A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 3. szám - Eljárás a házassági válóperekben - Az erkölcstelen ügyletekről

20 A JOG lehet. Ily elkobzási jog fennáll jelenleg Poroszországban is, gyakorolják is (Reichsgericht Bd. 16, S. 89), de e gyakorlat, mint Demburg constatálja (Preussisches Privatrecht 79. §. 192. 193. 1.) nem igen birt közkedveltségre szert tenni, miért is a német törvény elejtette. Egy tanulságot mindenesetre menthetünk a német törvény idevágó nehézségeiből s ez az, hogy vagy el kell ejtenünk az erkölcstelen ügyletek semmiségének elvét, vagy a turpitudónak nem szabad befolyást engednünk a visszakövetelési jogra. Nem elégíti ki végre az igazságérzetet az sem, ha a nagyobb gazember csak azért tartja meg a dolgot, mert az jelenleg nála van s a hol csorbát kellene ejtenünk az erkölcstelenség ügyleti hatásain, csak azért, hogy a beati possideittes elvét keresztülhajszoljuk, ott mégis tán az erkölcstelenség elvetése fog győzni. Hiszen a német törvény szerint az sem áll. hogy az erkölcstelenség birói oltalomra nem hivatkozhatik, az egész különbség csak az, hogy ez oltalom neve nem tulajdoni igény, hanem birtok kereset. A római jogi condictio ob turpem causam, melynek alapelvére a Motivek annyira szeretnek hivatkozni (I. k. 850. 1), bizonyára nem kívánhatja, hogy a turpis kötelem vállalását érvényesnek ismerjük el (német törvény 817. §.). a traditiót meg nem. A dologi jog erkölcstelen szerzése nem elvetendőbb, mint a kötelmi jogé s ha a kötelezettségvállalás alól kiván a 817. szakasz külön liberálást, mért nem jelenti ki nyíltan, hogyan v élekedik a traditióról ? Szóval úgymint a német törvény, nem boldogulunk, hát hogyan ? Egyszerűen ugy; hogy a római jogi condictio ob turpem causam úgynevezett alapelvét elejtjük és az erkölcstelen ügyletek semmisségének consequentiáit levonjuk. Azaz kimondjuk, hogy az erkölcstelen ügylet ügyleti hatással nem birhat. Ez azután útbaigazít minden nehézségben. Ha a kötelezettségvállalás erkölcstelen, ugy ebből érvényes kötelesség sem származhatott, az ipso jure semmis, nem pedig csak holmi külön liberationalis actus által. Ha erkölcstelen célzattal eszközölték a teljesítést s e teljesítés traditió, ismét csak az a kérdés, vájjon ebben erkölcstelenség van-e? Ha nincs, ugy a tulajdonjog átment, mert a traditiót előreláthatólag abstract jogügyletnek fogjuk szabályozni. Ha az átadás is erkölcstelen, ugy ezt*is az általános szabály alá kell vonnunk, a tulajdonjog átmenetét megtagadnunk s a tulajdonosnak a maga dologi jogának érvényesítését megengednünk. Bármely más constructió igazságtalan, mert végső eredményben mégis csak oda vezet, hogy az erkölcstelen és elvileg semmisnek nyi'vánitott ügylet a traditió segítségével érvényessé válik. Nem is kell a jelenlegi tételes jogon változtatnunk, ha ezen a jogi consequentiának s az igazságnak megfelelő tételeket bevesszük a polgári törvénykönyvbe. Curiánk a legerélyesebb módon foglalt állást a kérdésben és nem különböztet a között, vájjon egy oldalról, vagy mindkét oldalról forog-e fenn erkölcstelenség. Helyesen restringálja az erkölcste'en ügyletek semmisségét arra, hogy egyik fél sem alapithat ugyan a semmis ügyletre jogokat, de hogy éppen ezért ez által semmiféle jogváltozások be nem következhettek. A birói gyakorlatban ujabban eldöntött — és egyformán eldöntött — esetek olyanok, hogy a legerősebb erkölcsi tételekkel állanak ellentétben. Véletlenül ezekben nem csupán maga a traditió, hanem az alapul fekvő ügylet vagy megegyezés is erkölcstelen, de állanak a náluk kifejtett szabályok természetesen ott is, hol csak a traditiót eszközölték contra bonos móres. Halljuk különben a Curiát! . . . «Alperes köteles a tulajdonjog törlését tűrni és a szerződés érvényte'enittetik. . Alperes tulajdonjogának törlésére irányuló kérelem jogosultnak tekintendő, . . . mert alperes beismerte, hogy a kérdéses szerződés a felek között azon megállapodás következtében létesült, hogy alperes gazdasszonyi és feleségi minőségben tartozand felpereshez költözni, ezzel . . . bebizonyíttatván, hogy az ügylet valódi célzata a házasságon kivüli együttélés ; tekintve, hogy ilyen megállapodás a közerkölcsökbe ütközik, alperesnek az ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga törvénytelen jogcímen alapu!». (Jogt. Közi. 45/96. számában 531. sz. a. közölve, C. által 5,S30. sz. a. 1896. szept. 20-án eldöntve.) Még sokkal határozottabban foglal állást Curiánk a Jogt. Közi. 35/97 számában 335. sz. a. közölt (1895. évi 5,830. sz. a. eldö tött) esetben: . . . «A felek közt azon célból létesített életjáradéki szerződés, hogy a törvény által tiltott vadházassági viszonyt folytassanak, az okból, mivel a közerkölcsiség ellen irányul, semmis és az annak alapján eszközölt telekkönyvi bejegyzések, mint eredetben érvénytelenek, bármelyik fél által indított törlési per által törlendő k.» Mintha csak polemizálni akarna a német törvény 817. és az optk 1.174. szakas7á-al, ecrész határozottan hangsúlyozza Curiánk itt azon elvet, hogy e^bilateraliter turpis ügyleteknél a semmiségen kívül más mellékhatástól nem ismer. Érvénytelen a kötelezés, tehát érvénytelen a teljesítés is, ha pedig a bekebelezési engedély kiállítása erkölcstelen s mint ilyen semmis, ennek logicus következménye, hogy a dologi ügylet nem létezett, de csak ez! A dologi igény érvényesülhetlenségéről, a condictio ob turpem causam «alapelvéről» egy betűt sem tait nálunk fenálló jogszabálynak. Az ingók és ingatlanokra vonatkozó erkölcstelen ügyletek között ugyan akkor sem volna okunk különbséget tennünk, ha Curiánk az ingókról nem döntött volna, azonban erről is világosan szól Dt. ujf. XXX. k. 8. 1.. . . «A Ludovika katonai akadémiába, mint országos közintézetbe való felvétel végett i ajánlási jogot. .. a törvény az adományosoknak és örököseiknek csak azon feltevésben biztosította, hogy ezek az intézet ügyeit szivükön viselik és abba csak... alkalmas ifjakat fognak ajánlani. Ezen... ajánlási jog tehát ezen körülménynél fogva eladás vagy üzérkedés tárgyát nem képezheti, miből folyólag. . . ama szerződés, mely szerint alperes az elődei által reá háramlóit ajánlási jogot haszon mellett kötelezőleg felperesié ruházta, önmagában érvénytelen és semmis felperesnek az üzlet megsemmisülése miatt csak arra támadhatott joga, hogy az átadott tárgyakat visszakövetelhesse...)) Az eset tényállása — mint az előzőkből kitűnik — szintén olyan, melyben mindkét fél egyenlően erkölcstelenül járt el s a Curia itt is kimondja a lentebb vázolt elvet. Helyesen! Hiszen Dig. 12., 5., 3.. mely szerint «ubi autem et dantis et accipientis turpitudo versatur. non posse repeti dicimus, velnti si pecunia detur, ut male judicetui» nálunk épp oly kevéssé tételes jog, mint az ugyancsak a római jogból átvett optk 1,174. §., mely a dologi igényt már akkor is kizárja, ha csak az átadó részéről forog fenn turpitudo. Igaz, vannak ellentétes döntvények is, Dt. ujf. XVIII. k. 242. 1. a szerencsejáték folytatásából adott 60 frtot nem itéli meg, mig Dt. ujf. IX k. 110. 1 különböztet, vájjon ex causa, vagy ex occasione turpitudinis adatott-e a pénz, holott ez esetekben feltétlenül meg kellett volna Ítélni az összeget, mert tulajdonkép a traditió érvénytelen s igy rei vindicatiót indíthatna a tulajdonos, s nem látható be. miért adjuk meg a rei vindicatiót s csak azért, mert ez a pénz különleges természete miatt nem lehetséges (optk. 371. §) miért tagadjuk meg mégis a condictiótr E döntések azonban régebbiek és korántsem általános tendenciájuak, fenti döntvények az általunk vitatott elvet egész határozottan hangsúlyozzák s igy ezt kell fenálló jognak tekintenünk, annál is inkább, mert az ellenkező felvételére szükséges tételes alapunk nincs. Különben Curiánk más irányban is levonja azon elv consequentiáit. hogy az erkölcstelen ügyletekhez a semmisségen kivül n.m fűződik más hátrányos következmény. Igy pl. megítéli a visszteher mellett kötelezett házasságközvetitéssel felmerült költségeket (Dt. ujf. XXXVIII. 147. 1.), sőt még a perköltségeket is rendesen kölcsönösen megszünteti és nem teiheli meg vele egyedül azon félt. kinek részéről az erkölcstelenség fenforgott. Az eddigieken kivül sem látszik ajánlatosnak a német törvényt az erköcstelen ügyletek szabályozásában követett eljárásban utánoznunk Nevezetesen áll ez az erkölcstelen feltételtől, melyet a törvény szándékosan agyonhallgat, ezzel azt akan-án jelezni, hogy akár felfüggesztő, akár felbontó a feltétel és akár inter vwos, akár mortis causa kötötték az ügyletet, az erkölcstelen intézkedés semmis. Nálunk tudvalevőleg eddig homlokegyenest ellenkező felfogás uralkodik és pedig az osztrák polgári törvénykönyv 697. és 898. szakaszai alapján. Ezek szerint az inter vivos ügyleteknél hozzáfűzött erkölcstelen feltétel érvénytelenné teszi az ügyletet. Mortis causa különböztetnünk kell, ha a feltetel felfüggesztő, az ügylet semmis, ha felbontó pro non scripto habetur. R e í n e r (Magánjog 7. kiad. 208. és 1,085. 1.) az utóbbi szabáiyt az élők közötti ügyleteknél is vitatja, tételesen azonban nem indokolja s igy legfeljebb de lege fercnda jöhet tekintetbe. Hogy a feltétel éppen az erköcstelen ügyleteknél mily gyakori, mutatják a fent idézett példákon kivul meg a következők, melyeknél az ügylet érvényességének eldöntése éppen a feltétel minősítésétől függ : kötbér kikötése az eljegyzés felbontása esetére (Dt. ujf. 7. k. 170. 1, 17. k. 70. 1 4. k 2 )9. 1.), vagyoni előny kötelezése a férj számára ha az elválandó nő újból férjhez menne (J. K 21/97 218 sz a) m/rTk^r?eoheléSe 32 eSetre' ha vallását megváltoztatná n » et i ;,B .J'ké16 szemé'y utáni örökségnek eladása (Ut. ujt. Zo. k. 115.1.), visszteher kikötése a bűnvádi indítvány elej