A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 37. szám - Hogy tisztelik a birák a törvényt

1 ín A JOG hogy mivel felperes a biztosítási kötvényt be nem mutatta, nem kötelezhető arra, hogy részére fizetést teljesítsen. Az előbbi kifogásánál tekintetbe vétetett, hogy felperes a C. alatt csatolt halálozási anyakönyvi kivonattal igazolja, hogy B. szül. R. Eszter, ki által mint szerződő fél által a biztosítási dijak fizetendők voltak, 1889. évi ápril. 25-én elhalálozott, a D. és E. alatti nyugtákkal pedig azt, h.gy a biztosítási dijak biztosított által elhalálozásáig pontosan lefizettettek. Minthogy pedig B .Mária, ki az F. alatt csatolt hatósági bizonyítvány szerint életben van, életkorának 18. évét már elérte, az a feltétel, a melytől a biztosított összegnek alperes által leendő kifizetése a szerződés értelmében függővé tétetett, bekövetkezett, a 2'. alatt csatolt kötvénymásolat szerint nincsen az meghatározva, hogy a biztosítási dijak B. szül. R. Eszter halála után is fizetendők és hogy ki lenne erre kötelezve. Erre vonatkozó különös kikötés nem létében, a szerződésnek alperes által elismert tartalmából következik, hogy a szerződés a szerződő fél halála után, tekintet nélkül az ezután lejárandó díjfizetésre hatályában, marad. Ennélfogva és a 27. alatti kötvénymásolatra hátirt általános biztosítási feltételek 10. §-ának első bekezdésében foglalt azon szabálynál fogva, hogy a szerződő fél halálával a díjfizetés iránti kötelezettség megszűnik, alperesre hárult a bizonyítás kötelezettsége a tekintetben, hogy a megkötött szerződés értelmében a biztosítási dijak, a szerződés hatályának fentartása tekintetéből, minden körülmények között fizetendők lettek volna. Alperes azonban a helyett, hogy azt bizonyította volna, arra utalt, hogy az általános biztosítási feltételek idézett 10. §-a a VII. és VII'b. tarifa szerint megkötött biztosításokra, és nem a jelen biztosításra vonatkozik, mely az V./b. tarifa szerint köttetett meg, hogy azonban ez utóbbi tarifa szerint megkötött biztosításoknál az általános biztosítási feltételek 10. §-ával ellenkező és az ő álláspontjának megfelelő kikötés állana fenn, nem igazolta, ennek igazolására az V./b. tarifát a póttárgyaláson meghagyás dacára sem csatolta. Minthogy a fentiek szerint alperes beismerte, hogy a B. szül. R. Eszterrel megkötött szerződésben B. Mária mint kedvezményezett részére 1,000 frt kifizetését kötelezte és az a feltétel, melytől az összeg kifizetése függővé tétetett, a lentiek szerint bekövetkezett: alperest az 1,000 frt kifizetésére, illetve, minthogy felperes előadása szerint a biztosítási kötvény elveszett, és ezt alperes nem tagadta és a kötvény még meg nem semmisittetett és minthogy felperes ez okból kereseti kérelmét oda módosította, hogy alperes az 1,000 frt és kamatának birói letétbe helyezésére köteleztessék, a tőke és kamatának tekintetében, a határozatot a módosított kereseti kérelem értelmében kellett meghozni stb. A budapesti kir. itélö tábla (1898. dec. 6. 2,963. sz. a.) az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. I nd o kok: A póttárgyaláson eredetben becsatolt és felperes által is valódinak elismert 3 •/. alatti ajánlat tartalma által alperes bizonyította, hogy néhai R. Eszter volt B. Abrahámné, mint szerződő fél azt a biztosítást, melynek alapján felperes kiskorú B. Mariska, mint biztosított és kedvezményezett fél, törvényes képviselője utján a kereset tárgyává tett 1,000 frt biztosítási összeg kifizetését, illetve a módosított kereseti kérelem szerint birói letétbe leendő helyezését igényli, az alperes V. dijtáblázát szerint kívánta létesíteni s á 2//. alatti kötvénymásolat bemutatásával alperes azt is kimutatta, hogy a 37. alatti ajánlattal kezdeményezett biztosítást néhai R. Eszterrel, mint ezt a felperes által csatolt F. alatti dijnyugta tartalma is bizonyítja, tényleg az V./b. díjtarifa értelmében és azzal a szerződésszerű megállapítással vállalta magára, hogy a biztosítási összegül meghatározott 1,000 frtot B. Máriának 18 életéve elérése után az 1897. évi május 5-én az esetben fizeti ki. ha a szerződő a biztosítási dij fejében meghatározott 12 frt 58 krt évnegyedenként bezárólag az 1897. évi február 5. napjáig megfizeti. Felperes beismeri ugyan, hogy a kötelezett biztosítási dijak R. Eszter szerződő félnek az 1889. évi ápril 25-én bekövetkezett elhunyta után még csak egy izben, az elhalálozást közvetlenül követő évnegyedben fizettettek, ettől az időtől fogva azonban a dij fizetése elmaradt, mind a mellett vitatja, hogy alperesnek a k. t. 505. §-a 3. pontja alapján érvényesített az a kifogása, hogy a biztosítási szerződés a dij fizetésének elmulasztása miatt hatálytalanná vált, alaptalan; mivel szerinte a kötött biztosítási szerződésnek — miután abban arra az esetre, hogy a biztosítási dijakat R. Eszter esetleges korábbi elhunyta esetén e helyett ki fizesse, rendelkezés nem foglaltatik, helyesen csak az az értelem tulajdonitható, hogy a szerződő R. Eszter halálával, az alperes kötelezettségének érintetlen maradása mellett a dij fizetésének kötelezettsége megszűnt. Ezt az érvelést azonban a kir. ítélőtábla helyesnek nem fogadta el, mert a nem legszemélyesebb természetű, pusztán vagyoni értekü szolgáltatás teljesítésére irányuló az a kötelezettség, melyet a szerződő R. Eszter a 2. '. alatti ajánlat aláírásával magára vállalt, ellenkező szerződési kikötés hiányában, a kötelezett elhunytával még meg nem szűnt s annak, hogy ez a kötelezettség az örökösök által továbbra is teljesíttessék, akadálya egyáltalán nem volt, de minden bizonyára, ha azt akarta, hogy a kedvezményezett a biztosításból folyó előnyből el ne essék, maga a szerződő R. Eszter tartozott volna arról gondoskodni, hogy a biztosítás ellenszolgáltatása fejében kötelezett biztosítási dij a minden egyes visszatérő időszakban halála után is kifizettessék. Egyébiránt a 3 '. a. eredeti ajánlatban is előforduló és annak kiegészítő részét képező általános biztosítás, feltételek 10. §-a ereszben világos rendelkezést is tartalmaz, hogy az akorulmeny, mikép a szerződő fél a biztosított összegnek a kötvény szerinti esedékessé válta előtt elhalt, a szerződőt illetve örököseit csakis abban az esetben mentesiti a további dijak fizetése alól, ha a biztosítás a VII. vagy VH./b. díjtáblázat értelmeben köttetett, már pedig a jelen esetben, mint az előre bocsátottakból kitűnik, n. R. Eszter az alperessel nem a VII. vagy VII./b. hanem az.V. b. díjtáblázat szerinti biztosítást kötött. Minthogy ezek szerint alperesnek a szerződés hatalytvesztett voltára alapított kifogása alapos s igy a hatályát veszített szerződés alapján felperes a kereseti biztosítási összegnek biroi letétbe leendő helyezését nem követelheti, felperest keresetevei elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1899. június 22. 323. sz. a.) a masodbiroság ítélete helybenhagyatik, a benne felhozott indokok alapján és azért, mert felperes nem is állítja, hogy az eredeti biztosítási kötvényen a 3/. a. eredeti biztosítási ajánlatban foglalt feltételektől eltérő más feltételek foglaltattak volna; és mert ennélfogva a 37. alatti eredeti ajánlat kiegészítő részét képező általános biztosítási feltételek 10. §-ának, a másodbíróság által helyesen kifejtett rendelkezése mellett, az ajánlat kelte idején hatályban volt V./b. díjtáblázat bemutatásának alperes részéről történt elmulasztása közömbös, stb. A váltó alapját bútorokra nézve létrejött vételszerződés képezte és a magánjogi viszony az volt, hogy alperes a hátralékos vételárt csak egy év alatt köteles részösszegekben törleszteni, továbbá, hogy az erre fedezetül adott váltó csak ezen év leteltévl lesz érvényesíthető és csak ezzel az időponttal lesz mint lejárattal kitölthető. Ez á kifogás, mely a váltónak megállapodás ellenes kitöltését és érvényesítését vitatja, felperes, mint az alperessel közvetlen jogviszonyban álló fél ellenében az 1876. évi XXVII. t.-c. 9,2. és g3. SS-ai értelmében érvényesíthető. Ezekből folyik, hogy a mennyiben alperes a részletfizetésben késedelmes volt, még ha igy a résztörlesztéshez való jogát elvesztette volna is, felperes a vételárt csak polgári per uton, de nem a váltó alapján érvényesíthetné és a váltó érvényesítésével a megállapított egy évig tartozik várni. A zalaegerszegi kir. törvényszék (1898. dec. 31. 6,2-47. sz. a.) P. Sándor felperesnek H. Miksa alperes ellen 90 frt tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék a kifogások elvetésével a 4,856. sz. sommás végzést hatályában fentartja s alperest kötelezi, hogy a jelzett sommás végzésben kite-tt összegeket, úgymint 90 frt tőkét stb. felperesnek megfizessen stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy a kereseti váltót aláirta; azt adja elő azonban, hogy a megállapodás ellenére lett 1898. évi szeptember 30-iki lejárattal ellátva s ez alapon perelve, mert az a felperestől vásárolt bútorok hátralékos vételárának fedezésére lett kiállítva oly kikötéssel, hogy ez a vételár csak 1899. évi szeptember 23-án lesz fizetendő. Felperes ily megállapodás létrejöttét tagadván, alperest terhelte kifogásának bizonyítása. Alperes kifogásának bizonyítása céljából tanuk kihallgatását kérte. Felhívott tanuk Közül azonban W Ignác tanú a vitatott megállapodásra vonatkozólag közvetlen tudomásból mit sem tudott, hanem, hogy a vitatott megállapodás létrejött, csakis magától az alperestől tudja és ekként ennek a tanúnak vallomása az alperes előadását legkevésbé sem támogatja. H. Miksáné és W. Janka tanuk azt vallják ugyan, hogy az alperesi részről vitatott megállapodás létrejött ugyan, tekintettel azonban arra, hogy H. Miksáné tanú alperesnek neje, W. Janka tanú alperesnek vele közös háztartásban élő első ízbeni sogóra és ekként ezek a legnagyobb fokban érdekeltek, tekintettel továbbá arra, hogy W. Janka tanú még csak 12 éves és ekként vallomása mar csak ez okból sem bírhat sulylyal, és tekintettel végül arra hogy a bár szintén érdekelt B. Pál tanú eskü alatt vallotta hogy az alperes által mondott alkalommal felperes nem adott halasztást alperesnek: mindezek alapján a kir. törvényszék az alperestanuk vallomását még csak pótesküvel kiegészithetö bizonyitéki nak sem yette és minthogy ezek szerint a kifogásokat beigazoltak nem lattá, ezek elvetésével alperest, mint a minden lényeges kellekkel ellátott kereseti váltó elfogadóját, a kereset értelmében marasztalta. Felperes az alperesi kifogással szemben azt kívánta igazolni közte es alperes közt oly megállapodás jött létre, ho<ry alperes a bútorok vételára fejében egy oly váltót fog adni, melyet felperes valamely takarékpénztárban azonnal értékesíthet- * hogy közte és alperes közt oly megállapodás jött létre ho-y lel) tekintettel azonban" arra, hogy ~a7peres~ a7tlíl7tja,L 'hogy \lt RV,tpT megállaP°dás a 40 frtos részlet fizetésekor'jött ott T Pe?rfr3Zt Va lja' h°Sy a felPeres észéről vitául a7d öl* PH"S a, u frt°S résZ'et fizetése előtt Jött létre, egyeáSapodás létre n ' °gY ^ alperCS áUal Vitat0tt késó'bbi a apodas le rejott-e vagy nem, mert a mennyiben ennek létreptte beigazolást nyert volna, a korábbi megállapodás, ha létreStt is, hata yat vesztettnek volt tekintendő létrejön nem nverr^J - ? ^ kéSÖbbl meiállaPodás a fentiek szerint vTatSzlg^n Hé^tbeÍkTSr f^ll 5 jcien neietDen kiterjeszkedni szükségtelen stb. A gyon kir. Ítélőtábla (1899. febr. 21. 204. sí a.) az első-