt, a melyben felperes követeléséből esetleg levonást tűrni tartozik, ennélfogva ez a kérdés illetve az elsőrendű alperes vélt követelései valódiságának kérdése ezúttal elbírálás tárgyát sem képezhetvén, a másodbiróság ítélete az ügy érdemben ezekből az indokokból helybenhagyandó volt. (1899 május 2-án, 325. v. sz.) Bűnügyekben. Férjet, ki neje nevét ennek tudta és beleegyezése nélkül ügyvédi meghatalmazásra egy pernek megkezdése céljából irta büntetőjogi felelősség nem terheli. A lugosi kir. törvényszék: D. Szilárd vádlottat az ellene a B. T. K. 401. §-ába ütköző s a 402. §-a szerint minősülő és büntetendő magánokirathamisitás vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. I n do k o k; D. Dristin máskép K. Zsófia kis-szurduki lakosné azért jelentette fel férjét D. Konstantin vádlottat, mert ez panaszosnőnek tudta nélkül nevében is indított pert, s a mint tudomására jutott, dr. Doboni György részére, ennek irodájában egy meghatalmazásra irattá panaszosnőnek a nevét, mely meghatalmazás alapján, nevezett ügyvéd a pert 360 frtnyi ingóság és készpénz megfizetése iránt K. Simon és K. Sofia rakittai lakosok ellen a lugosi kir. járásbíróságnál 1893. évi 14,857. sz. a beadott sommás ' keresettel folyamatba is tette. Ez okból D. Konstantin a B. T. K. 401. §-ába ütköző s arra való tekintettel, hogy dr. Dobonyi György ügyvéd ellene a végrehajtási kérvény szerint a perbö! kifolyólag 50 frton alóli pénz és végrehajtási költséget akart érvényesíteni, a B. T. K. 402. §-a szerint minősülő magánokirathamisitás vétsége miatt helyeztetett vád alá. A végtárgyalás adatai szerint azon két ökör, a melyiknek kiadása vagy egyenértéküknek megfizetése iránt indították a pert, a vádlott nejének, vagyis panaszosnőnek a hozományát képezte. Habár a vádlott, valamint B. Döme tanú vallomásával megállapítottnak veendő is az, hogy vádlott a per vitelére neje nevében is ' adott meghatalmazást dr. Doboni György ügyvédnek,minthogy