A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 37. szám - Hogy tisztelik a birák a törvényt

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 87. szamához. Budapest, 1899. szeptember hó 10. Köztörvényi ügyekben. A szerződés érvényessége az írásba foglalástól csak akkor van függővé téve, ha az köttetik ki, hogy a szóbeli megállapodások addig, mig azok irasba nem foglaltatnak kötelezőkké nem válnak. Jogi elv, hogy az ítélet uj jogot rendszerint nem teremt, hanem csak a létező jogot állapítja meg kötelezően. Ez a hatálya is azonban csak a jogerős ítéletnek van. Ha a szerződő felek világosan ki nem jelentették, hogy a szerződésből származó valamely előnyt harmadik személy számára kötnek ki, abból jogok és kötelezettségek csak magukra a szerződő felekre származnak. A gyámhatóság hatáskörébe tartozik annak a megbirálása, hogy valamely jogügylethez gyámhatósági jóváhagyás szükseges-e vagy nem. A budapesti kir. Ítélőtábla. (1899. május 18. I. G. 62/99. sz. a.) Alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: Felperes végrehajtás megszüntetési keresetét az A alatti egyezségre alapította. Alperesek ez ellen az egyezség ellen azt a kifogást tették, hogy az végleges hatálylyal létre nem jött és ha létre jött volna is, gyámhatósági jóváhagyás hiányában jogérvénynyel nem bir. Felülvizsgálati kérelmüket is e két főkérdésnek ellenkező irányban való eldöntése miatt anyagi jogszabály megsértésére s W. I. D. alperes ezenfelül eljárási szabály mellőzésére is alapította. A felülvizsgálati kérelemnek azonban egyik irányban sincs jogszerű alapja. A felebbezési bíróság ugyanis a meggyőződését előidéző okok tüzetes előadása mellett tényként megállapította, hogy felperes cég L. Rudolfot az egyezségnek WI. D.-dal véglegesen leendő megkötésére meghatalmazta és az egyezség teljesithetése végett neki 4,000 frt készpénzt és 26,000 írt értékű váltót átadott; megállapította továbbá, hogy L. Rudolf az egyezséget megkötötte és annak teljesítéséül a 4,000 frt készpénzt és 26,000 frt értékű váltót tényleg kiszolgáltatta, végül, hogy L. Rudolf jelentése következtében felperes cég az egyezséget tudomásul vette. Ezekből a megállapított tényekből nyilván következik, hogy a L. Rudolf által megkötött egyezség hatálya a felperes cég utólagos jóváhagyásától nem függött, hanem az a megkötés időpontjától kezdve a felperes céget kötelezte, de kötelezte az W. I. D.-t is, mert szemben azzal a megállapított ténynyel, hogy az egyezség tényleg azonnal végrehajtatott, annak a körülménynek, hogy W. I. D. részére az egyezség ellenpéldánya át nem adatott, jogi jelentősége nincs. Különben is a szerződés érvényessége az írásba foglalástól csak akkor van függővé téve, ha az köttelik ki, hogy a szóbeli megállapodások addig, mig azok írásba nem foglaltatnak, kötelezőkké nem válnak, a jelen esetben azonban ilyen kikötés nem bizonyittatott. Az a panasz tehát, hogy az egyezség végleges hatálya anyagi jogszabály megsértésével állapíttatott meg, alaptalan. Épp ily alaptalan az a miatt emelt panasza is, hogy a szóban levő egyezség gyámhatósági jóváhagyás nélkül is érvényesnek tekintetett; mert igaz ugyan, hogy a végrehajtás alatt álló követelés az 1893. évi 5,349. szám alatt kelt elsőbirósági Ítélettel W. I. D. kiskorú gyermekei részére Ítéltetett meg, de a periratok arról is kétségtelen tanúságot tesznek, hogy az A) a. egyezség keletkezésekor ez az itélet felebbezés alatt állott. Jogi elv, hogy az ítélet uj jogot rendszerint nem teremt, hanem csak a létező jogot állapítja meg kötelezően. Ez a hatálya is azonban csak a jogerős Ítéletnek van. Ámde az 5,34-9,95. számú itélet az Aj a. egyezség létrejöttekor jogerős nem volt, nem volt tehát kötelezően megállapítva, hogy az 1898. március hó 5-én kelt szerződéssel L. I. fiai céggel szemben W. I. D. vagy pedig annak kiskorú gyermekei szereztek-e jogokat. Ennek a kérdésnek vizsgálatánál ennélfogva sem a szerződő felek nem voltak kötve az 5,949/93. számú itélet megállapításához, sem a bíróság a jelen peres ügy eldöntésénél nincs ahhoz kötve, hanem alapul veheti magát a szerződést. Eme szerződés tartalma szerint W. I. D. ruházta át szerződési jogait az L. I. fiai cégre. Ez utóbbi cég pedig kötelezte magát az üzletből elérendő tiszta haszon fele részét W. I. D.-nek átengedni és tekintettel arra, hogy az első elszámolás csak 1900. évi május hó 1-én lesz, 1899. évi április í-től kezdve W. I. D. és családja eltartása végett havi 120 frt előleget adni. Sem az egyik, sem a másik szerződő fél részéről nem foglaltatik a szerződésben olyan nyilatkozat, mintha az L. I. fiait terhelő emez ellenszolgáltatás nem a másik szerződő fél, hanem harmadik személy javára köttetett volna ki. Ilyennek egyáltalán nem tekinthető az előlegezés indokát képező az a kijelentés, hogy az \V. I. D. és családja eltartása végett adatik; már pedig ha a szerződő felek világosan ki nem jelentették, hogy a szerződésből származó valamely előnyt harmadik személy számára kötnek ki, abból jogok és kötelezettségek csak magukra a szerződő felekre származnak. E szerint áz emiitett szerződéssel W. I. D. szerezvén jogot, ugyanarról akár viszteher ellenében, akár a nélkül gyámhatósági jóváhagyás nélkül lemondhatott. Nem sértett tehát a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt ennek megfelelő kijelentésével, valamint nem sértett anyagi jogszabályt azza^ sem, hogy a m. kii. belügyministernek, min! legfőbb gyámhatóságnak hasonló tartalmú döntését W. I. D.-nek még most is kiskorú Béla fiára vonatkozóan irányadónak elfogadta, mert az 1877 : XX. t.-c. a kiskorúak érdekeit érintő egyezség jóváhagyását, vagy i jóváhagyás megtagadását a gyámhatóság hatáskörébe utalván: önként következik, hogy ily esetben eme hatóság hatáskörébe tartozik annak a megbirálása is, hogy valamely jogügylethez gyámhatósági jóváhagyás szükséges-e vagy nem Igaz ugyan, hogy elvileg a perbíróság hatásköre kiterjed mindazokra az előkérdésekre, melyeket a főkérdés eldöntése végett meg kell oldani és éppen ezért a törvény nem is kötelezi a bíróságot, hogy ily előkérdésnek az illetékes hatóságnál való eldöntéséig az eljárást felfügeszsze, de ha azt célszerűnek találja, az 1883: XVIII. t.-c. 44. §-a neki erre módot nyújt, minélfogva a felebbezési bíróság a per folyama alatt keletkezett belügyministeri határozatot jogszabálysértés nélkül tekintetbe vehette; arra pedig a most kifejtetteknél fogva éppen semmi ok nem forgott fenn, hogy a bíróság és közigazgatási hatóság közt hatásköri összeütközés esete vétessék fel és annak eldöntése végett a m. kir. ministertanács határozata kikéressék. A meg nem jelenés okából szünetelő igényper nem veszti el a végrehajtás folytatását felfüggesztő hatályát. A budapesti V. ker. járásbíróság. Folyamodót az eljárás folytatása iránti kérelmével elutasítja, mert a lefoglalt ingókra indított halasztó hatályú igénykereset még jogerejü befejezést nem nyert. A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság végzését helybenhagyja indokaiból és azért, mert az igényper az által, hogy tárgyalására egyik fél sem jelent meg, meg nem szűnt, csak nyugszik s végrehajtató kérelmére is újból folyamatba tehető. (1899 június 21.4,242'99.sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A nem legszemélyesebb természetű, pusztán vagyoni értékű szolgáltatás teljesítésére irányuló az a kötelezettség, melyet a szerződő biztosított az ajánlat aláírásával magára vállalt, ellenkező szerződési kikötés hiányában a kötelezett elhunytával még meg nem szűnt és annak, hogy ez a kötelezettség az örökösök által továbbra is teljesittessék akadálya egyáltalán nem volt. Ha a biztosított azt akarta, hogy a kedvezményezett a biztositásból folyó^elönytől el ne essék, maga a szerződő biztosított tartozott volna arról gondoskodni, hogy a biztositás ellenszolgáltatása fejében kötelezett biztosítási dij a minden egyes visszatérő időszakban, halála után is kifizettessék. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék. (1898. szept. 5. 74,164. sz. a.) B. Ábrahám, mint kiskorú B. Mariska törvényes képviselője felperesnek a Magyar-francia biztosító részvénytársaság alperes ellen 1,000 frt és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy az 1882. évben B. Sz. R. Eszter asszonynyal a 7,865. sz. a. kiállított biztosítási szerződésben kedvezményezettül megnevezett B. Mária részére 1,000 frt tőkét stb. birói letétbe helyezzen, stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy B. szül. R. Eszter asszonynyal 1882. évben biztosítási szerződést kötött, a melynek értelmében arra kötelezte magát, hogy a kötelezett biztosítási dijak lefizetése ellenében B. Mária részére, ha ez életkorának 18 évet eléri, 1,000 frtot fizet és hogy ezen érvényesen megkötött biztosítási szerződésről 7,865. sz. a. kötvényt állított ki és azt biztosítottnak kiadta. Egyedül azt a kifogást hozta fel, hogy a biztosítási szerződés, a biztosítási dijak meg nem fizetése miatt a k. t. 505. §-ának 3. pontja és az általános biztosítási feltételek 12. §-ánál fogva hatályát vesztette. Ezen kifogáson kivül, melylyel kétségbe vonja, hogy a biztosítási szerződésből folyólag a biztosított összeg tekintetében őt fizetési kötelezettség terhelné, még csak azt az ellenvetést tette,